Az alább következő, tanulságos kis történet épp az aberráltak – kiemelt sündőrségi védelmét élvező – budapesti vonulását megelőző pénteki napon történt a szabolcsi megyeszékhelyen.

Jelen sorok írója Nyíregyháza egyik utcájában szándékozott megállni. A parkolókban nem lévén hely, az úttest bal oldalára húzódva – ahol megállni tilos jelzőtála volt kihelyezve – haladt, majd az első kapubejáró öblébe befordulva megállt. Miközben utasa néhány perces ügyét intézte, természetesen mindvégig az autónál maradt, hogy amennyiben szükségessé válik, lehetővé tegye a szabad ki- és bejárást a kapun keresztül.

Békésen elmélkedő,s a fülledt, vihar előtti városi miliőt egykedvű unalommal szemlélő nyugalmából egy hatósági közeg hirtelen feltűnése verte fel, aki az autó elejéhez pattanva, annak rendszámát se szó, se beszéd, lefényképezve, közölte vele, hogy tiltott helyen áll, s ezáltal szabálysértést követett el. A metakommunikatív gesztusok, a határozott fellépés, majd a fotózás, legalábbis azt az érzést kelthette a külső szemlélőben, hogy itt egy országos körözés alatt álló, cégéres zsiványt értek végre tetten, s akasztottak horogra. Az intézkedő jóembervégül egy bizonylatot adott arról, hogy a „vétkes” sofőr által vezetett autó tulajdonosa ellen szabálysértési eljárás fog indulni. Ezt követően társával – aki egész idő alatt ki sem szállott a rendőrségi autóból –, mint aki jól végezte dolgát, elhajtott.

Kérdésünk az elmondottakhoz kapcsolódóan mindössze ennyi: mióta terjed ki a közúti jelzőtáblák hatálya magán-, vagy jogi személy által tulajdonolt területre? S amennyiben nem terjed ki – miképpen valóban nem hatályos e területeken – miféle jogon zaklatja a közlekedési őrszem a békés állampolgárt bármifajta hatósági intézkedéssel? Nem volna-e üdvösebb, ha például a Nyíregyháza térségében igencsak elharapódzott cigánybűnözés ellen lépnének fel hasonló vehemenciával és határozottsággal? S legfőképpen: ez a szerencsétlen, jogi félanalfabéta hétfői kirúgatását követően kedden vajon a rendőrség állományában áll-e még alkalmazottként?

Lipusz Zsolt – Kuruc.info