Csere elvtárs
A Büntetés-végrehajtás Benéje, vagyis Csere László
A Büntetés-végrehajtásnak is meg van a maga Benéje és Gergényije, azzal a különbséggel, hogy őket még nem váltották le és pusztításukat tovább tudják folytatni. A Büntetés-végrehajtás Benéje nem más, mint Csere László. A pécsi illetőségű Petrétei József 2005-ben nevezte ki miniszteri biztosnak az egykor szintén Pécsett műszaki főiskolás Csere Lászlót. A kormányzati államreform-lendület (államreform-lejtmenet) egyik megnyilvánulásaként a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága utolsó MSZMP-s párttitkára (sic!) a börtönök, fegyházak működésének ésszerűsítését kapta feladatul, de az átszervezési megbízott néhány hónap múlva már a parancsnoki székben ült. Dr. Bökönyi István altábornagy 2006. februárjában történt visszavonulása után Cserét nevezték ki országos parancsnoknak, és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium azzal is érzékeltette bizalmát, hogy reformokat vezettek be, vagyis leépítették - a 34 milliárdos költségvetésű, több mint hétezer alkalmazottal működő büntetés-végrehajtást felügyelő minisztérium főosztályát. A kontroll így teljesen megszűnt, de a személyi kultusz határtalan lehetőség elé nézett. Csere László felsőfokú végzettsége a rendszerváltoztatás után 17 évvel eléggé nevetséges az Európai Unióban, „egyetemi szintű diploma” a Politikai Főiskolán 1989-ben - még az utolsó pillanatban -. (www.bvop.hu/?szervezeti)
Akaratlanul felvetődik a kérdés, hogy műszaki végzettséggel hogyan lehet valaki a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoka mikor is büntetés-végrehajtási végzettséggel, szintén nem rendelkezik? Erre a válasz az életrajzban található csak olvasni kell a sorok között: 1975-ben polgári alkalmazású anyagbeszerzőből hirtelen beruházási főelőadó lesz, majd hirtelen hivatásos az Országos Parancsnokságon. Tehát biztos nem az MSZMP-ből jött a telefon, hogy elvtársak szeretnék önöknek ajánlani egy elvtársat. Nem is hiába lett MSZMP-s pártitkár!
Jelenleg a Büntetés-végrehajtási szervezet legnagyobb válságát éli a rendszerváltoztatás óta. A fluktuáció hihetetlen mértékben növekszik az állományban, van olyan szervezeti egység, melyben két év az átlagos szolgálati idő és ebbe beleszámít a már 15 éves szolgálati jogviszonnyal rendelkező személy is. A fluktuációt tovább növeli az „egérút” mely a hűséges emberek gyors nyugdíjba vonulását segíti elő, természetesen Csere elvtárs szemet hunyása mellett. De mi is ez az „egérút”, melyet oly sokan emlegetnek nem csak a Büntetés-végrehajtásnál, hanem az összes fegyveres testületnél. Az „egérút” nem más, mint a rokkant nyugdíjazás, vagyis rokkantként előbb nyugdíjba lehet vonulni, mint a rendes nyugdíj korhatár betöltése után és többet lehet kézhez kapni rokkant nyugdíjként, mint amennyi a havi illetmény volt. „Vagyis hülye, aki nem játssza el a beteget.” A szolgálati helyén lévő orvossal és pszichológussal megbeszéli a rokkant nyugdíjazását, és már megy is az Orvosi Felülvizsgáló Bizottsághoz, ahol még a pszichiátriai osztályon egy kicsit meg kell kenni a gépezetet és az illető olyan papírt kap, amellyel gyorsan leszázalékolják. Természetesen itt kioktatják, hogy a gyógyszereket ki kell váltani, mert ellenőrzik, de be ne szedje még véletlenül sem, mert akkor tényleg baja lesz. Természetesen nem veszi észre Csere, hogy az évenkénti pszichológusi és általános orvosi vizsgálaton egészségesnek minősített emberek a megfelelő szolgálati évek elérése után hirtelen olyan betegek lesznek, hogy le kell százalékolni őket…
Mára már az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban is érzékelhetővé vált, hogy egyre erősebb kritikák érik Csere regnálását. Ezért a személyi kultusz eszközéhez nyúltak. „Elment” a másik általános helyettes, Csóti András bv. dandártábornok is. Őt váltotta a most fizetésemeléssel rendelkezési állományba küldött Biczó László, akit a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetből hozott magával Csere, és aki az utóbbi négy-öt évben levelezős rendőrtiszti végzettséggel lett évente egy rangfokozatot előreugorva, dandártábornok.
Alig 30 %-kal megemelték Biczó László illetményét és így, a közel egymilliós havi illetménnyel egy évre rendelkezési állományba helyezték. Ha nem lett volna benne a „bandába”, hogyan került volna ilyen magas beosztásba? A válasz egyszerű: az előzetes letartóztatásba került Győri Zoltán bv. ezredes „elkezdett beszélni”. Sok viselt dologról tudott, amik az Országos Parancsnokságon történtek. Ugyanis Győri Zoltán bv. ezredes az új börtönök építésével és ezen építkezésekbe való magántőke bevonásával volt megbízva. De ha telhetetlen valaki, akkor gyorsan a rács túlsó oldalán végzi. Egyébként Győri Zoltán fia ifj. Győri is a Büntetés-végrehajtásnál dolgozik.
Lépjünk vissza a személyi kultusz és a kommunista restaurációhoz: két év alatt távozott a Büntetés-végrehajtás számos nemzetközi gyakorlattal rendelkező vezetője, és rendszerint frissen felfuttatott, szakmai múlttal nem, vagy alig rendelkező beosztottak váltották őket. Az új kinevezettek egymást felülmúlva, egymással versengve állítottak fel új csúcsokat a rendfokozatok elérésében. Míg a korábbi gyakorlat szerint az alezredesi rendfokozat eléréséhez legalább tíz év tényleges szolgálati idő kellett, Csere talpnyalóinak egy-két év is elég volt. Az Országos Parancsnokság szervezeti egységeit egyszerűen szétrombolta, vagyis összevonta a biztonsági, fogvatartási és védelmi főosztályokat. Az eredmény az lett, hogy e tevékenységekkel két-két ember foglalkozik, miközben a gazdasági, ellátási osztályok teljes számban megmaradtak és új munkatársakkal bővültek. Csere személyére a legnagyobb veszélyt Dr. Huszár László bv. dandártábornok jelentette, aki a Büntetés-végrehajtásnál szintén gyors karriert futott be. Apja révén, aki nagy tekintélyű szociológus, bekerült a Budapesti Fegyház és Börtönbe. Ott, mint nevelő kezdte pályafutását, de nyelvtudása révén gyorsan ívelt felfelé a karrierje. Külföldi utak, hollandi kiküldetés, ahol a kelleténél jobban és mélyebben sikerült megismerkednie a hollandiai liberális drogpolitikával. Ezért az Országos Parancsnokságról egyenes út vezetett számára a mindenki számára biztos bukást jelentő Budapesti Fegyház és Börtön parancsnoki beosztásába. Itt gyorsan összeismerkedett egy nevelő „hölggyel” aki szolgálati lakást kapott pár hónap jogviszony után, igaz fennhangon megkérdezte több magas beosztású személy előtt „kivel kell, hogy lefeküdjek, hogy szolgálati lakásom legyen?” A szerelem mámorában a nevelő „hölgy” igen gyorsan a Büntetés-végrehajtás Oktatási központjába került. A családos Huszár helyett a „hölgy” egy, a Rendőrtiszti Főiskolán tanító úriembernek mondta ki a boldogító igent és ezért Huszár bánatában újra az Országos Parancsnokságon kötött ki. Mikor szembe került a kommunistákkal és elővették az „ügyeit”, gyorsan levonta a konzekvenciákat és a számára ”fölkínált” Iraki missziót választotta, mint összekötő tiszt. Mindenki fantáziájára bízom egy háborús övezetben minek egy büntetés-végrehajtási dandártábornok?
A kirúgott és távozásra kényszerített vezetők helyére természetesen gyorsan érkeztek az ejtőernyős talpnyalók, akik kivétel nélkül olyan rövid de annál inkább felfelé ívelő karriert futottak be, mint Biczó dandártábornok „úr”. A félreállított helyettesek pótlására felsőbb utasításra új ember érkezett, meg nem erősített információ szerint a fiatalember egy, a honvédséggel végrehajtott ingatlancsere során alig két éve került a büntetés-végrehajtáshoz, de hamarosan a tököli börtön egyik vezetőjévé emelkedett fel. Az új kaposvári parancsnok, aki szintén bizalmi emberként indult, három év alatt hét rendfokozatot ugrott előre. A BVOP jogi főosztályának vezetője nemzetközi szakmai elismerések tömegével a háta mögött volt kénytelen távozni posztjáról, őt egy 26 éves, szakvizsga nélküli (minek is az) fiatal váltotta. Hasonlóan fiatal vezetője lett az elmúlt időszakban az országos parancsnokság gazdasági főosztályának is.
2005. októberben az ORFK-hoz hasonlóan a Büntetés-végrehajtásnál is jogutód nélkül megszüntették a belső ellenőrzést. Az Ellenőrzési és Vizsgálati Főosztály feladata volt az intézetek figyelése, rendszeres ellenőrzése, a korrupciós és egyéb szabálytalanságok kivizsgálása (egyes esetekben eltusolásával). A vezetői létszám csökkentésével egy évben körülbelül 50 millió forintot takarítottak meg, de közben a teljesen fölöslegesen központosított funkciók változatlanul maradtak. Az átszervezések után a 130 fős parancsnoksági állományból alig 25-en foglalkoznak a 16 ezer rab ügyeivel, kezelésével, szállításával, nevelésével, egészségügyével, biztonságával. Továbbá Bökönyi még országos parancsnokként az In-Kal Securityvel elégé bennfentes kapcsolatot épített ki. Csak feltételezni lehet, milyen biztonsági kockázatot jelent ez a Magyar Köztársaság számára. Ennek a jó kapcsolatnak köszönhető, hogy Bökönyi nyugállományba vonulása után köztudottan az In-Kal Securitynál vállalt munkát.
A szétziláltság minden szinten jelen van, például a jogosan járó illetmények nem mindig érkeznek meg a személyzet számára. Nem ritka az illetmények elszámolása 50%-al, vagy a nyugdíjjárulékok ki nem fizetése a biztosítók felé. Több dolgozó kapott a közelmúltban felszólítást, mert nem rendelkeznek beteg biztosítással. A létszámcsökkentés az Országos Parancsnokságon azt eredményezte, hogy nincs megfelelő információáramlás, kommunikációs csatornák és hatékony helyettesítés. Az összevonások és a kirúgások miatt kialakult hiány miatt az Országos Parancsnokság nem tudja ellátni a vidéki intézetek feletti rutinellenőrzéseket sem. A Büntetés-végrehajtás újdonsült vezetői szakmai rutintalanságuk miatt alkalmatlanok az intézetek szakmai illetve szervezeti vezetésére. A baráti viszonyok megszűntek a szervezeten belül, mindenki az állását félti és gyanakvóan néz a kollégáira. Természetesen ezen hangulat kisugárzódik az egész szervezetre. Mindenki azt számolja, mikor léphet az „egérútra” addig csak nyel és nyel. Sajnos, hülye rendszert csak hülyék tudnak működtetni. Mert ha egy okos kerül vezető beosztásba akkor az azonnal meg kívánja azt a rendszert változtatni. De Csere elvtárs regnálása alatt ilyen elképzelhetetlen, ugyanis a Büntetés-végrehajtás is a jelenlegi hatalmi struktúra hű tükörképe. Addig pedig próbálják a híreket megszűrni nehogy kiderüljön, mely magas rangú vezető került a rácsok túlsó oldalára.
A Büntetés-végrehajtás honlapjáról több főosztályvezető életrajzát levették, hogy a nyilvánvaló dolgokra ne legyen kapásból bizonyíték, jelenleg csak Csere László életrajza látható. Kisé hiányosan a Büntetés-végrehajtási MSZMP-s párttitkári beosztás valahogy kimaradt. ( http://www.bvop.hu/?szervezeti )
Frank elvtárs(jobbra)<br />a büdöskomcsi Petréteivel
A Büntetés-végrehajtás Gergényije, vagyis Frank Tibor
A dandártábornok „úr” 1949. március 16-án született Szombathelyen. Tanárképző Főiskolát végzett abban az időszakban, mikor még vizsga előtt felhívták a pártközpontból az iskolát, „hogy elvtársak figyeljetek oda, ma vizsgázik Frank elvtárs”. Eddigi pályáján olyan kreatív ötletek származnak tőle, mint a Tököli Fiatalkorúak Börtönének graffitikkel való összekenése. Mikor a 2006-os parlamenti választások előtt megérkezett a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnoki székébe különös helyzet állt elő.
Az előző parancsnok Dr. Kiszely Pál, akkor még bv. ezredes volt. Kiszely több éves szabadságvesztéssel fenyegető feljelentést kapott, amikor a felülről jövő utasítás ellenében nem a kijelölt céget bízta meg az intézet fűtési rendszerének korszerűsítésével, hanem a nyilvános pályázaton győztes céget. A beruházás összköltsége meghaladta a 200 millió forintot. Csere elvtárs dúlt-fúlt a méregtől mit is szólnak ehhez a fönti elvtársak? Némi kétségbeesés után támadásba lendült. A volt MSZMP-s pártitkár hűtlen kezelésért kezdeményezett eljárást Kiszely ellen, és annak ellenére leváltotta és egy vidéki intézménybe száműzte, hogy az eljárás során világossá vált: a pályázaton nyertes cég teljesen felújította az elavult rendszert, és így évente 75 millió forinttal kevesebbet kell fizetni a fűtés üzemeltetésért. Vagyis évente 75 millió forintot spórolnak a költségvetésnek, az adófizetők pénzéből. Kiszelyt kommunista módon rehabilitálták, vagyis mikor kiderült, hogy nem sikerült a nyakába varrni semmit, kinevezték dandártábornokká. Az intézet gazdasági vezetőjét Veszelit is büntetőeljárás alá vonták, mely szerint a régi fűtési rendszer ócskavasként történő értékesítése során kiderült, a leadott számla sem a mennyiséget sem az egységárat nem tartalmazta pontosan. Továbbá Veszeli helyzetét súlyosbította, hogy az intézetben dolgozó egyik „hölgy” terhes lett tőle, akinek a férje szintén az intézetben dolgozott, míg el nem vált a hölgytől és távozott a Fővárosi Bv. Intézetbe. Ifj. Veszeli egyébként szintén a Büntetés-végrehajtásnál dolgozik.
A főmaóval is cimbik
Mivel Gyurcsányék sejtették, hogy a választók átlátnak a szitán, ezért a lehető legtöbb rég kipróbált kádert ültették vezető beosztásba. A 2006-os parlamenti választások előtt érkezett a Budapesti Fegyház és Börtönbe Frank Tibor, akit a bolsevik protokoll szerint azonnal előléptették dandártábornokká.
Frank első intézkedése volt a vegyes ruhás személyzet (akik egyenruhába vagy civil ruházatban teljesíthetnek szolgálatot) részére a farmer nadrág megtiltása. Majd következett a nadrágon lévő zsebek maximális számának a meghatározása.
Frank magához vette Széles Gábort, aki rövid időn belül ezredes lett a protokoll szerint. Az intézet jogi képviselője Horváth Emese bv. alezredes gyorsan távozott, mikor Frank törvénytelenségekre akarta rávenni az intézetben üzemelő bolt pályázatának kiírásakor. A talpnyaló, de buta fegyelmi referenst Csernyánszki Judit bv. Századost, aki nem rendelkezik jogi végzettséggel, Dr. Eisemann Krisztián bv. főhadnagy váltotta, aki szakvizsga nélküli jogász. Állandóan olyan személyt vesznek fel, akiről előbb-utóbb kiderül, hogy valakinek a rokona. Ráadásul nevetséges végzettséggel töltenek be magas beosztást, mint Deáki Andrea bv. fhdgy. Igaz, őt többször találták hiányos öltözékben a szolgálati helyén, az öltözőszekrényére pedig valaki azt írta: „szopós kurva”. Frank nemcsak tisztogatást végez, hanem keresi az új vezetőket is, akik a nyomdokaiba léphetnek a régi elvtársaknak.
Az egyik a kezei között felnövő Kopcsik, a másik pedig a sátoraljaújhelyi Szabó Zoltán bv. őrnagy, aki a Fővárosi Bv. Intézet Venyige úti III.-as objektumába került, mert a „csőcselékkel” az őrség az ősszel összekacsintott és még a „bomba-gyáros” Tomcat is dicsérte őket emberségükért. Ezt pedig nem lehet hagyni! Ezért párthű ember kell a posztra, hogy megfelelően bánjanak a „csőcselékkel”.
Frank rendületlenül dolgozik a párt és Csere utasításainak megfelelően, de néha becsúszik egy-egy baki. Történt, hogy az egyik hétvégén tetten értek egy prominens rabot a zárkájában amint rádiótelefonon beszélget (a rádiótelefon tiltott a börtönökben).
El is vették tőle, de a telefonszámok ellenőrzése közben kiderült, hogy a rab beszélgetést folytatott az egyik osztályvezetővel is, Dr. Barna Ildikóval.
Mikor Frank értesült az esetről, éjszaka megjelent az intézetben és személyesen vizsgálódott. A vizsgálat közben a tárgyi bizonyítékot jelentő rádiótelefont az íróasztalának fiókjába zárta. Dr. Barna Ildikó pedig pár napig csak kísérettel közlekedhetett az intézetben. Ez elég is volt, ahhoz, hogy „érdemeire tekintettel” nyugállományba vonuljon. Természetesen büntetőeljárás nem indult az ügyben. Ahogy akkor sem, amikor a rabok kiépítettek egy videó hálózatot a zárkák között és pornó csatornát kötöttek rá (ezt is mindenki fantáziájára bízom, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekbe minek pornó csatorna).
Frank 2007. március 15-én a Magyar Köztársaság elnökétől a büntetés-végrehajtási szervezet állományában végzett érdemes és eredményes munkája elismerésül átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.
Talán találóbb lett volna a Rablólovag Kereszt. Természetesen Frank a liberális politikával kitűnő kapcsolatokat ápol. Nem csak Göncz Árpádot vallhatja jó barátjának, hanem Demszky Gábort is. Ezt a tényt nem is tagadja, hiszen az őszi önkormányzati választások előtt nyíltan hirdette a raboknak ha „Demszky nyer a foci pálya le lesz aszfaltozva”. A választások után a rabok előtt már úgy nyilatkozott, hogy „a választási kampányban néha elhangzanak túlzó ígéretek”.
Nemcsak a raboknak, hanem a börtönnek is ígértek „szép üvegházat” melyben a rabok majd a rabkonyhában felhasználható zöldségeket termelhetik. Frank ki is adta az utasítást, hogy a személyzet írja össze, hogy a rabok milyen növényekről rendelkeznek elegendő tudással. Az eredmény a felső vezetőkben megdöbbenést váltott ki: a legtöbb szaktudással a vadkender termesztésében jártasak a rabok.
A konzekvencia sajnos az, hogy a Büntetés-végrehajtás még mindig a 70-es évek szocialista embertípusára épül. A szervezeten belüli romló közállapotok pedig egyenesen a korrupcióhoz vezetnek. Csak a gyors személycserék és az igazi szakemberek visszahívása jelenthet megoldást a jelenlegi sebekre. Ezt azonban ez alatt a kormányzat alatt ne is reméljük. Jelenleg csak a Büntetés-végrehajtás az a szerv, aminél hivatásos állományba történő felvétel esetén nem kell még érettségi sem.
Szerkesztői megjegyzés: Az alábbi írás alapját képező dokumentumot egy ismeretlen szerző juttatta el szerkesztőségünkbe. A cikkben szereplő állítások valóságtartalmáról meggyőződni nem áll módunkban, azok megítélését az olvasókra bízzuk. Kötelességünknek érezzük azonban, hogy ha egy csipetnyi valóságalapja is van, közzétegyük, hogy lehulljon a lepel a folyamatos hazugságokról.
(Szent Korona Rádió ismeretlen forrásból, ismeretlen helyről, ismeretlen dimenzióban)