Június 19-én, szerdán Ungvári Tamás volt Kálmán Olga vendége az ATV stúdiójában, s most is remek alakítást nyújtott. Megtudtam például, hogy a második világháború után „majdnem félmilliónál is több” (?!) magyarországi zsidó telepedett le Izraelben, a beszélgetés második felében pedig Tormay Cécile-ről szólván többek között azt fejtegette Ungvári, hogy „ennek a hölgynek nem volt tisztessége”.

Az éppen esedékes újabb Tormay-gyalázás szót sem érdemel, hiszen a kiváló írónőt olyan ember sértegette, aki a tisztességgel nehezen hozható hírbe. Okulásul azonban idézem a neves zsidó író és kritikus, Ignotus (született Veigelsberg Hugó) száz évvel ezelőtti intelmét:

A zsidók tragédiájába vág bele az is, hogy tanítómestere ki-ki csak a saját fajtájának lehet, mert a tanító üt, ütést pedig idegentől nem tűrünk [...] Az igazság szobrának mindig valami talapzaton kell állnia, s az igazság érdeke, hogy talapzatánál fogva föl ne dönthessék. Széchenyi István megadóztathatta a nemest, fölszabadíthatta a jobbágyot, s üthette tüzes ostorral az elmaradt magyart. Ő neki senki sem vethetett gáncsot, mert maga is magyar volt, maga is úr volt, ki magyar földön, a maga földjén vetette meg a lábát. De gondoljátok el, hogy Ballagi Mórnak (született Bloch Móric – a szerk.) jutott volna részül hirdetni mindazt, amit Széchenyi hirdetett! (Ignotus: Olvasás közben. Bp., 1908, 196. p.)

Ennyit röviden Ungvári Tamásról és az ő hiányzó talapzatáról. Most pedig lássuk, milyen holokauszt-könyvelést végzett az ATV stúdiójában emberünk.

A beszélgetés elején Kálmán Olga arról kérdezte vendégét, mit szól a Jobbik által kezdeményezett anticionista országgyűlési csoport ötletéhez, illetve Volner Jánosnak ahhoz a kijelentéséhez, hogy ezzel a bejelentéssel csupán tesztelni akarták a szólásszabadság határait. Ungvári hosszasan magyarázta, miért is volt szörnyű ez a provokáció. Többek között azért, mert az ellenzéki párt megsértette a holokauszt-túlélőket (illetve a már elhalálozott túlélők emlékét). Ennek a gondolatmenetnek a részeként érdekes magyarsággal érdekes könyvelést végzett Ungvári:

A kortársi leírásokban azt látjuk, hogy a Izrael megalakítása után minden harmadik ember, aki oda került, az holokauszt-túlélő, tehát a kemencék mellől, a koncentrációs táborokból csonttá soványodott emberek mentek oda. Ezek közül majdnem félmilliónál is több magyar. Akik, nem tudjuk, hogy kik voltak, akik túlélték, de mindenesetre tudjuk, hogy egy hatalmas kolónia született a magyarokból ott, éppenséggel Izraelben. Vagyis, akik a magyarokat kiűzték innen, mert azok magyar zsidók voltak, ezeket megpróbálták elpusztítani, azok túlélők, s ezeknek az emlékével és életével szemben ez a provokáció.

A hivatalos történetírás szerint 1944 tavaszán-nyarán összesen 437 ezer magyarországi zsidót deportáltak. Ungvári Tamás az ATV stúdiójában azt állította, hogy a 437 ezer zsidóból 500 ezernél is több érkezett Izraelbe (egyenesen a kemencék mellől). Megállapíthatjuk, hogy Ungvári szerint a deportálás végül is pozitív szaldóval zárult: többen jöttek ki a táborokból, mint ahányan oda megérkeztek. A holokauszt-szaporulat mintegy 70 ezer főre tehető.

Norman G. Finkelstein A Holokauszt-ipar című könyvében idézi saját édesanyját: „Ha mindenki, aki azt mondja magáról, hogy holokauszt-túlélő, igazat mond, akkor kit ölt meg Hitler?” Kálmán Olga elfelejtette föltenni ezt a kérdést az idős holokauszt-könyvelőnek.

Bistrán Demeter - Kuruc.info