Alább a Magyar Nemzet mai, kitűnő, kötelező jellegű cikke a zámolyi gyilkosokról.




Sok minden kiderül belőle:
-    Nem igaz a drogterjesztős ügy (az a balibek hazugsága): a csákvári srácok azért mentek oda (hárman – ha leszámolásra, cigány-befenyítésre készültek volna, legalább tízszer ennyien mennek), hogy tisztázzák, miért verték s fenyegették meg egyik társukat pár héttel azelőtt
-    A cigók a saját házukat rombolták le (balliberális, a meteorológiai szolgálat által hivatalosan (!) megcáfolt támogatással), hogy újat kapjanak – természetesen a mi pénzünkből
-    Amikor a művelődési házba költöztették őket, azt nemcsak tönkretették, hanem a rombolásukkal is a nácifasiszta magyarokat gyanúsították meg. Miközben már az ablaküveg cserepeinek szóródási irányából is egyértelmű volt, melyik irányból törték azt ki.
-    Finoman szólva Franciaországban sem hagytak fel eredeti életvitelükkel: bűnöznek ott is. Amit Hell „pokolpifti” István, a 37 „értelmiségi” aláíró (szimplán csak hazaáruló, akit szigorúan felelősségre kell majd vonni) egyike minden egyes megnyilatkozásában tagad, azt állítva, hogy szegínromákok teljesen beilleszkedtek és rendesen dolgoznak. Kíváncsiak vagyunk, ezekre a tényekre hogy reagál. Sejtjük: vagy a teljes elhallgatást választja, vagy a szokott „a Magyar Nemzet náci, és egy szavát sem szabad elhinni”-dumát. Nos, el lehet dönteni, kinek hisz az ember jobban: a Nemzet tényekkel, konkrét nevekkel stb. alátámasztott tényfeltáró anyagának vagy egy tetves hazaáruló cigányfajvédő süketelésének.

Ilyen és ehhez hasonló információmorzsák találhatók az anyagban – mint mondtuk, igencsak ajánlott az elolvasása. Ahogy mindig, ez esetben is legelőször nálunk olvasható az anyag az interneten (mivel saját szkennelésű). Először a főoldalas „kedvcsináló”, majd az 5. oldali nagy cikk következik; a kettőt ***-gal választottuk el.

Zűrben a zámolyi romák

Baj van a „zámolyi romákkal" Franciaországban, túl sokan folytatnak közülük bűnöző életformát. Ezt jelezte lapunknak több, neve elhallgatását kérő bennfentes, a liberális holdudvarhoz tartozó cigány értelmiségi is. A közvélemény előtt ma is emlékezetes a zámolyi cigányok ügye, amely lakhatási problémával kezdődött és egy csákvári magyar fiatalember meglincselésével végződött. A lincselők egytől egyig Krasznai József kétes hírű roma jogvédő rokonságához tartoztak. Lapunk megtudta, a 2000-ben Strasbourgba távozó, menedékjogért sikerrel folyamodó félszáz fős csoport és a hozzájuk csatlakozottak egy része mindmáig gyakran összeütközik a francia hatóságokkal. Egyikük, Góman András évekkel ezelőtt strasbourgi lányfuttatás miatt került börtönbe a nyugati országban, most azért folyik ellene és sok más földije ellen eljárás, mert nagyszabású fémtolvajlásban vett részt a bretagne-i Quimperben. Egy másik rokon, Balogh Elemér ellen már három éve nemzetközi elfogatóparancsot adott ki a Komáromi Városi Bíróság, de a csóri illetőségű férfi, aki hazalátogatva is bűncselekményt követett el, zavartalanul él a franciaországi kolóniában — derítettük ki.

***

Bűnözéssel foglalkozik a Strasbourgba távozott cigányok jelentős része

Tíz éve lincselt meg Krasznai József akkori roma parlamenti elnök rokonsága Zámolyon egy csákvári magyar fiatalt. A „zámolyi romák” néven elhíresült, Strasbourgban menedékjogot kért és kapott, azóta jócskán bővült társaság jelentékeny része tartósan ütközésben volt vagy van a francia hatóságokkal. Megtudtuk: egyikük ellen hazánkban nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, de zavartalanul él Quimperben. A Zámolyba költözött cigányok lakhatási problémájából kifejlődött ügy felvonulási terepe lett az első Orbán-kormány megbuktatásával próbálkozó politikai erőknek.

Sarcburg - így emlegeti az ötvenkét esztendős Lakatos Piroska a franciaországi város, egyben az Európai Parlament egyik otthona nevét.

Két élettárs összesen tizennégy gyermeket nemzett Piroskának. A tizenegy élő közül nyolc van itthon, három - az ezredforduló óta - Strasbourgban lakik. Egyikük, Melinda csak azért nem kapott politikai menedékjogot 2001 tavaszán - negyvenöt más cigánnyal szemben -, mert előtte rövid időre visszatért gyermekeivel. Végleg akart hazatérni, de Krasznai József, a Roma Parlament akkori elnökhelyettese, a Székesfehérvári Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke, a „zámolyi romák szószólója" visszavitte.

- Én nem laknék Sarcburgban, ide vagyok szokva. Magyarországon születtem, itt szeretnék meghalni. A nyelvet sem beszélem, hiányoznának az állatok is - érvel Lakatos Piroska, miközben az udvar egy libacsapat gágogásától hangos.

Simon Zoltán alpolgármester kalauzolásával a hírhedtté vált Belmajorban vagyunk, ott, ahol a Csórról és egyéb településekről Zámolyba folyamatosan beköltöző cigányok laktak a hajdani uradalom cselédházaiban. Ma szép, füves térség, már csak egy-két igen rozzant hajlék, például Lakatos Piroskáéké, található rajta. A viskók többségét már tizenkét éve lebontották. Az országossá kerekedő botrány akkoriban kezdődött.

— Tényleg a szélvihar miatt omlott be a Belmajor 17-es ház teteje?

— Ugyan — legyint Piroska —, a cigányok közül mindenki tudja, hogy Góman Laciék húzták le a tetőt készakarva, hogy kapjanak másik házat vagy legalább pénzt. Előtte persze a gyerekeket kikölröztették. Aztán ezt a viharmesét adták be Horváth János bácsinak, ő volt akkor a polgármester.

A közvélemény talán máshogy emlékszik. „1997 október 31-re virradó éjszaka szélvihar zúdult Zámolyra, egy épület tető- szerkezete megcsúszott" - akkoriban a zámolyi történet balliberális elmesélésében ez töltötte be az „egyszer volt, hol nem volt" kezdőformula szerepét. Hogy aztán hamar arra térhessenek, hogy a gonosz polgármester, aki beköltöztette a kultúrházba a Belmajor 17-ből és a szomszédos viskókból a cigány családokat, „orvul" és „rasszista indíttatásból" ledózeroltatta ezek hajlékait. Ám ha másnak nem, hát az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlati osztályának csak hihetünk: akkoriban nemhogy vihar, de még csak különösebb széllökés sem volt.

De kik azok a „zámolyi romák"? Mióta zámolyiak? Egy Kolompár Rudolf nevű munkásember, aki utóbb Krasznaira magyarosított, párjával, Kolompár Friderikával a nyolcvanas évek közepén telepedett át Csórról a zámolyi Belmajorba. Ők a szülei Krasznai Józsefnek, aki az ezredfordulói nagy botrány idején a „zámolyi romák szószólója" és fehérvári cigány vezető volt. A Belmajorba húzódott akkoriban egy-egy - a Krasznaiakkal rokon - család, a Góman és a Lakatos is. A kisebbségi kolónia azonban csak 1997 körül ért el jelentősebb létszámot, körülbelül ötven főt, főleg csóri rokonokkal. Némelyikük szerződés nélkül fizetett valamit a kinézett cselédházért, de legtöbben mint önkényes lakásfoglalók bukkantak fel a település eme részén. Az érkezők arra mindig vigyáztak, hogy valahová bejelentkezzenek a szociális juttatások elnyeréséért. A Belmajor 17. számú, nyomorúságos, 50 négyzetméteres cselédházikóba például 19 főt jelentettek be.

A Rádió utcával kezdődött

Simon Zoltán alpolgármester kézenfekvő feltételezése, hogy a hajdani tömeges beköltözés szorosan összefüggött a székesfehérvári Rádió utca 11.-ben élő cigányok körüli lakhatási botránnyal. Az életveszélyessé vált, majd lebontott fehérvári ház lakói a médiahírverés nyomán 1997-ben több tíz millió forintot kaptak, hogy oldják meg lakásgondjaikat. A székesfehérvári cigányok érdekképviseletét Krasznai József látta el. Vagyis ami Zámolyt illeti, a kitaposott ösvényen immár a csóri származású cigány érdek-védő famíliája indult el a boldogulás felé.

A jó szándékú Horváth Jánosnak az esedékes újabb polgármesteri ciklusába került, hogy a helyi kultúrházba költöztetett 29 hajlék nélkül maradt belmajori cigányt. (A kultúrházi cigányok létszáma rövidesen tovább duzzadt, addig sosem látott kisebbségiekkel is.) Az ott elhelyezettek hamar lelakták a művelődési házat és felhagytak a rezsi kifizetésével. A falusi könyvtár működése megbénult. Közben az Országgyűlés kisebbségi biztosa többek között azért kárhoztatta Zámoly községet, hogy nem keresi cigány lakosai számára a megfelelő lakhatási megoldást. Pedig az önkormányzat a lehető leggyorsabban a Horn-kormány helyettes belügyi államtitkárához, Kara Pálhoz fordult. A levélre, mely az önkormányzat otthonteremtési tervét tartalmazta egy 48 milliós támogatás kérelmével együtt, Frücht Pál településfejlesztési főosztályvezető válaszolt 1998 januárjában. Elhárította a támogatáskérést, forráshiányra hivatkozva. Pedig mindenki előtt világos kellett volna, hogy legyen: a 2100 lakosú Fejér megyei falu nem tudna hirtelenjében 40-50 embernek hajlékot biztosítani.

Ez idő tájt Krasznai József és testvére, Baloghné Krasznai Ibolya, a zámolyi cigány kisebbségi önkormányzat (ckö) elnöke „csúsztatva" azt kezdte a médiumokban terjeszteni, hogy bőrszínük miatt fizikai támadások érik a kultúrházbeli romákat. Egy ízben például a duhajkodó Góman László kitörte a művelődési otthon ablakait. Az üvegcserepek a fizika törvénye szerint kifelé hullottak ugyan, mégis környékbeli diszkózó magyar fiatalokra próbálták fogni, hogy beverték az üvegeket.

Tragikus lincselés

Elmozdulást az hozott, hogy az akkoriban Farkas Flórián vezette Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) a bajbajutottaknak megvásárolta a Vasvári Pál utca utolsó előtti két üres telkét, és ideiglenesen faházakat vitetett oda. A cigányokat 1999. augusztus elején helyezte el a faházakban az OCÖ. A végzetes esemény, egy csákvári fiatalember meglincselése augusztus 28-án történt. Húszan vették körül, és dobálták meg azt a három csákvári fiatalembert, akik Trabanttal, minden fenyegető eszköz nélkül érkeztek a cigány telepre. A magyar fiúk azt akarták megtárgyalni a cigányokkal, hogy azok két héttel azelőtt miért verték s fenyegették meg egyik társukat. Más jelek szerint drogelszámolási vita volt a három csákvári látogatásának oka. Csete Ferencet, akinek a tragikus éjjelen már nem volt ideje az autóba menekülni, fején legalább öt nagy erejű ütés és egy önmagában is halálos érte. Végül jogerősen, 2003-ban az elsőrendű vádlott Krasznai Krisztiánt - a romák szószólójának unokaöccsét - emberölésért tizenegy év börtönre ítélték. A mindössze három további vádlott igen enyhe büntetéssel megúszta.

A lincselő cigányok először minden erővel próbálták félrevezetni a nyomozó hatóságot, majd többségük váratlanul távozott a franciaországi Strasbourgba. Holott akkorra már mind beköltözhettek volna az OCÖ kht.-ja által épített - igaz, gyenge minőségű - lakásokba.

Az 1999. augusztus 28-i gyilkosság és a 2000. július 24-i országelhagyás között azért sok minden történt. Krasznaiék folyamatosan azt híresztelték, hogy a romákat állandóan fenyegeti, veszélyezteti a környékbeli többségiek fajgyűlölete. Jellemző eset, hogy mikor az egyik faház mellett a felhasználatlan segélyruhák kupaca kigyulladt, ezt magyarok rasszista gyújtogatásának állították be a sajtóban. Holott azt ma már a Zámolyon maradt cigányok is elismerik: az ott lakott Góman László volt a szándékos gyújtogató. A lincselők végül Krasznai József csóri házában zsúfolódtak össze, onnan történt a Franciaországba költözés.

A strasbourgi buszutat Katz Katalin, a Héber Egyetem tanára pénzelte. Ő és egy volt franciaországi főrabbi fia teremtette meg a kapcsolatot George Federmann strasbourgi emberi jogi aktivista pszichiáterrel, hogy a „zámolyi romák exodusa" igazán téma legyen a nagyvilágban. A cigányok Krasznai József vezetésével nyomban az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordultak, és politikai menedékjogot kértek. 2001 folyamán a tizenkét zámolyi és csóri család több mint ötven tagja közül 45-en meg is kapták azt Jospin szocialista miniszterelnök hivatala idején. Neki címezve, de az egész francia nemzetnek köszönte meg 37 magyarországi értelmiségi (Esterházy, Jancsó, Nádas, Konrád, Kőszeg, Tamás Gáspár, Vásárhelyi Mária stb.), hogy az 1956-os magyar menekülthullám után a hazájukban „üldözött" zámolyi cigányokat is befogadták.

A famíliáját Strasbourgba kijuttató Krasznai Józsefet egyébként 2005 elején első fokon öt év szabadságvesztésre ítélték egy 12 éves lány megrontásáért, személyi szabadság megsértéséért, választási csalásokért. A másodfokú bíróság aztán eljárási hibára hivatkozva hatálytalanította az eredeti ítéletet, és jogerősen csak egy évre ítélte el. Krasznai szabadulása óta eltűnt a politikai életből, nem tudni, hol él, de bizonyos, hogy sokszor felbukkan Strasbourgban rokonai között. Testvére, Ibolya annak idején nem maradt Franciaországban, Kanadában települt le; ott halt meg szívbetegségben. Krasznai József egyébként már 1999 eleje óta szervezte cigány családok kivándorlását Kanadába.

- Pubi a testvérével, Ibolyával vette fel a pénzeket meg más adományokat, nekünk egy kiló kenyérre valót sem adtak - emlékszik vissza a Pubi becenevű Krasznai Józsefre a távolabbi rokon, Lakatos Piroska.

- A gyilkosok vannak Franciaországban - állítják lapunknak franciaországi magyar romák. Annyi bizonyos, a kintiek között van Góman Ibolya és Horváth Mária is. Az ő kiadatásukat a gyilkosságban közreműködés gyanúja miatt az Orbán-kormány Igazságügyi Minisztériuma hiába kérte a francia hatóságoktól. Mindketten megkapták a menedékjogot.

Fodorné Barkáczi Teréz, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének hajdani balatonfüredi ckö-képviselője 2002 tavaszán ment ki Strasbourgba, és a zámolyiaktól eltérő okból kapott menedékjogot. Több hónapig lakott a Krasznai famíliánál, mígnem a bretagne-i Quimperben telepedett le. Kezdetben segítette a Zámolyból, Csórról kitelepülteket, némelyiküket a Quimperbe költözésben is.

- Fokozatosan megértettem - mondja Barkóczi Teréz -, hogy bűnözőkön segítettem. Ezek hazajárnak „Magyarba", ott is, itt is megcsinálják a problémát... „Amíg ide nem jöttek, Quimperben nem volt cigánygyűlölet. Most már van, hogy sújtana le rájuk a Sarkozy botja!"

Fémlopás és örömlányok

Kilenc éve élnek kint a „zámolyi romák" Európa fővárosában, illetve hét éve Franciaország nyugati végében, Quimperben. A kezdeti csapat azóta legalább kétszeresére duzzadt. Több egybehangzó jelzést is kaptunk arról, hogy a Strasbourgba kitelepült magyar cigányok nem kis része bolti lopásokkal, benzin- és gázolajlopásokkal, fém- és autótolvajlással, betörésekkel, drogüzérkedéssel, illetve lányfuttatással hívta, hívja fel magára a figyelmet. Az egyik legkalandosabb élet Góman Andrásé. Strasbourgban házasodott össze Lakatos Melindával - a Zámolyon megszólaltatott Piroska lányával -, de elváltak, mert állatias kegyetlenséggel bánt az asszonnyal. A Szamos csúfnevű Góman András odakint börtönbe került, mert örömlányokat közvetített és futtatott Strasbourgban. 2007 elején szabadult. Góman András jelenleg Quimperben él. Úgy értesültünk: idén január 19-én hajnalban több mint húsz magyarországi származású cigányon ütöttek rajta rendőr kommandósok. Nagy mennyiségű fémet loptak folytatólagosan. A lefogott cigányok között van Góman András és párja, Balogh Katalin két gyermekével, továbbá testvére, Balogh Elemér. Fémlopási ügyük miatt frankföldön szabadlábon védekezhetnek, ám - amint a Fejér Megyei Rendőr- főkapitányság visszaigazolta értesülésünket - Balogh Elemér ellen már három éve nemzetközi elfogatóparancsot adott ki a Komáromi Városi Bíróság. A 38 éves, eredetileg csóri férfi ugyanis időközben itthon jókora lopásos bűncselekményért egy év hat hónap börtönt kapott, ám a szabadságvesztés megkezdése helyett inkább visszatért „új hazájába". Fia egyébként odakint szerzett be három év felfüggesztettet kocsilopásokért. A harmadik Balogh testvér, József, akinek csúfneve Busa, majdnem fél évtizedet ült már franciaországi börtönben. Balogh Katalinnál lakott egy időben unokaöccse, ifjabb Krasznai János; őt 2005-ben kitoloncolták Franciaországból. Ez a fiú Krasznai Csabával, Krasznai Andrásék fiával gyakorolta magát betöréses lopásokban Quimperben, miután Strasbourgban már kitelt a becsülete. Csaba az óhazában és Franciaországban is tartott kényszerpihenőt büntetés-végrehajtási intézetekben.

Rossz bír, hogy a strasbourgi magyar cigányok fiatalabb nemzedékének sok tagja fogyasztja is, árulja is a drogot. Éppen kábítószer-elszámolási vita „feloldása" végett landolt nemrégiben Molotov-koktél Krasznai Henrietta - Krasznai József lánya -, házában.