A Magyar Nemzet szombati számában folytatódott a (természetesen) cigányok által művelt emberkereskedelmet, kurvafuttatást és gyilkosságokat tárgyaló cikksorozat Lukács Csaba tollából. (Első, a cikkből is hivatkozott rész ITT)

Mivel hivatalosan online az anyag még nem érhető el, azt beszkenneltük. Az Interneten elsőként nálunk olvasható – mint mindig.

Tippek a szaunából
Miért tették át működési területüket Amszterdamba a nyíregyházi futtatók?

Nyíregyházáról és környékéről ment ki a legtöbb magyar lány az amszterdami vörös lámpás negyedbe dolgozni - derült ki három héttel ezelőtt közölt riportunkból. Most a szabolcsi városba látogattunk el, hogy megpróbáljunk választ találni a kérdésre, miért pont onnan.

Izzadok egy nyíregyházi fürdő szaunájában, mellettem hatalmas bicepszű férfi paskolja magát falapáttal. Nyakában olyan vastag arany nyaklánc, hogy akár a kutyát is meg lehetne kötni vele. Szép a lánca, mondom neki, hogy teljen az idő, mire elégedetten bólint: mások is dicsérték! 254 grammos, nem volt olcsó — mondja.

Szó szót követ, jól elbeszélgetünk. Nem tudom, hogy az intim hangulatnak köszönhető-e, de szokatlanul őszinte. Nyíltan beszél arról is, hogy ma már nem lehet olyan „egyszerű törvénytelenségekből" megélni, mint a zsarolás, befenyítés, védelmi pénz szedése, ugyanis elfogyott a pénz, forgalom híján a szórakozóhelyek is vegetálnak. Az autólopás sem nagy üzlet, a járgányt nagyon nyomott áron lehet eladni, és túl nagy a lebukás kockázata. Három lehetőség maradt: az ukrán cigaretta becsempészése és terítése, a drogkereskedelem meg a lányok futtatása. Ez utóbbit is csak külföldön — itthon ugyanis ez iránt is nagyon megcsappant a kereslet.

Mielőtt elmélyednénk a részletekben, tisztázzuk, mit is kerestem én Nyíregyházán. Nemrég terjedelmes helyszíni riportban számoltam be lapunkban arról (Nyíregyháza utca. Magyar Nemzet Magazin, 2009. szeptember 12.), hogy Amszterdam vigalmi negyedét ellepték a magyar lányok, annak is köszönhetően, hogy itthoni futtatók telepedtek rá a világváros vörös lámpás negyedére. Lányaink az óváros összes utcájában megtalálhatók, de két utca szinte kizárólag az övék: a Molensteeg és a rá merőleges csatorna partjain futó, több száz méter hosszú Oudezijds Achterburgwal. Előbbit a környékbeliek egyszerűen csak Nyíregyháza utcának hívják, mert a lányok döntő többsége a szabolcsi városból érkezett. Közülük egyet már hiába várnak otthon: a 19. életévét alig betölt tölt Bertit február 23-án hajnalban meggyilkolták.

A holland rendőrség emberkereskedelem elleni osztálya tavaly nyáron hét, decemberben három, az idén eddig két magyar állampolgárt tartóztatott le, mindannyian szabolcsi romák. (Kuruc.info: ha valakinek bármi kétsége lett volna…) Utóbbi kettőt a magyar hatóságokkal közösen, Nyíregyházán fogták el. A megalapozott gyanú: emberkereskedelem, valamint prostituáltak kizsákmányolása. A nemzetközi akciónak köszönhetően le tudták foglalni a vagyonukat is: többkilónyi arany ékszert, jelentős mennyiségű készpénzt, plazmatévéket és három nagy értékű személygépkocsit. A jelenség már a holland statisztikában is világosan tükröződik: az utóbbi három évben majdnem megnégyszereződött azoknak a magyar prostituáltaknak a száma, akik a stricik elől menekülve a helyi rendőrségtől kértek védelmet. Ezzel hazánk a negyedik lett az amszterdami toplistán: a helyiek mellett csak a kínai és a nigériai lányokról derült ki többször, hogy emberkereskedők áldozatává váltak.

A magyar striciket nehezebb lebuktatni, hiszen uniós állampolgárokként jogszerűen tartózkodnak Amszterdamban, és az iskolázatlan, a magyaron kívül más nyelvet nem beszélő lányokat is sokkal könnyebben sakkban tudják tartani a bűnözők. A szakemberek úgy vélik, jól szervezett, legalább száz főt számláló, szabolcsi romákból (Kuruc.info: legalább száz fő, és mind cigány. Szép arányok…) álló banda „exportálja" Hollandiába a lányokat.

Ülök a szaunában, és szájtátva hallgatom a sorjázó történeteket a helyi alvilágról. Az említett Bertit állítólag azért ölték meg Amszterdamban, mert szerelmes lett belé egyik ügyfele, és a lány „levette" harmincötezer euróval. Ezt nem tűrték a helyi nehézfiúk, és megüzenték a lány futtatójának, hogy ha beteszi a lábát a holland fővárosba, neki is fültől fülig vágják a torkát. Lányt futtatni különben nagy üzlet: egy hajtós, bevállalós prostituált havi másfél millió forintot is meg tud keresni a stricijének, és akad, aki öt-hat lánnyal dolgozik egyszerre. Nemcsak Hollandiába járnak: Németországban, Svájcban, Bécsben is szép számban találhatók magyar lányok.

Szóba kerülnek a nemrég letartóztatottak is, informátorom személyesen ismerte őket. Azt állítja, a rendőrség időközben kénytelen volt visszaadni az elkobzott javakat, mert a lányok nem vallottak futtatóikra. A szabadlábon lévő rokonság már jár a visszakapott X5-ös BMW-vel, állítja.

Mielőtt elköszönnék, még hasznos tippeket ad, hova látogassak el éjszaka, és megmondja a becenevét is, hogy rá hivatkozhassak a biztonsági őröknél. Később kiderül, hogy a jelszó kiváló: a név bebocsátást jelent a város legexkluzívabb bordélyházaiba. Az egyikben ukrán, a másikban moldovai lányt is látunk a helyiek mellett; a magyarokból a kevésbé szépek maradtak itthon. Lám, ebben a műfajban is az történik, ami például az egészségügyben: úgy néz ki, hogy mindenki, aki teheti, eggyel nyugatabbra lép: az erdélyi orvos Magyarországra jön dolgozni, a magyar meg Belgiumban vagy Angliában vállal munkát.

Szöget ütött a fejembe a visszaadott terepjáró, és megkerestem Orosz Istvánt, a megyei rendőr-főkapitányság alezredesét (aki ebben az ügyben nyomozott), valamint a futtatás, emberkereskedelem dolgában szintén aktív Nemzeti Nyomozóiroda sajtóosztályát. Mindkét helyről a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjéhez, Fülöp Gergely rendőr századoshoz irányítottak, végül az ő közreműködésével sikerült magyarázatot kapnom kérdéseimre.

Orosz István válaszából kiderült, hogy informátorom értesülése nem helytálló, semmilyen lefoglalt érték nem került vissza a gyanúsítottakhoz. A kisebb helyen elférő értékeket a holland rendőrök elvitték, a gépkocsikat Magyarországon helyezték el a tárolásra szerződött partnernél. A bandából jelenleg egy személy áll körözés alatt. (Kuruc.info: vajon kinek higgyünk inkább: az MSZP által kézivezérelt, a cigánybűnözés elbagatellizálását felsőfokon végző, még a statisztikákban is hazudó sünöknek vagy egy, az “éjszakai életben” nyakig benne levő informátornak?)

Megkérdeztük azt is, hány szülő tett feljelentést náluk amiatt, hogy valaki prostitúcióra kényszerítette a lányát.

„Tavaly január 1-jétől a mai napig hat ilyen feljelentés érkezett a megyei főkapitánysághoz szülőktől vagy maguktól a prostituáltaktól — így a válasz. — A nyomozást valamennyi esetben meg kellett szüntetni bűncselekmény hiányában, az eljárás során beszerzett adatok ugyanis arra utaltak, hogy a lányok önszántukból vállaltak prostitúciós tevékenységet Hollandiában. (Kuruc.info: megint csak: hiszi a piszi) E nyomozati adatok szerint a lányok csak később gondolták meg magukat, amikor az üzletmenet nem úgy alakult, ahogy eltervezték." (Talán erre gondolt informátorom, amikor azt állította, a lányok nem vallottak futtatóikra.)

Kíváncsiak voltunk arra is, a rendőrség szerint miért pont Nyíregyházáról és közvetlen környékéről kerül ki a legtöbb lány Hollandiába. A rendőrök szerint ennek egyik lehetséges oka, hogy Nyíregyházán és környékén a prostitúcióval foglalkozó bűnözői csoportok ellen számos esetben folytattak eljárást, ezért más működési terület után néztek. Van, aki információik szerint azóta más bűncselekményekből próbálja eltartani magát, és akad, aki az európai határok átjárhatóbbá válásával Hollandiába helyezte át működési területét. „Ott egyrészt több lehetőség van a legális prostitúcióra, másrészt nagyobb a fizetőképes kereslet, mint Nyíregyházán" — írta e-mailjében az alezredes.

Szombat este van, szétnézek a szórakozóhelyeken is. A szaunában kapott tippek közül a Barbizont látogatom meg először, Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdőnél van. Bár tizenegy óra múlt, alig vannak néhányan, a kellemes funkyzenére mindössze egy pár ropja. Továbbindulok a nagyhalászi Júlia Centrál felé — az egész várost teleplakátolták a szórakozóhely hirdetésével, és a vendégcsalogatónak kitett nagy mellű nő mellett nem lehetett úgy elmenni, hogy ne kalandozzon el a tekintet a halmokon. Megérkezem a faluba, de elhajtok a szórakozóhely mellett, mert kívülről falusi korcsmának tetszik, és a tetején sincsenek hatalmas pásztázó reflektorok, mint azt a balatoni diszkóknál megszokhattuk. Bent jóval impozánsabb a hely: két szint, hatalmas táncterem, sok apró zug, ahova be lehet ülni. Egyik ámulatból a másikba esem: a belépti díj alig hatszáz forint (egy menő fővárosi klubban akár több ezret is le kell szurkolni), ráadásul ebből négyszáz forintot el is lehet fogyasztani a bárnál. Az italárak szintén barátiak: míg egy átlagos budapesti szórakozóhelyen a minőségi röviditalok ezer forint fölött kezdődnek négycentenként, itt négyszázért adnak ugyanennyit két deci kólával. Ráadásul, amikor kollégámmal kettőt rendelek, négyet kapunk, mert egyet fizet, kettőt kap akció van!

Tehát itt kétezer forintból mattrészegre ihatja magát valaki, ötezerből pedig már a barátait is leitathatja, mégis alig látni dülöngélő embert. Fél ház van, a táncparketten nem lökdösik egymást a tucc-tucc zenére lazuló fiatalok. Nagyon sok a tinédzser, de lányból lényegesen kevesebb van, mint fiúból. Rend van, a táncparkett körül féltucatnyi biztonsági ember figyel, elképzelni sem tudom, ilyen árak mellett hogyan termeli ki a fizetésüket ez a hely.

Aranyláncos stricinek, igazi nehézfiúnak itt most nyomát sem látni, igaz, behálózható tinilányból sincs sok.

Vasárnap délben sétálok Nyíregyháza gyönyörű szépen felújított belvárosában. Meghökkentően kihalt minden. Csak a Korzó nevezetű pláza körül látni némi mozgást. Válság van, a vendéglők, kávézók is üresek.

Ez a Nyíregyháza utca nem sokban hasonlít az amszterdamihoz.