1967. december 9-én lett államfő Nicolae Ceaușescu, a szocialista Románia később hírhedtté vált vezetője. A kommunista eszmék terjesztéséért többször is letartóztatott politikus majdnem 25 éven át irányította az országot, majd '89-ben a temesvári forradalom után – többek között – népirtás bűntettéért halálra ítélték.

Ceaușescu nagyon fiatalon, mindössze 14 évesen lépett be a kommunista pártba. Emiatt a ’30-as és ’40-es években többször börtönbe zárták – ahol viszont váratlan szövetségesekre talált a romániai kommunista mozgalom legjelentősebb képviselői között. Itt találkozott Gheorghe Gheorghiu-Dejzsel, majdani elődjével is.

Nicolae Ceausescu, Chiva Stoica és Ion Gheorghiu Maurer 1965. szeptember 24-én Marosvásárhelyen, egy indulás előtt álló műtrágyagyár megtekintésekor (MTI-fotó: Küföldi képszolgálat)
A második világháború után kapcsolatainak köszönhetően előkelő pozíciókat töltött be az épülő pártállamban. 1947 után először mezőgazdasági, majd ’50-ben honvédelmi miniszterhelyettes lett, Gheorghiu-Dej alatt a politikai bizottság tagjává vált, a központi bizottság titkára volt, majd a párthierarchia második embere lett. Ceaușescu Gheorghiu-Dej halála után, 1965 márciusában a kommunista párt élére került – először mint első titkár, majd főtitkár. Hatalmát az államtanács elnöki tisztségének betöltésével szilárdította meg 1967. december 9-én.

Nicolae Ceausescut, a Román Kommunista Párt KB főtitkárát úttörők fogadják a Ferihegyi repülőtéren Budapesten, 1967. május 24-én (MTI-fotó: Vigovszki Ferenc)
A „különutasság” polititkája

A későbbi diktátor még hatalomra kerülése után is népszerű politikusnak számított Romániában. Külpolitikai elképzeléseit a szovjetektől függetlenül kívánta megvalósítani, míg „alattvalói” életét a cenzúra és a pártállami nyomás enyhítésével könnyítette meg. A román lakosságot akkoriban reményekkel töltötte el Ceauşescu határozott Szovjetunió-ellenes külpolitikai irányvonala, amit soviniszta beszédekkel erősített meg. Hatalomátvétele után gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződés katonai szövetségében.

Szocialista országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek találkozója a Krím-félszigeten, Szimferopolban 1973. július 31-én (balról jobbra): Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára, Nicoale Ceausescu, a Román KP főtitkára, Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Gustav Husak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Eric Honecker, a NSZEP KB első titkára, Jumzsagij Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, és Andrej Gromiko, az SZKP PB tagja (MTI-fotó/TASZSZ)
Legnagyobb népszerűségét akkor érte el, amikor a keleti tömb országai közül egyedüliként elítélte Csehszlovákia 1968-as megszállását. Augusztus 21-én Bukarestben százezres népgyűlésen bírálta a bevonulást, a belügyekbe való beavatkozást, ugyanakkor hitet tett amellett, hogy a szocialista országok – Kína, Észak-Korea – tárgyalások útján fogják rendezni a helyzetet. Ezzel a gesztusával elnyerte a nyugati országok szimpátiáját, hiszen a szocialista blokk szétfeszítésének terve olyan tárgyalópartnerekkel ültetett egy asztalhoz, mint Jacques Chirac, Richard Nixon vagy Anvar Szadat egyiptomi elnök.

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) első titkára és Nicolae Ceausescu (b2), a Román Kommunista Párt (RKP) főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke tolmács segítségével Debrecen főterén beszélget 1977. június 15-én (MTI-fotó: Balogh P. László)
Ezek a diplomáciai lavírozások komoly gazdasági sikereket hoztak Romániában, az ország a szocialista blokk államai közül elsőként 1971-ben belépett a GATT-ba, majd az IMF-nek is a tagja lett, amitől 13 milliárd kölcsönt vett fel a hetvenes években. Ceaușescu kormánya a hatnapos háború után is jó viszonyt ápolt Izraellel, és más kommunista hatalmakkal ellentétben nem volt hajlandó bojkottálni az 1984-es Los Angeles-i olimpiát.

Nicolae Ceausescu és Kádár János a Ferihegyi repülőtéren 1986 június 11-én. A román delegáció vezetője a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének tanácskozásán vett részt (MTI-fotó: Manek Attila)
Az igazi „ceaușescui” éra 1971-ben kezdődött az államfő távol-keleti látogatása után. Ceaușescura nagy hatást gyakorolt a Kim Ir Szen-féle ideológia, valamint Mao kulturális forradalma, így hazatérése után „júliusi téziseinek” megjelenése után egyértelmű neosztálinista és erőszakos soviniszta irányt váltott kormányzási stílusa. A brutális diktatúra a cenzúra szigorodásával kezdődött, amit a titkosszolgálati terror és az önkényuralom kiépítése követte. Ám mindez csak időszakos terrort eredményezte volna, ha nem vezeti be a gyakran nevetségességig fokozott személyi kultuszát, ami inkább a vezető vágyai köré épült, így a racionalitásnak és az ok-okozati összefüggéseknek már nem maradt hely.

Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) főtitkára, miniszterelnök és Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, az államtanács elnöke Arad főterén, amikor a két politikus között munkatalálkozóra került sor 1988. augusztus 27-én (MTI-fotó: Wéber Lajos)
Erre a legékesebb bizonyítékot a Románia által felhalmozott államadósság-lefaragás körüli megszállottság szolgáltatta. A diktátor ezen „szent cél” érdekében az ország minden erőforrását bevetette, és mindent az exportteljesítmény növelése mögé rendelt. Az adósság elleni harc egészen odáig fajult, hogy a termőföldből élő romániaiak gyakorlatilag éheztek – mindeközben tömegével szállították ki az ételt az országból. A diktátor bukása előtt fél évvel Románia ugyan teljesítette a kitűzött terveket, de ezért minden ott lakónak hatalmas árat kellett fizetnie. Az exportmegszállottsághoz hasonló „településszisztemalizálási terv” is készült, amely a falvak és az erdélyi szász- és magyarlakta települések nagy részét a lerombolással fenyegette. Ez a terv szerencsére már nem valósulhatott meg.

A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén résztvevő politikusok csoportképe Budapesten, 1989. június 11-én: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, az Államtanács elnöke; Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, köztársasági elnök; Gustav Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök; Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkára; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke és Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára, az Államtanács elnöke (MTI-fotó: Soós Lajos)
Új korszak kezdődött

Január 26-a, a politikus születésnapja természetesen állami ünnep lett, a diktátor képei és szobrai pedig ellepték a romániai főtereket. Bukarestben ’65 és ’89 között teljes háztömböket romboltak le, helyükre pedig a diktátor ízlésvilágába illő épületek kerültek. Ceausescu kínosan, már-már megszálltan ügyelt külső megítélésére, kimondottan alacsony termetét pedig kétségbeesetten próbálta „titkolni” az emberek előtt. Felesége, Elena is kivette a részét a személyes kultuszból, kémikus lévén az ország tudományos életének arcává vált.

Az 1984. december 30.-án készült felvételen Nicolae Ceausescu román államfő és felesége Elena Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának székháza előtt fogadják a tiszteletükre összegyűlt fiatalok újévi jókívánságait (MTI/AGER)
A szocialista blokk 1989-es összeomlásával Ceausescu hatalma is hanyatlani kezdett, míg nem erőszakkal kellett eltávolítani a vezetői posztjából. Decemberben a Tőkés László deportálása ellen felvonuló tömeg révén forradalom tört ki Temesváron, és a diktátor minden próbálkozása ellenére nem tudott tömeggyűlést szervezni saját hatalma megmentésére. Rövid időn belül belátta, hogy menekülnie kell az országból, majd helikopterre szállt Bukarestben. Ám a légtérzár miatt nem jutott sokáig: a hadsereg rövid időn belül elfogta a bujkáló vezetőt és december 25-én a rögtönítélő törvényszék ítéletet mondott felette. A diktátort és feleségét még aznap kivégezték, Ceausescu halálával pedig új korszak kezdődött Románia életében, de az elrabolt területeken élő őshonos magyarok iránti gyűlölet a bitorlók részéről továbbra is maradt.

A román televízióban 1989. december 26-án bemutatott videofelvételen Nicolae Ceausescu volt román elnök és felesége Elena, az ügyükben ítélkező katonai bíróság előtt, december 25-én. Röviddel ezután halálra ítélték őket és az ítéletet végre is hajtották (MTI/EPA)

(Híradó korrigálva)