Számtalan cikkünkben foglalkoztunk a romániai cigókkal: azzal, hogy ott közel sem bánnak olyan kesztyűs kézzel az emberiség rákfenéjével, mint nálunk. Olyan szinten nem, hogy még az államelnök és a miniszterelnök is többször élesen cigányellenes megjegyzéseket tett, ill. a rendőrség “félrenéz”, ha a felháborodott, rendes helyi lakosság meglincseli, elüldözi a bűnözőcigányokat azok egy-egy komolyabb bűncselekménye (pl. gyilkosság, késelés) után.

Miközben nálunk a politikusok, a balliberális médiumok stb. vállvetve mentegetik még a gyilkosokat is – mint pl. Solymosi néniét. Látott valaki az RTL Klubban vagy a TV2-ben egyetlen egy szót a hétesi gyilkosságról? Nem. Ellenben agyba-főbe nyomatják a cigánysajnáltatást a tatárszentgyörgyi támadás egyéves évfordulója, vagy a hódmezővásárhelyi önmerénylet kapcsán. Arra van idő – a cigányok által meggyilkolt magyarokra sosem.

A teljes cikk:

Cigány panasz: állatokként bánnak velünk!                

Az Amnesty International nemrég bemutatott elemzése szerint Romániában a roma lakosság mintegy 75 százaléka él szegénységben. Ráadásul az ország mintegy 10 százalékát adó kisebbség rendszeresen válik a hatósági szegregáció áldozatává, véli az emberi jogi szervezet. Az Amnesty egy több mint 100 fős roma közösség évek óta tartó kilakoltatási vitáját vette górcső alá.
 
Az Amnesty International emberi jogi szervezet január 26-án bemutatott elemzése egy 2004-ben kilakoltatott roma közösség esetét vizsgálva, felszólítja a román kormányt, hagyja abba ezt a gyakorlatot és biztosítsa azok letelepedését, „akik évek óta veszélyes körülmények között, szemétlerakók, szennyvíztisztítók vagy ipari területek mellett élnek a városok permén”.

A tanulmányban foglaltak szerint 2004-ben több mint 100 romát lakoltatott ki a román hatóság - számolt be a Kitekintő. Az Amnesty szerint a román hatóságok azt ígérték, hogy a költözés csak ideiglenes, ám a családok jelenleg is ott élnek. Az emberi jogi szervezet ráadásul úgy véli az eljárás erőszakosnak minősül.

A romáknak Csíkszereda központjában lévő düledező házukat kellett elhagyniuk. A város szélén lévő szennyvíztisztító mellé fémkabinokba költöztették őket, írja a tanulmány.

A romák elmondása szerint a hatóságok biztosították őket afelől, hogy a költözés ideiglenes lesz, amíg az új házuk fel nem épül.

A roma közösség az Amnesty kutatóinak azt mondta, hogy a folyamatban nem biztosították a konzultációt, hanem kész tények elé állították őket. Az egyik roma férfi azt mesélte, hogy a hatóságok csak egy választási lehetőséget ajánlottak, amikor informálták őket arról, hogy el kell költözniük. „Ez volt az egyetlen lehetőség, amit felajánlottak. Azt mondták, ha nem akarunk menni a Primaverii utcába, a szabad ég alatt kell élnünk, mert nem biztosítanak másik házat”- panaszkodott az egyik ott élő roma férfi.

A román jog szerint nyolc nap áll rendelkezésre, hogy az emberek ilyen esetben elhagyják az otthonukat. Nyolc nap után lehet csak erőszakos kilakoltatást alkalmazni. A tanulmány szerint ebben az esetben összesen 24 órát adtak erre. Figyelmeztették őket, hogy amennyiben 24 órán belül nem költöznek ki, idejönnek és lerombolják a házat.

“24 órát adtak arra, hogy kiköltözzünk. Figyelmeztettek minket, ha nem költözünk el, bontó gépekkel jönnek, és lerombolják az épületet”- mesélte az Amnesty szerint az egyik kitelepített férfi.

A jelenlegi körülmények

2004 óta eltelt hat év. A tanulmányban az olvasható, hogy bár a költöztetést ideiglenesnek mondták, semmi sem történt. Az ott élő romák azóta is borzasztó körülmények között élnek a szennyvíztelep mellet. Összesen egy csap, és négy mellékhelység áll az egész közösség rendelkezésére. A barakkok rossz állapotban vannak és télen nagyon hűvösek. A szennyvíztelep közelsége miatt pedig az iszonyú bűz lehetetlenné teszi a mindennapokat. Az Amnesty tanulmánya hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog szerint 300 méter távolságban kell elkülöníteni az embereket az ilyen létesítményektől, de a roma telep 300 méteren belül helyezkedik el.

A szervezet szerint ez közvetlenül veszélyeztetheti az ott élők egészségét, és a román hatóságok nem tettek semmit annak érdekében, hogy ezt a veszélyt felmérjék. „A hatóságok (…) olyan területre telepítették a romákat, ahol az egészségükre káros hatások érhetik őket, és nem tettek semmit annak érdekében, hogy a potenciális veszélyt felmérjék. Ezzel saját országuk törvényeit sértették meg. Az Amnestyvel folytatott párbeszédben a hatóságok azt állítják, hogy a roma családok csupán jóindulatuknak köszönhetik, hogy a jog szerint nem lakható területen élhetnek.” – írja a tanulmány.

A tanulmány szerzői szerint a kilakoltatással nem csak rossz életkörülményeket teremtettek a romák számára, hanem kiszakították őket addigi szociális környezetükből is. Ezzel még jobban megnehezítették életüket.

A megoldás még mindig várat magára

A romák sokszor panaszkodtak a körülményeik miatt, de a hatóságok nem figyeltek oda rájuk. Azt állítják, hogy mikor meglátják, hogy romák, zárt ajtókba ütköznek. „Szeretnék jobb körülmények között élni… és az embereknek ezt meg kellene érteni, de állatokként bánnak velünk, és becsukják az ajtót, amikor meglátnak minket.” – állítja egy asszony.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a kilakoltatás nem a nemzetközi elvárások szerint zajlott. Erőszakos volt, és közvetlenül sértette az ezzel kapcsolatos nemzeti és regionális emberi jogokat. 2008 végén a közösség panasszal fordult az Európai Emberi Jogi Bírósághoz, amiért a hatóságok megsértették az Európai Egyezményt az Emberi Jogokról.

Azóta eltelt több mint egy év, és a közösség még mindig a válaszra vár - írta a Kitekintő.

Ezért az Amnesty International felszólítja Románia kormányát, hogy az reformálja meg a lakhatási törvényeket, és foglalja bele a nemzetközi emberi jogokat és szabványokat, különös tekintettel a lakhatási körülményekre.
 
C-PRESS - 168ora.hu