„Purim dal szóljon hát,
egykor régen szörnyű vészben
élt egyszer egy király Hámán és Mordecháj.
Kármeli jó bort fogunk inni,
Eszter királyné ad majd enni a nagy ünnepen.
Ám kereplődre jól vigyázz, Hámán nevénél rázd, rázd, rázd.
Lám a gonoszra szégyen vár, csúfosan pórul jár.”

Tud a kedves olvasó még egy népet mondani a földkerekségen, aki úgy ül tort ellenségei felett, mint ahogy a zsidóság? Én sem. Ők nem kizárólag győznek, hanem magát a győzelmet, és nagyon fontos, hogy ellenségeik dehumanizálását (!) erőteljesen beleillesztik vallásukba, hitvilágukba, faji öntudatukba.

Ez a gyakorlat népi karakterükön, világhoz való hozzáállásukban, és vallási ünnepeik többségén is meglátszik, mely a modern korban is kiviláglik – ezúttal a palesztin nép látja kárát mindennek.

Itt nem szimplán arra gondolunk, hogy a legyőzöttekkel legyőzöttként bánnak, hanem olyan egyszerű és kézenfekvő, mégis ördögi módszerekre, melyektől a legtöbben ódzkodnának – még az ellenséggel szemben is, ők mégis a lehető legnagyobb természetességgel alkalmazzák ezen módszereket, és még alá is támasztják, hogy az szerintük miért jogos.

Ide sorolható az a sátáni folyamat, ahogy az USA bevonásával az élelmiszert osztják az éhezőknek – jobban mondva, ahogy a golyókat szórják nekik –, a cinikus hozzáállásról, hogy „terrorista vadászat” közben nagyvárosnyi civilt küldtek a másvilágra (természetesen „járulékos veszteségként”), vagy éppen itt van ez Deutsche Welle által is közölt történet, mely szintén méltó a „bosszú népe” címkéhez.

Az izraeli Szderót határ menti település (2023. október 7-én megtámadta a Hamász), amely olyan közel fekszik a Gázai övezethez, hogy normál idő esetén szabad szemmel is látható az IDF offenzívája Gázavárosban. Normális ember ezt maximum egy katonai előnynek könyvelné el, mely kiaknázható a harcokban, ám nem így az izraeli nép.

Szderót városának „lehetőségeit” egy kilátóval aknázták ki, ahonnan megfigyelhető az IDF tevékenysége. Az itt elhelyezett messzelátók természeti értékek, vagy történeti emlékek helyett egy porig rombolt várost tárnak elénk, ahol a zsidó katonák kontrollálatlanul kínozzák a lakosságot. Az még hagyján, hogy katonák is leskelődnek a kilátóból, de a „bosszú népének egyszerű fiai”, vagy éppen iskoláscsoportok is felkeresik a helyet, hogy a felsőbbrendűség érzet és a gyűlölet magvait már jó korán elhinthessék bennük.

A Deutsche Welle élő riportja szerint a bámészkodók jelentős része természetesen támogatja a teljes Gázai övezet ellen irányuló szárazföldi offenzívát, melyet szeptember 15-én indítottak, és teljesen semlegesek a palesztinok sorsa iránt, legyőzött, megsemmisítendő népnek tartják őket.

A csatornának nyilatkozott egy Bruno nevű szderóti lakos, aki olyan elvakultan támogatja az IDF-et, és az általa következetesen „terroristának” bélyegzett palesztin harcosokat, hogy az a legsötétebb vérbosszú szándékát feltételezi, de hallhatunk egy Járiv névre hallgató idegenvezetőt is, akinek meggyőződése, hogy a másik fél „nem igazán működik együtt” – jelentsen ez bármit is, így szerinte a hadseregnek kell cselekednie.

Ezen a modern kori, rögtönzött purim ünnepen vidám iskolás lányok szelfizgetnek egy lerombolt várossal a háttérben, bizonyára jókat nevetnek a Gázai övezet teljes rabigába hajtásán. Miközben folyamatosan a túszok sorsáról beszélnek, az ember számára egyre jobban kiviláglik, hogy mindez csak indok az offenzívára, megrészegültek az IDF „sikereitől”.

A már említett Brunot sem érdekli más. Teljesen érzéketlen a gázaiak sorsa iránt, azért, „amit október 7-én tettek”.

Úgy tűnik, hogy a 20. századi holokausztot felváltotta – vagyis inkább kiegészítette – az „október 7-e”, mint jelszó, és a „túszok sorsa” mint indok. Előbbi Európa kiherélésére volt jogosítvány, utóbbi kettő a környező államok terrorizálására, illetőleg egy közel-keleti nép teljes tönkretételére, talán kitelepítésére, esetleg a „végső megoldásra”.

De vajon miért vár Izrael sajnálatot és támogatást, ha még a Deutsche Welle riportjában is úgy viselkednek, mint őseik purim ünnepén?

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info