Félresikerült Benyalások Minisztériuma
Bajban van a magyarországi gyarmat nem létező "diplomáciáját” intéző gittegylet, miután Catherine Asthon, az Európai Unió külügyeit irányító brit főbiztos hallatlan cselekedetre vetemedett. A posztjára nemrégiben megválasztott hölgy ugyanis kedden a következő döbbenetes kijelentésre ragadtatta magát az Európai Parlament képviselői előtt: „Kelet-Jeruzsálem valamint Ciszjordánia megszállt területnek tekinthető.”

És mintha ennyi nem lett volna elég, Catherine Asthon követelte a Gázai övezet blokádjának megszüntetését, megerősítette, hogy az Európai Unió továbbra is ellenzi az elválasztó fal építését, és bármilyen hihetetlen, de szót emelt a Kelet-Jeruzsálemből az utóbbi hónapok során elüldözött palesztinok érdekében. Na most, az ehhez hasonló megnyilatkozásokat az Izrael előtt ájultan hajbókoló „magyar” diplomáciának el kellene ítélnie, de mi a helyzet akkor, ha az EU főbiztosa mond ilyeneket? Nehéz ügy. Alaposan fel van adva a lecke Balázs Péter elvtársnak és a körülötte sertepertélő bohócoknak. Valami egyértelmű utasítás kellene arról, miképpen kell állást foglalni most, de hát mást mondanak Tel Avivban és Brüsszelben, és ezért aztán nem lehet tudni, melyik a hivatalos irányvonal. No persze a Tel-Aviv-i iránymutatások az irányadók, de hát hogyan történhet meg, hogy Brüsszelben nem igazodnak az izraeli parancsokhoz? – teszik föl a kérdést a magyarországi Külügyminisztériumnak nevezett teljesen fölösleges intézményben. 

Kérdés az is, mit szól a „magyar” külügy ahhoz, hogy Catherine Asthon az újabb telepek építésének 10 hónapra történő felfüggesztését csupán az „első lépésnek” nevezte, holott az EU külügyminiszterei a múlt héten meleg szavakkal illették az egyébként porhintésnek szánt Tel-Aviv-i döntést? Az EU külügyi és biztonságpolitikai főmegbízottja azt is elárulta, hogy tárgyalt az úgynevezett közel-keleti Quartet (USA, EU, ENSZ, Oroszország) rendkívüli követével, a cionista Tony Blair-rel, és megmondta neki: „A Quartetnek bizonyítania kellene, hogy érdemes volt létrehozni, pénzt költeni rá, mert képes a békefolyamatot újraéleszteni”. Nos, Tony Blair teljesen alkalmatlan arra, hogy előmozdítson bármiféle békefolyamatot, de hát a cionista uralom alatt álló Amerikától is mit lehet elvárni? Nem fogják elhinni a kedves olvasók, de akadtak olyan bátor képviselők az EU parlamentjében, akik a beszéd elhangzása után nem a külügyi főbiztos megfeszítését követelték, hanem a zsidó állam elleni büntetőintézkedések bevezetése mellett kardoskodtak! Micsoda skandalum! És ami még megdöbbentőbb, liberális, sőt úgynevezett baloldali honatyák is akadtak azok között, akik nem féltették az irhájukat, és szót mertek emelni az üldözött palesztinok érdekében. Az írek bátorságukról híresek, és íme, egy magát a „balközéphez” soroló képviselőjük, Proinsias De Rossa – aki a múlt héten személyesen járt a megszállt Ciszjordániában – az „apartheid egy formájának” nevezte az izraeli hatóságoknak a palesztinokkal szemben tanúsított bánásmódját. A britek alaposan kihúzták a gyufát, mert hiszen a szigetországban az egyik bíróság a napokban háborús bűncselekmények elkövetésével vádolta meg Cipi Livnit, aki az izraeliek gázai mészárlása idején a zsidó állam diplomáciáját irányította. Most pedig a brit külügyi főbiztos kritikával merte illetni Izraelt! 

De alighanem másoknak is tele van a hócipője Izraellel, ugyanis Martin Indyk, egykori Tel-Aviv-i amerikai nagykövet (maga is zsidó természetesen) a napokban a Haaretz című újságnak nyilatkozva kijelentette: vezető izraeli politikusoknak az elmúlt napokban tett kijelentései, melyek szerint a meghirdetett moratórium ellenére folytatódni fognak az építkezések a megszállt területen, súlyosan veszélyeztetik az „izraeli érdekeket”. Mint mondta, a megdöbbentő megnyilatkozások valamint bizonyos gyakorlati lépések fényében az a benyomás keletkezhet, hogy „a telepek építésének felfüggesztéséről szóló döntés egy hajítófát sem ér”. Így igaz, és nem más fogalmaz meg ilyen éles kritikát, mint Barack Obama egyik zsidó tanácsadója. Mit tegyen ebben a zűrzavarban a „magyar” külügy? Bajban vannak a fiúk, de azt hiszem, a megoldás az lesz, hogy amíg nem érkezik valami egyértelmű iránymutatás, addig ki sem nyitják a szájukat, és hallgatnak, mint a sír.

Perge Ottó - Kuruc.info