Szegény hülye Tamás Gáspár Miklós lelkesedik a Sziriza elnevezésű görög radikális baloldali párt győzelméért. TGM nem mai gyerek, de még mindig nem képes felfogni, hogy a „radikális baloldaliság” úgy napjainkban, mint a múltban is, számos esetben a globális pénztőke utolsó védelmi vonalának a szerepét tölti be. (Az előrébb tolt védelmi vonalakon a titkosszolgálatok és erőszakszervezetek mellett ott találjuk a bankrendszert, a médiát, az oktatást, valamint a „jobbközép” és „balközép” politikai pártokat.)
TGM szerint, még ha a Sziriza kormányzása esetleg csalódást is okoz, „nem veheti el többé senki a görög néptől és egész Délkelet-Európától azt az érdemet, hogy itt kezdődött el a fordulat, amelynek révén többé nemcsak a kapitalizmus van a horizonton, hanem immár világtörténelmi ellenfele is”. Mondja ezt annak ellenére, hogy maga is tisztában van azzal, hogy „a Sziriza célkitűzései roppantul szerények, a párt számol az európai erőviszonyokkal, a nemzetközi baloldal gyöngeségével, ellenfelei gátlástalanságával, az ancien régime mindenkori ravaszságával és ügyességével.”
Az IMF-vezér és a leendő görög miniszterelnök
Így igaz: a Sziriza célkitűzései roppantul szerények. Immár szó sincsen arról, hogy a párt kizavarja az országból az IMF és a nemzetközi pénzvilág képviselőit, szó sincsen a kölcsönök visszafizetésének teljes megtagadásáról, szó sincsen az EU-ból történő kilépésről. Sőt, minden jel arra utal, hogy a párt immár az eurozónából sem kíván kilépni, holott korábban éppen ez az ígéret állt programjának a középpontjában.
Árulkodó jel továbbá, hogy sem Brüsszelben, sem Berlinben, sem Londonban, sem Washingtonban nem aggódnak különösebben a görög „radikális baloldal” győzelme miatt. Nem hallható az egyes „szélsőjobboldali” pártok népszerűségének akár néhány százalékpontos emelkedése nyomán felcsattanó ajvékoló kórus sem. A nemzetközi sajtó is viszonylag nyugodt: általános a vélemény, hogy a Sziriza kormányzása során figyelembe veszi majd a „realitásokat”.
Különös az a gyorsaság is, amellyel a Sziriza népszerűségét sikerült a jelenlegi magas szintre feltornázni. A görög sajtó az elmúlt évben meglehetősen kesztyűs kézzel bánt a „radikális baloldaliakkal”, sőt bizonyos értelemben kifejezetten a kezükre játszott, miközben a nemzetközi pénzoligarchia igazi ellenségének, az Arany Hajnalnak rágalmak özönét kell elviselnie. Sőt a hazafias párt több vezetőjét - légből kapott vádak alapján - letartóztatta a magát demokratikusnak nevező hatalom, az Arany Hajnal aktivistái pedig a hatóságok rendszeres zaklatásának vannak kitéve.
Giorgos Stathakis
TGM, valamint a Görögországban, sőt Európa-szerte ünneplő baloldali tömegek vélhetően nem hallottak arról sem, hogy az elmúlt év november végén a Sziriza két gazdasági szakértője, Giorgos Stathakis, Giorgos Milios Londonba utazott. Ami persze még nem lenne baj, csakhogy a brit fővárosban nem az angol munkásmozgalom történetét tanulmányozták, és még csak nem is a brit „radikális baloldal” képviselőivel találkoztak. Éppen ellenkezőleg: a nemzetközi pénzvilág nagyágyúival folytattak megbeszéléseket zárt ajtók mögött. A Sziriza akkoriban azt közölte, hogy közvetlenül kíván tárgyalni a nemzetközi pénzvilág képviselőivel, mivel a görög kormány hamis képet fest a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseivel kapcsolatban. A két „radikális baloldali” gazdasági szakértő fő célja „a befektetők és a piacok megnyugtatása” volt – ami napjaink újbeszél nyelvén annyit jelent, hogy a Sziriza a hatalomra jutásért cserébe lényegében „szögre akasztotta az elveit”, és megkötötte a különalkut a „nemzetközi befektetőkkel”. Korántsem véletlen, hogy a Sziriza belső köreiben többen is ellenérzéseiket hangoztatták a párt gazdasági vezetőinek londoni útja kapcsán. Panagiotis Lafazanis, a „radikális baloldali” párt Baloldali Platformjának elnöke figyelmeztette is a Londonban tárgyaló Giorgos Miliost, hogy „legyenek óvatosak, és ne kössenek semmiféle egyezményt”. A párt más tisztségviselői pedig azt követelték, hogy amint Stathakis és Milios hazatér, azonnal tájékoztassák a Sziriza vezetését a Londonban lezajlott tárgyalások eredményéről.
Nem a mostani lenne persze az első eset a történelemben, hogy kommunista, szocialista vagy más baloldali mozgalmak a globális pénzvilág uszályába kerülve cserbenhagyják a híveiket. (Hiszen még az 1917-es bolsevik forradalom jórészt zsidó vezetői és egyes nyugati pénzmágnások között is volt valamilyen talányos kapcsolat.) Minden jel szerint a pénzhatalom forgatókönyve az, hogy amennyiben a globális állam valamelyik tartományában végképp megbukik a „balközép” és „jobbközép” pártok látszólagos versengésére (és a rettenetes korrupcióra) épülő kétpártrendszer, akkor – a valódi (és az úgynevezett szélsőjobbról fenyegető) veszély elkerülése végett – a radikális baloldalinak nevezett erőkkel csillapítják le és vezetik tévútra a dühös tömegeket, és velük betonozzák be a globális elit és helyi csicskásainak uralmát.
Perge Ottó - Kuruc.info