Graham Phillips brit újságíró különös életpályát futott be eddig. Valószínűleg szülővárosa, Nottingham levegője is befolyásolta választását, hiszen a ma már csendes angol város melletti sherwoodi erdőben rejtőzőtt Robin Hood, az angolok hőse, aki csapatával rendszeresen kifosztotta az arra járó arisztokratákat, és a legenda szerint a zsákmányt szétosztotta szegények között.

Nyilvánvaló, hogy a nottinghami seriffnek oly sok fejfájást okozó, az íjat, nyilat mesterien kezelő hős történetére sok túlzás is rárakódott a nép ajkán, ám az új, modern Robin Hood története itt és most zajlik a szemünk láttára. Phillips az újságírói tanulmányok után egészen 2010-ig hűségesen körmölte írásait egy kis angol hírügynökségben. Ekkor sorsa Ukrajnába vetette, ahová az angol labdarúgó-válogatottal utazott egy mérkőzésre. Visszatérve Angliába, egykori cégével szabadúszó újságírói szerződést kötve újra Ukrajnába utazik, és riportokat, vezércikkeket ír az akkor már bőven a narancsos forradalom ölelésében vergődő országról, amelyeket saját készítésű fotóival illusztrál. Híreit gyakran átvette a Newsweek, a Politico Magazine és más kiadványok.

Phillips (sisakban) a szakadárok között

2012-ben a labdarúgó Európa-bajnokság eseményeit kommentálja az ukrán és lengyel városokból. A 2013. év újfent Ukrajnában találja, ahol Ogyesszában irodát nyit és mikroblogján, valamint a YouTube-on helyez el riportokat a forrongó országról. Ez idő tájt köt szerződést a Russia Today tv-csatornával, amely mint külső tudósítót alkalmazza. Nagy visszhangot kelt egy riportja Angliában egy brit üzletember, Barry Pring bestiális ukrajnai meggyilkolásáról, erről könyvet is ír Ukraine - Man, woman, sex, murder címmel.

A 2013-as év végén ő is a Majdanon tűnik fel, ahol kamerájával a legmelegebb helyzetekben filmez. Bátor és szókimondó, a hivatalos brit tájékoztatás vonalától merőben eltérő riportjai miatt több figyelmeztetést kap az angol külügyminisztériumból, és „nem garantálják testi épségét, ha továbbra is keresi a bajt”. A továbbiakban aktívan részt vesz Novorosszija eseményeinek a „másik oldalról” való megvilágításában, ami miatt újabb konfliktusba keveredik az angol külüggyel.

„Mivel az ön tevékenysége megközelíti az aktív harcos viselkedését, különösen ha szeparatista fegyveresekkel pózol a kamera előtt, továbbra is mélyen nyugtalanít minket, hogy biztonságát nem tudjuk garantálni.”

Phillips a figyelmeztetésekre fittyet hányva továbbra is küldi éles riportjait Novorosszijából, egy ízben az ukrán titkosszolgálat letartóztatja. A kijevi angol követség - becsületére legyen mondva - hosszas tárgyalások után „kihúzza a bajból” és hazaküldi Angliába. Kis idő múlva újra Dél-kelet-Ukrajnában tűnik fel a makacs száguldó riporter, egy éles helyzetben meg is sebesül, a szakadárok ápolják. Ahogy beforr a seb, újra „visszamászik” a poklok poklába, és hallatja hangját a YouTube-on.

„Lehet, hogy az én tevékenységem önöknek furcsának tűnhet” - írja az angol külügyminisztériumba címzett levelében - „de uniformist húzok, ha tudósítok, és ezt azért is teszem, hogy ne hívjam fel magamra és azokra a figyelmet, kik ekkor a harcok közben mellettem vannak. Egyebekben pedig azért vagyok itt, mert megtaláltam azt az igazságot, amelyet minden újságírónak keresnie kell, és elegem van abból, hogy minden nap térdig a hazugságban járjak, még ha ez csendes és komfortos környezetben is zajlik is” - fejezi ki hitvallását korunk Robin Hoodja.

Forrás: Anna News

Derek Muir
London