Olvasónk levele a sárkeresztúri cigányterrorról (előzmény ITT):
Szülőfalum nem Borsodban, nem Szabolcsban terül el, hanem a Dunántúlon, Fejér megyében. A szép fekvésű községet ma mégsem szép portáiról, védett sóstaváról ismerik, hanem „cigány Las Vegasként” híresült el, a főút mentén sorakozó ízlésficamos házaknak köszönhetően. Ezeket a többek közt csempészetből meggazdagodott segílyesek emelték. De a faluszélen is ők élnek, lassan többségbe kerülve, elüldözve az őslakos magyarokat. Pedig gyerekkoromban sosem féltem, együtt jártunk iskolába, tisztelettel voltak irántunk. Ám ma már sokszor átkozzuk a volt tanácselnök nevét, aki az átkosban beengedte őket a faluba.
Nagyanyám nem messze él a legutóbb megtámadott nénitől. Már több éve, hogy minden mozdítható fémet elvittek a kerti műhelyből, amiért nem indult nyomozás, mert ez „megélhetési bűnözés”. Ablakát évek óta kővel dobálják az unatkozó cigánykölkök, s azt kiabálják: ”ha majd megdöglesz, úgyis a mienk lesz a házad”! Egy közel lakó úrnak elege lett belőlük, bemenekült a városba. Azóta kő kövön nem maradt, még a háza tégláit is elhordták az élősködők! Pár hónapja távollétében betörtek nagyanyámhoz, felforgatták a szobát, mivel pénzt nem találtak. A kiérkező rendőr mindössze annyit tanácsolt: költözzön szüleimhez, mert ők bizony nem tudják megvédeni! Mit is mondott Orbán úr? Hogy Gárda azért nem kell, mert az állam megvédi polgárait. És hogy két hét alatt rend lesz…
És most a legújabb eset. A megtámadott (természetesen egyedül élő) néni kórházban van, a bordája mellett majdnem az egyik szemét is elvesztette. Éjjel törtek rá, egyből verni kezdték pénzt követelve. De az idősek már otthon nem tartanak pénzt régóta, gondolom ez is dühítette a korcsokat. A polgármester kihívta a sajtót, jelenleg több rendőr járőrözik, és úgy tűnik lesz 8 fős rendőrőrs. De hiszem, ha látom. Az elkövetők mindent felszórtak maguk után pirospaprikával, hogy a rendőrkutyák ne fogjanak szagot. Tudják a mocskok, hogy lehet megúszni! De ha el is kapják őket, két hét múlva megint kint vannak...
A falu a pusztulás szélén áll, féltem az ott élő családomat. Ott van szüleim háza-mindene, a múltunk, az őseink, és nekik kell elhagyniuk öregségükre a szülőföldet, nem pedig a patkányoknak?!
Egy keresztúri fiatalember