A vérbeli héja pár nappal a 82. születésnapja előtt halt meg. Kőkemény repulikánusként az amerikai, a magyar és a nemzetközi sajtó liberálisainak is hidegen kellene hozzá viszonyulnia, de nem győzik körberajongani. Persze ez az álhumanista hozzáállásuk nem szól másnak, mint hogy McCaint most be tudják állítani "jó konzervatívnak" a "náci, fasiszta, bevándorlásellenes populisták" ellen (kedvenc héjájuk idén is betolakodók millióit szerette volna legalizálni egy demokrata kollégájával karöltve), aki után sóvarogni lehet, és szembeállítani Orbánnal. Jó példa erre a HVG alább olvasható tömjénezése is.

Meghalt John McCain, elment a szenátus lelkiismerete

82 éves korában meghalt John McCain republikánus szenátor, akiről tisztelői úgy tartották, ő volt a szenátus lelkiismerete. A katonacsaládba született, elnökjelöltségig jutott politikus a trumpi és a vele rokon orbáni hatalomgyakorlás ellenfele volt. A több mint öt évet hadifogságban töltött politikusnál tavaly állapítottak meg gyógyíthatatlan agydaganatot. Néhány napja ő kérte, hogy ne kezeljék tovább, akkor már sejteni lehetett, hogy nagyon kevés ideje maradt hátra.

„Mielőtt elmegyek, szeretném azt látni, hogy céljaink és eszközeink újra olyanok lesznek, mint amelyek megkülönböztették történelmünket más nemzetek történelmétől. Azt is szeretném, ha visszatérne az a képességünk, hogy megértjük, több bennünk a közös, mint a különbözőség” – írta közelmúltban megjelent, Nyughatatlan hullám című könyvében az 1936-ban, a Pamama-csatorna területén lévő amerikai katonai támaszponton született John McCain. A talán legismertebb amerikai republikánus szenátor óhaja nem teljesült: akkor végzett vele a 2017-ben diagnosztizált agresszív agydaganat, a glioblastoma, amikor hazája évtizedek óta nem látott belpolitikai válság korszakát éli át.

Tengerész hagyományok

McCain neves katonacsaládba született: üknagyapja a déliek oldalán esett el az amerikai polgárháborúban, apja és nagyapja pedig részben arról vált híressé, hogy ők alkották az első olyan apa-fia párost, amelynek mindkét tagja admirálisi rangig jutott az amerikai haditengerészetben. Az ugyancsak katonának álló McCain legalább húsz iskolába járt a számtalan költözködés miatt, s a család végül 1951-ben Észak-Virginiában telepedett le.

Nagyapját és apját követve az annapolisi haditengerészeti akadémiát végezte el, s bár magas volt az IQ-ja, nem ért el túl jó eredményeket: csak azokkal a tárgyakkal foglalkozott, amelyek érdekelték, s sokszor vitába szállt az akadémián szolgáló tisztekkel. 1958-ban végzett, ezt követően egy pilótaiskolába került, ahol 1960-ban kapta meg repülési engedélyét.

A csecsemő John Sidney McCain III apjával és nagyapjával (fotók: AP)
Az első időkben úgy repült, ahogy korábban élt: szenvedélyesen és veszélyesen. Bokszolt és bulizott, amikor pedig repülőbe ült, kétszer is lezuhant, egyszer pedig gépével elvitte az áramvezetéket. A baleseteket megúszta komoly sérülések nélkül, s bár megtanult odafigyelni, társai szerint McCain sokszor a fizikai lehetőségek határát súrolta repülés közben.

65 hónap fogságban

Önként jelentkezett harci szolgálatra, s harmincéves korában vett részt első éles bombázó bevetésén. Ott volt a Forresteren, amikor 134 halálos áldozattal járó tűzvész tört ki a repülőgéphordozón, s folytatta a bombatámadásokat is, ám 1967 október 26-án elhagyta a szerencséje: a 23. bevetésen Hanoi fölött lelőtték gépét, s mindkét kezét és lábát eltörte, amikor katapultált a repülőből. A vietnamiak nem kezelték sérüléseit, és rendszeresen kínozták, végül még arra is rákényszerítették, hogy Amerika-ellenes nyilatkozatot tegyen.

McCain, a renitens vadászpilóta (j)
„Megtanultam, amit itt mindenki megtanult: mindenkinél van egy olyan pont, amikor megtörik. Én elértem ezt a pontot” – mondta 1973-as szabadulása után. Hazakerülhetett volna korábban is: amikor a vietnamiak megtudták, hogy ő a fia a térségben állomásozó amerikai erők főparancsnokának, felajánlották neki a szabadságot. McCain azonban nemet mondott, s közölte, ő csak akkor megy haza, ha az előtte elfogottak is visszanyerik szabadságukat.

Az ötéves vietnami fogsága alapozta meg politikai karrierjét
A hadseregből a törvényhozásba

Hazatérése után egyfajta „celeb” lett, s ezért 1977-ben őt bízták meg a haditengerészet és a szenátus közötti kapcsolattartás koordinálásával. 1981-ben hagyta ott a hadsereget, amit azzal indokolt, hogy a törvényhozásban többet tehet hazájáért. Ekkor már Arizonában élt második feleségével Cindy Lou Hensley-vel, s apósa cégénél dolgozott PR-igazgatóként. 1983-tól kezdve két mandátumnyi időt töltött a képviselőházban, hatot pedig a szenátusban – legutóbb 2016-ban választották meg újra – s az évtizedek során az egyik legbefolyásosabb és legismertebb szenátorrá vált. Pályafutása során egyebek mellett harcolt a nagyvállalatok politikai befolyásának csökkentéséért, az 1990-es évek végén növelni akarta a dohányiparra kivetett adókat, hogy abból finanszírozzák a dohányzásellenes kampányokat. Az ő nevéhez fűződik a politikai kampányok finanszírozásáról szóló új törvény, s sokat tett a környezetvédelem ügyéért is, de folyamatosan küzdött a katonai költségvetés növeléséért is. (Ezek alapján szinte megy katonai múltó, de galamblelkű demokrata is lehetne. A HVG szerzője, Németh András csak azt hallgatja el, hogy McCain számos esetben lelkesen pártolta a katonai beavatkozást, a republikánusok héjái közé tartozott, Bush mögé sorakozva Irak koholt "bizonyítékok" alapján történt inváziójánál is - a szerk.)

Richard Nixon elnök is üdvözölte szabadulása után a liberálisok mostani hősét
Elnökjelöltség kudarcokkal

McCain először az ezredfordulón próbálkozott az elnökjelöltséggel, akkor végül visszalépett George W. Bush javára, miután elvesztette a 2000 márciusi szuperkeddet: 13 államból kilencben a későbbi elnök nyerte meg a republikánus előválasztást. 2007-ben ismét bejelentette, versenybe száll az elnökségért. Ekkor már tovább jutott, elnyerte a republikánus elnökjelöltséget, ám a demokrata párti Barack Obama legyőzte őt.

Az első Obama-években sokan úgy gondolták, McCain lehet az, aki segíthet hidat építeni a demokraták és a republikánusok között, ám a republikánus ellenzéket vezető arizonai szenátor szinte mindenben szembe szállt Obamával, s így ő volt az, aki inkább rombolta, mintsem építette a hidakat.

Harc Trump ellen

McCain a kezdetektől fogva bírálta Obama utódját, a 2016-os elnökválasztást megnyerő Donald Trumpot, aki szerinte nem foglalkozott a választásba való orosz beavatkozással, s aki alatt veszélybe kerül az Egyesült Államok értékrendje, és világszintű hatalmi pozíciója. McCain elfogadhatatlannak nevezte Trump bevándorlókkal kapcsolatos álláspontját, s azt is bírálta, hogy szóba áll a világ legrosszabb önkényuralkodóival.

Bár a 2017-ben diagnosztizált agydaganat miatt sokkal kevesebb időt töltött Washingtonban, az utolsó pillanatig megmondta a véleményét. Tragikus hibának nevezte például azt, ahogyan Trump július közepén Helsinkiben tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz államfővel. „Nagyon nehéz kiszámolni, mennyi kárt okoz Trump naivitása, egoizmusa, s az autokraták iránti vonzalma. Az viszont biztos, hogy a Helsinkiben tartott csúcs tragikus hiba volt. Trump ugyanis nemcsak nem tudott, hanem nem is akart szembeszállni Putyinnal. Úgy tűnt, mintha egy forgatókönyv szerint beszélnének, s Trump megvédett egy önkényuralkodót a szabad sajtó kérdéseitől” – mondta McCain.

A Trumppal való viták ellenére továbbra is elkötelezett republikánus maradt. „Büszke reagani republikánus vagyok. Nem egy Tea Party republikánus, nem egy Breitbart-republikánus. Nem egy Fox News-republikánus, s nem egy izolacionista, protekcionista, bevándorlóbántalmazó, bűnbakkereső, semmi jót nem tevő republikánus” – vallotta McCain.

Az elnök és környezete méltatlan módon bánt McCainnel. Néhány évvel ezelőtt Trump azt mondta, a szenátor nem volt igazi hős – hozzátette, azokat szereti, akit nem fogtak el – az egyik fehér házi tanácsadó pedig néhány hónappal ezelőtt azzal próbálta meg eljelentékteleníteni McCain egy bírálatát, hogy azt egy olyan ember mondta, aki úgy is haldoklik. (A szenátor az ellen tiltakozott, hogy azt a Gina Haspelt nevezzék ki a CIA élére, aki nem határolódott el az amerikaiak által elkövetett kínzásoktól.)

Amikor pedig McCain családja augusztus 24-én bejelentette, hogy a szenátor véget vetett agydaganata kezelésének, Trump – ellentétben a politikai elit több száz tagjával – egy szóval sem emlékezett meg párttársáról. Igaz, akkor sem ejtette ki a nevét, amikor a napokban 28 percen keresztül beszélt a legújabb, McCain nevét viselő katonai költségvetési törvényről.

Egy ágyban Putyinnal

McCain nem csak a putyini Oroszországot bírálta, a kemény szavakból kijutott Orbán Viktornak is. A legkeményebb kritika az volt, amikor 2014-ben azt mondta, a kijelölt budapesti amerikai nagykövet, Colleen Bell alkalmatlan arra, hogy abban az országban legyen nagykövet, amely annak a peremén egyensúlyoz, hogy feladja függetlenségét egy olyan újfasiszta diktátornak, aki egy ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal”.

Bár a magyar válasz az volt, hogy McCain nem ismeri a magyarországi helyzetet, 2014 elején a szenátor Budapesten járt, s az Orbán Viktorral folytatott tárgyaláson is bírálta a magyarországi viszonyokat. (Tehát aki csak Judapesten megfordul, az a magyar belpolitika szakértője lesz. Vicces ez akkor, amikor szinte egész az hazai ellenzéknek komoly problémái vannak a megértéssel, ezzel is segítették elő Orbán harmadik kétharmadát... - a szerk.)

A 444 is megírta ódáját

De még egyszer, még hosszabban végigmenni a héja életútján fölösleges lenne, azt viszont el kell ismerni, hogy a hábrorúpártiságát, ami egyik központi része volt a szenátor munkásságának, legalább kidomborították.

A Meghalt John McCain, az amerikai konzervatív politika óriása című cikknek ezért csak a végszavát idézzük, amely megidézi az amerikai fanfárokat is:

A betegsége bejelentése után már életében elkezdődött a gyászfolyamat, sorra jelentek meg az értékelések és visszaemlékezések. Egy veteránokat segítő törvényt róla neveztek el, mintegy főhajtásként. Egyszerre jellemző és megszokhatatlan, hogy a liberális-progresszív értelmiség egyik világítótornya, a Washington Post véleményrovatában ilyen címekkel jelentek meg publicisztikák az ízig-vérig konzervatív politikusról:

- John McCain egyszerűen korunk legnagyobb politikai vezetője

- McCain nem a tökéletes hírnök. Ő a tökéletes üzenet

- Reméljük, hogy McCain víziója Amerikáról hosszan túléli őt

 És miket írtak a mindig kritikus New York Timesban?

-  John Mccain mutatja meg, milyen a tiszteletre méltó állampolgár

- McCain a szenátus lelkiismerete. Hallgat rá bárki is?

- Talán nem is érdemeljük meg John McCaint

Mintha az elszánt Trump-hívőkön kívül tényleg az egész országot össze tudta volna hozni ez az ember, miközben mindenkinek volt oka haragudni rá. Temetését megszervezte saját maga: a tervek szerint két ádáz ellenfele, Bush és Obama is beszél a sírjánál, a lehető legkülönbözőbb vendégek előtt. De azt előre megüzente, hogy Trumpnak nincs helye köztük.

John Sidney McCain III meghalt. Most sok-sok túlzó mondatot mondanak el róla, de ha a gyász alábbhagy, Amerikának és a világnak még mindig bőven lesz mit kezdenie azzal, amit az élete jelent.

Mert hogy ki a jó jobboldali, azt is ők mondják meg, és arra várhatunk, hogy akár a ballibsik, akár a mai hozzájuk törleszkedő jobblibsik számára egy valóban normális értékrendű jobboldali politikus legyen az ikon.

(Kuruc.info)