Szokatlanul erősen kritizálja az újság az ukrán elnököt, mondván, ostobaság volt tőle a minszki egyeztetések idején konokul tagadni a debalcevói katlan létét. Ennek lett egyenes következménye, hogy ez a téma nem került be a szembenállást rendező jegyzőkönyvbe, és oka a hatalmas veszteségnek, amelyet az ukrán hadsereg szenvedett el ismét a városból történő visszavonulás közben, nem is beszélve a katlanban rekedt, több kisebb egységre szakadt csoportról, amelyek folytatják a harcot a kitörés reményében.




Porosenko legutóbbi nyilatkozatában azt állította, hogy az ukrán hadsereg tervszerű és taktikailag indokolt védelmi állásaiba vonul vissza, hatalmas veszteségeket okozva a terroristáknak. Természetesen így is lehet nevezni a fejvesztett menekülést. Ha Minszkben megállapodtak volna a város békés átadásáról a felkelők csapatai részére, rengeteg emberéletet lehett volna megmenteni. Ám úgy tűnik, Zaharcsenkó jól jellemezte az ukrán elnököt a foglyok előtt, mikor kijelentette, hogy ők csak óhatatlan veszteségként elkönyvelt húsdarabok az ukrán elnök szemében.




A debalcevói mészárszék, amely kísértetiesen emlékeztet a nyári ilovajszki eseményekre, elkerülhetetlenül forró események vizióját vetíti előre az ukrán emberek számára. Már így is tömeges a dezertálás a behívók elől és a harcvonalból, a polgári lakosság utakat, tereket zár le a tiltakozások jeléül. Debalcevóban szerda délben sántikáló, kimerült ukrán katonák jelentek meg a felkelők vonalai előtt, és az elmúlt órák szörnyűségeit mesélték el.

„Éjjel egy órakor kezdődött a visszavonulás, akkor indultak a menekülőkkel teli teherautók, de csak kevesen jutottak át, a veszteségek mértéke ma éjjel hatalmas volt” - írja a NYT egy túlélő, Vladimir beszámolója alapján. „Sokunknak gyalog kellett a bombázások fényében továbbhaladni, mert a gépkocsikat kilőtték.”




Albert Szardarin tábori orvos beszámolója szerint ”a visszavonulás tervét sokáig titkolták a hadvezetésben, a katonáknak 10 percük volt, hogy elkészüljenek a kitörésre, sokan a kimerültségtől nem ébredtek azonnal fel. A teherautók teljes sötétségben, lámpák nélkül indultak el, de hát azonnal tűz alá vettek minket a felkelők. A halottak és sebesültek a behavazott mezőn maradtak, mert senki sem akarta továbbvinni menekülés közben őket, túlságosan sokan voltak, és nem lehetett az állandó tűzben összeszedni őket. Akire lehetett, kötést tettünk, fájdalomcsillapítót adtunk nekik, és hevenyészett fedezékbe vonszoltuk” - idézi a New York Times a fiatal ukrán orvos szavait.




Mivel a katonák csak a legszükségesebb holmijaikat vihették magukkal, az elhagyott állásokban rengeteg fegyver maradt hátra. Az ostoba titkolózás miatt kegyetlen és véres mészárlás színhelyévé vált Debalcevó is - írja végszavában a The New York Times.

Derek Muir, London - a NYT cikke nyomán

(Forrás és videó itt)

Térképen a csaták helyszínei (a forrás ugyanaz):