Szilágyi Ferenc (1928 – 2010)
„Szálfa dőlt ki közülünk, utolsó a nagy szálfák között”, mondta 1967-ben Szabolcsi Bence zeneesztéta Kodály Zoltán koporsója fölött, majd írta le a róla szóló könyvében. Szilágyi Ferenc halálával a magyar irodalmi élet szálfája dőlt ki most közülünk.

Életének 82. évében, 2010. február 17-én elhunyt Szilágyi Ferenc nyelvész, író, irodalomtörténész, költő és filológus. A Budapest, Szabadság téri Hazatérés református templomban emlékére vasárnap gyászistentiszteletet tartanak, s temetése a szülőhelyén, Gyomán lesz szombaton.

Szilágyi Ferenc a XX. század második felének egyik legmeghatározóbb irodalmára és pedagógusa volt. A Békés megyei Gyomán látta meg a napvilágot 1928-ban. Magyar-angol szakos tanári oklevelének megszerzése után 1953-tól két esztendőn keresztül a Nyelvtudományi Intézet munkatársa, majd 1955-től 1963-ig a Magyar Diafilmgyártó Vállalat szerkesztőjeként igyekezett tudását továbbadni. Munkásságának színtere ezután a Nyelvtudományi Intézet Szótár Osztálya, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum.

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Irodalmi Tanszékének tudományos főmunkatársa volt 1974 és 1993 között. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézetének igazgatója és a Bölcsészettudományi Kar dékánja 1993-tól. Szilágyi Ferenc kitüntetései közül a különféle nívódíjakon kívül meg kell említenünk a Kazinczy-emlékérmet, a Csokonai-díjat, a Toldy Ferenc-emlékplakettet, a Bocskai-díjat és a Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet.

Szilágyi Ferenc számos kitüntetése közül (Persze rangos állami kitüntetéseket református magyarként nem kaphatott az ismert hovatartozású urainktól – H. J.) hármat azon nagy elődjeiről neveztek el, akiknek élettörténetét és munkásságát elsősorban ő ismertette meg a magyarsággal. Szilágyit nyugodtan nevezhetjük Csokonai Vitéz Mihály élete és költészete legnagyobb kutatójának és megismertetőjének. Szorgalmát és filológiai tudását dicséri az összesen ötezer oldalas, öt kötetes Csokonai Vitéz Mihály: Költemények I-V. szövegkritikai kiadás, 1975-1992. Szilágyi ezenkívül Csokonai dunántúli tájszógyűjtését is kutatta, majd 1974-ben publikálta.

Kőrösi Csoma Sándor életét Szilágyi Ferenc kutatta, majd Benedek Eleket követve ismertette meg velünk a legalaposabban. A nagy székely nyelvész, Ázsia- és őshazakutató Szilágyi egyik példaképe volt, s ezért szinte egész életén keresztül kísérte. Kőrösi Csoma Sándor életének és munkásságának kutatását Szilágyi Ferenc a neves finn-ugor nyelvész, Hajdú Péter ösztönzésére kezdte el 1954-ben, s valljuk be, mindnyájunk szerencséjére. Előbb 1966-ban napvilágot látott a Kőrösi Csoma Sándor hazai útja című kötete a híres Kőrösi Csoma Kiskönyvtár-sorozatban, majd egy évtizeddel később, 1977-ben, az újabb kutatómunka gyümölcsként az Így élt Kőrösi Csoma Sándor című könyve. Nem kellett újabb tíz esztendőt várni arra, hogy 1984-ben, Kőrösi Csoma születésének 200. évfordulójának tiszteletére megjelenjen a Tiszteletadás Kőrösi Csoma Sándornak című tanulmánya.



Kőrösi Csoma Sándor szobra Csomakőrösön

A háromszéki Csomakőrös település nagy szülöttjének életét bemutató Kőrösi Csoma Sándor élete nyomában című kötete 1987-ben látott napvilágot. Az 1989-es változás utáni szabadabb szellemi légkörben, 1992-ben jelentette meg a „Bölcsőjét kereste a magyarnak...” című kötetet, amelynek címadója az a mondattöredék, amelyet annak idején gróf Széchenyi István vésetett a Kőrösi Csoma Sándor dárdzsilingi síroszlopát ábrázoló festmény aranyozott rézkeretére.

Toldy Ferenc, a XIX. század legelején, Budán született német származású irodalomtörténész (Eredetileg Schedelnek hívták – H. J.) munkásságát kutatva Szilágyi Ferenc föllelte Toldy 1843-ban tett írásos előterjesztését, amelyben elsőként javasolta a különböző magyar nyelvjárások módszeres és tudományos kutatását, majd az eredmények publikálását.

Szilágyi Ferenc a Toldi-trilógia indító sorát kölcsönözve Mint ha pásztortűz ég... címen elsősorban a tanuló ifjúság okítására 1965-ben megjelentette Arany János életrajzát. Szintén ifjak számára írta az 1968-ban napvilágot látott, s Zrínyi Miklós vitézségét és irodalmi munkásságát ismertető Főnixmadár. Zrínyi, a költő és hadvezér című életrajzi regényt.




Anyanyelvünk kialakulásának, fejlődésének és alakulásainak történetével foglalkozik az időközben több kiadást, átdolgozást és bővítést megért A magyar szókincs regénye című, iskolai tankönyvnek is kitűnően használható műve. A könyv 1993-as bővített kiadásában Szilágyi szép, közérthető magyarsággal magyarázza el az olvasónak többek között azt, hogy anyanyelvünkben melyek a naponta használt török, perzsa, latin, szláv és német jövevényszavak, majd történelmünk és nyelvünk fejlődésének későbbi időszakaiban átvett francia, olasz, román, s legújabban az angol jövevényszavak.
Tudományos, prózai és irodalomtörténészi munkássága mellett nem feledkezhetünk el Szilágyi Ferencről, a költőről. A Csalánok és ibolyák, epigrammák 1990-ben, a Parainesis epigrammatica 1996-ban és a Hévízi csoda-tó című verseskötete 2004-ben látott napvilágot. Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt a Világ csodája – versek 1956-ról című, 1994-ben a Szenci Molnár Társaság gondozásában megjelent gyűjteményes kiadvánnyal tisztelgett.

A Békés megyei Gyoma (Csak 1981 óta Gyomaendrőd – H. J.) községben olyan hírességek látták meg a napvilágot, mint például Pásztor János szobrász (többek között a Budapest, Kossuth Lajos téri II. Rákóczi Ferenc-lovasszobor alkotója), Kállai Ferenc színművész, a nemrég Angliában elhunyt Határ Győző költő és író, Rózsahegyi Kálmán színművész, Gergely Ágnes költő és a most elhunyt Szilágyi Ferenc.

Szilágyi Ferenc Budapesten hunyt el 2010. február 17-én, s óhajának megfelelően a gyomai református temetőben helyezik majd örök nyugalomra 2010. február 27-én 13 órakor. A budapestiek vasárnap a Szabadság téri Hazatérés református templomban a déli 12 órakor tartandó gyászistentiszteleten emlékezhetnek Szilágyi Ferencre.

Hering József – Kuruc.info