A mai Magyar Nemzetben folytatódott a cigányügyben kifejezetten jól író Pokol Béla cikksorozata. (Előző anyaga ITT; TGM reakciója és annak visszhangja ITT és ITT; a fideszes Konzervatórium primitív, a balliberálisok „érvrendszerét” is megszégyenítően cigányseggnyaló írásának tárgyalása ITT.) Írásában fellép az igen kemény rendőri fellépés, a cigánybűnözők elkülönítése mellett, szép kontrasztot adva a Fidesz nyámnyila, teszetosza, a tegnapi Civil Kaszinó-cikkünkből meg egyáltalán Balog Zoltán álláspontjából jól látható politikájával.

Hadd tegyük hozzá, hogy ezen követelése 100%-ig átfedi a Jobbik „táboroztatási” ötletét. Ők is, végső soron, ugyanazt akarják, mint Pokol – a (cigány)bűnözőket kiemelni és elzárni, ahogy azt minden más, normális országban teszik (ha éppenséggel nem lövik agyon, ahogy a derék finnek teszik a saját orkjaikkal). Kíváncsiak vagyunk, egy ennyire „renitens” író Pártunk és Kormányunk házilapjába meddig írhat még ilyen „felforgató”, „fászístá” jellegű írásokat...

Az anyag, mint mindig, csak nálunk olvasható, mivel saját szkennelésű.

A rasszizmusbélyeg bénítja a rendőrség munkáját
A pótcselekvések ideje lejárt, a cigányság felzárkóztatásához komplex programra van szükség

A legutóbbi demográfiai számítások szerint a népességfogyás folytán 2050-re körülbelül hat és fél vagy legfeljebb hétmillió ember él majd az országban a mai tízmillió helyett, és az elöregedés fokozódásával ezen belül az eltartásra szoruló idősek aránya is drámaian megnő. Mivel épp napjaikban áll elő lassanként az a helyzet, hogy a foglalkoztatottak arányát meghaladja a nyugdíjasok száma, így ezt a megoszlást úgy lehet a jövőbeni időpontra pontosítani, hogy akkor már kétharmadnyi időskorú jut majd egyharmadnyi munkában állóra. Ennek az amúgy is nyugtalanító várható következménynek van azonban egy összetevője, amelyet a „politikai korrektség" kötelező tabui miatt csak ritkán lehet szóvá tenni, ám most ezt is kiemelve drámaivá válik a jövőkép. Ez pedig a cigányság és a nem cigány lakosság születési arányszámainak óriási eltérése, amelyben a ma egymillió felé közelítő cigányság az összes szülések majd felét adja (Kuruc.info: igen, Pokol is elismeri ezt a tényt, bármennyire is próbálják elhazudni mindezt a ballibek meg a Fidesz), és ez már legalább évtizedes folyamat, amelynek lényegesebb megváltoztatására semmi esély. (Itt csak utalni kell a cigányságon belüli majd 90 százalékos munkanélküliségre és ennek folytán arra, hányan élnek a gyerekek után járó családi pótlékból.) Ha azonban ezt az adatot belehelyezzük a mai tízről hétmillióra csökkenő hazai lakosság 2050-es megoszlásába, akkor azt lehet mondani, hogy az akkori hétmillió közel egyharmadát a cigányság teszi ki. Még pontosabban pedig ez azt jelenti a cigány/nem cigány lakosság eltérő születési rátája miatt, hogy az akkori, kétharmad nyugdíjaskorú, egyharmad munkaképeskorú lakosságban a fiatalabb életkorátlagú cigányság adja majd a munkaképes lakosság többségét, míg az általuk eltartott időskorúak többsége lesz a nem cigány lakosság. Vagyis annak a cigányságnak a vállaira helyeződne a lakosság túlnyomó részét kitevő időskorúak eltartása, amelynek 80 százaléka már a rendszerváltás óta csak állami segélyből és családi pótlékból képes megélni maga is Természetesen e folyamatok következményeire nem kell várnunk 2050-ig, mert a mai helyzetnek már a további, számottevőbb romlása is vészjósló jelzéseket ad majd egy-két évtized után is a közbiztonság végleges elenyészésével (a mai észak-magyarországi helyzet országos szétterülésével) (Kuruc.info: hoppá! Pokol épp az ellentettjét mondja, mint amit a Fidesz meg azok megmondóemberei, lásd pl. a fideszes HírTV legutóbbi civilkaszinós ámokfutását), a kvalifikált munkaerő krónikus hiányával (amelynek következményeként a tőke kimenekül az országból), a nyugdíjrendszer finanszírozásának összeomlásával és nem utolsó sorban az állami segélyek forrásainak elapadásával, amelyek tömeges fosztogatásokat válthatnak ki, ami a szlovák cigány lakosságnál egy időben az említett okból be is következett.

Van még egy összetevő, amelyet számba kell venni a 2050-es demográfiai helyzetünknél, ha már a cigányság két fokozatban is a mainál nagyobb arányban adja majd a hazai lakosságot — tudniillik az összlakosságon belül még egyharmadnyi kisebbségben, de a munkaképeskorúaknál már többségben. Ez pedig a unión belüli várható kivándorlások adatainak megbecsülését jelenti. Ha marad az Európai Unió — és ennek van nagyobb valószínűsége —, akkor a mintegy 460 milliós összlakosságon belüli tízmillió körüli kelet-közép-európai cigányság nem csekély része a jobb segélyezési feltételeket nyújtó nyugati és déli részekre települhet át, ami már elkezdődött az elmúlt években. Nos, ez megnehezíti annak felbecsülését, hogy mekkora lesz az itthon maradó cigányság aránya, de nem lehet tudni, hogy milyenek lesznek az ellenintézkedések a nyugati célországok részéről a cigányság beáramlásának megakadályozására, amelynek első szériáját épp napjaink Franciaországában és Olaszországában láthatjuk. Ám a jelentősebb leblokkolást mint lehetőséget el kell vetni, mert ez az uniós szerveződés lényegét szüntetné meg. A kiáramlás létszámát inkább a cigányságon belül a mozgékonyabb rétegek és a nyomorúságos életfeltételekbe tompán beletörődők közötti megoszlás fogja hosszabb távon eldönteni. És ennek ismét van egy rossz demográfiai következménye a 2050-es hazai lakosságunkat illetően. Ugyanis, ahogy ma is látszik a Nyugat-Európa és Kanada felé kivándorló cigányság híradós beszámolóiból, az elitebb részeik lépnek erre az útra, és ez természetes is. Ebből azonban van egy vészjósló következmény a 2050-es nagy létszámú hazai cigányságot illetően, akiknek mint munkaképeskorúaknak döntő részt kellene vállalni az elöregedett lakosság nagy nyugdíjas rétegeinek eltartásában. Ugyanis a cigányság képzettebb részének kivándorlása után a legnyomorúságosabb körülmények között élő és legintegrálatlanabb részük adja majd akkor ezen csoport túlnyomó részét.

A cigányság integrálása a modern társadalmi feltételek közé, gazdasági és oktatási helyzetének radikális megváltoztatása az előbbiekből eredően a mai magyar társadalom legégetőbb feladatát jelenti, minden más csak másodlagos ehhez képest. Ez azonban felveti, hogy az eddig követett jogvédelmi utat, a diszkriminációellenesség preferálását el kell vetni. Ez nemcsak tökéletesen eredménytelen volt az integrálás előrehaladását illetően, de a rasszistának minősítés fenyegetésével a rendőrség lebénításához és a közbiztonság leromlásához vezetett. Hogy ez az út nemcsak zsákutca, hanem jórészt mint pótcselekvés is minősíthető, arra érdemes a neves német baloldali kritikai jogi fórumot, a Kritische Justiz legújabb számát idézni: „Vajon az EU diszkriminációellenes törvénykezése nem inkább egy puszta kompenzáció azért, mert az EU-tagállamokban nincs erre szociálpolitikai válasz, és ez kevés pénzbe kerül?" Ez a baloldali kritika persze kevés, de hogy nem megfelelő az igazi megoldásokhoz a jogvédelmi-diszkriminációellenes vonal, azt ez is igazolja.

A fenti elemzések és fenyegető 2050-es várható állapotaink megelőlegezése fényében azt kell mondani, hogy radikálisan módosítani kell az egész eddigi stratégiát a cigányság integrációját illetően, és a pótcselekvést jelentő jogvédelmi, diszkriminációellenes vonal helyett komplex oktatási, gazdasági, rendvédelmi és büntetőpolitikai stratégiát kell készíteni. A bűnszervezethez tartozás már létező tényállás a Btk.-ban, és a legtöbb helyen szinte név szerint ismerik a cigány bűnbandák kigyúrt kemény legényeit a helyi rendőri szervek. Ha törvényesen fellépnének ellenük és elkülönítenék a cigányságtól ezeket, a bűnözőktől megtisztított cigányságot a lakossággal is könnyebb lenne elfogadtatni. Nem nyomorban élő és bűnözőkkel együtt hagyott cigányságnak kell egyenlő bánásmódot követelni, hanem a bűnözőiket kell elkülöníteni tőlük, őket pedig akár kemény intézkedésekkel is a társadalmi integrációra ösztökélni. Ha ez nem sikerül, akkor a jelzett 2050-es utódtársadalmunk egésze fizethet ezért.

A szerző alkotmányjogász, egyetemi tanár