Hat esztendővel ezelőtt ezen a napon egy olyan esemény történt, amelyre nem szívesen emlékeznek a cionisták.
2003. március 16-án halt hősi halált egy 23 éves amerikai lány, Rachel Corrie. Az eset Gáza városától délre, a rafahi menekülttáborban történt, ahol is az izraeli hadsereg buldózerei palesztinok házait rombolták le.
A világ számos országából a helyszínre érkezett békeaktivisták szerették volna megakadályozni a zsidó katonaság teljesen törvénytelen akcióját. Az 1949-es genfi egyezmény előírásai értelmében a megszálló hatalomnak semmilyen körülmények között nincsen joga az uralma alatt álló nép lakóházait lerombolni. Az ENSZ sem teljesítette a kötelességét: a világszervezetnek ugyanis - saját alapokmánya szerint - fel kellett volna lépnie a menekültek érdekében. Így történt aztán, hogy bátor és igaz emberek érkeztek a helyszínre, akik úgy érezték, kötelességük tenni valamit a sorsukra hagyott, védtelen emberekért.
Persze Rachel Corrie-nak aligha a genfi egyezmény és a nemzetközi jog paragrafusai jártak a fejében, amikor egy palesztin orvos ledózerolásra ítélt háza előtt letelepedett a földre. Néhány más békeharcos is a közelben tartózkodott, akik pontosan látták, mi történt.
"Rachel integetett és kiabált a jármű vezetőjének, hogy álljon meg. A sofőr azonban nem hallgatott rá, ezért a lány egy kisebb földkupacra lépett föl a fenyegetően közeledő monstrum előtt. A többi aktivista is teli torokból üvöltött, az egyikük megafonon keresztül kiabálta a kegyetlen sofőrnek, hogy álljon meg. Rachel elesett, nem tudott elugrani, lába valószínűleg a gép alá szorult, amely aztán keresztülment rajta" - idézi fel a borzalmas jelenetet az egyik szemtanú.
Mikor a buldózer elindult visszafelé, a békeharcosok odarohantak az a lányhoz. Borzalmas látvány fogadta őket. Rachel testét vér borította, mozogni nem tudott. "Eltört a gerincem" - suttogta elhaló hangon. Ezek voltak az utolsó szavai. Barátai próbálták megtámasztani a fejét, és beszéltek hozzá. De nem lehetett rajta segíteni. A közelben tartózkodó izraeli katonák semmiféle segítséget nem nyújtottak.
A másnapi lapok tudósítottak ugyan erről a szörnyűségről, de a legtöbb kommentátor Rachel Corrie-t hibáztatta. "Minek ment oda?" - tették fel a kérdést ezek a gyáva, gerinctelen, semmirekellő újságírók. Számosan közülük "bolondnak" nevezték a lányt, aki semmi mást nem akart, csak segíteni bajba jutott embertársain.
Sőt, egy J. Edward Tremlett nevű féreg az American Partisan hasábjain arról értekezett, hogy "szégyellhetik magát a szülei is, akik nem tanították meg lányuknak, mi a különbség a hősiesség és a hülyeség között." Nem, Rachel Corrie szülei kivételesen büszkék lehetnek: csodálatos lányuk volt, aki a legtöbbet tette, amit ember tehet ezen a Földön.
Perge Ottó
Kapcsolódó: Videók: buldózerrel tapossák el a palesztinokat védő amerikai lányt a zsidók