Karin Kneissl, Ausztria nemrégiben kinevezett külügyminisztere a napokban nagyinterjút adott a Jiszráél Há-Jom (Izrael Ma) című, a Netanjáhu-kormányhoz közeli héber nyelvű izraeli napilapnak. Az izraeli kormány bojkottálja az új bécsi kormánynak az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) által delegált politikusait, tagjait. Heinz-Christian Strache, az FPÖ elnöke hiába járt Canossát Izraelben, pártja kormányra kerülése után az izraeli kormány a zsidó sajtóval karöltve máris megkezdte a szokásos zsarolást, sárdobálást. A szerencsétlen osztrákok pedig mentegetőznek, magyarázkodnak, és igyekeznek lekerülni a gyermekgyilkosok feketelistájáról. Így teszi ezt Karin Kneissl is, akit pártonkívüliként az Osztrák Szabadságpárt jelölt a külügyminiszteri posztra.

Az 1965-ben, Bécsben született Karin Kneissl hároméves volt, amikor az édesapja, az osztrák légiforgalmi társaság pilótája Huszejn, jordán király magánpilótája lett, s a Kneissl család kiköltözött ’Ammánba, Jordánia fővárosába. A zsidó lapnak a december 16-án külügyminiszterré kinevezett Kneissl megemlítette, hogy ’Ammán városa akkor még egészen más volt, mint manapság, s más élményei mellett jól emlékszik az előbb 1948-ban, majd az 1967-ben elűzött palesztin menekültek tömegeire.

Karin Kneissl (fotó: Peter Tomschi)
Amint azt Karin Kneissl Az én Közel-Keletem (Mein Naher Osten) című könyvében leírja, az édesapja egy évvel az 1967-es hatnapos háború után érkezett Jordániába, ahol amellett, hogy az uralkodó magánpilótája volt, nagyban hozzájárult a mai Jordán Királyi Légitársaság elődjének, az ALIA nevű légitársaságnak a létrehozásához. Ám, az 1970-ben véghezvitt Fekete szeptember kezdetén, amikor Huszejn király izraeli segítséggel gyilkolta halomra korábban a zsidók „jóvoltából” hazátlanná vált palesztinokat, Karin édesapja fogta a feleségét és a két lányát, és Bejrúton keresztül hazamenekültek Ausztriába.

Karin Kneissl, Ausztria új külügyminisztere
Karin kislánykorában, Jordániában, annyira beleszeretett a Közel-Kelet világába, hogy a Bécsi Egyetemen 1983-1987 között a jogtudomány mellett arabisztikát is hallgatott. Ifjúi éveiben az Amnesty International aktivistája volt, illetve nemzetközi környezetvédő és emberjogi szervezetekben tevékenykedett. Ezután visszatért a Közel-Keletre, s előbb Jordániában az’Ammáni Arab Egyetemen, majd Izraelben a Jeruzsálemi Héber Egyetemen folytatta tanulmányait. A jordániai fővárosban az egyetemi tanulmányai mellett egy ’ammáni bankban tisztviselőként dolgozott.

Kneissl a négy évvel ezelőtt megjelent Az én Közel-Keletem című önéletrajzi könyvében (amit a most megkezdett külügyminisztersége után valószínűleg követ majd egy második kiadás is – H. J.) azt is leírja, hogy ezután a nyugat-jeruzsálemi (a városnak a nemzetközi jog szerint is az izraeli része) Sivtéj Jiszráél utcában levő híres francia katolikus Szent Lajos Kórházban önkéntesként idős, gyógyíthatatlan betegségben szenvedőket ápolt. A kórházi önkéntesség után iratkozott be a Scopus hegyi Jeruzsálemi Héber Egyetemre. Később, már Európába visszatérve a doktori disszertációjának Az államhatárokra vonatkozó nemzetközi jog a Közel-Kelet konfliktuszónáiban címet adta.

Karin Kneissl és Sebastian Kurz kancellár
A diplomácia világában viszonylag fiatalon kezdett tevékenykedni, miután 1990-től Ausztria külügyminisztériumán belül a külügyminiszteri kabinetben, a nemzetközi jogi irodán dolgozott, majd külügyi szolgálatot teljesített Madridban és Párizsban. Így aztán nem meglepő, hogy a világon már eddig sok helyütt megfordult Kneissl idegen nyelvként beszél angolul, franciául, arabul, olaszul, spanyolul, illetve alapfokon magyarul és héberül.

A diplomáciai szolgálat után 1998 és 2003 között Karin Kneissl szabadúszó újságíróként német- és angol nyelvű lapoknak dolgozott, így a többi között Szlovéniából tudósította a Die Presse című népbutító, libsi bécsi napilapot, s egyben a svájci Neue Zürcher Zeitung cikkírója volt. Nagyobb ismertségre 2002-tól tett szert, miután az Osztrák Rádió és Televízió (ORF) elkezdte sugározni a Közel-Kelettel és az energiapolitikával kapcsolatos hírmagyarázatait. Közben 1995 és 2004 között a sokoldalú hölgy a Bécsi Egyetem Politikai Tudományok Intézetének előadója is volt. Ezzel párhuzamosan, 2000-től a Bécsi Diplomáciai Akadémia előadója, illetve a bécsújhelyi Honvédelmi Akadémia és a Katonai Akadémia vendéglektora. De ez még mind semmi, mert nagyjából ezen időszakban Karin Kneissl többi között a bejrúti, francia tannyelvű, katolikus Szent József Egyetem is oktatott. Karin Kneissl oktatói tevékenységének középpontjában a nemzetközi jog, a Közel-Kelet országainak történelme és az energiapiac kérdése áll.

Heinz-Christian Strache a jeruzsálemi Jád Vásém Holokauszt Emlékközpontban
De térjünk vissza a Jiszráél Há-Jom című izraeli lapnak adott Kneissl-interjúhoz. A zsidó lap felrója neki, hogy a barátinak tartott Ausztria az ENSZ közgyűlésében legutóbb megszavazta a Donald Trump Jeruzsálemet Izrael fővárosaként elismerő bejelentését elítélő határozati javaslatot. Végül is, ez volt Kneissl hivatalba lépése utáni első jelentős külügyminiszteri döntése. „Ez az osztrák kormány hivatalos álláspontja”, magyarázkodik Karin Kneissl az izraeli lapnak, majd azt is kifejteti, hogy miért: „Erre a problémára a nemzetközi jog alapján kell megoldást találni, mégpedig a viszályban érintett mindegyik fél bevonásával. Nincs ebben semmi újdonság. A múltban is így szavaztak ebben a kérdésben”, mondja Karin Kneissl. Az épületes interjú ezután így folytatódik:

– De bizonyos európai országok ebben a témában megváltoztatták a korábbi álláspontjukat.

– Igen, azokról az országokról van szó, amelyek különböző okok miatt tartózkodtak a szavazástól.

– Ausztria miért nem tartózkodott a szavazástól, amiképpen tették ezt az említett országok?

– Mert a kancellár és a helyettese egyértelműen kijelentette, hogy álláspontjukat ebben az ügyben egyeztetik az Európai Unió többi országával.

– De a kancellár helyettese, Strache (a neveletlen újságírót korrigálva: Heinz-Christian Strache – H. J.) még a nyáron adott interjúban azt mondta nekem, hogy az a kormány, amelyben az ő pártja is részt vesz, Ausztria nagykövetségét áthelyezi majd Tel-Avivból Jeruzsálembe.

– Abban az interjúban, amelyet legutóbb Ausztriában adott (Heinz-Christian Strache – H. J.) viszont kijelentette, hogy mindez csak az Európai Unióval történő egyeztetés keretében lehetséges.

– Nem lehetséges változás ebben a kérdésben?

– Nem.

Karin Kneissl: Az én Közel-Keletem – valószínűleg újra kell majd írni
– Az izraeli kormány egyértelművé tette, hogy nem hajlandó kapcsolatba lépni a Szabadságpárt által delegált miniszterekkel. Hogyan lehetne megoldást találni erre a problémára?

– Ez pártpolitikai kérdés. Nem vagyok tagja a Szabadságpártnak. De azt is tudom, hogy ennek a pártnak a képviselői már többször is ellátogattak Izraelbe, az izraeli parlamentbe. (…) Nem tudok válaszolni erre a kérdésre, mert nem vagyok a párt tagja, s ebbe a kérdésbe nem vagyok beavatva. Viszont én felelek majd az osztrák külpolitika alakításáért, s igyekszem azt előbbre vinni. Izrael és a Szabadságpárt viszonya viszont más lapra tartozik.

– Az ön külügyminiszteri kinevezése egyben azt is jelenti, hogy Ausztria ismét aktív részese kíván lenni a közel-keleti folyamatoknak?

– Valóban komolyan érdeklődöm a Közel-Kelet iránt. A hébertudásom kicsit megkopott, mert nem sok alkalmam volt beszélni ezen a nyelven. Az arabot viszont sokszor használtam. (…) A közeli napokban elkezdem a héber nyelvtudásom felfrissítését is, azért, hogy az Izraeli Rádiónak héberül adhassak interjút. Az elmúlt két esztendő folyamán végbement bevándorlás miatt a Közel-Kelet valóban nagyon közel került hozzánk. Damaszkuszból az emberek gyalog is érkeznek mostanában Közép-Európába, amiképpen a múltban, több száz évvel ezelőtt, vallásos keresztények mentek Angliából vagy Dél-Németországból a Szentföldre. (…) Minden, ami a Közel-Keleten történik, ránk is hatással van, de nem szándékozom belevetni magam a közvetítő kezdeményezésekbe. Illetve csak akkor, ha a térség országai ilyen kéréssel fordulnak hozzánk. Ha bizonyos kérdésekben érdekeltek a támogatásunkban, megvizsgáljuk, és megadjuk a választ. Az egész világon, így a Közel-Keleten is tanúi lehetünk a geopolitikai feltételek erőteljes megváltozásának. Nagyon nagy változások mennek végbe a világban. Energiaszükségletének kielégítése miatt Kína kiterjeszti a jelenlétét a Közel-Kelet különböző térségeire. Európa minden kormányának foglalkoznia kell ezekkel a változásokkal, mert gazdaságilag is komoly kihatással vannak ránk. (…)

Az Ammáni Arab Egyetem
– Öntől két dolgot is szoktak idézni, amelyek mindig komoly vitát váltanak ki. Az első, amelyet egy nyilvános vitafórumon mondott 2002-ben, s amelyik úgy szól, hogy Izraelnek meg kell gondolnia, hogy továbbra is Amerika által pénzelt gettó akar maradni a Közel-Keleten vagy normális szomszéddá kíván válni.

– Őszintén szólva, nem emlékszem rá, hogy ezt mondtam volna, ezért nem tudok mit mondani erre az idézetre. Jó az emlékezőképességem, s ezért emlékezni szoktam arra, amit mondtam. Erre a 2002-es mondásomra azonban nem emlékezem. (…)

– Vagyis, nem tartja Izraelt Amerika által kitartott gettónak?

– Nem. Természetesen nem. Legutóbb az Obama-kormányzat idején láttuk, hogy valódi emancipáció történt. Trump hivatalba lépésével a viszonyok ismét megváltoztak. De Izrael teljes mértékben szuverén állam. Az az Izrael, amelyet korábban éveken keresztül megtapasztaltam, mint állam megváltozott. Én még ismerhettem az egykori bevándorlók nemzedékét, amelynek tagjait ápoltam a kórházban. Akkoriban még más volt a szellem. Akiket megismertem, a legtöbben askenáziak voltak, később jöttek a szefárdok, majd a nagy bevándorlási hullám az egykori Szovjetunióból. Szünet nélküli változások voltak, amelyek nem csak demográfiai változásokat idéztek elő, hanem megváltoztatták az általános politikai közbeszédet is. A Jeruzsálemi Héber Egyetemen találkoztam olyan professzorokkal, mint például Jehosáfát Hárkábi és Jesá’jáhu Leibovits, akik egészen más emberek voltak, mint a húsz évvel későbbiek. Akik a helyükbe léptek, teljesen mások, ezért a közbeszédet és a politikát is másképpen befolyásolják.

(Kneissl tévedésből a Jeruzsálemi Héber Egyetem két, egymással homlokegyenest ellentétes szélsőségét említette példaként: Jehosáfát Hárkábit, az izraeli hadsereg egykori tábornokát, egy időben a hadsereg titkosszolgálatának főnökét és egyetemi professzort, illetve Jesá’jáhu Leibowitzot, az Izrael megszálló politikáját, fajvédelmi módszereit kemény szavakkal bíráló biokémikust, vallástörténészt és filozófusprofesszort. A Kneissl által említett szefárdok, pontosabban afroázsiaiak tömeges Izraelbe vándorlása pedig azzal járt, hogy a taglejtéseikben, hangoskodásukban és gyorsan kést rántó ösztönükkel egy bizonyos magyarországi kisebbséghez nagyban hasonlítható zsidók alapjaiban változtatták meg Izrael kulturális és politikai térképét. A jelenlegi vezető politikusok közül, például Bibi Netanjáhu, Ávigdor Lieberman, Náftáli Bennett, Cipi Livni vagy Jáír Lápid askenáziak ugyan, ám a pártjaikra tömegesen szavazók a már említett, a rasszizmusra, fanatizmusra inkább hajlamos, s az askenázi zsidóknál lényegesen gyorsabban szaporodó afroázsiai eredetű zsidók – H. J.)

A Jeruzsálemi Héber Egyetem az Amfiteátrum felől nézve
– A másik vitatott kijelentése a Közel-Keletről írt legutóbbi könyvében (pontosabban: Az én Közel-Keletem című életrajzi könyvben – H. J.) olvasható, ahol a cionista ideológiát a náci mozgalom egyik fontos elemével, a Vér és Talaj ideológiával azonosítja.

– Emlékszem, hogy a Héber Egyetemen a cionizmus diplomáciai tevékenységével foglalkozó kurzusokat is hallgattam, s az előadásokon arról is szó volt, hogy forrásként miként hatott erre a diplomáciára a Tóra és a Talmud. Arra már nem emlékszem, hogy ez a téma Mose Nisszim professzor (likudista, több kormányban több miniszteri tárcát is betöltő professzor és politikus – H. J.) vagy Joszéf Káplán professzor (a zsidó nép története tanszék professzora – H. J.) óráján került-e szóba, de megemlítették, hogy Herzl Tivadart (a zsidó állam Budapesten született megálmodója – H. J.) erősen befolyásolta a német nacionalizmus. Herzl tagja volt a nacionalista diákszervezetnek (a Wiener akademische Burschenschaft Albia nevű bécsi diákegyesületnek – H. J.) Abban a korban, a XIX. században, főleg az időben később létrejött nemzeti mozgalmakra, mint például a cionizmusra, befolyással volt a német nacionalizmus, így a Bismarck képviselte nacionalizmus is. Ben-Gurion (Dávid Ben-Gurion, Izrael Állam kikiáltója, első miniszterelnöke és hadügyminisztere - H. J.) például a naplójában világosan leírja, hogy a „levegőben lebegő embereket” kívánja átalakítani a „föld embereivé” – azaz, napbarnította földmunkásokká, akik egyben katonák is. Ben-Gurionnak ilyen kapcsolata volt azokkal az egykori nacionalista eszmékkel. Számára fontos volt, hogy (a zsidók – H. J.) megműveljék a földet, termőfölddé változtassák, s hogy egyben katonák is legyenek. Eszményképe a védő tevékenységet is ellátó földmunkás volt.

– De a Vér és Talaj kifejezés azonban nagyon is a náci mozgalomhoz tartozó fogalom.

– Bismarck korában (Otto von Bismarck kancellár, a német egység kovácsa – H. J.) ez a kifejezés a német nacionalizmus eszköztárában szerepelt, amelyet később a nácik is átvettek. Vér és Talaj kifejezést én a bismarcki időkre vonatkoztatva használtam.

A francia katolikus Szent Lajos Kórház Jeruzsálemben
– A könyvében azt írja, hogy fiatal lány korában dajkaként dolgozott egy francia családban, amelynek tagjai Le Pen Francia Nemzeti Frontjára szavaztak a választásokon, s ezért ön nagyon nem jól érezte magát náluk. Ma pedig ön kapcsolatban van a Nemzeti Fronttal, vele az Európai Parlamentben együttműködő párttal. Ez a párt már nem jelent az ön számára problémát?

– Az említett francia család megdöbbenve vette tudomásul, amikor elmondtam nekik, hogy a jövőben arabul és héberül kívánok tanulni. A ’80-as évek elején a Nemzeti Frontnak öt százalékos társadalmi támogatottsága volt, jóval kisebb, mint amekkora manapság. Ezért akkoriban ritkaság számba ment, hogy a Front támogatóival találkozzon az ember. Állandó jellegű konfliktusok voltak köztünk. Manapság (azonban az a helyzet), hogy külügyminiszternek jelölt egy olyan párt, amellyel több mint másfél éve személyes kapcsolatban állok. Strache és Kurz kancellár nagyjából a „menekültválság” (nem tudni, hogy az idézőjelet az interjúalany tettette-e ki, vagy az izraeli újságíró – H. J.) kezdetének időszakában, tehát 2015 szeptemberében, figyeltek fel rám, miután ebben a kérdésben a fősodrattól eltérő álláspontra helyezkedtem. Már a kezdet kezdetén figyelmeztettem rá, hogy nem a szíriai középosztály tagjai érkeznek hozzánk, hanem 80 százalékuk 18-30 éves férfiak, akik bajokat idézhetnek elő. A véleményemért éles bírálatban részesültem, de Strache és Kurz érdeklődését felkeltettem. Kurz ezután be akart vonni egy integrációval foglalkozó kormányzati testület munkájába, amelynek keretében időnként már tevékenykedtem. Ez a testület jelenleg a Külügyminisztérium hatáskörébe tartozik. Strachéval első ízben 2016 februárjában találkoztam a szíriai kérdés megvitatásával foglalkozó megbeszélésen, amelyen mindketten részt vettünk. (…) Azóta azonban történtek bizonyos dolgok. A Szabadságpárttal kapcsolatos álláspontomnak semmi köze a Külügyminisztériumban végzett munkámhoz. A kinevezésemmel Strache a Bruno Kreisky idejében alkalmazott szokáshoz, vagyis ahhoz, hogy a külügyminiszteri posztra akkoriban pártonkívülieket neveztek ki. Egy részük hozzám hasonlóan szakdiplomaták voltak. Ez a hagyomány a ’80-as évek végén szűnt meg, amikor elkezdtem dolgozni a Külügyminisztériumban. Ausztria kis ország, s ezért a külügyminiszter feladata az osztrák nemzeti érdekek nagyvilágbeli képviselésében összpontosul, meg abban, hogy kormány többi minisztériumával egyeztetve Ausztriát megjelenítsük a világ térképén.

Vér és Talaj - Az NSDAP termelő osztályainak jelképe a párt sasával, horogkereszttel, karddal és kalásszal
– Izraelnek milyen szerepet szánnak ebben a keretben?

 – Izrael fontos partnerünk s ezért a két ország közti kapcsolat intenzív. (…) Izraelben a diákok előtt tartott előadásaimon sokkal nyíltabban fejezhetem ki magamat, mint Ausztriában (Ennek az oka nem utolsósorban az, hogy zsidó zsarolás eredményeképpen Ausztriában is cenzúrázzák a szólás- és sajtószabadságot, amiképpen Németországban, s az utóbbi időkben Magyarországon is – H. J.) Izraelben nagyon is jól tudják, hogy miről beszélek, amikor például megemlítem fiatal közel-keleti férfiakat. (De mindjárt nem kacsinthatna össze a hallgatóságával, ha közel-keleti fiatal zsidó férfiakkal példálózna… - H. J.) Izraelben ráéreznek a valóságra, s ez a valóságra ráérző izraeli megközelítés segít nekünk a nemzetközi kapcsolatok térképének helyes olvasásában. (Magyarán: az arab és más muszlimokat lehet, sőt kell is bírálni, míg az izraeli zsidók valóságérzete, időnkénti gyilkolászásai, deportálásai segítenek az osztrákoknak a világ eseményeinek jobb megértésében… – H. J.)

– A közeljövőben szándékozik Izraelbe látogatni?

– Meglátjuk, miként alakulnak a dolgok. Ha meghívnak, örömmel elfogadom a meghívást.

– Az izraeli fél nem értesítette arról, hogy ön nemkívánatos személy?

– Vezető izraeli diplomaták, akiknek egy része a múltban Bécsben teljesített szolgálatot, fölhívtak telefonon, és gratuláltak a kinevezésemhez. Számomra továbbra is minden változatlan. A múltban rendszeresen folytattam eszmecserét a Bécsben akkreditált izraeli nagykövet asszonnyal. Nem tudom, hogy a jövőben miként alakul ez a kapcsolat, de én nem változtam, ugyanaz az ember vagyok, mint voltam.

Zsidó-arab találkozó a jeruzsálemi óváros „szúk”-ján, azaz piacán
– A Közel-Kelet iránti szerelmét befolyásolták-e az arab tavasz eseményei?

- Ön nyilván az arab felkelésre gondol. Nagyon befolyásolta a Közel-Kelet iránti viszonyomat s a vele kapcsolatos álláspontomat az egyáltalán nem takargatott színesség, változatosság. A politikai iszlám felerősödése következményeként azonban már jóval az arab tavasz előtt éreztem a változást. Mindezt már a ’80-as évek végén fölfogtam. Azok a palesztin diákok, akikkel korábban egy pohár viszki mellett Marxról és Engelsről vitatkoztam, tíz évvel később nagy hassal és szakállal jártak, s nem voltak hajlandók kezet szorítani velem. Akik korábban a még létezett Kelet-Németországban akartak tanulni, később elutaztak Szaúd-Arábiába. Ez bizonyos mértékig elszomorít, mert a görögöknek Törökországból vagy a nem arab zsidóknak a Nasszer által Egyiptomból történt elűzése következtében eltűnőben van annak a levantei Közel-Keletnek a színessége, kevertsége, ahol az emberek több nyelvet is beszéltek, ahol találkozhattunk örményekkel, zsidókkal, szunnitákkal, maronitákkal és sí’itákkal. Mert nem csak Kelet-Európában semmisítettek meg zsidókat, üldöztek embereket. Megsemmisítésekre a Közel-Keleten is sor került. Egy teljes világ süllyedt és tűnt el.

– A Közel-Keletről szóló életrajzi könyvét a többi között az ellenségeinek ajánlotta. Miért?

– Mert az ellenségeim sok mindenre megtanítottak. Hogyan is mondta a názáreti rabbi, Jézus? „Legyetek tehát okosak, mint a kígyók!”

Hering J. – Kuruc.info