Az immerathi Sankt Lambertus-templom utolsó órái

Amit a fotón látnak, annak semmi köze az európai kereszténység hanyatlásához vagy a muszlimokhoz. Annál több a zöldekhez - írja a Válasz.hu, alább a folytatás.

Hat évvel ezelőtt, 2011. május 30-án Angela Merkel kancellár bejelentette, hogy Németország 2022-ig teljesen lemond az atomenergia alkalmazásáról, és minden atomerőművét bezárja. A döntés reakció volt a fukusimai katasztrófára, ami Csernobil óta először – és ezúttal egy technikailag nagyon fejlett nyugati államban – tartós nukleáris szennyezést okozott egy korábban sűrűn lakott területen, és megingatta az atomerőművek biztonságába vetett hitet.

A németeknél korábban is heves társadalmi vita zajlott az atomenergiáról, de a lépés Merkel részéről jelentős pálfordulás volt, mert korábban atompártinak tartottak. Azóta persze többszörösen kiderült, hogy a kancellár politikai érdekből képes 180 fokos fordulatokra a leglényegesebb ügyekben is.

A fukusimai katasztrófa a világon mindenhol sokkolta az embereket, de csak a németek döntöttek úgy, hogy az energiatermelésüket teljesen átállítják. Az országban akkor működő tizenhat atomerőműből hetet azonnal bezártak, az elmúlt években még kettőre került lakat, a hét megmaradt tovább üzemel, de a meghirdetett bezárási határidőt a kormány tartani akarja.

Hogy jön ehhez a fenti, borzalmas kép?

A fotó az immerathi Sankt Lambertus-templom utolsó óráit ábrázolja. (További képek például ezen az oldalon.) A jáki templomra emlékeztető templomot – magyar szemmel ezért is különösen hátborzongató a látvány – most január 7-én kezdték el ledózerolni. Történt már néhány esetben hasonló templomrombolás Nyugat-Európában, a leghírhedtebb az észak-franciaországi Abbeville városka neogótikus Saint-Jacques-templomának kíméletlen lebontása volt 2014-ben, de ezek az egyelőre még nem túl gyakori esetek mind a hívek elfogyására, az egyházmegyék pénzügyi válságára, a szekularizáció nyomán előálló megüresedésre vezethetők vissza.

Immerathban azonban egész más történik. Nemcsak a neoromán, székesegyház méretű templom lett a bontócsákány áldozata, annak ellenére, hogy egyébként műemlék volt, hanem az egész falu, az összes házával, utcájával, kertjével, mindenestül. A helyén egy óriási bányagödör lesz: a Garzweiler II nevű barnaszénmező külszíni fejtésű területe.

Ugyanez a sors vár a szomszédos Lützerath, Borschemich és Keyenberg falvakba, és a festőien szép Holzweilerre is kimondták a halálos ítéletet középkori udvarházával, templomával együtt, de végül ennek az egy településnek megkegyelmeztek. Az Immerath melletti Pesch falut már 2014-ben elnyelte az óriásgödör.

A bánya területe és a tervezett bővítés

A Garzweiler I és II mező területén összesen tizenegy falu tűnt el a föld színéről. Az elsőt 1968-ban bontották le, de a 2000-res évektől a gödör terjeszkedése újabb lendületet kapott. És nem ez az egyetlen nyíltszíni, óriás barnaszén-fejtés a környéken: a zöld Rajna-vidéki síkságon, Köln közelében hét hatalmas lyuk tátong egymás mellett, mindegyik eltűnt falvak temetője.

Mindez ebben a léptékben Magyarországon teljesen elképzelhetetlen lenne, a társadalmi felháborodás, a bizonyára bekövetkező tiltakozáshullám elsöpörné azt a kormányt, amelyik egy ilyen kíméletlen településromboló programot a zászlajára tűzne, ráadásul a leginkább elavult, leginkább szennyező fosszilis energia kedvéért.

Európa egyik mintademokráciájában, a civilizáltságára büszke Németországban ezzel szemben évtizedek óta természetesnek tekintik, hogy a szén kedvéért egész vidékek pusztuljanak el, emberek százainak sajátítsák ki és rombolják le az otthonát.

Ez a tipikusan 20. századi, a „modernizáció” jegyében mindenen átgázoló program talán még természetes volt az 1960-as és az 1970-es évek légkörében, de a 21. században már rég ki kellett volna futnia. Nem is nagyon lehetne más nyugat-európai országot találni, ahol ma még hasonlót művelnek.

Csakhogy: bármit mondjanak is az atomellenes kampányt folytató zöldek, ma még egy jelentős ipari termelést folytató, népes ország energiaszükségletét nem lehet megújuló forrásokból fedezni. A megújulók részaránya ugyan növekszik, de a nyugati országok többsége energiaimportra szorul – vagy az atomra.

2016-os adatok szerint Németország energiatermelésének a megújulók 29,5%-át tudják előállítani, ami nagyszerű arány, és jelzi azt a fejlődést, amin a szektor keresztülment. De ez még mindig csak az egyharmad. A maradékból 23,1% a szélerőműveknél jóval kevésbé szexi lignit és 17% a feketeszén – a létező legszennyezőbb energiaforrások, amelyek kitermelése irtózatos pusztítást okoz, és az elégetésük növeli a légkörben található széndioxid mennyiségét.

Nyilvánvaló, hogy az atomenergia kivezetése rövid- és középtávon növeli Németország függőségét a fosszilis forrásoktól – és megpecsételte Immerath és még egy sor más falu sorsát. Így néz ki a gyakorlatban a zöld gondolat sötétebb oldala.