A Népszava interjút közölt Csepeli György zsidó szociológussal. Az ok: fölmérés készült a hazai antiszemitizmusról, a cionizmushoz való viszonyról. Csepeli György sok fura dolgot nyilatkozott, az alábbiakban csupán egy csipetnyit tálalok föl az olvasónak.

Csepeli György az interjú végén azt boncolgatja, ki tekinthető antiszemitának, a kérdés eldöntésében mi a „centrális elem”:

A centrális elem az, hogy a válaszadó különbözőnek tartja-e a magyarokhoz képest a zsidókat vagy sem. Abban az esetben, ha azt mondja, hogy nincs különbség, akkor nem antiszemita. Ha viszont azt mondja, hogy van, akkor az.

Ezt nem kell magyarázni: Csepeli szerint a zsidó magyar, a magyar zsidó, pont. Igen ám, de az interjú során, az egyik legfontosabb bekezdésben így fogalmaz Csepeli:

Magyarországon 1867-ben megtörtént a zsidók emancipációja, egyenjogúsítása, felszabadultak a feudális kötöttségek alól. Ugyanis egészen addig szigorú szabályoknak voltak alávetve, gettókban éltek, nagy elzártságban, különböző megszorítások közepette: nem vehettek földet, nem lehetett saját tulajdonuk. A zsidók viszont rendelkeztek olyasmivel, amivel a többiek, a nem zsidók nem: jelentős kulturális tőkével. A Tóra és a Talmud tanulmányozásával a modern társadalomban ugyan sokra nem lehet menni, de azzal a készséggel, hogy tudtak olvasni, írni, beszélni, érvelni, már igen – ráadásul ez a nőkre is vonatkozott. De ugyanez volt elmondható a számolási és idegennyelv-tudásukról és a mobilitásukról is. Az történt ugyanis, hogy egy statikus társadalomba egyszer csak berobbant egy dinamikus csoport, amely sikert sikerre halmozott.

Majd másutt így fogalmaz Csepeli:

A zsidók semmit nem akartak elvenni, viszont teremtettek valamit, amire a többiek nem voltak képesek, ezért utóbbiak úgy érezték, hogy valamiből kiszorították őket. Ne feledjük: ha nem lettek volna zsidók, akkor nem lett volna újság, tőzsde, vagy például Goldberger Textilgyár.

Vannak tehát zsidók és – nem zsidók. Van köztük különbség. Ezt állítja Csepeli. Akkor ő most antiszemita? Vagy antinemzsidó? Nem tudom.

A zsidó szociológus az antiszemitizmust kutatja, miközben a zsidó faji felsőbbrendűséget képviseli (fotó: Ladjánszki Máté/Népszava)

Mindenesetre a második és harmadik idézet a zsidó faji felsőbbrendűség mintaszerű megfogalmazása.

„A zsidók”, mondja a szociológus, „rendelkeztek olyasmivel, amivel a többiek, a nem zsidók nem: jelentős kulturális tőkével.” Nem azt mondja, hogy a zsidók „egy része”, a nem zsidók „egy része”. Nem. Csepeli általánosít: „a zsidók” (tehát: minden zsidó) jelentős kulturális tőkével rendelkezett, „a nem zsidók” (tehát: minden nem zsidó) ennek hiányával. Ha nincs zsidó – nincs újság, tőzsde, textilgyár. Milyen jó tehát, hogy „a cipőben magyarizált” nép ide jött közénk, bőgatyások közé, s hozta a nálunk vészesen hiányzó „kulturális tőkét”.

S ezt ma Magyarországon le lehet írni.

Illyés Gyula 1935-ben, a Nyugatban megjelent dolgozatában írta:

Nem hiszek, mert semmi adatom rá, a zsidóság szellemi fölényében. A vagyonszerzés nem ilyen tulajdonság bizonyítéka. Egész másé. Nem hiszem, hogy a zsidóság vezető szerepe a magyar gazdasági életben vagy az újabb kori magyar kultúra szervezésében a magyarság tehetetlenségének tükre. Nem hiszem, hogy ha nincs zsidóság, nincs magyar ipar, újságírás vagy forradalom. Könnyen meglehet, hogy sokkal különb van, ha tán valamivel később is.¹

(Illyés: Zsidó sebek és bűnök. Pap Károly könyve. Nyugat, 1935. 7. sz. 39.)

Csepeli György rasszista „zsidótőke”-elméletével ellentétben Illyés véleményét osztom.

Még egy megjegyzés. Csepeli az ún. „holocaustról” szólva (mert ez ugye nem maradhat el) így fogalmaz:

Amikor antiszemitizmust kutatunk a mai Magyarországon, nem szabad elfelejteni, hogy itt jelen van egy árnyék, a kollektív bűn árnyéka. S ahol bűn van, ott ez kevésbé a bűnbánatnak nyújt teret, mint inkább a bagatellizálásnak.

Kollektív bűn – nincs. Legfeljebb a Csepeli-féle agyakban – mint fikció. De ha már ismét a „holocaustos” bűnösség és bűnbánat került terítékre, érdemes idézni Bajcsy-Zsilinszky Endre 1941-ben íródott, az akkori kormányfőhöz küldött leveléből, amelyben a Jud Süss című film vetítése kapcsán így fogalmazott:

Megvallom, a tisztességes, emberséges és magyar szellemű és magyar célú antiszemitizmust is féltem, melynek fönn kellene maradnia a fajbeli magyarság védelmére, bárhogyan végződnék is a mostani háború. Jön egy fordulat és egyszerre minden szemétzsidó mártír-sebeit fogja mutogatni.²

Tudjuk, jött „egy fordulat…”.

B.D.

¹ Illyés: Zsidó sebek és bűnök. Pap Károly könyve. Nyugat, 1935. 7. sz. 39.

² Bajcsy-Zsilinszky Endre levele Teleki Pálnak, 1941. február 18. Idézi: Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Bp., 2020, 339.