Valósággal röpködnek (egyik legutolsó, hasonló cikkünk ITT) a cigányok putrifelszámolási programjaira kidobott százmilliók, esetenként milliárdok. Amely feneketlen kútba dobott pénz, mert az így orkéknak adott lakásokat, házakat ez az ember alatti „kultúra” pár év alatt a lakhatatlanságig lelakja, és akkor kezdődik minden az elejétől. Az alább olvasható cikk szerint a zalaszentjakabi gané-kivakarás például 156 milliónkba került.

Van itt azonban másvalami is. 156 millió a végösszeg, amiből vettek 16 darab házat. Házanként durván 10 millió. Mindez vidéken, ráadásul nem túlságosan felkapott környéken – nem Solymárról van szó. (Persze, nem egy Borsod, ahol, hála orkék közelségének, 1-2 millióért már házat kap az ember, különösen cigányfertőzött környékeken.) Azt várná az ember, hogy ez tizesből simán kap egy elfogadható állapotú, nem beázós stb. házat az ember vidéken. Rákérdezhetünk: ez a 156 millió tényleg erre és csak erre a célra ment el, vagy – szokás szerint – vastagon lenyúlták a részüket a cigányvezetők és csatolt részeik? Kérhetünk tételes elszámolást? Mert ez az ügy nagyon bűzlik...

Végül, arról ugye nem kell külön szót ejtenünk, hogy milyen pofátlanság kell ahhoz, hogy ezek a munkakerülő, élősködő, mindent elpusztító sáskák még jobbat akarnak, persze ingyen, és – vezetőjük száján keresztül („szerinte már azok karbantartása is nehézségbe ütközik”) – előre deklarálják, hogy ne is számítsunk arra, maguk próbálják majd az ingatlanokat karbantartani. Miközben egy rendesen dolgozó, nem bűnöző fehérnek a világon semmi esélye nincs, hogy egy akár feleennyit érő házat kapjon az államtól – ingyen.

Igen, mi eltűrjük mindezt, azt, hogy éjt nappallá téve robotolunk azért, hogy ezeknek mindenük meglegyen. Ahelyett, hogy átvennénk pédául az olasz vagy a francia (putrifelégetés, kitoloncolás, minden bűnöző se ki, se be lágerekbe) modellt. A finnt meg meg sem merem említeni (a bizonyítottan bűnözőcigányok lemészárlása vidéken, passzív rendőri segédlettel). Ahogy látható, Európa normálisabb, életképesebb országai a helyén kezelik a cigánykérdést – csak minekünk kell odatartani a másik orcánkat is.

Az eredeti cikk:

Putriból palotába? - Elégedetlenek a romák a telepfelszámolás után
A telepfelszámolási programba bevont romák jobb lakhatási körülmények közé kerültek ugyan, ám a kapott házakra esetenként még így is több százezer forintot kellene költeniük Zalaszentjakabon.

Bogdán György, bár beköltözhetne Petőfi utcai új otthonába, még mindig egy kukoricagóréban lakik. Annak ellenére, hogy fényévnyi különbséget jelentene számára a program kapcsán biztosított lakóház.

- Már kulcsunk is van, az öcsémmel költözhetnénk - magyarázta Bogdán György. - De én addig nem vagyok hajlandó idejönni, amíg meg nem csinálják rendesen. Fürdőszoba készült ugyan, villamosítottak is, de a falak vizesednek, repedezettek, a tetőzet rossz, hullámos, s a szoba sem lett lebetonozva.

Kicsivel odébb, a 113. alatt lakik külsőre takaros házában Bogdán Imre és felesége. A házaspár januárban költözött.

- Nézze, valóban jobb körülmények közé kerültünk, mint amilyenek közt korábban laktunk. Itt vannak melléképületek, szép kert és kaptunk új, csempézett fürdőt is. De megmondom az őszintét: az igazság az, hogy jobb állapotú házra számítottunk. Ezzel együtt megértjük az alapítványt is, elfogadjuk, hogy mindenre nem jut pénz - magyarázta az asszony.

Nos, az épületre valóban van még mit költeni: az ajtón belépve, a küszöbnél két tátongó lyuk fogadja a vendéget, egy gyerekcipő eltűnne bennük. A fal itt is vizesedik, azt pedig már a férj, Bogdán Imre mondta el: úgy költöztek be, hogy nem volt meleg vizük. Egy, a közelben lakó német baráttól kértek pénzt, hogy megoldják a technikai hiányosságot - most részletekben fizetik vissza a kölcsönt.

Nikolics Ferenc, a zalaszentjakabi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke attól tart: a romáknak nem lesz pénzük arra, hogy folytassák új otthonaik felújítását, szerinte már azok karbantartása is nehézségbe ütközik.

- Hozzám jönnek panaszkodni az emberek, hogy még ezt, meg azt is meg kellene csinálni, nekem pedig CKÖ-elnökként fel kell vállalnom a képviseletüket - magyarázta. - Csak annyit kérünk az alapítványtól, hogy újítsák fel megfelelő állapotúra a házakat, úgy, hogy a lakóknak ne kelljen százezreket költeni azokra.

Bogdán Gyöngyi telepi delegált (aki egyébként Bogdán Imréék lánya) viszont úgy véli: a romáknak nincs okuk az elégedetlenségre - csak arra kellene visszaemlékezniük, milyen körülmények közt éltek korábban... Az ablak nélküli vityillóknál minden jobb, mondta.

Gérczei Ildikó, a Hálózat az Integrációért Alapítvány kuratóriumának elnöke a felvetésekkel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet: a pályázati program nem ígért új lakóingatlanokat.

- Úgy hiszem, nem várható el, hogy modern és új házakat adjunk, valamennyit a lakóknak is fel kell vállalni a felújítás munkálataiból - magyarázta. - Éppen ez a program lényege: hozzászoktatni a résztvevőket ahhoz, hogy ingatlanjaikat gondozzák, fejlesszék, kialakuljon bennük egyfajta felelősségérzet. A pályázati kiírás egyébként csak eggyel magasabb komfortfokozatú lakást írt elő, ennek pedig a műszaki szakértő állásfoglalása szerint valamennyi zalaszentjakabi ingatlan megfelel. Hozzátette még: a projektre elnyert 101 millió forintnyi támogatás első hallásra soknak tűnik ugyan, de ebből a pénzből majd másfél tucat házat vettek meg, s újítottak fel részlegesen. Az esztétikai jellegű munkálatokra emiatt nem jutott forrás - ezeket a családoknak maguknak kell megoldani.

Megkerestük az ügyben a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot is, melynek sajtótitkárságán azt a tájékoztatást adták, hogy a lakások átvételekor egyik család sem kifogásolta az ingatlanok állapotát. Egyedül a CKÖ elnöke kérte a javítási munkálatok pótlólagos elvégzését, amire a Hálózat az Integrációért Alapítvány képviselője a program befejezéséig ígéretet is tett.

A pénzből tizenhat házat vásároltak

Az alapítvány Zalamerenyén és Zalaszentjakabon egy közös projektben valósította meg a telepfelszámolást. Százegymillió forintot nyertek a házak megvásárlásához és felújításához, további 55 milliót pedig az Országos Foglalkoztatási Közalapítványtól. A támogatás és a 9 család után megigényelt szocpol révén a két településen összesen 16 házat vásároltak, többet, mint amennyit a pályázatban vállaltak. Ezek kiválasztásában az érintett családok is részt vettek.