2015. február 12-én az Izraeli Legfelsőbb Bíróság megerősítette a Haifai Kerületi Bíróság 2012-es végzését Rachel Corrie ügyében. A hivatalos cionista média igyekszik nem tudomást venni Rachel Corrie-ről, ezért a nyugati világban sokan nem is hallottak ennek a kivételesen bátor lánynak a tragikus sorsáról. Ő volt az, aki úgy próbálta megvédeni egy palesztin család házát a lerombolástól Rafahban, hogy útját állta az izraeli D-9-es buldózernek. A jármű lelketlen vezetője azonban nem állt meg, hanem szándékosan (az izraeliek szerint véletlenül) áthajtott rajta. A 23 esztendős Rachel Corrie a helyszínen belehalt a sérüléseibe.
Rachel Corrie
Az amerikai lány családja a szörnyű incidenst követően bírósági úton kívánt elégtételt venni a gaztettért. Az ügyben 2005-ben kezdeményezett polgári peres eljárás végére a Haifai Körzeti Bíróság 2012-es ítélete tett pontot. Bármennyire is abszurd, de a „független” bíróság határozatában leszögezte: Rachel Corrie cselekedete „a hadsereg elleni erőszaknak” minősül. Corrie természetesen semmiféle erőszakos cselekményt nem követett el, pusztán el akarta állni a buldózer útját. A bíróság ítélete szerint Corrie, valamint a vele együtt a helyszínre érkező békeaktivisták „emberi pajzsként” védelmeztek olyan palesztinokat, akik izraelieket akartak megölni. Ezért tehát Izrael államát nem terheli felelősség a lány haláláért.
Oded Gershon főbíró ítéletében az alábbi abszurd megállapítás is olvashatók: „Corrie nem ment arrébb (a buldózer elől), mint azt minden más ésszerűen gondolkodó ember tette volna. A saját döntésének következtében került veszélybe, halála baleset következménye volt, amelyet az elhunyt idézett elő, annak ellenére, hogy az izraeli hadsereg mindent megtett az elhunytnak és társainak a helyszínről való eltávolítása érdekében… A buldózer és annak működtetői harcászati műveletet hajtottak végre ellenséges tűz alatt (!). Rachel Corrie halála tehát baleset következménye, ezért a család kártérítésre nem tarthat igényt” – szól a Haifai Körzeti Bíróság 2012. augusztus végi ítélete, melyet most az Izraeli Legfelsőbb Bíróság megerősített.
Az Izraeli Legfelsőbb Bíróság, ily módon tehát az izraeli bíróság jogszerűnek minősítette az izraeli hadsereg házromboló akcióit, amelyek pedig egyértelműen a „kollektív büntetés” kategóriája alá tartoznak. Mondanom sem kell, hogy napjainkban Izraelt kivéve egyetlen állam sem létezik a világon, ahol a „kollektív büntetés” elvét a jogszolgáltatásban alkalmaznák. De mint tudjuk, a zsidók a törvények felett állnak. Nekik mindent szabad.
Rachel Corrie szülei
Rachel Corrie szülei - Cindy és Craig Corrie – közleményükben a következőképpen foglalták össze véleményüket az Izraeli Legfelsőbb Bíróság határozatával kapcsolatban: „Családunk elkeseredett, de nincsen meglepődve. Persze reménykedtünk abban, hogy másképpen döntenek, azonban tapasztalataink nyomán látnunk kell, hogy az izraeli intézményrendszerbe milyen mélyen bele van gyökerezve az izraeli hadsereg büntethetetlenségének elve. Az Izraeli Legfelsőbb Bíróság döntése semmibe veszi a nemzetközi jognak azokat az előírásait, amelyek a civilek és az emberjogi aktivisták védelmére vonatkoznak egy fegyveres konfliktusban. Ezenkívül a döntés súlyosan sérti a nemzetközileg elismert jogot a hatékony jogorvoslathoz. Rachel ügye újabb példa arra, hogy az izraeli igazságügyi rendszer mennyire nem biztosítja a jogorvoslat lehetőségét. Felszólítjuk a nemzetközi közösséget, nem utolsó sorban az USA kormányát, hogy álljanak ki az emberi jogsértések áldozatai mellett, és ne tűrjék el, hogy a bűnösök elkerüljék a büntetést!”
Steven Plaut, a Haifai Egyetem professzora a The Jewish Press című lap 2011. március 3-i számában megjelent, „Köszöntjük Haifában Mr. és Mrs. Corrie” című cikkében a következő aljasul cinikus kijelentést tette: „Corrie egyfajta Teréz anyává változott a radikális baloldaliak és az iszlamofasiszták számára. Corrie a terroristákat támogató lobbi mártírszentjévé vált.”
Az izraeli hadsereg elleni erőszak elkövetése után...
A 2003. március 16-án történt borzalmas esetet a következőképpen mesélte el az egyik szemtanú: „Rachel integetett és kiabált a jármű vezetőjének, hogy álljon meg. A sofőr azonban nem hallgatott rá, ezért a lány egy kisebb földkupacra lépett föl a fenyegetően közeledő monstrum előtt. A többi aktivista is teli torokból üvöltött, az egyikük megafonon keresztül kiabálta a kegyetlen sofőrnek, hogy álljon meg. Rachel elesett, nem tudott elugrani, lába valószínűleg a gép alá szorult, amely aztán keresztülment rajta.” Amikor a buldózer elindult visszafelé, a békeharcosok odarohantak a lányhoz. Rachel testét vér borította, mozogni nem tudott. „Eltört a gerincem” - suttogta elhaló hangon. Ezek voltak az utolsó szavai. Barátai próbálták megtámasztani a fejét, és beszéltek hozzá. De nem lehetett rajta segíteni. A közelben tartózkodó izraeli katonák semmiféle segítséget nem nyújtottak.
„Minek ment oda?” – tették fel a kérdést az izraeli zsoldban álló, magukat újságírónak nevező gazemberek Rachel Corrie tragikus halála után. Számosan közülük bolondnak nevezték a lányt, aki pedig bajba jutott embertársain akart segíteni. Egy J. Edward Tremlett nevű szemétláda az American Partisan hasábjain pedig az alábbi véleményt fogalmazta meg Rachel Corrie hősi halálával kapcsolatban: „Szégyellhetik magát a szülei is, akik nem tanították meg lányuknak, mi a különbség a hősiesség és a hülyeség között.”
Perge Ottó - The Jerusalem Post - Rachel Corrie Foundation nyomán
Kapcsolódó:
- Amiről nem emlékezett meg a cionista nyugati média: tíz éve halt hősi halált Rachel Corrie
- Izraeli gazságszolgáltatás: "Rachel Corrie maga kereste és idézte elő a saját halálát"
- Videók: buldózerrel tapossák el a palesztinokat védő amerikai lányt a zsidók