Félelem és harag jellemzi az amerikai választókat kereken száz nappal a november 8-i elnökválasztás előtt - értékelte az MTI-nek adott interjújában Frank Tibor akadémikus, az ELTE amerikanista professzora.
Megosztott táborok
A szakértő szerint az említett indulatok abból fakadnak, hogy a két jelölt, a republikánus párti Donald Trump és demokrata párti Hillary Clinton népszerűsége az ellentáborban rendkívül alacsony és még saját táboruk is élesen megosztott. Nem csak a demokratákat bontotta meg Bernie Sanders szenátor már-már szocialisztikus érvelése, de Donald Trump sikereit is korlátozza, hogy a hagyományos republikánus értékrend képviselői maguk is erős idegenkedéssel fogadják ennek a politikába kívülről jött, sokszoros dollármilliárdos építési nagyvállalkozónak a szereplését.
Szakpolitika helyett cirkusz
Frank Tibor utalt rá, hogy a közelmúltban tartott, elnökjelölt-állító nagygyűlések nem a szakpolitikai kérdések tisztázását szolgálták. Az Amerikában konvenciónak nevezett nagygyűlések mindkét esetben szinte a cirkuszi mutatvány és a személyeskedő indulatok irányába tolódtak el.
A szakértő emlékeztetett a demokratapárti nagygyűlést befolyásoló, a WikiLeaks oknyomozó portál által nyilvánosságra hozott e-mailek okozta botrányra. Ez nem csak arra derített fényt, hogy a pártvezetés mennyire preferálta Hillary Clintont riválisával, Bernie Sandersszel szemben, de arra is, hogy felmerült a nemzetközi manipuláció gyanúja is. Feltételezik, hogy a mintegy 20 ezer kiszivárogtatott e-mail mögött valamilyen orosz befolyás, az orosz titkosszolgálat állhat.
Árthattak a hackerek Trumpnak
A hackertámadás Donald Trump ellen hangolhatja a közvéleményt. Az orosz-amerikai kapcsolatoknak pozitív múltjuk is van a két világháború korából, ennek ellenére az átlagemberben erős az oroszellenesség, amit főként a hidegháború alakított ki. A demokratákat kompromittáló, esetleges orosz szál – igaz-e vagy sem – visszaüthet és Trumpot járatná le, aki tisztelője Vlagyimir Putyinnak.
A szakértő szerint nem volt átgondolt az erősen intuitív Trumpnak az a nyilatkozata, amely szerint nagymértékben csökkentené a NATO-ban való amerikai pénzügyi felelősségvállalást, és elvárná, hogy a tagállamok saját költségvetésük terhére nagyobb arányban vegyenek részt az észak-atlanti szövetség működtetésében. A republikánus elnökjelölt abból indul ki, hogy a NATO egy olyan “pénznyelde”, amelytől Amerikának szabadulnia kellene.
Frank Tibor szerint nehéz megjósolni, hogy a két elnökjelölt a választásig hátralévő száz napban milyen stratégiát folytat majd. Nyilvánvalóan folytatódik a kölcsönös lejárató kampány, miközben nagyobb hangsúlyt kellene kapniuk a politikai programoknak, amelyekkel el akarják nyerni az államelnöki tisztséget. Ha a kampány kisstílű, mocskolódó, aljas irányba megy el, abból az amerikai népnek csak kára, s nem haszna van. Ha viszont az óriási tömegeket érintő kérdések, mint az egészségügy, a felsőoktatás költségei kerülnének a középpontba, az az embereknek érdemi segítség lenne.
Fontos kérdés a belbiztonság
Ma a választókat az Egyesült Államokban is leginkább a belbiztonsággal összefüggő kérdések foglalkoztatják, ahol drámai a véleménykülönbség a pártok és híveik, elnökjelöltjeik és célkitűzéseik között. Az embereket megosztja: támogassák-e Trumpot, aki azt ígéri, hogy biztonságossá és “újra naggyá teszi” az Egyesült Államokat, megállítja az illegális migrációt, helyreállítja a belső rendet, megvédi a rendőrséget és fontolóra veszi a fegyverviselés korlátozását. Mindez az utolsó évtizedekben az elnököknek egyre kevésbé, vagy éppen sehogy se sikerült.
Végül ott a külpolitika, amelyhez – vélekedett Frank Tibor – Trump minimálisan ért, szemben Hillary Clintonnal, aki nagyon komolyan iskolázott s tapasztalt ezen a téren. Korábbi külügyminiszterként, szenátorként, és egy vitatott személyiségű, de nagy formátumú elnök feleségeként 25 éve vesz részt az országos és a világpolitikában.
A szakértő szerint a külpolitika területén van a legnagyobb különbség a két jelölt s követői között. Trumpot sokan kedvelik az ország közép-nyugati részén, az úgynevezett amerikai “vidéken”. Az itt élők alig ismerik a világot és problémáit.
Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét
Visszavonnák Amerikát a nemzetközi rendőri pozícióból, illetve azokból a háborúkból, amelyekbe az elmúlt évtizedekben keveredett. Adófizetői pénzüket inkább az amerikai életminőség javítására fordítanák. Ehhez választanának maguknak olyan vezetőt, aki mindezt megjeleníti – vélekedett a szakértő, idézve Babits Mihály híres versrészletét, amely szerint “Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét.” Trumpot nyilván azok választják maguknak, akik hasonlóan gondolkodnak.
Ő pedig nagyon jól fejezi ki azt az életérzést, azt a világlátást, filozófiát, amelyet az amerikai nép nagyon jelentős része magáénak vall: ráérez arra, hogy az amerikai emberek tömegeinek erőre, önbizalomra és biztonságra van igénye.
A demokraták viszont nem feledkeznek meg a szociális problémákról sem: Sanders szenátornak éppen ezek megoldási hajlandóságát sikerült sokkal hatékonyabban a demokraták programjába iktatni. Hillary Clinton és csapata támogatja az ország világhatalmi szerepvállalását, amely lényegében a második világháború után alakult ki, és – az akkori szóhasználattal – Amerikát a “szabad világ” vezetőjévé tette. Szerintük Amerikának hagyományos értékei mentén, a demokrácia átültetésével elkötelezettséget kell vállalnia a nemzetközi konfliktusokban.
Az MTI-nek adott interjújában Frank Tibor nem kívánt jóslásokba bocsátkozni az elnökválasztás kimenetelét illetően. Azért sem, mert a két jelölt fej-fej mellett halad, a sokszor csalóka közvélemény-kutatások nem teszik megjósolhatóvá a végeredményt. Annyi váratlan esemény is következhet még, hogy ma végképp nem tudhatjuk, mi fog történni november 8-án. Csak remélni lehet, hogy az alkotmányos hatalomváltás nem fordul agresszióba – jelentette ki.
(MTI)
