Hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt a Fővárosi Bíróság hétfőn két rendőrterroristát, mert bizonyítottnak látta, hogy 2006 őszén egy Erzsébet körúti kapualjban bántalmaztak egy férfit. Az ítélet nem jogerős.

A Budapesti Nyomozó Ügyészség három ávós ellen emelt vádat, mert álláspontja szerint 2006. szeptember 20-án egy VI. kerületi ház kapualjában bántalmaztak egy férfit. A Fővárosi Bíróság Kalina József vezette tanácsa hétfőn kihirdetett ítéletében az első- és másodrendű vádlottakat – mindketten törzsőrmesterek – bűnösnek találta hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazásban és könnyű testi sértésben. Emiatt őket egy-egy év börtönbüntetésre ítélte, amit két év próbaidőre felfüggesztett.

A bíróság előzetesen mentesítette a prribékeket a hátrányos jogkövetkezmények alól. Emellett eggyel visszavetette őket rendfokozatukban.

A vádlottak persze hazudtak: tagadták a terhükre rótt cselekményt. Azt állították, hogy a Blaha Lujza térről a Nyugati tér irányába haladva tömegoszlatást hajtottak végre, melynek során mások mellett két férfi dobálta az ávós sorfalat. A verőlegények utasítást kaptak a két férfi „kiemelésére”, de azok befutottak az Erzsébet körúti ház kapualjába. Itt egyikük felfutott az emeletre, őt üldözőbe vette néhány úgynevezett rendőr, de nem találták meg. Ezalatt a többiek a másik férfit földre vitték és megbilincselték. A vádlottak elismerték, hogy részt vettek az akcióban, azt azonban tagadták, hogy bántalmazták volna a sértettet. A bíróság szerint azonban megállapítható, hogy az első- és másodrendű vádlott elkövette a bántalmazást. Az első- és másodrendű vádlott és védőjük felmentésért, az ügyész esetükben súlyosbításért fellebbezett.

Az ítélet indoklásban Kalina József kifogásolta az akcióról készült rendőri jelentést, amely mint mondta – „abszurd”, hiszen sem a helyszín, sem az időpont, sem az elfogás módszere nem egyezik meg a sértettek és a vádlottak által elmondottakkal. A bíró kiemelte: elfogadhatatlan, hogy egy sablon alapján készültek a rendőri jelentések, amelyek – okirati bizonyítékként – a benne foglaltak megdöntéséig bizonyítják, hogy minden úgy történt, ahogy le van írva. Mint kifejtette, ezek „nehezen felderíthető ügyek”, és véleménye szerint „a rendőrök egymás iránti szolidaritása nagyobb, mint az a bűnüldözési érdek, amire vonatkozóan a felderítést elősegítené”. „Sem a tanúk, sem a vádlott-társak nem fognak társaikra terhelő vallomást tenni, és ez nyilvánvalóan adódik egyfajta szolidaritásból, hiszen senki nem vállalja fel a rendőr tanúk közül, hogy őt később a csoport tagjai kiközösítsék” – jelentette ki a bíró. Hozzátette: a rendőri vezetők magatartása sem segíti az ügy felderítését, példaként a nem használható rendőri jelentéseket hozta fel. A bíróság a vádlottak javára értékelte, hogy 2006 őszén összecsapás, utcai harc volt, ahol elszabadultak az indulatok.

Az eljárás során a harmadrendű vádlott tagadta, hogy részt vett volna az elfogásban, elmondása szerint ő a kapualjban talált vérző fejű emberre vigyázott, amíg megérkezett a mentő. A bíróság elfogadta a védekezését, és nem találta bizonyítottnak, hogy benne lett volna az akcióban, ezért felmentette. A vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette, az ügyész azonban a bűnösség megállapítása érdekében fellebbezett, így ez az ítélet sem jogerős, vagyis mindhárom vádlott ügye a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.

(Kuruc.info - MTI)