„2006. október 23-án este békés ünneplőket, munkából, vidékről hazatérő ártatlan embereket, ifjakat, öregeket, nőket, férfiakat – Gyurcsány rendőrei – minden ok nélkül földrevertek, megtapostak, megaláztak. Össze kell fognunk, mi, magyarok, és ennek a kormánynak, ennek a diktatúrának a tudtára kell adnunk, hogy minket nem lehet megtaposni, megalázni”.

Ezeket a kétségbeejtő szavakat mondta a párizsi magyaroknak Morvai Krisztina október 6-án és 7-én a Place de la République szomszédságában levő Katolikus Misszióban. Drámai szavak, a valóság azonban sokkal tragikusabb. Amit az ELTE docense mondott, az a jéghegy vízből kiálló csúcsa. Sajnos a magyar intellektüel társadalom későn ébredt fel, és most szembesülni kell annak az emberi gyarlóságnak a következményeivel, hogy a baj csak akkor baj, amikor már minket is utolér. De tegyük félre a vádaskodást, az egymásra mutogatást, talán még a filozofálást is, mert még van menteni való, és hallgassuk meg Morvai Krisztina szívből jövő és szívhez szóló szavait. Fogjunk össze, mi, magyarok, győzzük meg és vigyük magunkkal még annak a 16%-nak a magyarjait is, akik még mindig Gyurcsányra szavaznának, sorakozzunk fel a "morvaikrisztinák" mögé az emberi méltóságunkért. Adjuk tudtára a diktatúrának, hogy nem vagyunk csőcselék, minket magyarokat nem lehet megtaposni, kisemmizni, földönfutóvá tenni.

És jegyezzétek, meg magyarok: nem a pártok fognak kiállni az emberi méltóságotokért, hanem egy nemzeti összefogás, mert ezt eddig még egyik párt sem írta sem a programjába, sem a zászlajára.

Fodor Jenő