Több, mint tíz éves történet Rapcsák Annamáriáé, de a legújabb hajdúhadházi fejlemények kapcsán nem árt elővenni - csak hogy tudjuk, deviánscigányaink nem csupán mostanában teszik pokollá a tanerők (ill. a normálisan tanulni vágyók) életét, hanem már 10-20 éve is ezt tették (vö. “nem szabad általánosítani”, “egyedi eset” - azaz a balliberális cigányfajvédők érvei).

Aki nem ismerné: 1998-ban annyira kikészítették a (túlnyomó többségében? teljes egészében?) cigány tanítványai a gyógypedagógus-tanítónőt, hogy konyhakéssel támadt az alább idézett cikk szerint “tizenéves” tanítványaira, ill. egyes társaira. Minderről első függelékünkben olvashatunk részletesen.

Nem véletlenül emeltük ki, hogy maga a Hetek cikke (is) tizenéves tanítványokról beszél. Rapcsák ugyanis tanítónő, azaz alsóban tanít – amit, ugyebár, egy nem megbukó ember, még ha évvesztes is, átlag tíz-tizenegy éves korára abszolvál. Egy kis fejszámolás: vajon ezek az eufémisztikusan csak “tizenévesnek” nevezett orkok valójában hány évesek lehettek? Hányszor bukhattak? És azt se felejtsük el, hogy Rapcsák gyógypedagógus. Kik is járnak gyogyóba? A fehérek? Nem, még csak véletlenül sem.

Igen, cigányaink a tettesek. Ahogy az a mai, kapcsolódó hírünkből is kiderült, az iskola életét – militáns, tanárverő szüleikkel együtt – pokollá teszik. Jó ideje már. Valószínűleg Rapcsáknak is ugyanolyan terrort kellett elszenvednie, mint pl. ENNEK a tanárnőnek. (Jellemző mondat a cikkből: “A kés süvítve repül előre, rezegve áll a táblába, éppen a tanítónő válla fölött, aki kezében a krétát még mindig magasra tartva, óvatosan megfordul.”)

Talán nem véletlen, hogy ahogy arról már ITT beszámoltunk, a település polgármestere egyenesen “halálos ítéletnek” nevezte Mohácsi Erzsébeték egy évvel ezelőtti deszegregációs támadását. Ezzel kapcsolatban a második függelékben idézünk egy újabb, még szörnyűbb állapotokat bemutató cikket. Ennek egy jellemző részlete: "A tanárok – akik nevük elhallgatását kérték – sérelmezik, hogy ők is, akárcsak az iskola vezetése, mindent megtesznek a cigány tanulók fejlődéséért, akik közül többen túlkorosak, kezelhetetlenek, nem egyszer leköpik a nevelőket, trágár kifejezésekkel illetik őket. Nem lehet fegyelmezni, mert a tanárok félnek a szülők vagy épp a diákok haragjától, az elcsattanó pofonoktól, feljelentésektől. A pedagógusok úgy vélik: tiszteletben kell tartani a romák évszázados kultúráját, nyelvét, mentalitását, életszokásait mindaddig, amíg ezzel nem sértik a többségi társadalomban élőket. Azt sem tagadták: vannak rendes, becsületes cigány családok is, akik szépen élnek, dolgoznak, iparkodnak gyermekeiknek mindazt megadni, ami korábban elérhetetlen volt számukra. Ők vannak kevesebben."

Végül a 3. függelékünkben szereplő, kapcsolódó, 2007-es Heti Válasz-cikkből is kiderül egysmás; pl. az, hogy a Mohácsi-lányok hárman vannak és valóban testvérek. A legidősebb nővér, idézzük, “a nyolcvanas években a helyi kisegítő iskolában tanított, igaz, csak két hónapig, mivel túl nehéznek találta a hátrányos helyzetű gyerekek közötti munkát”. Tehát: még a cigány tanárnőt? tanítónőt? is kiakasztották a kezelhetetlen fajtabeliek. Pedig az még a “boldog” nyolcvanas években történt, amikor, ugyebár, még volt közbiztonság, és a rendőrök se ijedtek meg a cigóktól – mi lehet akkor most egy cigányfertőzött iskolában?

Az anyagból szintúgy kiderül az, amit oly sokszor hangsúlyoztunk, és amit a nevezetes merényletes, halálos ítéletes cikkben már anno mi is idéztünk: a deszegregált iskolákból a fehérek egyszerűen elmenekülnek. Ami teljesen természetes: ez történt a szegedi Móra bezárása után a céliskolák tanulóival is. (További infó pl. ITT, az iskolai spontán szegregáció okait tárgyaló részben.)

Hát igen. Ez a “nagyszerű”, “megőrzendő” cigány kultúra...

Kuruc.info – A.S.

1. függelék: a Hetek 1998-as cikke Rapcsák Annamáriáról

Ámokfutó tanárnő Hajdúhadházán

Rapcsák Annamária tanítónő állítólag azért támadt késsel saját kisiskolásaira, mert azok "pokolian roszszak voltak". Más szemtanúk szerint teljesen beszámíthatatlan, s ezért mindanfajta komunikációra képtelen állapotban volt a 31 éves nő, mikor tizenéves diákjaira rontott. Magyarországon ez az első eset, hogy pedagógus ennyire durván támadt gyermekekre.

Az eset kapcsán Pokorni Zoltán oktatásügyi miniszter jövő hétre rendkívüli értekezletet hívott össze, melyben tisztázni szeretnék, hogy miként lehetne a hasonló helyzeteket elkerülni. Mint ismeretes, Rapcsák Annamária 31 éves pedagógus csütörtökön kora délután minden közvetlen előzmény nélkül egy kenyérvágókéssel megtámadott és megsebesített nyolc kisiskolást valamint három kollégáját is a hajdúhadházi Földi János Általános Iskola tagiskolájában. Volt, akit többször is megszúrt, válogatás nélkül támadt mindenkire, aki útjába került. Többen megpróbálták megállítani ámokfutásában, sikertelenül. Végül az igazgató, meghallván a kiáltozást az ebédlőbe rohant, és lefogta az ámokfutó tanítónőt.
"Délután egy óra körül érkezett a bejelentés a rendőrségre, járőröket küldtek a helyszínre" – tájékoztatta lapunkat Kozma János rendőr alezredes, a hajdúhadházi rendőrség vezetője. A mentők szintén több autóval szálltak ki. A sérülek közül hat gyermeket és két felnőttet részesítettek kórházi kezelésben, két gyermeket kellett benntartaniuk megfigyelésre, szerencsére szintén csak könnyebb sérülésekkel.
Mint megtudtuk, a hajdúhadházi tagiskolában mintegy kilencvenen tanulnak, többségében roma gyermekek. Az ámokfutó pedagógus, aki egyébként gyógypedagógiaszakos is, ez év márciusa óta dolgozik az intézményben. A tanítónő édesapja, Rapcsák András, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség prominens politikusa nyilatkozatban ítélte el lánya tettét. Rapcsák Andrással lánya már hároméves kora óta nem él együtt, de folyamatosan tartják a kapcsolatot. A politikus sajnálkozását fejezte ki az eset miatt, és kijelentette, hogy kész támogatni lányát tette következményeinek elviselésében.

2. függelék: a Szabad Föld egy évvel ezelőtti cikke Mohácsiék sz@rkavarásáról:

Halálos ítélet Hajdúhadházra?
Béres László, Hajdúhadház polgármestere, halálos ítéletnek nevezte a Legfelsőbb Bíróság minapi ítéletét, melyben a szegregáció megszüntetésére kötelezte az önkormányzatot és a helyi két általános iskolát. Béres László, Hajdúhadház polgármestere szerint már nem létezik a szegregáció városukban.

A Legfelsőbb Bíróságon (LB) is pert nyert az Esélyt a Hátrányos Gyermekeknek Alapítvány (CFCF) Hajdúhadház önkormányzatával és a két érintett helyi iskolával szemben. Az LB megállapította: jogellenesen különítik el a város alapfokú oktatási intézményeiben – a Bocskai István Két-tannyelvű Általános Iskolában és a Dr. Földi János Általános és Művészeti Iskolában – a roma és a magyar tanulókat. Az előbbiek többsége a városszéli, rossz állapotban lévő, úgynevezett kisegítő – sajátos nevelési igényű tanulókat ellátó tagozatú – osztályokban tanul. Itt oktatják a magatartászavaros és tanulmányi gondokkal küszködő romákat is.

A tanárok – akik nevük elhallgatását kérték – sérelmezik, hogy ők is, akárcsak az iskola vezetése, mindent megtesznek a cigány tanulók fejlődéséért, akik közül többen túlkorosak, kezelhetetlenek, nem egyszer leköpik a nevelőket, trágár kifejezésekkel illetik őket. Nem lehet fegyelmezni, mert a tanárok félnek a szülők vagy épp a diákok haragjától, az elcsattanó pofonoktól, feljelentésektől. A pedagógusok úgy vélik: tiszteletben kell tartani a romák évszázados kultúráját, nyelvét, mentalitását, életszokásait mindaddig, amíg ezzel nem sértik a többségi társadalomban élőket. Azt sem tagadták: vannak rendes, becsületes cigány családok is, akik szépen élnek, dolgoznak, iparkodnak gyermekeiknek mindazt megadni, ami korábban elérhetetlen volt számukra. Ők vannak kevesebben.

Hajdúhadházon viszont lassan több lesz a roma tanuló, mint a magyar, mivel egyre többen íratják ki gyermekeiket a két érintett iskolából. A magyar szülők nem tagadják: féltik a gyerekeiket a romák erőszakoskodásától, a lopásoktól, a fertőző betegségektől. A roma családok pedig azt mondják: elegük van abból, hogy ők mindig csak „büdös, putris cigányok” maradnak. Sérelmezik, hogy a magyarok nem is akarják észrevenni igyekezetüket, s csak azoknak az életmódja alapján ítélnek, akik valóban emberhez méltatlan körülmények között tengetik életüket, s lopni járnak.

Állítólag vannak olyan roma családok, akik öt-hat gyermeküket állami gondozásba adják, majd egy közeli hozzátartozójuk kihozza a pulyákat az otthonból, és nevelőszülőként 80 ezer forintot is megkapnak gyerekenként, amihez egyéb szociális juttatást, támogatást is felvehetnek. Vagyis a gyerekek tartják el a családot.

Béres László, Hajdúhadház polgármestere szerint már nem létezik a szegregáció városukban. Az óvodák és az elemik első osztályában több a roma gyerek, mint a magyar. A művészeti oktatás is veszélybe került, mert a halmozottan hátrányos helyzetűektől nem lehet tandíjat szedni. A legújabb oktatási törvény szerint viszont az óvodai felvételkor előnyben kell részesíteni a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket. Csakhogy a település óvodáiban kevés a hely, így éppen azokat a csemetéket kellene visszautasítani, akiknek a szülei akár minimálbérért is, de elmennének dolgozni.

A polgármester súlyos természeti katasztrófához hasonlította az LB döntését, ami szerinte egyben a település halálos ítéletével egyenlő. Kártérítést kérhetnek az iskolától azok, akik érintettek voltak a bíróság szerinti szegregációban. Ugyanakkor a kisiskolák, tantermek korszerűsítését is meg kell kezdeni. Önerő nélkül pedig a város elesik minden uniós és hazai pályázattól.

3. függelék: a Heti Válasz 2007-es cikke:

Előítélők
Sorra pereli be egy alapítvány a cigány gyerekek jogtalan iskolai elkülönítésével gyanúsított településeket. Ám a liberális oktatáspolitika által főbűnnek kikiáltott szegregáció nem mindig az, aminek látszik. A célkeresztben ezúttal: Hajdúhadház.

Miskolc, Kesznyéten, Salgótarján, Nyíregyháza, Hajdúhadház - az elmúlt két évben a fenti települések önkormányzatai kénytelenek voltak megismerkedni az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvánnyal. A 13 ezer lakosú Hajdúhadházon először helyi cigány vezetők kérésére jártak az alapítvány képviselői, hogy szétnézzenek a település iskoláiban. Segítséget ígértek a cigány gyerekek iskoláztatásához, és konferenciát szerveztek a városházán.

JÖTTEK, LÁTTAK, PERELNEK

"Járt nálunk Mohácsi Viktória, aki akkoriban Magyar Bálint miniszteri biztosa volt az oktatási tárcánál, és megígérte, hogy szerez pénzt az iskolák felújítására. Szívesen fogadtuk az alapítvány szakértőit, hiszen a vezetőjük, Mohácsi Erzsébet szociológus Mohácsi Viktória testvére. Bíztunk benne, hogy tényleg segíteni jönnek" - meséli az egyik intézményvezető. A városban egyesek arra is emlékeznek, hogy a három Mohácsi lány közül a legidősebb a nyolcvanas években a helyi kisegítő iskolában tanított, igaz, csak két hónapig, mivel túl nehéznek találta a hátrányos helyzetű gyerekek közötti munkát.

A látogatás után egy ideig csend volt, majd 2006 márciusában az alapítvány lecsapott a városra: képviselőjük, Farkas Lilla ügyvéd pert indított az önkormányzat ellen. Ha figyelnek a sajtóhírekre, a hajdúhadháziak sejthették volna, hogy ez fog történni, hiszen a Mohácsi Erzsébet által vezetett és egy Buenos Aires-i bankár, Eleőd Ákos által létrehozott alapítvány bevallottan próbaperekkel kíván segíteni a szerintük szegregációval sújtott cigány gyerekeken. Miskolc és Nyíregyháza után Hajdúhadház is a vádlottak padjára került, és a másik két városhoz hasonlóan veszített - 2007 májusában a bíróság megállapította a jogellenes elkülönítés tényét, és kötelezte az önkormányzatot és a két iskolát a jogsértés megszüntetésére.

Hajdúhadházon magasra csaptak az indulatok. A cigány kisebbségi önkormányzat kihátrált az alapítvány mögül, sőt a perben már a város oldalán foglalt állást. Alföldi Lakatos Gábor cigány kisebbségi és önkormányzati képviselő szerint a per megváltoztatta a közhangulatot a helyi cigányság körében. "Valóban voltak konfliktusaink az önkormányzattal, és sokat harcoltunk, hogy a cigány gyerekek jobb körülmények közé kerüljenek. Ilyen külső beavatkozásra viszont nincs szükségünk, mert árt nekünk. Előbb vagyunk hajdúhadháziak, és csak utána cigányok. Meg tudjuk oldani az ügyeinket egymás között, a magunk módján" - magyarázza.

Amikor kiderült, hogy a per miatt valószínűleg bezárják azt a két kisiskolát, ahol többségükben cigányok tanulnak, az érintett szülők aláírásgyűjtést kezdtek az elvileg őket segítő alapítvány ellen. A szülők 80 százaléka által aláírt petíciót beadták a bíróságnak - minden eredmény nélkül. A városban úgy tartják, a cigány szülők főként azért írták alá a tiltakozást, mert nem akarják, hogy a gyerekeiket tanító, közkedvelt pedagógusokat, főként a Szabó Gábor úti tagiskolát vezető Gulyás Irénke tanítónőt a per miatt kirúgják, és a gyerekeket átrakják a már így is zsúfolt központi iskolaépületekbe.

Az elszabadult indulatokat jelzi, hogy az alapítvány egyik munkatársa a tárgyalóterem előtt Alföldi Lakatos Gábor szemébe vágta: cigány létére "a parasztok szekerét tolja", Gulyás Irént pedig "hisztis kurvának" nevezte. A megbántott tanítónő erre a bírósággal kifizettette a Debrecen-Hajdúhadház retúr buszjegy 540 forintos költségét, Béres László polgármester pedig Horatiust idézve hívta fel a bíró figyelmét, hogy könnyű dolog távolról, felületes bizonyítékok alapján elítélni egy egész közösséget.

KISEBBSÉGBŐL TÖBBSÉG

De mi is történt, amíg idáig fajultak a dolgok? A Bocskai István által alapított hajdúváros a pertől függetlenül is fordulóponthoz érkezett. Hiába a jó közlekedési viszonyok, a termékeny földek, a város a rendszerváltás óta gazdasági válságban van. A munkanélküliség 35 százalék fölötti, a legnagyobb munkáltató az önkormányzat 566 alkalmazottal. Ipar helyben nincs, az emberek Debrecenbe vagy a szomszédos Téglásra ingáznak. A cigányság aránya 20 százalék, 90 százalékuk munkanélküli, a többiek is leginkább közhasznú munkából élnek. Ebből eredően a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya magas, és a nem cigány lakosság körében is egyre nő.

A feszültségeket fokozza az etnikai arányok gyors átrendeződése. Az óvodások körében már 60 százalék a cigányok aránya - nyilvánvaló, hogy néhány évtizeden belül a jelenlegi kisebbség többségbe kerül a településen. Mindez lappangó, de mély identitásválsággal párosul: a régi református hajdúváros eltűnése és a korábban marginális, rossz szociális helyzetű cigány közösség térnyerése miatt a város jövője bizonytalannak tűnik.

Az etnikai arányok megváltozására a kilencvenes évek elején az önkormányzat szegregációval reagált: a két hagyományos, nagy iskola mellett több kisebb, elkülönített "tagiskolát" hoztak létre a cigány gyerekeknek. A helyi kisebbségi képviselők tiltakozása és a természetes demográfiai folyamatok miatt ez az elkülönítés hamarosan irreálissá vált. Az elmúlt években egyre több cigány diákot fogadtak be a főépületekbe, egyes leromlott állagú tagiskolákat pedig bezártak.

A természetes módon megindult "keveredést" szakította meg az alapítványi per. Jelenleg a cigányok aránya a két főépületben 22 és 28 százalékos, a tagiskolákban viszont 86, illetve 100-100 százalékos, a Rákóczi utcai egykori kisegítő iskolában 96 százalékos. A két főépület tehát nem szegregált, a tagiskolák viszont igen. A perben főleg arra keresték a választ, hogy milyen alapon kerülnek egyes cigány gyerekek - tehát nem az összes - a tagiskolákba.

A kisegítő esetében nem lehet az iskolavezetést felelőssé tenni, ugyanis az ilyen intézményekbe gyógypedagógiai szakvélemény alapján osztják be a felzárkóztató oktatást igénylő gyerekeket. Ez a halmaz 96 százalékban valóban cigány gyerekeket tartalmaz - hogy miért, az messzire vezető kérdés. A másik három tagiskola esetében az iskolavezetés szervezte meg az osztályokat, mint állítják, nem etnikai alapon. A Kossuth utcai intézménybe Demeterné Hajdú Marianna igazgatónő szerint azok kerülnek, akik nem vehetnek részt a főépületben folyó két tannyelvű képzésen, mert nem mentek át az alkalmassági vizsgán, vagy mindössze egy évig jártak óvodába, esetleg a család kéri, hogy a "Kossuthba" járhassanak, mert a másik testvér is ott tanul. Ebben a három csoportban főleg, de nem kizárólag cigány gyerekek vannak, de a Kossuth nem nyújt gyengébb oktatást, mint a főépület, sőt a képességfelmérések eredményei időnként még jobbak is a tagiskolában. A másik két kisiskola esetében a nevelési tanácsadó ad véleményt arról, hogy beilleszkedési, tanulási zavarok miatt az adott diák kiscsoportos oktatást igényel (ugyanitt zajlik a cigány kisebbségi nevelési program is).

A fenti szempontok tehát nem etnikai alapúak, alkalmazásukkal mégis cigány többségű iskolák jönnek létre. Valójában az történik, hogy a nem cigány gyerekek fogyatkozó létszáma mellett a cigányok "krémjét", a legtehetségesebbeket beemelik a "magyar" osztályokba, a többieket pedig kisiskolákba küldik. Ezzel a hajdúhadháziak ösztönösen alkalmazták az integráció alapvető szabályát: körülbelül 20 százalékos kisebbség integrálható sikeresen, ennél nagyobb arány esetében a közösség szétesik, illetve a kisebbség válik meghatározóvá. A 20-30 százalékos arányt mindkét főépületben nagyjából tartották. Szerepet játszhatott ebben az a tény is, hogy a nem cigány szülők hajlamosak elvinni a gyereket Hajdúhadházról Téglás és Bocskaikert iskolájába, ez pedig elvándorláshoz és az etnikai átrendeződés felgyorsulásához vezet. A per hatására sok szülő döntött úgy, hogy jövőre már nem Hadházon iskolázza be gyerekét.

KI JÁR JOBBAN?

Farkas Lilla szerint az alapítvány sosem követelte egyetlen iskola bezárását sem, a pedagógusok elbocsátása ellen pedig tiltakoznak. "A városnak anyagi gondjai vannak, és a polgármester az alapítványt tette meg bűnbaknak a megszorítások miatt. Mi azért pereltünk, hogy szüntessék meg az elkülönítést, és tartsák be a törvényeket. Nem vádoltunk senkit rosszindulattal és rasszizmussal, elismerjük a pedagógusok munkáját" - állítja lapunknak az ügyvédnő.

Béres László polgármester szerint az ítéletet lehetetlen végrehajtani. "A gyereklétszám az országostól eltérően növekszik a városban. A két főépület kihasználtsága nem fokozható, van, ahol már most is a folyosón ebédelnek a gyerekek, mert az ebédlőt is tanteremmé kellett alakítani. A város alig kap támogatást iskolafejlesztésre, a tetőtér beépítése is félbemaradt. Ennek ellenére az elmúlt hat évben 80-100 millió forintot fordítottunk a tagiskolák fejlesztésére. Mindenhol van konyha és ebédlő, így azok a gyerekek, akik otthon alig kapnak enni, ingyen étkezhetnek. Szó sincs róla, hogy a tagiskolákban rettenetes viszonyok uralkodnának. A Szabó Gábor utcai épület 1998-ban épült, kulturált, kiscsoportos oktatásra kialakított tantermekkel, képzett és lelkes pedagógusokkal. Azok a gyerekek, akik ide kerülnek, több segítséget kapnak, mintha beraknánk őket egy 30 fős osztályba valamelyik zsúfolt főépületben."

A polgármester ígéri, hogy a pervesztés és a város 480 milliós hiánya ellenére nem zárják be a kisiskolákat, és nem bocsátják el a tanítónőket. A város nem szándékozik végrehajtani az ítéletet. A fellebbezésre szerintük elég alapot ad az a tény, hogy szakértőik véleményét a bíró nem vette figyelembe, valamint a kirendelt közoktatási szakértő, Tuza Tibor állítólagos elfogultsága.