Beszámoló az első érdemi tárgyalási napról:

Korábban írtuk: Az egyik legaljasabb ellenem indított koncepciós eljárásnak lesz újabb tárgyalása 2013. március 26-án és 28-án (kedd, csütörtök) 8:30-kor a PKKB-n (Markó u. 25.), a II. em. 201-ben. Ezúton is kérek mindenkit, hogy ha ideje engedi, jöjjön el a tárgyalásra, tiszteljen meg jelenlétével, mert ez is erőt ad nekem az igazságért folytatott küzdelemben.

Az eset valóságos állatorvosi ló, látványosan magán viseli az önkényeskedő rendőrállami működés jeleit. A történet röviden a következő:

2009. március 15-én 13:45 körül a magyar rendőrség a saját intézkedési szabályzatát is felrúgva erőszakkal elhurcolt a Március 15. térről. Ezen a videón látható:

1. Először is minden bevezetés nélkül (napszaknak való köszönés, bemutatkozás, intézkedés fajtájának és okának közlése) mint valami bűnözők rám támadtak, és elkezdtek vonszolni. Az "emberrabló akció" okát teljesen jogellenes módon folyamatos követelésem ellenére sem közölték, annyi választ kaptam, hogy majd megtudom.

2. A rabomobil közelébe érve (továbbra sem közölve az okot) brutálisan letepertek a sáros, vizes földre, és nagyon keményen megbilincseltek. A hurcolás és leteperés során számos sérülést szereztem, a bilincseléstől a kézfejem nagyujjainak felszínén futó tapintó idegek megsérültek (különösen a jobb kezemen), ezen testrészem hosszú ideig folyamatosan zsibbadt, ezért hónapokig fizikoterápiás kezelésre kellett járnom (árammal stimulálják az idegpályát, kívánom a kezelést minden velem szemben intézkedő rendőrnek). A Gyorskocsi utcában a rendőrségi orvos nem volt hajlandó felvenni, csak a külsérelmi nyomokat.

3. A fogdába való befogadás során megalázó - és szintén jogellenes - módon meztelenre vetkőztettek.

4. A fogvatartás során az első öt órában ügyvédet nem engedtek hozzám, pedig folyamatosan jelen volt a rendőrség épületében, és követelte, hogy beszélhessen velem.

5. Végül kb. tíz óra fogvatartás után egyszerűen kiengedtek, és közölték, hogy fel leszek jelentve, de azt nem, hogy miért. Az egész törvénytelen rendőrségi eljárás során nem közölték (törvénytelenül) magának az előállításnak és fogvatartásnak az okát, ez a mai napig sem derült ki.

6. Végül mikor kiraktak az épületből, még a cipőfűzőmet is az utcán kellett visszafűzzem (másokkal is így jártak el), hirtelen annyira sürgős lett a távozásom. Meggyőződésem, hogy ez is a megalázás része volt.

Összegezve véleményem szerint a rendőrség legalább az alábbi jogsértéseket (bűncselekményeket) követte el velem szemben: bántalmazás hivatalos eljárásban - Btk. 226. §, testi sértés - Btk. 170. §, hivatali visszaélés - Btk. 225. §, az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése - Btk 174/C. §, személyi szabadság megsértése - Btk. 175. §.

Az ügyben még 2009. március folyamán haladéktalanul feljelentést tettem az előbb felsorolt jogsértések ügyében, és a Független Rendészeti Panasztestülethez is panasszal fordultam. 2009. július 8-án (addigra már közben 2009. június 17-én elhurcolt az azóta már megbukott NNI nevű "bűnszervezet" terrorizmus vádjával, és előzetesbe vágtak) a Panasztestület megállapította, hogy "alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor" március 15-én velem szemben, és érthető volt, hogy ellenálltam ennek a jogszerűtlen intézkedésnek.

Ezek után - és ennek ellenére - a 2006-os "futószalagos letartóztatások" idején elhíresült Falvai Zsolt, a Budapesti Nyomozó Ügyészség vezető ügyésze a feljelentésem kapcsán indult bűnügyben 2009. november 16-án a nyomozást gátlástalanul megszüntette, mondván, hogy a rendőrök "jogszerűen és indokoltan" jártak el (döbbenet). Majd ezen megszüntető határozat ellen Gaudi-Nagy Tamás ügyvédem által benyújtott panaszt a Fővárosi Főügyészség a "bűncselekmény bizonyítottságának hiányában" 2010 január 22-én elutasította (hihetetlen).

Mindeközben 2009. október 7-én a szintén 2006-os "futószalagos" ügyeiről ismert Kovács Gergely Ákos ügyész meggyanúsított "hivatalos személy elleni erőszak" bűntettével 2009. március 15. kapcsán, mondván, hogy az engem erőszakkal elhurcoló "hivatalos személyek" egyike felé elhurcolásom közben "hátrafejeltem, hátrarúgtam" (vérlázító rendőrhazudozás) illetve - mikor megpróbáltam magam a hídfőtől ellökve kiszabadítani - "meglöktem három rendőrt" (egészen elképesztő). Végül 2010. július 20-án ugyanaz a Falvai Zsolt, aki a feljelentésemet elutasította, vádat emelt ellenem.

De még ez sem volt elég. Az ügyészség kezdeményezésére 2010. november 4-én Kenéz Andrea bírónő az ügyet egyesítette a Magyarok Nyilai-üggyel, azt a látszatot keltve, mintha a két dolog összefüggne (jogi nonszensz). De ezt a képtelenséget fellebbezésünkre az Ítélőtábla már nem hagyta jóvá, és az ügyet újra elkülönítették.

2012. november 9-én volt az ügyben az első tárgyalás. Ekkor egy halom rendőrt meghallgattunk, de egy se tudta megmondani, hogy miért kellett engem elhurcolni, annyi derült ki, hogy az azóta korrupciós ügyei miatt előzetesbe került Kalmár Tamás közrendvédelmi osztályvezető adott rá parancsot (fél évvel előtte, október 23-án szintén ő hurcoltatott el minden ok nélkül, abban az ügyben már kártérítési eljárás van folyamatban). Az állítólagos "hátrafejelést" elszenvedő rendőrnő elmondta, hogy a vallomását az ügyészségen a videó megtekintése után "közösen fogalmazták meg az ügyész úrral" (hogy kvázi mit lehet kihozni a dologból, hihetetlen).

Egyelőre itt tartunk. De igazából mégse, mert az ügyet tárgyaló bíró időközben kilépett a bíróságról, és emiatt új bíró vette át a helyét, és most kezdik az egész tárgyalást elölről.

Budaházy György