Cigányügyben ma már kétszer is idéztük a baloldali, kádárista, MSZP-s, így rászízmussal, mokkaellenes gyűlöletkeltési hajlandósággal igazán nem vádolható Moldova Györgyöt. (Mindkét anyag kötelező olvasmány; ha még nem tettük volna, feltétlen olvassuk el őket ITT és ITT.)

Három a magyar igazság – álljék itt egy idézet az eredetiben ITT található “Európa hátsó udvara” művéből. Szinte minden egyes mondatára, megállapítására már ezermillió példát hoztunk: a farkukból élnek meg, nem munkából; nem akarnak dolgozni, inkább a segílykén élősködnek; cigánytelepen jobban tesszük, ha semmiképp nem állunk meg a kocsival, bármi történik is (Olaszliszka) stb.

Bevezetésként ide iktatok néhány, cigányokkal kapcsolatos mondást és történetet, melyet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei útjaimon hallottam, azt hiszem, minden elemzésnél pontosabban jelzik a kialakult állapotokat.

a) „Ha egy cigánycsecsemőnek kiesik a szájából a csecs, nem azt mondja, hogy »cicit!«, hanem azt, hogy »pénzt!«

b) „Ha megkapják a szociális segélyt, a cigánygyerekek két napig kolbásszal verekszenek.”

c) „Ne munkát szerezz nekünk, hanem pénzt!” – mondták állítólag a szervezőnek. (Kuruc.info: persze ez nem fogja zavarni a zsIndexet meg a többi genny fajvédőt, hogy továbbra is azt bizonygassák, szegínromákok dolgoznának, ha lenne munkahely és felvennénk őket dolgozni – lásd EZT…)

d) „A cigánynak csak annyi köze van a földhöz, hogy rászarik és beletemetik. Nem ért hozzá, nincs benne a génjeiben, amit egy parasztnak el kell tűrnie.”

e) „Többségi kisebbség, majd ők megoldják a magyar kérdést.”

f) A Gemzse községen átvezető országúton két sebességjelző tábla van kitéve egymás közelében. A magyarok lakta részen 50 kilométeres a felső limit, a cigánytelep előtt viszont 60. Elhelyezői talán arra gondoltak, hogy ha az autó gyorsabban halad, nehezebben tud fékezni.

g) Egy cigány „rabsic” halat lopott egy gazdaság tavából. Mikor elkapták, a zsákmányához hozzátettek még húsz kiló halat, mert így meghaladva a „vétség”-nél meghatározott anyagi értéket, a tette bűncselekménynek minősült, melyet a törvény szigorúbban büntet.

h) Egy nyugati küldöttség járt Mátészalkán, szokás szerint a vendégeket körülvitték a városban. A perifériára kiérve az utca túloldalán meglátták a lerobbant cigánytelepet. Meg akarták nézni, de a kísérőjük visszatartotta őket:

– Az már Románia, oda nem megyünk.

i) A k-i polgármester bizalmas körben elfogyasztott néhány féldeci pálinka után ki szokta fejteni a cigánykérdéssel kapcsolatos felfogását, abból idézek néhány tanulságos részletet:

1. Nálunk nem lopnak a cigányok, és nem jelentgetnek fel senkit: összejövünk néhányan, és megverjük őket.

2. Azt mondja nekem az egyik „brazil”: – Engem nem érdekel a közmunka, polgármester úr, én a farkam után élek – vagyis csinál egy rahedli gyereket, és kapja utánuk a családi pótlékot. Van a faluban egy cigányasszony, aki tíz év után szült újra, hogy pénzhez jusson.

3. Az egyik cigánycsalád hajlandó volt beköltözni Csengerre, ha fizetünk nekik lelépést. Megadtam, amit kértek, de ahogy elindult velük a teherautó, hívtam nyolc markos fiút, és összedöntöttük a házukat. Egy hét múlva már jöttek vissza, de nem volt hová.

4. „Az nem igaz, hogy én nem szeretem a cigányokat, az utolsót meg is kóstolnám.”

j) „A régi rendszer cigányokat felemelő szándéka evangéliumi jellegű volt, de nem bizonyult hatásosnak, mert hiányzott belőle az ellenőrzés és a számonkérés.” (Egy református pap)