Felvetődik természetesen a kérdés, hogy Kósa Lajosnak mi a szerepe Debrecen elzsidósításában. Mert, hogy egy ilyen luxus zsidónegyed felépülésében, mely a város jelenlegi leghatalmasabb beruházása és üzlete, teljes bizonyossággal szerepet játszik a város polgármestere. Ez egyszerűen tény.

Ha valaki egy kicsit is belelát a nagyfiúk játékába, akkor pontosan tudja, hogy egy ilyen eseménysor óriási üzlet mindenkinek, különösen a helyi politikai erő vezetőjének. "Ma én adok neked, holnap te nekem, és még egy kis ráadás a családnak, meg a saját üzleti célokra, meg hogy soha ne legyél ellenségünk, stb."

Gondolatébresztőnek csak annyit, hogy fél Debrecen Kóser Lajosnak nevezi a 'nemzetiszínű' politikust, aki egyébként hihetetlen tehetséggel lép ki a közönség elé, köztereken, rendezvényeken vagy tévében, és lenyűgöző együttérzéssel, és dühvel adja elő a politikai erkölcstelenség, az embertelen kormányzás, a magyar nemzet elnyomása feletti felháborodását. És ilyenkor könnyelműen azt hisszük, hogy "na, ez az ember aztán megmondja mindenkinek, ez nem beszél félre".

De csak beszélgessünk el néhány normális emberrel, akik valaha az életben dolgoztak Kósával. Mindenki azt mondja, hogy egyrészt valószínűleg a Fideszben nincs nála liberálisabb ember.

Azonban tudni lehet, hogy Kósa egy kisfiú ebben a játékban. Ő egy felkarolt, előrenyomott, feltupírozott kisfiú, aki azt csinálja, amit a nagyfiúk mondanak neki - a kaftán meg a pájesz mögül. Olyan játékok mennek Debrecen pénzügyi életében, hogy alig lehet követni. De ha valaki azt gondolja, hogy ez Kósával kezdődött, az téved!

A történet visszanyúlik egészen a boldog és gondtalan "cócializmus" éveire, amikor egy olyan bagázs került szép Debrecen élére, az ősi bírói székekbe, melynek tagjai gyermekkorukban feltehetően műtéten estek át ülepi tájékon. Ugyanis - és ez minden magyar ember számára fontos információ -, kiemelt feladatuknak tekintették azt, hogy a Magyar Himnusz szerzőjének, Kölcsey Ferenc házának helyére felhúzzanak egy hatalmas Lenin-szobrot.
Ez nem véletlen volt.

A kabalán nevelkedett zsidó vallási babona és okkult sötétség vallásos tette volt ez. Le kellett cserélni Kölcseyt Leninre. Ahonnét korábban a nemzet szellemi gondolatai származtak, oda kellett felállítani az új szellemi gondolatok alakját, Lenint.

Debrecen megerőszakolásának, ugyanakkor a nemzet szellemi megerőszakolásának ugyanolyan bűntette ez, mint a Szabadság téri emlékmű problematikája. Felhívnám a figyelmet arra, hogy Lenin kihűlt helyén a mai napig nincs helyreállítva Kölcsey háza. Tudjuk, mi van ott ma? Semmi. Nyoma sincs Kölcseynek. Pedig, emberek, ez egy nagy fideszes város. Itt ám jobbról-balról, széllel szemben nemzetiek a vezérek! Itt kérem "fideszes-nemzeti" érzés bújkál minden vezetői tett mögött.

Tehát a Kölcsey-ház helyén mai napig sincs semmi, azonban tőle száz méterre egy hatalmas zsidó konferencia-központ van, ahol már sokadjára rendeztek meg olyan képzőművészeti kiállítást, melynek középpontjában a szocializmus áll. És most kapaszkodjunk meg: az elmúlt hetekben éppen ott az udvaron (honnan a Kölcsey-házra láthatnánk), felállítottak egy hatalmas Sztálin-szobrot! (Kép alul.)

Tehát, Debrecenben, a fideszes városban, ilyen-olyan ürüggyel, de felállítottak egy Sztálin-szobrot, 2008-ban! Ha ezen egy fideszes szavazó nem gondolkodik el, akkor tényleg nem lehet segíteni rajta. Pedig a képlet egyszerű!

Röviden és tömören:
A kommunizmusban egy zsidó banda kezébe került Debrecen. Ezek nem csak Kölcsey kultuszát taposták a földbe és gyalázták meg Himnuszunkat, hanem például nekik köszönhetjük, hogy előszeretettel rombolták az ősi történelmi belvárost! A fél belvárost, a műemlékre javasolt lakóházakkal együtt eltüntették - hogyan? Cigánybetelepítéssel.
Betették a cigányokat - néhány év múlva pedig megköszönték neki, hogy leamortizálták az ősi házakat, majd visszaterelték őket a putriba.

Jött a rendszerváltás. Milyen vezetés lett? - SZDSZ-es. A belváros másik felének lerombolása elkezdődött. Hogyan? A putris cigányokat megint elővették, és elmagyarázták neki, hogy csak jobb, ha visszamegy a városba. Lelakta a másik felét is a városnak.

A Szadesz közben alulmaradt, jött Kósa. Mit történt? Kimondta a vezetés, hogy hát szegény régi házak, ó jaj, milyen rossz állapotban vannak - inkább romboljuk le őket, és építsünk valami szépet a helyére. És a város másik felében is elkezdődött a gyökértelen, idenemvaló építészeti formák leprainváziója. Zsidó csodák épültek - a Fidesz pedig büszkén mutogatta: Kósa kiváló polgármester! Haladás, modernizáció! Ma pedig ott tartunk, hogy lassan nincs Debrecen. Néhány régi cívisház még maradt a belvárosban, melyet a műemlék védelme véd. De hát pénz beszél, kutya ugat.

Ez egy egységes, egy irányt mutató folyamat a városban, mely folyamatnak azonos előjelű szereplői a kommunisták, a liberálisok és a fideszesek - Kósával együtt. Itt nincsenek különbségek. Egyetlen történet. Bölcsebbek persze hozzáteszik, hogy Kósa tevékenysége a Kiegyezésnek nevezett halálos ítélettel kezdődött Debrecenben. S ez így is van. A Kiegyezést követően válhatott először ősi Debrecenünk polgárává zsidó. De ez már egy másik történet.

Két anekdotát még érdemes megjegyezni:

1. Azt mesélik öregek, hogy amikor a Kálvin tér (Nagytemplom mellett közvetlenül) gyönyörű, ám leamortizált, régi, hagyományos debreceni cívisházait le akarták rombolni az átkosban, nem merték nappal csinálni! Féltek a debreceni polgároktól! Ezért a bontási műveletet éjszakára(!) tették, és az egész teret katonák vették körbe, fegyverekkel a kezükben! Így bontották le a régi debreceni házakat a Kálvin téren.

2. Amikor eldöntötte a város a rendszerváltás környékén, hogy lerombolja a belváros másik felét is, nagy önbizalommal pályázatot írtak ki építészeknek, hogy elkészítsék az új tervet, amiben már nincsenek benne a régi házak. Mivel megvolt az emberük már, nem számítottak arra, hogy Makovecz Imre is bead egy tervet. Makovecz tervében minden régi debreceni házat fel kellett volna újítani és kulturális célokra használni. A városvezetés nem Makovecz tervét választotta, és mindenféle szakmaiatlansággal vádolva, elvetette. Makovecz nem hagyta annyiban, fellebbezett. Na, erre muszáj volt összeállítani egy országos szakmai bíróságot, amely megvizsgálta a terveket. Makovecz tervét kiváló, a történelmi értékeket védő tervnek találta és nyertesnek kijelölte. A városvezetés ekkor már nagyon izzadt. Ezért kihirdették, hogy visszavonják az egész pályázatot, mégsem kellenek tervet. Aztán fülöncsíptek egy zöldfülű építészt, és az ő nevével átvitték az egészet, és bírák nélkül eldöntötték, hogy mégiscsak le kell rombolni Debrecen másik felét is.

Felettébb érdekes, hogy Debrecen építészeti rombolása ennyire fontos a zsidóknak. Mintha ez egy majdnem évszázados tervük volna. Vajon miért ennyire fontos?

Egy másik olvasó beküldte a képeket a Nagytemplom elé rakott szabadkőműves jelekről - ez a jelenség is pontosan abba az irányba mutat, mint amiket én itt felvázoltam nagyon röviden.

Valóban nem mondhatunk mást, mint hogy Debrecen sorsa azokhoz a városokhoz hasonlatosak, melyeket a zsidók a kánaániták földjén találtak. Nem volt az ott talált városokban semmi sémita vonás, ti. ősi városok voltak(!). Debrecen, mint már volt róla szó, egy 7000 éves őskárpáti város. Sémiták csak a 19. században kaptak benne szót. Ez már elég nagy "bűn" ahhoz, hogy meggyalázzák és elpusztítsák.
Kálvinista Róma, mi lesz veled?

Megerősíteném: a kaszát hamarosan beszerzem! Más is jelezte már, hogy beszerzi. Úgyhogy nem lesz itt gond.

Szabó József