Zuckerbergéknek az információkkal egy céljuk van, a profitmaximalizálás, az összekapcsolt világ magasztos szóvirága csak ezt leplezi. Alább a HVG "Utópiának tűnik, hogy bárki is megállítsa a Facebook pénzcsináló adatporszívóját" című cikke.
Nem éppen ajándékkal kedveskedett a 15. születésnapját ünneplő Facebooknak a múlt héten a német szövetségi kartellhivatal, amikor a határozatában szigorú korlátozást mondott ki arra, hogy a szociális háló honnan és milyen adatot szedhet össze a felhasználóiról. Megtiltotta például, hogy a továbbiakban az érintett kifejezett beleegyezése nélkül a harmadik fél által működtetett applikációkban, illetve honlapokon megadott információkat összegyűjtse, de azokat sem használhatja engedély híján, amelyek az amúgy általa birtokolt WhatsApp és Instagram chatszolgáltatásban keletkeznek. Az automatikus adatporszívózásra pedig az ad lehetőséget, hogy a Facebook visszaél meghatározó piaci szerepével – szól az érvelés.
Mindez összecseng az Európai Unióban tavaly májusban hatályba lépett Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) előírásaival. Azokban ugyanis – az amerikai törvények szöges ellentéteként – a személyes adatok tulajdonosa a felhasználó, aki engedélyt adhat azok átadására (opt in). A tengerentúlon, a Google és a Facebook által is alkalmazott megoldás szerint a felhasználó alapesetben hozzájárul ahhoz, hogy az adataival a szolgáltató rendelkezhessen, ebből jellemzően eldugott helyen adják meg a kilépési lehetőséget (opt out).
A német kartellhivatal pénzbüntetést nem szab ki, és a Facebook az egy hónapos határidőn belül fellebbezni fog, mert álláspontja szerint Németországban csak népszerű, de nem domináns közösségi platform, s a mindenhonnan begyűjtött adatokkal a szolgáltatás minőségét javítja, illetve védi a felhasználókat. Még ha a jogi fordulók után érvényben marad is a németországi tilalom a korlátlan adatgyűjtésre, az is csak 32 millió Facebook-felhasználót érint, miközben a 2004-ben az amerikai Harvard Egyetemen indult közösségi háló a világ 3,9 milliárd internet-hozzáféréssel bíró lakója közül 2,3 milliárdot köt magához.
Precedenst teremthet azonban a német kartellhivatal, ha korlátozza a Facebook jelenleg parttalan adatgyűjtését. Mert a cég üzleti modellje éppen arra épül, hogy az irdatlan mennyiségű információ elemzése révén – ami ma már csupán megfelelő szerverpark és adatbányász szoftver kérdése – olyan módon testre szabott hirdetésekkel tudja megcélozni a felhasználóit, mint senki más, a keresőprogramja révén szintén mindent tudni igyekvő Google sem. Nem véletlen, hogy tavaly átlagosan 18 százalékkal többet tudott kérni egy rajta keresztül megjelent hirdetésért, s az 55 milliárd dolláros bevételén – amiből 13,6 milliárd származott Európából – 22 milliárdos profit keletkezett.
(Kép: AFP / Christophe SIMON)
A fejleményeket nemcsak az Európai Bizottság követi, amely a piaci verseny őreként már többször megbüntette a tengerentúlon ritkábban háborgatott amerikai csúcstechnológiai cégeket. Hanem az ír adatvédelmi hivatal is, amely azért illetékes, mert a Facebook európai központja – természetesen adózási okokból – Dublinban van. A cég fölött gyülekeznek a felhők az USA-ban is, ahol a szövetségi kereskedelmi bizottság (FTC) azt vizsgálja, a Facebook nem sértette-e meg azt a 2011-es megállapodást, amelyben vállalta, hogy az adatgyűjtési gyakorlatáról nem vezeti félre a felhasználóit, s az így megszerzett információkkal felelősen bánik, azokat nem adja ki ellenőrizetlenül harmadik félnek.
A Facebook maga tehet arról, hogy bírálatok kereszttüzébe és a szabályozó hatóságok érdeklődésének fókuszába került, hiszen az utóbbi egy éve másról sem szólt, mint az egymást követő adatkezelési botrányairól, s hogy azokat miként próbálta negligálni, illetve eltussolni. Tavaly márciusban a közösségi háló történetének legsúlyosabb bizalmi krízisét hozta el, amikor kiderült, hogy a Cambridge Analytica nevű cég különösebb ellenőrzés nélkül jutott hozzá 87 millió felhasználó adataihoz, s azokból 2016-ban Donald Trump kampányát segítette, de dolgozott a brit Brexit-pártiaknak is (HVG, 2018. március 29.).
Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója és legnagyobb részvényese napokig hallgatott, s ugyanezt a struccpolitikát választotta akkor is, amikor 2017-ben egyre több adat látott nyilvánosságot arról, a Facebookot felhasználva orosz trollcsapatok miként próbálták befolyásolni a 2016-os amerikai elnökválasztást. Zuckerberg aztán kénytelen volt megjelenni a washingtoni szenátus előtt, s a tavaly áprilisi meghallgatást az alapos – de válaszait robotszerűvé tevő – felkészülésén kívül azzal sikerült megúsznia, hogy az idős törvényhozóknak láthatóan nem sok fogalmuk volt a közösségi háló működéséről.
Mark Zuckerberg (kép: AFP / Brendan Smialowski)
A demokráciára leselkedő veszélyt lát viszont Soros György magyar származású amerikai milliárdos (értsd: George Schwartz-Soros, budapesti születésű zsidó spekuláns - a szerk.) a Facebookban, amit a tavaly januári davosi Világgazdasági Fórumon szóvá is tett. Azt már a The New York Times amerikai napilap leplezte le novemberben, hogy erre reagálva a Facebook a korábban a republikánusoknak dolgozó Definers nevű pr-céget bízta meg azzal, hogy találjon kapcsolatot a közösségi hálót bíráló civilek és a pénzember között. A Definers olyan munkát végzett, ami az orbáni propagandagépezetnek is dicsőségére vált volna: beindította az antiszemita felhangokat sem nélkülöző sorosozást a közösségi háló védelmében.
A botrány kipattanása után a Facebook azonnal felbontotta a szerződést, majd következett a magyarázkodás. A Zuckerberg legfőbb bizalmasaként működő (szintén zsidó - a szerk.) Sheryl Sandberg vezérigazgató előbb azt ismerte el, hogy Soros davosi megszólalása után arra adott megbízást, tudják meg, a milliárdos a részvények árfolyamesésére játszik-e – kiderült, hogy nem. Majd azt vallotta be, hogy megfordultak nála olyan dokumentumok, amelyekben a Definers megbízásáról esett szó.
Ahogy a tavalyi, az idei évindító üzenetében is azt ígérte Zuckerberg – akinek a szavazati jogok 60 százalékát birtokolva teljes az ellenőrzése a cég fölött –, hogy rendet tesz a Facebook háza táján, s különösen azt igyekszik megakadályozni, hogy a közösségi hálón járványszerűen terjedjenek az álhírek és a gyűlöletbeszéd. Ezért már 15 ezres moderátorsereg próbál megbirkózni a bejegyzések milliárdjainak ellenőrzésével, ami – ezt szintén a The New York Times derítette ki – egyelőre szélmalomharc. A jellemzően a szolgáltató központok mintájára dolgozó szerződéses alkalmazottaknak több mint száz nyelven, 8-10 másodperc alatt kellene dönteniük olyan szövegekről, amelyekről bíróságok is évekig tudnának vitázni.
Erősödnek azok a hangok is, hogy így a politikai közbeszéd meghatározásában, s általában az emberek életében korábban elképzelhetetlen szerephez jutott Facebookot korlátozni és ellenőrizni, végső esetben pedig feldarabolni kellene. Első lépésként fölvetődött a 2012-ben megvett Instagram, illetve a felvásárolt WhatsApp leválasztása a saját fejlesztésű Facebook Messengerről.
Zuckerberg erre rá jellemző választ adott. Bejelentette, hogy a három üzenetküldő szolgáltatás technológiai alapjait összehangolják – így nehéz lesz szétválasztani azokat –, s mindezt természetesen a felhasználói élmény javítása érdekében teszik. Az integrációs tervének már személyi akadálya sincs, hiszen az utóbbi egy évben az Instagram és a WhatsApp alapítói is távoztak a Facebooktól, mert nem látták garantáltnak a két szolgáltatás beígért önállóságának megtartását.
