A régi trükk...
A Spiegel Online cikke egy kitalált szélsőjobboldali motiváltságú bűncselekmény kapcsán iskolapéldáját mutatja annak, hogy a tolerancia Európája kinek hisz azonnal és kinek nem, még bizonyítékok mellett sem.
Rebecca K. (sokatmondó név) tavaly novembereben tett feljelentést néhány állítólagos bőrfejű ellen a Németországi Mittweidában. Rebecca egy német fiút egy lehetséges támadójaként azonosított is, aki ellen ezért akkor eljárás is indult. A lány nem kevesebbet állított, mint hogy az „elkövetők” egy kislánnyal durván viselkedtek, mire ő közbeavatkozott. Erre a csúnya neonácik őt is megtámadták és egy horogkeresztet is karcoltak a bőrébe.
Majd kiderült, hogy az egészből egy szó sem igaz. A Kuruc.info - magyar nyelven egyedüliként - korábban beszámolt egy kísértetiesen hasonló esetről, amikor egy amerikai izraelita lány egyetemista társait vádolta meg azzal, hogy kollégiumi szobája ajtajára horogkeresztet pingáltak, ám egy biztonsági kamera leleplezte: maga az "áldozat". Sarah Marshak volt az elkövető, lásd itt: Lelepleződött az amerikai talmudista: maga pingálta a horogkeresztet
No de vissza Németországba: a ma 18 éves Rebecca 2008. február 1-jén megkapta „a civilkurázsiért járó elismerést” a „Szövetség a Demokráciáért és Toleranciáért” nevű társaságtól. A jeles eseményen még egy egykori államtitkár is jelen volt. A dolog körüli hírverés jellemző az ilyen esetekre kiéhezett német médiára: világszerte 100 helyen harsogta a média az emberek fülébe a hazugságot.
Igen ám, csakhogy időközben fordult a kocka: az ügy kivizsgálásának előrehaladtával kiderült ugyanis, hogy Rebecca, mondjuk úgy: nem teljesen mondott igazat. A Chemnitzi Államügyészség nem hagyta magát az orránál fogva vezetni. A szakértői vizsgálatok hamar megállapították hogy a lány hazudik, gyakorlatilag egy szó sem igaz a sztorijából. A horogkeresztről meg annyit, hogy azt az igazságügyi orvosszakértő szerint Rebecca saját maga próbálta a bőrébe karcolni. A dolog komolyságát jellemzi, hogy a lány ellen már vádat is emeltek hamis vád miatt. A megvádolt fiú ellen az eljárást megszűntették.
Az egész azonban még szánalmasabb volt, mint hinnénk: a fentebb említett díj odaítélésekor az említett szervezet már tudott (!) arról, hogy a lány kijelentéseinek helyessége körül kétségek merültek fel. De, akárcsak fent említett, mélyen cionrasszista amerikai kollégáját, természetesen nem marasztalták el hasonszőrű társai és a "jogvédő" szervezetek.
A Spiegel Online, ugyebár elkötelezett ellensége mindenféle „barna színezetű” gondolkodásmódnak. Éppen ezért meglepő, hogy a cikk végén megemlítik, hogy bizony nem ez az első eset. Sőt, még a horogkereszt-karcolásos módszer kitalálása sem köthető egyedi esethez, olvasható a cikk végén. 2002 decemberében egy 14 éves kubai származású lány a németországi Gubenben egy ehhez kísértetiesen hasonló történetettel állt elő. A végén maga vallotta be, hogy csak kitalálta az egészet. 1994-ben Halle városában egy mozgássérült, tolókocsis lány állított hasonlót. De ez még semmi, mert erre a következő napon már tízezren demonstráltak a „szélsőjobboldali erőszak” ellen. Végül a lány itt is bevallotta: hazudott. Nem sokkal ezután a derék németországi antifasiszták jelentettek egy hasonló esetet. A rendőrségi eljárás eredménye itt is: semmi.
Németországban az állítólagos neonáci támadások mögött (amiknek valahogy mindig a bevándorlók a sértettjei) valójában gyakran a bevándorló bandák egymás közötti villongásai állnak.
Mindenesetre az érintett hatóságoknak nagyon kínos lehet a dolog, mert nagy a hallgatás. „A vizsgálatok még zajlanak.” Ha egy ártatlan nemzeti érzelmű fiatalt meghurcolnak, akkor persze már csak csend és szánalmas szégyenlősség van. A lány védőügyvédje meg csak hebeg-habog és állandóan azt hajtogatja, hogy ő hisz a lánynak. (Akár hisz, akár nem, az igazság ettől nem lesz más.)
Az eset arra a fájdalmas tényre is rámutat, amit Magyarországon is tapasztalhatunk: az újságírók szinte minden olyan bűncselekményre, aminek sértettjei nem magyar származásúak, megpróbálják ráhúzni a szélsőségesség, hovatovább a rasszizmus motiváltságának vádját. A dolog már beteges dimenziókat öltött és olyan megnyilvánulásaival találkozhatunk, mint a "gyűlöletbeszéd" folyamatos emlegetése - jellemzően a legnagyobb gyűlölködők szájából. A sok esetben bizonyíthatóan faji motiváltságú bűncselekményeket, amelyek elkövetői valahogy sohasem a gonosz újnácik, viszont rendre elsimítják, vagy egyszerűen ellhallgatják. Elég csak megnézni egy-egy híradót: az erőszakos bűncselekményeket elkövető cigány naplopók származása mindig a tolerancia homályában marad, fajgyűlöletükről nem is beszélve, de ugyanez a média azonnal közli nemzetiségüket, ha ők a (szinte mindig vélt) sértettek.
Talán kapcsolódik a cikkhez és a beégéshez, talán nem: a Spiegel Online máris feltett egy másik cikket is az oldalára, ami az "erősődő szélsőjobboldal" miatt nyivákol egy hamburgi demonstráció kapcsán. Még aprólékosan kidolgozott táblázatokat is publikáltak, amiket böngészve az agymosott emberek szörnyülködhetnek a gonosz neonácik által elkövetett bűncselekemények számának növekedése miatt.
A fentiekből okulva következtethetünk ezen „statisztikai” adatok hitelességére, a fehérek, keresztények, magyarok, németek stb. elleni gyűlöletről és faji alapú bűncselekményekről pedig továbbra is hallgatnak.
(spiegel.de nyomán Krisz, Szent Korona Rádió)