Portugália 1986-ban lépett be az Európai Unióba. Korábban arról szólt a fáma, hogy fellendülőben van a portugál gazdaság. Jó ideje azonban minden gazdasági mutató tekintetében az ország kétségbeejtően gyengén teljesít. Az emigráció egyre nagyobb méreteket ölt. A hanyatlás három évvel ezelőtt gyorsult fel, éppen akkor, amikor az EU jelentős gazdasági segítséget nyújtott az országnak az úgynevezett „mentőcsomag” keretében.

Az ország rohamos hanyatlása mind politikai, mind gazdasági, mind pedig morális téren szembeötlő. Az államadósság és a munkanélküliség rekordokat dönt. A legfrissebb adatok szerint 2008 óta nem kevesebb, mint 400 ezer polgár vándorolt ki az országból a jobb megélhetés reményében. (Az ország lakossága 10, 4 millió fő.) Portugália a második helyen áll a külföldön boldogulást keresőknek az összlakossághoz viszonyított arányát tekintve. (Az első helyet a parányi Málta foglalja el.) Ezzel szemben Portugáliában, az EU más tagállamaihoz képest, kifejezetten alacsony a bevándorlók száma.

Felmérések szerint tíz portugál közül kilenc változtatni szeretne az életén, és elégedetlen a munkájával is. Egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy a fokozódó stressz és az egyre elterjedtebbnek számító depresszió következtében jelentősen romlani fog a népesség egészségügyi állapota.

2011-ben Portugália 78 milliárd eurós mentőcsomagot kapott az EU-tól. Ennek ellenére - különös módon - a válság még tovább mélyült. „Portugália Kelet-Európa legkevésbé fejlett országaihoz áll közel” – jelentette ki Rui Pena Pires, a Lisszaboni Egyetem tanára az Económico című lapnak nyilatkozva. A neves közgazdász szerint a helyzet nem reménytelen, azonban a demográfiai hanyatlás megállítása nélkül aligha képzelhető el kedvező irányú fordulat.

Márpedig ha a jelenlegi elvándorlási ütem nem változik, akkor az annyit jelent, hogy évente továbbra is 100-120 ezer polgár vesz majd vándorbotot a kezébe. A külföldön – elsősorban az EU más államaiban, illetve a tengerentúlon – dolgozó portugálok kisebb része rendelkezik csak piacképes szakképzettséggel. (Luxemburgban például a portugál bevándorlók aránya eléri a 19%-ot, ennek ellenére csak 2%-uk dolgozik pénzügyi vagy tudományos területen.) A portugálok döntő többsége az építőiparban, az egészségügyben, a kereskedelemben vagy a szolgáltatási szektorban helyezkedett el. Pedig a dél-európai ország lakói is ugyanarra vágynak, mint az EU sok millió polgára: tisztességes fizetésre, a szakmai előrejutás esélyére és megbecsülésre. Mindez azonban a hazájukban egyre inkább csak álom.

Az egészségügyben például már most is katasztrofális állapotok uralkodnak. Úgy az orvosok, mint az ápolónők nagy számban vállalnak munkát külföldön. Mivel pedig a hazájukat elhagyók többsége fiatal, ezért a születések számának további csökkenése várható. Holott a demográfiai helyzet már most is katasztrofális. 2013-ban például csupán 90 026 kisbaba született, azonban 2014-ben az újszülöttek száma várhatóan 8 ezerrel lesz kevesebb a tavalyinál. „A fiatalok emigrációja a portugál gazdaság rossz szabályozórendszerének a következménye. A nemző- és szülőképes korosztály tagjainak az elvándorlása a fő akadálya a növekedés beindulásának” – figyelmeztetett a Portugál Bank egy jelentésében. (Vajon előfordult-e már az elmúlt évtizedekben, hogy a „Magyar” Nemzeti Bank a hazánkból történő kivándorlás súlyos hatásaira figyelmeztetett?)

Az ellenzéki Szocialista Párt természetesen úgy véli, a jobbközép kormányzat politikája vezetett a növekvő munkanélküliséghez (ami jelenleg 17,5%), a szegénységhez, a kivándorlók számának növekedéséhez, az általános elbizonytalanodáshoz és a kilátástalanság érzésének erősödéséhez. (A kormány vezető ereje a magát „jobbközépnek” nevező Szociáldemokrata Párt.) Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy az egymást váltó két nagy párt egyaránt bűnös, és nem utolsó sorban azért, mert beléptették az országukat az Európai Unióba. Az EU tagságot ellenző szervezetek adatai szerint ugyanis a csatlakozás óta a GDP 5,8%-kal esett vissza, a beruházásokra fordított összegek 15%-kal csökkentek (a nagy EU-s segély megérkezése óta 37%-kal), a megszűnt munkahelyek száma pedig 464 ezer. Az államadósság 2010-ben a GDP 93%-ára rúgott, és ekkor – vagyis az EU mentőcsomagjának megérkezésekor – elhangzott az ígéret, mely szerint az adósság nem kúszik a GDP 115%-ig. Csakhogy az államadósság tovább növekedett, és most már eléri a nemzeti össztermék 130%-át (ami 51, 5 milliárd eurót jelent).

A költségvetési deficit messze az EU-ban megkövetelt 3%-os szint felett volt tavaly: elérte az 5,5%-ot, annak ellenére, hogy a közszférában és a szociális ellátás területén jelentős költségcsökkentések történtek. Az idei éves hiánycél 4%, de egyáltalán nem biztos, hogy sikerül megvalósítani. Mindeközben pedig a nagy bankok hatalmas nyereségre tesznek szert a pénzügyi műveleteiknek köszönhetően. (Portugália évente 7 milliárd eurót költ kizárólag kamattörlesztésre.) Ugyanakkor évente vállalkozások sokasága jelent csődöt. A jövedelmek egy szűk elit kezében halmozódnak fel, a nagy tömegek pedig egyre kilátástalanabb nyomorba süllyednek.

Perge Ottó - Pradva nyomán