Noha a cionista lobbi óriási befolyással rendelkezik az USA-ban, a zsidók mégsem szeretnének semmit sem a véletlenre bízni. Az amerikai szenátus előtt fekszik egy törvénytervezet, melynek elfogadása esetén az USA-nak teljes körű támogatást kellene nyújtania Izraelnek, amennyiben a szegény, üldözött zsidók megtámadnák a perzsa államot.

A törvénytervezet elfogadása esetén az USA-nak szigorúbb szankciókat kell bevezetnie a perzsa állammal szemben, amennyiben Teherán – amerikai megítélés szerint – nem hajtja végre a nukleáris programjával kapcsolatos tárgyalásokon elfogadott intézkedéseket. Önmagában persze az is roppant visszatetsző, hogy folyamatban lévő diplomáciai egyezkedések során az egyik fél újabb gazdasági szankciókkal fenyegeti tárgyalópartnerét. Nem lenne bölcsebb megvárni a nukleáris kérdésről folyó megbeszélések végét, majd amennyiben a végleges egyezség megszületik, nem kellene-e megvizsgálni a vállalások teljesítését, mielőtt bármiféle gazdasági büntetőintézkedéseket helyeznek kilátásba?

A tervezetben továbbá szerepel egy olyan passzus is, melynek alapján az USA-nak teljes körű támogatást kellene nyújtania Izrael számára, ha Tel-Aviv úgy dönt, támadást intéz Irán ellen. A vonatkozó rész a következőképpen szól:

„…ha Izrael kormánya jogos önvédelemből katonai akciót kénytelen indítani Irán nukleáris fegyverkezési programja folytatásának megakadályozása céljából, az Egyesült Államok kormányának ki kell állnia Izrael mellett, és biztosítania kell - összhangban az Egyesült Államok törvényeivel és a Kongresszusnak a katonai erő alkalmazására vonatkozó felelősségével – a diplomáciai, katonai és gazdasági támogatást az izraeli kormány részére, hogy az megvédelmezhesse területét, népét és (az állam) létét…”

A törvénytervezet benyújtója - micsoda véletlen - Charles Ellis Schumer, zsidó származású New York-i demokrata szenátor. Ha a jogszabályt ebben a formájában elfogadják, akkor úgy az amerikai elnöknek, mint az elvileg az amerikai nép akaratát kifejező szenátusnak és a kongresszusnak a mozgástere is jelentősen szűkülni fog az Irán elleni háború megindításának kulcsfontosságú kérdésében.

Gary Sick, neves amerikai Irán-szakértő, a Columbia Egyetem professzora egyenesen úgy véli, hogy „a törvénytervezet az izraeli kormány kezébe helyezi a döntést a katonai erő alkalmazásának tekintetében”. A szakértő a Truth Jihad Rádiónak adott interjújában azonnali cselekvést sürgetett a törvény elfogadásának megakadályozása érdekében. „Én egy elemző vagyok. Leülök, és vizsgálom a felmerülő kérdéseket. De ebben az esetben nagyon fontos, hogy fellépjek, és kimondjam, valamit tennünk kell” – hangsúlyozta Gary Sick.

De vajon miképp történhet meg, hogy ilyesfajta törvény elfogadásának a lehetősége egyáltalán felmerül? Gary Sick, October Surprise (Októberi meglepetés) című könyvében szóba hozza az egyik legfőbb tabutémát: az izraeli kémszervezet, a Moszad szerepét, melyet a “sayanim”–nak nevezett ügynökei révén gyakorol szerte a nagyvilágban. (Amerikában a szabadság rendszerét még nem sikerült lerombolni, ott még bizonyos tabutémák feszegetőit nem zárják börtönbe „gyűlöletkeltés” vádjával.) „A sayanimok léte, az ultra-professzionalizmussal és a tapasztalt Moszad-ügynökök erőteljes motivációjával együttesen azt eredményezi, hogy a Moszad, viszonylag kevés emberével és korlátozott büdzsével, gyakran képes túlszárnyalni más, nála nagyobb létszámmal dolgozó ügynökségek teljesítményét. Sok esetben a pénz nem elég ahhoz, hogy rugalmas legyen egy szervezet működése, és azt a titkosságot sem biztosítja, amit a Moszad élvez az önkéntes ügynökök fel nem ismert tevékenysége révén.” (October Surprise, 65. old.)

Perge Ottó - PressTV nyomán