A Magyar / Strabag (mindenki válassza ki a számára kedvesebb jelzőt) Nemzet a minap egy kifejezetten jó, olvasásra érdemes cikket közölt le, Mindhalálig Olaszliszka? címen.

Ha tudunk a sorok között olvasni (például megértjük, mit jelentenek a félkövérrel kiemelt gondolatok az “A falu nem cigány fiataljai a jobb megélhetés reményében elvándoroltak, az idősebbeknek meg kellett tanulniuk a messzemenő alkalmazkodást”, “A kollektívát a részvét napjaiban aggodalom is megkísértette. „Egy óvodában sok minden előfordulhat… Egy vélt vagy valós sérelemre hogyan fognak velünk szemben reagálni a szülők?” mondatokban), azaz a közvetlenül ki nem mondott, de sejtetett, jelen esetben például az idősekre, ill. az óvonőkre és tanítónőkre összpontosuló cigánybûnöző-terrorra való utalásokat észrevesszük, akkor bizony fehéren-feketén ott áll előlünk egy, akárcsak a világ más országaiban (Finnország, Bulgária, ha már nem maradunk az ismert magyar helyszínek – Makó, Tápióbicske  stb. mellett), bûnözésre berendezkedett szubkultúra egyik legjellemzőbb bûnözési formája: a TERROR.

A lapban ma is megjelent egy MTI-átvétel, meglehetősen hányingerkeltő, tipikusan cigányfajvédő felhangú (ez nem a Nemzet hibája) tartalommal; ez utóbbit immár itt is elolvashatjuk, immár a kuruc.info-n.

A Heves Megyei Hírlap is lehozott ma  egy, a szintén jól ismert tiszanánai esettel kapcsolatban egy cikket. Sajnos ez a cikk már beállt a “hazudjuk el az igazságot, próbáljuk kimagyarázni a cigánybûnözést” PC-sorba. A cikk írója, Szuromi Rita, február másodikán még egy sokkal korrektebb cikkel örvendeztetett meg mindenkit, aki szereti az igazságot olvasni:

"Önbíráskodó igazságosztók

Heves, Átány, Tiszanána. E három helységet szerda este óta nem csak földrajzi elhelyezkedésük köti össze, hanem egy rettegett szó is: önbíráskodás. Hevesen pár éve egy kerékpározó gyereket ütött el egy óvatlan jármûvezető. A szemtanúk kis híján agyonverték a rendőrökre várakozó autóst.

Tavaly ősszel Átányban egy buszvezető dudált rá az úttesten lődörgő helyiekre. Bántalmazás lett a vége. Szerdán este Tiszanánán egy átutazó halálra gázolt egy idős férfit. Csak a rendőrök gyors megérkezésének és az autóban ülők szemfülességének volt köszönhető, hogy nem esett bántódásuk. Az elhíresült olaszliszkai eset kapcsán - amely nem volt, s úgy tûnik, nem is lesz elszigetelt, egyedi eset - alaposan elemezték már a szakemberek a tömeg reakcióját egy vélt vagy valós sérelemre. A helyszínen lévők, akik mind a négyszer első dühükben maguk akartak bírái lenni a szerintük vétkeseknek, igazságot akartak szolgáltatni. Egyesek lapáttal, bottal, betondarabbal. Igaz, az önbíráskodók egyik Heves megyei esetben sem követtek el olyan visszafordíthatatlan cselekményt, mint az olaszliszkaiak. Ám jól látható, hogy az "igazságszolgáltatás" e sajátos, szintén bûncselekmény kategóriába tartozó formájának gyakorlása belerögzült az alacsonyan szocializálódott emberek gondolkodásába. A tömegbe verődött csoportok ilyetén reagálása pedig adott helyzetekben kivédhetetlen. Az, mert a jog immár nem garancia arra, hogy egy önmagában is sajnálatos közúti baleset nem torkollik véres erőszakba. S ez az igazán nagy baj.

Szuromi Rita"