Ephraim Padwa rabbi apologétái nem említik azon felvetésünket, hogy a talmudi Szánhédrinben foglalt törvény szerint szabad prédaként elpusztítandó, elsősorban orgyilkosjelöltekre alkalmazott "dín rodéf" megfélemlítő ereje is fölmerülhet azon indítékok között, amelyek átgondolása után a potenciális "mászór" kétszer is meggondolja, hogy zsidó molesztálója bepanaszolásával világi hatóságokhoz forduljon-e. Ők merőben más, újabb keletű okokat látnak az áldozatok hallgatásában.

A pedofil rabbi történetének előzményei: Ezért bukott le eddig "csak" néhány száz pedofil zsidó vezető

A rabbi által vezetett ernyőszervezet (Ortodox Zsidó Kongregációk Szövetsége, UOHC) egy meg nem nevezett szóvivője odanyilatkozott, hogy a Channel 4 televízió akciója a Szövetség megrágalmazását célozta, és méginkább nehezíti a helyzetüket.

A Manchesteri Egyetem Zsidó Tudományok Központjának kimondottan az Egyesült Királyságban élő ultraortodox zsidósággal foglalkozó szakértője, Yaakov Wise pedig úgy látja: nagy-britanniai hitsorsosai az utóbbi évtizedekben egyre távolodnak a modern világtól; magukba zárkózni, és a befogadó országtól elidegenedni kényszerülnek. Mivel legtöbbjük televíziót sem néz, a minap sugárzott leleplező dokumentumműsornak semmiféle hatása nem is lehet rájuk.

Az elidegenülési folyamat magyarázatát abban látja, hogy "a gondot az okozza, hogy ezek az emberek a mai brit rendfenntartó erőkhöz láthatóan ugyanúgy viszonyulnak, ahogyan a tizenkilencedik századbeli cári Oroszország rendőrségére tekintettek, vagyis nem bíznak annak kellő érzékenységében".

Magyarázatának kihüvelyezése nem éppen könnyű feladat, hiszen köztudomású, hogy ama évszázad sokat emlegetett, több száz zsidóellenes népi pogromjának mindössze két óhitű halálos áldozata volt, ugyanakkor a cári rendfenntartók tizenkilenc nem zsidó támadójukat ölték meg az eredetileg Nagy Katalin cárnő által a zsidók állandó lakhatására kijelölt, átlagosan négymillió Mózes-hitű lelket számláló, irdatlan méretű letelepedési körzetben. A London-környéki ultraortodoxok által fölpanaszolt "nem elégséges rendőri érzékenység" ezek szerint csakis az elkövető iránt tanúsított szigort nehezményezheti: így máris jobban érthető, miért nem adhatják ki őket az állam törvényei szerint a szekuláris hatóságoknak.

Amikor Padwa rabbi neszét vette a róla készült leleplező videofelvétel közelgő nyilvánosságra hozatalának, héber nyelven belső "gyermekvédelmi levelet" adott ki, amelyben megállapítja, hogy bár a közösségében élő szülők és az ottani oktatási intézmények "Isten segítségével nagy sikerrel áldozzák magukat a tiszta lelkek tanításának, szentségben és tisztaságban történő fölnevelésének és védelmének", mégiscsak szükséges egy bizottság fölállítása "édes gyermekeik biztonsága és minden bántódással és megrontással szembeni védelmében".

A bizottságot "rabbik, oktatók és az ilyesmivel való bánásmódra megfelelően képzett közösségi tagok" alkotják; ehhez kell fordulnia majd minden rabbinak, oktatónak és elöljárónak, aki tudomást szerez egy gyermek esetleges veszélyeztetettségéről (hogy aktus előtti vagy utáni veszélyeztetettségről beszél-e, az nem egészen világos: prevencióról egy kukkot sem ejt a leirat). A jelentés további sorsát a bizottság és a "bét dín" (egyházi bíróság) dönti el az ország törvényeinek figyelembe vételével - ami bőségesen értelmezhető úgy is, hogy mivel a polgári igazságszolgáltatásnál ma már nemigen lehet elkenni ilyen ügyeket, jobb, ha családon belül marad a dolog. Ezt látszik megerősíteni a levél azon kitétele is, amely szerint a "bizottság és a közösségen belüli gyermekvédelem helyes módjának eldöntése segíteni fog Isten kedvére tennünk abban, hogy elnémítsa azokat a (külső) hangokat, amelyek azt sugallják, hogy Szövetségünk nem tesz eleget ebbéli kötelezettségeinek".

Manis Friedman, Slomó és Chanád mestere

Gyanúnkat eloszlatandó vagy megerősítendő, vizsgáljuk meg röviden, hogyan látja a gyermekek megrontásának kérdését valaki, aki fényesen kvalifikálna az említett bizottságban való részvételre. Ismerkedjünk meg egy igencsak autentikus személlyel, aki a mai világ leghatalmasabb zsidó szervezete, a nevét a bölcsesség, megértés és tudás szavak kezdőbetűinek összevonásából vett Habád (Köves Slomó és Szegedi Csanád irányzata) majd' fél évszázad óta egyik legismertebb világutazó teoretikusa és óraadója: a prágai születésű, Brooklynban élő Manis Friedman. Ő egy személyben "rabbi, oktató és az ilyesmivel való bánásmódra megfelelően képzett" személy. Politikai nézetei külön cikket érdemelnek, és nem ide valók: ezekből elég legyen most annyi, hogy egy közismert magazin "Kérdezd meg a rabbit" rovatában valakinek korábban ezt válaszolta:

"Nem hiszek abban a nyugati erkölcsösségben, amely azt tanítja: ne ölj polgári személyeket vagy gyerekeket, ne pusztíts el szent helyeket, ne háborúzz ünnepek alatt, ne bombázz temetőket, ne lőj, amíg rád nem lőttek, mert az erkölcstelen. Az erkölcsös háborúviselésnek egyetlen módja a zsidó módszer: pusztítsd el szent helyeiket, öld meg a férfiakat, nőket, gyermekeket és jószágaikat. Az lesz a Közel-keletre végre békét hozó első izraeli miniszterelnök, aki kijelenti, hogy az Ószövetség parancsait fogja követni." Aligha kétséges, tehát, hogy Friedman rabbi glatt-kóser szellemi vezér.

Az alábbi, néhány nappal ezelőtt - már a Padwa-botrány kirobbanása után - közzétett, őt éppen tanítás közben mutató nyolc perces vidám videófelvétel "élvezetéhez" nem kell sokat érteni a beszélő által használt három (angol, héber és jiddis) nyelven, ezért csak néhány lényeges dolgot fordítunk belőle. (A filmnél valamivel hosszabb hangfelvétel elején olyan természetességgel üzen egy Oroszországból emigrált nőnek arról, hogy az óhazában anyját és nagyanyját is biztosan ugyanúgy megrontották, mint bárki mást, és mégis családot alapítottak felnőttként, hogy ahhoz még a Csernobiler Rebbe is csak bólogatni tudna.)

A részlet kezdetén leszögezi: ahhoz, hogy hallgatósága könnyen magáévá tehesse mondandóját, vallásos zsidó módon kell gondolkodnunk, ami szerint ezt a bűnt is kontextusában kell nézni, vagyis, ha már úgysem súlyos bűn, úgy is kezelendő. "Felejtsd el [a nyafogásodat]!" - üzeni az áldozatnak, váltogatva a nyelveket - "embereld meg magad!". "Az elkövetett bűnt kiegyensúlyozandó tegyél két jócselekedet" - folytatja, majd hallgatóságával együtt jót mulat saját cinikus válaszán, amelyet egy kérdésre ad (ebben egy, a családtagja általi, három éven át tartó gyermekkori megrontását választottjának elmondó, és ezért elhagyott fiút hibáztat; ezen nevetnek, majd hozzáteszi: a régvolt hasmenéséről sem beszél udvarláskor az ember).

Elviccelődnek egy kicsit a "molesztálás után mondandó imádságon" is - ez azért erősen megzápult bűzt árasztó halachikus kakukktojás tőle -, majd határozottan leszögezi, hogy a megrontás önmagában semmi kárt nem tesz az áldozatban. "Valamennyien sérült árucikkek vagyunk, az egész világ voltaképpen az, így vagy úgy" - lényegében erről beszél ezután végig. Legszemléletesebb példája: egy húsz évvel ezelőtti pedofil eseménynél még az is nagyobb bűn, ha valaki nem mondja el az "Álá mihjá"-t (a harapnivalóként lenyelt sütemények elfogyasztása után elmondani rendelt áldást).

Ne tévesszen meg bennünket, hogy a lelki vezető két nap múlva sajnálatát kifejező nyilatkozatban szabadkozott "félreérthetősége miatt". Ennek kiváltó oka az volt, hogy egy, "hárédi" gyermekek molesztálása ellen alakult szervezet följelentette.

Na persze, csak az ausztráliai "bét dín"-nél.

(Kuruc.info)