Alább Magyar Nemzet mai, az Interneten csak és kizárólag nálunk olvasható (saját szkennelés) cikke az általunk több anyagban is tágyalt (legutolsó ITT) sárkeresztúri cigányterrorról. Ahogy látható, a Magyar Nemzet kertelés nélkül megírja a cigányseggnyaló, Klecska Ernő-féle FMH által elhallgatott tényt: ezek is cigányok voltak. Mint gyakorlatilag mindig.

„Háborús helyzet” Sárkeresztúron

Sárkeresztúron a múlt hét egyik éjjelén otthonában vertek félholtra egy idős asszonyt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, a lakosság megelégelte az állandó betöréseket, rablásokat, és visszaköveteli valaha volt rendőrőrsét. A községben élők hatvan százaléka cigány származású, de az idősebbek szerint régen jól megfért egymás mellett magyar és roma. Mára ez a múlté, az idős emberek élete rettegésben telik.

Lehetne akár helyre kis település is a Fejér megyei Sárkeresztúr. Remek talajú földek övezik, kertjeiben jóízű gyümölcsöt termő fák sorakoznak (már ahol), és kis buszozással Székesfehérváron elérhetők a nagyvárosi civilizáció vívmányai is. A településen keresztül vezető 63-as utat azonban jobbára romos épületek vagy hivalkodó színű emeletes házak tagolják (kerítésüket megmagyarázhatatlan sormintaként kőoroszlánok díszítik), hogy a Dankó utca közelében fekvő bűzös, mocsaras nádasban virító palackhegyeket ne is említsük.

Mégsem ez a legnagyobb baj a faluban. Napok óta rendőrautók köröznek a kétezer-hatszáz lelkes községben, a napokban ugyanis ismeretlen tettesek brutálisan megvertek, megkötöztek és kifosztottak egy 76 éves asszonyt, majd a rablók, mielőtt távoztak volna, újból ellátták a meglett korú nő baját. A községben mindenkit megdöbbentett a hír, noha az esemény nem előzmény nélküli.

A lakók azzal keresték meg lapunkat, hogy rettegésben telő napjaikra hívjuk fel a döntéshozók figyelmét. A polgármesteri hivatalban többen is összegyűlnek, hogy elpanaszolják: szeretett községük élhetetlen pokollá változott.

- Én Keresztúron születtem, most sem akarok elköltözni, itt akarok élni - szögezi le Ludányi Jánosné egyedül élő nyugdíjas, ám hozzáteszi: maradék értékét bevitte házába, mert udvaráról már minden mozdíthatót elloptak. - Nem félek, ha a házba bezárkózom, de nem tudok nyugodtan aludni, mint sokan hozzám hasonlóan - mondja.

A Csutiné Turi Ibolya vezette önkormányzat minden tőle telhetőt megtett a bűnözés visszaszorításáért. Kamerákat is telepítettek a község forgalmasabb pontjaira, ám azok képeit csak a rendőrség figyelhetné, a rendőrőrs azonban évekkel ezelőtt megszűnt a faluban. (A helyi polgárok most aláírásgyűjtésbe kezdtek az őrs visszaállításáért.) A cseles bűnözők egyébként is könnyedén kikerülik a kertek alatt a kamerák látómezejét, legalábbis ez derült ki, amikor egy-egy betörést követően visszanézték a környéket pásztázó lencse képeit.

Másra, többre nincs pénze az önkormányzatnak, de hogy is lehetne, amikor havonta 13 millió forintot fizet ki különböző segélyekre. Éves költségvetésük 300 millió, vagyis a rendelkezésre álló keret majdnem felét az ilyen jellegű kiadások viszik el. (Kuruc.info: nem túl cigányfertőzött település, és mégis, rájuk pazarolja a pénze felét. Mit kap cserébe? Bűnözést, bűzlő szeméthegyeket, terrort.)

Nincs jó hírük

Nem sokat segített a falun (ahogy szerintük az ország helyzetén sem), hogy a húszezer forint értékhatár alatti lopásokat már nem a jegyző vizsgálja. A bűnesetek számát az intézkedés nem kozmetikázta. - Rajtunk nem segít, ha egy áruházban fülön csípnek valakit és elítélik, amiért elemelt egy karkötőt - céloz a polgármester a közelmúlt egyik nagy port kavaró esetére. (Kuruc.info: ennyit Navracsics ITT normális érvekkel megcáfolt, szánalmas magyarázkodásáról – amint látható, az általa úton-útfélen emlegetett kis értékű lopások [állítólagos] visszaszorulása köszönő viszonyban sincs az összbűnözéssel. Ráadásul ezt a kormányközeli Magyar Nemzet is elismeri, és még csak véletlenül sem a bűnözés, a rosszabbodó közbiztonság sulykolásában / hangsúlyozásában érdekelt ellenzéki sajtó...)

Nagy a munkanélküliség, állapítja meg az időközben érkező Kovács Mária, a cigány kisebbségi önkormányzat korábban tizenkét évig elnöklő tagja. - Biztosítson az állam munkát a romáknak, olyat, ami a tudásuknak megfelelő - jelenti ki. Állítja, korábban többször próbált Fehérváron és a környéken munkát találni a cigányoknak, ám hiába, amikor meghallották, hogy Sárkeresztúrról érkeztek, nem foglalkoztak velük tovább.

Nincs jó hírük a helyieknek a régióban. És itt vissza is érünk a kiindulóponthoz: a közbiztonság hiányához, a létbizonytalansághoz. A falu lakosságát egyes családok évek óta rettegésben tartják. Az itteniek már belefásultak az állandó feljelentésekbe és eredménytelenségbe: ha el is kapnak valakit a tolvajok közül, az őrizetbe vétel lejártával az ügyészség nem helyezi őket előzetes letartóztatásba, így újra a faluban garázdálkodhatnak. (Kuruc.info: ehhez nem kell kommentár. Bezzeg ha egy fehér, büntetlen előéletű(!), túlbuzgó környezetvédő autókat merészel karcolgatni (konkrét cikk), akkor azt, előélet, „bűncselekmény” oka és „károkozás” mértéke ide vagy oda, előzetesbe vágják...) Az egyik, neve elhallgatását kérő, idős hölgy megjegyzi: a csirke- és terménylopásokkal már nem is törődnek, de látható, hogy egy ideje egy jól körbeírható kör a környék egyedülálló, idős embereinek kirablására specializálta magát. Fél, ezért nem vállalja arcát, mondja.

Kést szorítottak a nyakához

Nincs egyedül. Nagy Gábor annak a nyugdíjasnak az unokája, akit a napokban félholtra vertek otthonában. Meséli, nagymamája a sötétben csak azt hallotta, hogy artikulátlanul ordítoznak vele, pénzt, értéket követelve, miközben kést szorítottak a nyakához. Majd miután az egész lakást felforgatták, fejét többször is kegyetlenül a padlóba verték, kész csoda, hogy az idős asszony át tudott mászni a szomszédba segítséget kérni.

De nem nyugodt Sz.-né, Tuba Ferencné és Györke Csaba sem, őket is többször kirabolták már. - Miért nem nevezik meg a romák azokat, akik elkövetik ezeket a gaztetteket? Ők, illetve önök ugyanis ismerik ezeket a családokat! - fordul a feldúlt Györke úr Rácz Antal kisebbségi önkormányzati alelnökhöz és Kovács Márkihoz. (Kuruc.info: hogy miért nem? Hogy is mondta Hódi Sándor, a Heves Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke [nem egy névtelen kis senki]? „Ha egy romát látok ellopni egy kabátot, nem fogom megmondani a rendőrségnek”. A szintén CKÖ-vezető Balogh Jánosné? “Roma törvény, hogy nem adják ki egymást”. Vagy éppenséggel a mi áldott jó Balogh Artúrunk? „A cigány közösség nem gyakorol ezekkel az elkövetőkkel szemben kirekesztést.” [Ezek és további idézetek, esetek ITT.] A cigányok összetartanak, és nem adják ki a bűnözőiket a „gádzsóknak”. Aki meg ez ellen fellép [azaz betartaná a „parasztok” törvényeit], azt egyszerűen kiközösítik, sőt, sok esetben még kiirtandó ellenségnek is kinevezik, ahogy az pl. EBBEN az esetben is történt.) - Én nem vagyok, soha nem is voltam rasszista, már a nagyapám vendéglőjében is cigány muzsikusok játszottak, tiszteltem őket. De az mégis förtelmes, hogy minduntalan betörnek hozzám, pozdorjává verik szét az ajtómat, szétbarmolják a zárjaimat, legutóbb pedig az ablakrácsot is kibontva hatoltak be a házamba. A szobákban szétdobáltak minden holmit, az elhunyt feleségem ruháit is. Ilyen barbárságot még a bevonuló orosz katonák sem követtek el. Itt kérem háborús állapotok uralkodnak - jelenti ki elcsukló hangon.

Rácz Antal erre úgy reagál, hogy az iskolával és az egyházzal karöltve kellene programokat indítani, mert a mai fiatalok nagy része tiszteletlen és kezelhetetlen. (Kuruc.info: Rácz [cigóönkormányzati alelnök] megmarad a balogzoltáni úton: nem, nem tűzzel-vassal kell a cigányságot rendre kényszeríteni, hanem megfoghatatlan és az esetek 99,9%-ában [egyetlen kivételt ismerünk: Hodász; mindenhol máshol zátonyra futott a dolog, pl. a sokkal-sokkal több pénzzel az ilyen programokat finanszírozó Franciaországban [konkrét eset ITT]] sikertelen pasztorációval...) Ludányiné megjegyzi: a mai fiatalok nemcsak tiszteletlenek, de maguk is rendkívül fiatalon válnak szülővé. - Két és öt év közötti gyermekeik szaladoznak felügyelet nélkül az utcán, mit várunk így, kiről vegyenek példát? - állapítják meg közösen.

A drogra előteremtik a pénzt

- A másik nagy probléma, hogy hiába akarnánk mi az iskolával együttműködni, amikor a pedagógusoknak már semmi tekintélye nincs, amikor arra vetemednek tanulók, hogy nekimennek a tanárnak. A jogaikkal ők is, szüleik is nagyon jól tisztában vannak, de a kötelezettségeikkel nem. Így fordulhat elő, hogy ha rászólok egy gyerekre, délután már jön is a szülő az iskolába és felelősségre von, hogy merek én az ő gyerekével ilyen hangon beszélni, amikor az a gyerek mindent tud - ömlik a beszéd, a panasz Ludányi Jánosnéból.

A diákokkal más gond is van, tudniillik drogoznak, a nyílt utcán. Az első ciklusát töltő Csutiné elmondja, gyerekvédelmi felügyelőktől tudják, hogy a gyerekek füvet szívnak, speed tablettát szednek, mások szipóznak. És a kör bezárul, mert a drogra, az újabb adagokra valót a föld alól is előteremtik, hogy a lopástól, rablástól, erőszaktól sem riadnak vissza, valószínűsítik a megjelentek. - Ez nem igaz, mert tavaly ősszel az óvoda konyháját is kirabolták, az étel az éhezőknek kellett - reflektál Kovács Mária. Közbevetem, hogy egy drogfüggő bármit képes eltulajdonítani és pénzzé tenni, amire a volt elnök nem reagál.

A falubeliek úgy vélik, a rendőrség is tehetetlen a szaporodó esetekkel kapcsolatban, meglátásuk szerint nemcsak a tanárok kezéből vették ki a fegyelmezés lehetőségét, a rend őreinek sincs tekintélyük, a hosszú éveken át tartó országrombolás megtette a hatását - Azt üzenjük az országgyűlési képviselőknek: szeretnénk, ha mi is fontosak lennénk, élni szeretnénk, nyugalomban - összegez Ludányiné. Györke Csaba nem lakik messze a polgármesteri hivataltól, mégis ötször törtek be hozzá. Kutyáját lefújták gázspray-vel, pedig a jószág egyébként sem bánt senkit, az angol vadászeb még bízik az emberekben.

A hatalmas porta végében autó áll, érdeklődésemre Györke úr felvilágosít: gépkocsit soha nem visznek el a tolvajok, talán azt nehezebb értékesíteni, véli. A különböző raktárakba és gazdasági épületekbe minduntalan behatoltak, számos szerszámát elvitték már. - Valószínű, hogy először lajstromba vették értékeimet, és azokért térnek vissza folyamatosan, amelyekre találnak vevőt - morfondírozik, miközben imbuszkulccsal nyitja ki bejárati ajtajának különleges, maga készítette zárját. Ám a tolvajokat az elmés szerkezet sem tartotta vissza, kibontották a falat, úgy „látogatták" meg.

- Még azt is el tudom képzelni, hogy kifigyelték, mikor mennek el a helyszínelő rendőrök, mert a betörést követő este pimasz módon újra visszatértek, elvitték, amit korábban itt hagytak - emlékszik vissza. Nem ért egyet a polgármesternél megjelentek többségével, szerinte a rendőrség sem áll a helyzet magaslatán. - A Horthy-korszak csendőrei, ha végigmentek az utcán, mindenki vigyázzba állt, de nem is volt ilyen fokú bűnözés, mint most - kesereg, miközben kikísér. (Kuruc.info: micsoda? Jobbik-propaganda a Magyar Nemzetben? Vagy csak egy őszinte pillanatban megírta az újság azt, amit mi is szüntelenül, az olasz/francia jelenkori példák alapján is ajánlunk: azért kell a csendőrség vagy ahhoz hasonló szervezet, mert a messziről, család nélkül odavezényelt cs/rendőröket a cigók nem tudják a családtagjaikkal zsarolni, azok kiirtását kilátásba helyezni. Szemben a mostani felállással, amikor, mivel tudják a korcsok, hol laknak a rendőr családtagjai, azok életével tudják őt zsarolni, sakkban tartani.)

Fuldoklik, segítségért kiált egy falu, merengünk a hepehupás úton, rogyadozó viskók, utcán kószáló gyerekek, iskolaidőben focizó tanulók (Kuruc.info: v.ö. cigány iskolakerülés – és még van pofájuk olyan állásokat követelni maguknak [lásd pl. EZT és a hasonló benyögéseiket], mint ami egy magasan képzett embernek van) mellett haladva. Még látjuk, amint délben tizenévesek flangálnak ráérősen egymásba karolva a napsütésben (Kuruc.info: ...munkaidőben...), az egyik kertben pedig cigány férfiak kártyáznak pár sör mellett jó hangulatban. Mintha minden rendben volna. (Kuruc.info: a cigók számára valóban minden rendben van: őket nem támadják, verik meg fajtatársaik... épp ellenkezőleg: ők azok, akik, amellett hogy eltűrjük a munkakerülésüket, gyakorlatilag szabadon rabolhatnak, gyilkolhatnak. Miközben egy normális országban – fülöncsípésükkör – már rég agyonlőtték volna őket a feldühödött polgárok, ott, kapásból a tetthelyen. De mi nem vagyunk normális ország...)