Mintegy 1300 meghívott vendég és küldött előtt tartotta első kongresszusát múlt szombaton a lengyel Nemzeti Mozgalom, a Ruch Narodowy. A kongresszus arról határozott, hogy a mozgalomban egyesítik erejüket a különböző kisebb-nagyobb lengyel nemzeti szervezetek és sajtóorgánumok. A rendezvényen bemutatták a mozgalom ideológiai alapvetéseit; ezen alapvetések mentén fogja a Nemzeti Mozgalom a közéleti tevékenységét folytatni a jövőben. A kongresszus úgy határozott, hogy ősszel belső referendumot írnak ki arról, hogy a Ruch Narodowy elinduljon-e a jövő évi EP-választáson.
A Ruch Narodowyt 2012. november 11-én, a Függetlenség Menete után alapította meg az Összlengyel Ifjúság (Młodziez Wszechpolska) és a Nemzeti Radikális Tábor (Obóz Narodowo-Radikalny, ONR). A mozgalom azzal a nem titkolt szándékkal jött létre, hogy a lengyel nemzetiek politikai képviseletét felvállalja, és betörjön a lengyel közéletbe. November óta tucatnyi kisebb nemzeti szervezet támogatását is megnyerték maguknak, és elérkezett az idő az első kongresszus megrendezésére.
A rendezvényen magyar nemzeti radikálisok is részt vettek. Magyarországról a Jobbik, a Jobbik IT és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviseletében 9 fős delegáció utazott Varsóba. A kongresszuson hatalmas sikerű beszédet mondott Toroczkai László, a HVIM elnöke, akit a közönség felállva tapsolt meg. Ezt követően felolvasták Vona Gábornak a kongresszust köszöntő levelét is, melyet szintén óriási taps fogadott a teremben.
A kongresszust megnyitó első beszédet a 89 éves Zygmunt Goławski, a lengyel nemzeti ellenállás ikonja (a lengyelek Pongrátz Gergelye) mondta, aki harcolt a háborúban, a varsói felkelésben, megjárta Szibériát, a '60-as években éveket töltött börtönben antikommunista tevékenysége miatt, a '80-as években pedig a Szolidaritás és a földalatti ellenzék meghatározó alakja volt, mely során ugyancsak többször letartóztatták.
A kongresszuson felszólalók sorát Przemisław Holocher, a Nemzeti Radikális Tábor (ONR) elnöke kezdte, majd utána jött a nap fő eseménye, a Ruch Narodowy vezetőjének, Robert Winnickinek a félórás beszéde. Winnicki beszédében összefoglalta a Ruch Narodowy céljait, szellemiségét, szervezettségének jelenlegi állapotát. Winnicki beszédét percenként fogadta tapssal a kongresszus közönsége. A beszéd kitűnően sikerült, és megerősítette Winnicki pozícióját a mozgalom élén. Ezt követően beszédet mondott Krzysztof Bosak és Artur Zawisza korábbi parlamenti képviselő is, akik szintén a mozgalom alapítói és vezetői között vannak. Felszólalt továbbá Maria Piaseczka-Lopuszanska, a Lányok a Nemzetért (Kobiety dla Narodu - KDN) vezetője is.
Még nem alakul párttá
A Ruch Narodowy kapcsán sokan kérdik: miért nem alakulnak párttá, illetve mikor alakulnak már párttá. A választ az idő adta meg erre a kérdésre: a lengyel nemzetiek már évekkel ezelőtt szerettek volna egy pártot maguknak, hiszen utoljára 2007-ben szavazhattak a Kaczynski-kormánnyal együtt megbukott és romjaiban heverő Lengyel Családok Ligájára (LPR, mely gyakorlatilag a MIÉP-pel állítható párhuzamba), de már akkor sem jó szívvel, és a párt 1,30%-os eredményt elérve gyakorlatilag nemcsak kiesett a lengyel törvényhozásból, hanem meg is szűnt. A nemzeti oldal válságba került, a választást követően pedig az addig az LPR ifjúsági szervezeteként működő Młodziez Wszechpolska is szakított a párttal, és a saját útját kezdte járni.
Robert Winnicki 2009-ben lett az Összlengyel Ifjúság elnöke, irányítása alatt a szervezet újra dinamikus fejlődésbe kezdett, és vezetése alatt gyakorlatilag a nulláról sikerült újjáépítenie a szervezetet. Szakítottak a régi garnitúrával, és rengeteg új, tehetséges fiatalt vontak be. A Jobbikkal és a HVIM-mel való szövetség is Winnicki érdeme, aki maga is legalább hatszor járt az utóbbi években Magyarországon a Jobbik vendégeként.
Jövőre EP-választás
A 2011-es parlamenti választáson aztán kiderült, hogy a szervezet még alkalmatlan lett volna egy 38 milliós országot (és 30 millió szavazót) lefedő kampányhoz. A legközelebbi megmérettetés a 2014. júniusi EP-választás lesz Lengyelországban, melyen 51 EP-mandátum sorsa dől el. Ezen a választáson való részvételhez azonban Lengyelországban nem szükséges bejegyzett pártnak lenni, gyakorlatilag minden társadalmi szervezet alkothat választási listát.
Ezt a kedvező helyzetet akarja kihasználni a Nemzeti Mozgalom, ugyanis társadalmi szervezetként sokkal nagyobb a közéleti mozgástere, mint egy (ráadásul állami támogatások nélkül működő) pártnak. A Nemzeti Mozgalom szeme előtt a '80-as évek Szolidaritásának eszméje is lebeg egyúttal, amely szintén társadalmi szervezetként nem csak a lengyel politikát változtatta meg visszafordíthatatlanul, de a kommunizmus koporsójába is az utolsó szöget ütötte.
Ugyancsak szerencsés helyzet, hogy az összes választás közül az EP-választáson a legalacsonyabb a jelöltállítási küszöb Lengyelországban, így a szükséges számú aláírások (és még csak nem is kopogtatócédulák!) összegyűjtése már nem fog gondot okozni a Nemzeti Mozgalomnak. A választásra úgy fordulhatnak rá, ahogy tette azt a Jobbik 2009-ben: egy új erőként, mely az egész politikai elitet akarja magával rántani. És ha ez még nem lenne elég: az EP-választások részvételi aránya 2004-ben 21%, 2009-ben 24,5% volt Lengyelországban (és nincsenek jelei annak, hogy 2014-ben ez jelentősen változna felfelé), vagyis igen nagy a közöny iránta, ez pedig egyértelműen a nemzetiek (meg alapvetően a kisebb pártok) malmára hajtja a vizet. Lengyelországban kormányváltó hangulat van, Európa-szerte pedig EU-ellenes légkör, mely várhatóan az olyan euroszkeptikus pártoknak fog kedvezni, mint a Ruch Narodowy.
A legnagyobb támadás jobbról jön majd
A lengyel nemzetiek számára tehát igen szerencsésen állnak a csillagok. Nem csoda, hogy a jobbközép Jog és Igazságosság (PiS) és annak holdudvara már megkezdte a hadjáratot a Nemzeti Mozgalom ellen. A nemzetiek ugyanis leginkább a PiS-től fogják a szavazókat elcsábítani; pontosan azokat a fiatalokat, akik eddig jobb híján Jarosław Kaczynski pártjára voksoltak korábban. A kongresszusról nem, vagy csak apró terjedelemben számolt be a PiS-hez közel álló média, és elhatárolódási verseny indult a PiS középre húzó, a párt liberális szárnyához tartozó képviselők részéről. A Fidesz és a Civil Összefogás Fórum közvetlen szövetségesének számító, egyébként magát nemzeti-konzervatívként definiáló Gazeta Polska újság gyakorlatilag nem is tudósított a kongresszusról, némaságuk pedig arról árulkodik, hogy nem tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy megjelent egy valóban nemzeti szerveződés a lengyel politikában. Ismerős?!
A közszolgálati médiában már több szó esett a kongresszusról. Sokkal több tévében és újságban volt látható és olvasható tudósítás, mint például a Jobbik bármelyik rendezvényéről valaha, de már most látható, hogy a médiába való bekerülés még sok gondot fog okozni a Nemzeti Mozgalomnak. A tudósítások többsége semmitmondó és - mivel a rendezvény kiemelkedően sikeres volt, és nem lehetett rajta fogást találni - leginkább pitiáner volt, mert apró negatívumokon fennakadva, de lényeges gondolatokat elhallgatva számoltak be az eseményről.
A Ruch Narodowy és a Jobbik
Az tehát már most látszik, hogy a lengyel Nemzeti Mozgalom csak magára számíthat. Illetve egy valakire biztosan: a Jobbikra, aki - Vona Gábor szavai szerint - "nagy szimpátiával és féltő szeretettel" figyeli a lengyel testvérszervezet fejlődését.
A kongresszuson Toroczkai László beszéde és Vona Gábor levele kapta minden felszólaló közül a legnagyobb tapsot - és ez magyarként meglehetősen felemelő érzés volt.
Toroczkai László nagy sikerű beszéde a kongresszuson (2:10:58-tól):
A Ruch Narodowyval már négy éve áll kapcsolatban a Jobbik, és a szövetség egyre csak erősödik. A Jobbik munkájáról és megmozdulásairól ma már napi szinten tudósítanak a lengyel nemzeti híroldalak, és ugyanez a helyzet nálunk is, ahol már több tucat írás jelent meg a lengyel barátaink által szervezett rendezvényekről. Mi több, a két szervezet között élő kapcsolat is van, hiszen hónapról hónapra látogatjuk személyesen is egymás rendezvényeit, felvonulásait. 2012 novemberében például több mint 120 magyar nemzeti utazott Varsóba a Függetlenség Menetére, a lengyelek pedig már évek óta vendégei a Magyar Szigetnek (ahol természetesen idén is találkozhatunk velük!) - hogy csak a két legnagyobb rendezvényt említsem most a több tucatnyi közül.
Czołem Wielkiej Polskie!
Szabó Balázs
Varsó
Függelék
Vona Gábor beszéde:
Tisztelt lengyel barátaim! Tisztelt Ruch Narodowy! Tisztelt Kongresszus!
Nagyon sajnálom, hogy személyesen nem lehetek Veletek ezen a nagyszerű napon, hogy nem ünnepelhetek Veletek, amikor a lengyel remény és a lengyel jövő mozgalma kibontja zászlaját. Ezt a rövid levelet azért írom, mert akarom, hogy tudjátok, akarom, hogy érezzétek, nagy szimpátiával és féltő szeretettel figyeljük szerveződéseteket, amelyre mint partnerre és szövetségesre tekintünk a jövő Európájának építése terén.
Az általam vezetett párt 2010-ben először indult el a választásokon önállóan, és hatalmas sikert ért el. 17%-os eredményével berobbant a magyar közéletbe, bár a kutatások szerint csak 1%-ra számíthatott. Mi szembementünk a számításokkal, szembementünk az eltelt évtizedek hazugságaival, számtalan tabukérdést romboltunk le, amíg a korábbi pártok oldalán ott állt a média, a tőke, a titkosszolgálatok, a külföldi támogatás és a sok tapasztalat, addig a mi erszényünkben csupán egy dolog volt: az igazság. Ezzel a fegyverrel, az igazság kardjával vágtunk bele a harcba, és ellenfeleinket és ellenségeinket is tiszteletre tanítottuk. Ma már mindenki, mint megkerülhetetlen politikai tényező számol velünk. A népszerűségünket sikerült stabilizálni, és a jövő évi választásokon reményeink szerint jelentősen növelni is tudjuk majd. Ami pedig a legbeszédesebb, hogy a 35 év alatti fiatalok körében már a mi pártunk a legnépszerűbb politikai szervezet Magyarországon. Ha a jelent megharcoljuk, a jövő a miénk lesz.
Hiszem, hogy ami a Jobbik Magyarországon, az a Ruch Narodowy lesz Lengyelországban. Hiszem, hogy az igazság, az egyetemes értékek, az európai tradíciók, a lengyel hagyomány alapján építkezve egy sikeres és erős nemzeti mozgalom születik, amely képes lesz Lengyelország és a lengyel nemzet iránytűjévé válni. Arra kérem ezért a mozgalom minden tagját, és különösen a fiatalokat, hogy magukra úgy tekintsenek, mint akik a mai nappal új emberekké lettek. Számukra innentől kezdve megszűnt a polgári élet komfortja, a meghunyászkodó kisemberi élet. Egyenként és közösségként is fel kell nőniük ahhoz a hatalmas feladathoz, amelyet ma vállaikra vettek. Ez nem lesz egyszerű, de nem szabad csüggedni. Amikor a reménytelenség, a csalódottság úrrá akar lenni, amikor a sok nehézség elkedvtelenít, mindig legyen valaki, aki elkiáltja magát: nem adhatjuk fel, és nem is adjuk fel soha, mert mi Lengyelország lelkiismerete és gerince vagyunk! Mindig legyen, aki erőt önt a többibe. Aki példát mutat, hogy a mi életünk, jobbikosoké és a tieteké, lengyel barátaim, többről szól, mint a saját életünk. Amikor a globális süllyedés, a liberális értékvesztés világában mindenki azt keresi, hogyan tud könnyebben élni, többet birtokolni, fogyasztani, akkor mi megkíséreljük a kiemelkedést, a nemes élet vállalását. Nem azt keressük magunkban, ami állati, hanem azt, ami isteni. Ahogy az olasz tradicionalista gondolkodó, a XX. század egyik legnagyobb koponyája, Julius Evola mondta: mi emberek akarunk lenni a romok között.
Kedves Barátaim! A Jobbik elnökeként nemrég felvetettem, hogy Lengyelországnak, Magyarországnak és Horvátországnak létre kell hoznia a Tengertől tengerig tengelyt, amely kelet és nyugat között képes lehet saját lábra állni. A mi közös történelmi értékeinket, sorsunkat megélve meg kell védenünk magunknak és utódainknak a jövőt. Ennek a tervnek, amennyiben egyetértünk benne, közösen kell kidolgozni a részleteit, programját, stratégiáját. Javaslom ezért, hogy a baráti gesztusokon túl, mielőbb helyezzük együttműködésünket azon konkrét kérdések közös megválaszolására, amelyek égetőek mindannyiunk számára. Állítsunk fel közös munkacsoportokat és dolgozzunk ki közös programot az európai közösség jövőjének, közös külpolitikai elképzeléseinknek, az országaink közötti gazdasági együttműködésnek és egyéb stratégiai kérdéseknek a megválaszolására. Nincs sok időnk, ezért a munkát el kell végeznünk. Hinnünk kell abban, hogy a jövő a miénk, így felelőtlenség volna arra nem felkészülni illő módon.
Köszönöm, hogy meghallgattatok, Isten áldja Lengyelországot!
Robert Winnicki beszédének magyar fordítása:
(Youtube-on itt.)
Kedves Vendégeink, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Milyen jó dolog ennyi barátomat látni, mennyire jó dolog ma itt lenni Veletek! Még egyszer szeretnélek én is köszönteni Benneteket: köszöntelek Titeket, fiait és lányait ennek a hatalmas és szabadságra született lengyel nemzetnek!
Eljött az az idő, hogy meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy mi a Ruch Narodowy szerepe a lengyel nemzet életében. El kell döntenünk, hogy mi a Ruch Narodowy hivatása a mai lengyel politikai és közéletben. És eljött az idő, hogy felvázoljuk azokat az alapvető elképzeléseket, amikre a mozgalmunk a jövőben építkezni tud.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha a Ruch Narodowy helyét szeretnénk megnevezni a jelenlegi lengyel politikai életben, akkor teljesen teljesen felesleges jobboldalról, jobbközépről, centrumról és baloldalról beszélnünk. Mert a Ruch Narodowy szemben áll a teljes mai politikai elittel. A III. Lengyel Köztársaság egész politikai garnitúrájával.
Már rég nem csak kizárólag egy ifjúsági mozgalom vagyunk. Az elmúlt időszakban rengetegen csatlakoztak sorainkba, akik hatalmas tudással és tapasztalattal rendelkeznek. Sokan, akik már láttak nagy dolgokat az életben. De tény: a Ruch Narodowy, fiatal, dinamikus, radikális és aktív mozgalom. És kimondjuk, hogy mi a fiatalokkal, a lengyel fiatalok nevében akarjuk kormányozni a Lengyel Köztársaságot. Szeretnénk megmondani a mostani politikai elitünknek, a kerekasztal szülötteinek: az időtök lejárt, a ti időtök a végéhez közeledik.
Mi már egy új nemzedék vagyunk, akit Ti teljesen elárultatok. Nem hiszünk a rendszeretekben, amit a mi országunkban építettetek. A miénkben, mert MI vagyunk a lengyelek, és nem pedig európaiak meg világpolgárok… és mi lengyelek is akarunk maradni.
Elvetjük az általatok épített identitásképet, megvetünk titeket a szolgalelkű, idegen érdekeket szolgáló politikátokért, az állandó csalásaitokért, az üres celebkedéseitekért. Már nagyon régóta hazudtok nekünk. A mi korosztályunk normális iskola helyett legfeljebb fűtött napközibe járt, kultúra helyett nyugati parasztságot (így!) adtatok. Ahhoz értetek, hogy emigrációba kényszerítetek minket vagy munkanélküliségbe. Haza helyett egy banánköztársaságban lakunk. És sokkal többet loptok, mint azt bárki gondolná, mert Ti a jövőnkből is folyamatosan loptok.
Ezért mi, a jövő generációja – a jövő generáció nevében – megismételjük a tavaly november 11.-én elhangzott jelszavunkat: döntsük meg a kerekasztal rendszerét!
Sokszor ér minket az a vád, hogy ez a jelszavunk egyenesen a káoszhoz vezet. Vagy hogy a mi mozgalmunk pont emiatt a jelszó miatt komolytalan. De épp ellenkezőről van szó: a Ruch Narodowy nem a káoszt akarja Lengyelországban, hanem pont a rendet akarja visszahozni.
Vissza kell hoznunk az állam rendjét, ezért lett a Ruch Narodowy elsősorban létrehozva.
A lengyel politika tele van óriási számú szörnyűséggel. Alapvető fundamentumok megváltoztatásával kell tehát kezdenünk munkánkat. A rendszer alapjait és az alkotmányt érintő változásokat akarunk. Követeljük és követelni fogjuk különösen az állam végrehajtó hatalmi ágának a teljes átalakítását; a végrehajtó hatalomnak kompetensnek és felelősnek kell már végre lennie. Vagyis olyan rendszert akarunk, amely vagy elnöki, vagy olyat, melyben a miniszterelnök felelős mindenért, azaz az ún. kancellári kormányzati rendszert. Elegünk van abból, hogy mióta élünk állandóan a miniszterelnök és az államfő közti egyet nem értésről és konfliktusukról hallunk. Ezt meg kell változtatnunk.
Ha a törvényhozó ágról beszélünk, még nagyobb paranoiát fedezünk fel. Azt látjuk, hogy a lengyel parlament minden évben tonnányi papíron gyárt jogszabályokat úgy, hogy azokat elolvasás nélkül, vakon szavazzák meg a Szejm képviselői. Azoknak jó ez a rendszer, akik a zavarosban tudnak halászni, akik befolyásolhatók annyira, hogy gazdasági érdekcsoportok számára hozzon jogszabályokat. Ennek az évtizedes kuplerájnak véget kell vetnünk és a törvényhozást vissza kell adnunk az embereknek.
Ha az igazságszolgáltatásról kell beszélnem, akkor a legnagyobb kritikával a bírói kar felső vezetését kell illetnem. Miattuk fordulnak elő ugyanis még ma is koncepciós perek, a jogtól elrugaszkodott ítéletek és évekig elhúzódó ügyek.
És már el is érkeztünk az állam erőszakszervezeteihez. A rendőrséget, a titkosszolgálatot nem lehet többé arra felhasználni, hogy a szervezett nemzeti mozgalmat és a szurkolói társadalmat megfélemlítse és terrorizálja. Nem ebből a célból lettek ugyanis létrehozva.
A rendőrségnek, a speciális szolgálatoknak és a többi fegyveres alakulatnak az a feladata, hogy a nemzet érdekeit szolgálják és érvényesítsék, fenntartsák a rendet az országban és megvédjenek bennünket a külső fenyegetésektől.
Beszélnünk kell egyúttal a nemzeti kultúráról is. Ehhez viszont vissza kell mennünk az alapokhoz, a kollektív identitásunk kezdeteihez: a kereszténységhez, és a származásunkból adódó szlávizmushoz. Mert mindkettő a mi identitásunkat képezi és mindkettőt ápolnunk kell. Mindkettőt ápolnunk kell a maga ősi, hagyományos értelmében és új, modern gondolatokat is hozzá kell tennünk ezekhez.
Emellett közösen kell harcolnunk a történelmi igazságért. A történelemkönyvünket oldalról oldalra kell mi magunknak visszaszereznünk. Beleértve a legújabb kori történelmünket: a kommunizmushoz való viszonyunkat. Nem lehet az, hogy az SLD (Sojuz Lewicowy Demokracycznej – a lengyel MSZP) a vörös gyilkos Jaruzelski 90. születésnapját a Szejmben ünnepelje meg. Ha a kommunisták úgy döntenek, hogy ezt mégis megteszik, a Ruch Narodowy odamegy a Szejmhez, elállja minden bejáratát, és megakadályozza ezt a gyalázatos ünnepséget.
Ha a saját közös nemzeti öntudatunkról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a határon túli területekről és az ott élő lengyelek ügyéről. Pont most, pont idén, a 70 évvel ezelőtti keleti népirtás évfordulóján, amit az ukrán soviniszták követtek el több ezer honfitársunk ellen. A Ruch Narodowy úgy kezeli a határon túli lengyelség kérdését, mint a saját, magától értetődő ügyét.
Ezért is szeretném különösen köszönteni azokat a vendégeinket, akik a határon túlról érkeztek. Nem csak a Belarussziából érkezőket, akiknek hihetetlen nehézségekbe ütközött, hogy ma itt lehessenek. Aminek az oka nem csak az, hogy milyen helyzet uralkodik Belarussziában, de az is, amilyen a miénkben. De túljártunk az eszükön és ma itt vannak. Ugyancsak köszöntöm a Litvániából érkező vendégeinket, akik ugyancsak itt vannak ma velünk, de mi kértük meg őket, hogy ma ne szólaljanak fel, mert tudjuk, hogy a lengyel Külügyminisztérium mit tenne velük ellenkező esetben. Sajnos ez ma a helyzet hazánkban, ilyen ma a hivatalos határon túli politikája Lengyelországnak. A Ruch Narodowy ezen változtatni akar. A Ruch Narodowy első intézkedése az lesz, hogy egy hatalmas múzeumot és intézményt állít fel a határon túl élő lengyeleknek – legalább akkorát, mint amekkora a Varsói Felkelés Múzeuma.
Már ma meghívlak mindannyitokat július 11-ére, a volhíniai mészárlás (1943-1945) 70. évfordulójára szervezett Határon Túli Lengyelek Felvonulására ide Varsóba, mely nem csak azok számára lehet fontos, akik, vagy akiknek a szülei ezekről a területekről származnak, hanem minden lengyel számára, mert a határon túli keleti területek a mi közös örökségünk.
Hölgyeim és Uraim! Menjünk tovább. Oktatás: teljesen lerombolták az elmúlt húsz évben. Lerombolták az egészet, mert a lengyel iskola ma nem ad sem nevelést, sem tudást sem gyakorlati ismereteket. Mi megfordítjuk ezt a tendenciát.
A lengyel iskolának nevelnie kell, mindenekelőtt az értékekre és azok tiszteletére. A lengyel iskolának gyakorlati ismeretet kell adnia, ezért fel kell építenünk újra a szakoktatást.
Meg kell reformálni a felsőoktatást, hogy ne munkanélkülieket árasztó gyár legyen belőlük!
De a munkanélküliségért, a neveletlenségért és a gyakorlati tudás hiányáért nem csak az iskolarendszer felelős. Ez mindenekelőtt gazdasági probléma. Folyamatosan megy a vita arról, hogy túl nagy az állam és azért rossz a gazdaság, mások azt mondják, hogy kicsi és gyenge az állam és azért rossz a gazdaság. Én azt mondom mindkettő: egyszerre túl nagy és egyszerre túl kicsi az állam szerepe a gazdaságban. Kicsi az állam, mert nem foglalkozik kellően a lengyel gazdaság stratégiájával, a lengyel érdekek nemzetközi kijárásában. Erre legjobb példa a nemrég napvilágot látott Gazprom-ügy*, mely megmutatta azt, hogy a lengyel államnak nincsen semmiféle távlati elképzelése stratégiai fontosságú állami szektorról. Úgyhogy itt az államnak nagyobbnak kell lennie. De az államnak sokkal kisebbnek kell lennie ott, ahol a kis- és középvállalkozások megfulladnak a bürokráciától és az adótól. Mert a lengyel cégeket ma agyon adóztatják, magas járulékokat fizettetnek velük az alkalmazottak után és még jól el is lehetetlenítik őket mindenféle bürokratikus szabályokkal. Ezek mind a munkanélküliség fő okai. A nemzeti szolidaritás számunkra azt jelenti, hogy olyan körülményeket teremtünk a lengyel munkaadóknak, melyben eltüntetjük ezeket az akadályokat.
A fatális gazdasági teljesítménynek az egyenes következménye a fatális családi élet. Mi, fiatal lengyelek szeretnénk családot alapítani, itt, Lengyelországban szeretnénk élni és dolgozni, nem akarunk emigrálni.
Ma az állam gyakran diszkriminálja azokat, akik hagyományos értékeket vallanak magukénak, ennek véget kell vetnünk, ebben a kérdésben a végsőkig kell elmennünk. Ez az egyik legjobb terepünk a harchoz: a család szerepe a kulturális, a társadalmi és a gazdasági életben.
Ennek harcnak az első állomása: el kell törölnünk az Esélyegyenlőségi Hivatalt (mely Lengyelországban az antidiszkriminációs tevékenységet, faji, vallási, etnikai stb. megkülönböztetés ellen harcol, tevékenysége botrányos) A gyermekek jogai helyett a családok jogait akarjuk támogatni, mert gyermek csak családban tud egészségesen felnőni.
Szeretnénk családot, szeretnénk normálisan élni, annak ellenére, hogy mi ömlik ránk a kultúrának nevezett mocsokból, milyen szemetet látunk a tévében, milyen hazugságokat tanítanak nekünk az iskolában. Mert ma amit látunk, az a baloldali, anarchista, szélsőséges ideológiák inváziója, ami elöntötte egész Lengyelországot. A hullám nyugatról jön, melynek fő képviselői 1968 gyermekei. Úgyhogy én itt most nyíltan kimondom: a lengyel baloldal, beleértve Palikot Mozgalmát és az SLD-t is, ma olyan ideológiát, olyan eszméket terjeszt, melynek a valódi lengyelséghez semmi köze nincsen.
Ezek olyan agresszív ideológiák, amiket gyökerestül kell kitépnünk, úgy ahogy eltöröltük a bolsevizmust, eltöröltük a kommunizmust. Vagy ők, vagy mi – ez háború!
Palikot Mozgalmát, az SLD-t a politika margójára kell tennünk és a Ruch Narodowy ezeket a mozgalmakat oda is fogja juttatni.
Ennek a baloldali ideológiának egy másik gyümölcse is van, ami főleg Nyugat-Európában terjed: ez pedig a multikulti. Ez ma még csak a Nyugat problémája és legyen az ő problémájuk, de nagyon hamar a mi problémánk is lesz. Úgyhogy ezért szeretnénk nagyon határozottan mondani és különösen kihangsúlyozni: Lengyelországban nem akarunk semmiféle multikulturalizmust.
A Lengyelországban több száz éve élő kisebbségek léte teljesen természetes, abban nincsen semmi új. Nekünk a mérték a fontos. Függetlenül attól, hogy a milyen vallású valaki – lehet ugyanúgy katolikus, mint mi, de lehetnek tatárok is, akik évszázadok óta lojálisak Lengyelországhoz. De nagyon világosan szeretném ma elmondani: nem jöhetnek az országba arab bevándorlók milliói; Lengyelországban nem lesz arab negyed egyetlen városban sem!
Lengyelország keresztény és szláv ország, és az is kell hogy maradjon!
Hölgyeim és Uraim! A Ruch Narodowy előtt nagyon nagy, de ambiciózus feladat áll. Fel kell tennünk a kérdést: kik, ha nem mi? Mikor, ha nem most? Mi egy társadalmi-politikai szervezet vagyunk, amely mikor elkezdte útját, akkor tudta, hogy nagyon nagy menetelésnek néz elébe. Menetelés, amelynek az uticélja Lengyelország elfoglalása. Úgyhogy nem kerülhetjük meg a kérdést, már csak azért sem, mert nem sok időnk maradt gondolkodnunk rajta: a választáson való részvétel ügye. Részt veszünk-e a közelgő választásokon? Erre a kérdésre ősszel fogunk válaszolni. Méghozzá együtt: a Ruch Narodowyn belül referendumot írunk ki erről a kérdésről. És a kérdést ti döntitek el: az ország 16 régiójából érkezett küldöttek. Mert ez nem lehet csak az én döntésem, vagy valamelyikünké a vezetőségből, hiszen ez közös felelősségünk, így a döntést is közösen fogjuk meghozni.
Egyelőre ez a kérdés a vajdaságok szintjén van. Most állnak fel a vajdaságokban azok a bizottságok, akik előkészítik a választás lebonyolítását. Egy, legfeljebb két hónapon belül érünk a következő fázishoz és Lengyelország minden járásában is készek leszünk megszervezni a szavazást.
Függetlenül attól, hogy mi lesz ennek a referendumnak a végeredménye, egy biztos, hogy eddigi feladatunk, a lengyel identitás, a történelmünk ápolása, szabadságunk és szuverenitásunk védelme ugyanúgy a feladatunk marad. Így vagy úgy, de meg fogunk maradni egy hadseregnek, amelyik szemben áll a politikai elittel. Minden nap harcolni fogunk a nemzetért, a nemzettel karöltve, a nemzet nevében. Úgyhogy a jelszavaink a következő egy-két hónapra a következő: szervezett, rendezett, fegyelmezett, hatékony és következetes mozgalom.
Czołem Wielkiej Polsce!
(Kuruc.info)