A konspirációs teóriák (konteó) blog jól sikerült összefoglaló anyaga következik a cigánygyilkosságok lehetséges elkövetőiről.

Annak ellenére lehozzuk, hogy igencsak hiányoljuk belőle pl. a sima uzsorás / strici-leszámolós, befenyítős, a rokonságban / az utcában a fizetési fegyelmet erősítő szálat, valamint annak a megemlítését, hogy a támadásokat nehezen tudnák megszervezni azok, akik nem romák (vagy nem akként néznek ki). Arról sem ír az anyag az 1.1.) A szélsőjobb volt pontban (a témát csak a rendőrök kapcsán említi), hogy ha közülünk került volna ki a gyilkos, akkor is különösen figyelt volna, hogy Sztojka Iván-kaliberű maffiózókat vadásszon le, és még csak véletlenül sem nőket és gyerekeket. Ez utóbbiak meggyilkolása különösen kontraproduktív (sajnálat- és szánalomkeltő), és egyetlen normális, a radikális jobboldalért felelősséget érző ember nem akarhatja, hogy emiatt forduljon az ország közvéleménye a Jobbik / a Gárda stb. ellen.

Ennek ellenére nagyon érdekes, új témákat feldob, pl. az 1.2.) A szélsőbalhoz kötődő csoport volt, a 4.) A szervezett bűnözés tehet róla vagy az 5.) A kiképzés-verzió. Ezen felül rengeteg olyan plusz információt ad, amelyeket érdemes meggondolni. Ilyen például az, hogy vezető politikusok nem nagyon akartak leutazni a temetésre. Ezzel kapcsolatos az író, tiboru megjegyzése is a kommentek között: “Hát igen; ha mondjuk a Bajnai fülébe azt súgták egy héttel ezelőtt a főrendőrök, hogy "miniszterelnök úr, nem etnikai alapú gyilkosságok ezek, hanem úgy néz ki, hogy a szerencsétlenek nem adták meg a tartozásukat az ugyancsak cigány uzsorásoknak", akkor nem csodálom, hogy nem ment el a temetésre...”

Az eredeti cikkben számtalan képillusztráció volt, aki azokra kíváncsi, ITT találja azokat.

A cigánygyilkosságok

Bármennyire is szerettük volna azt hinni, hogy a konteóblog független a napi aktualitásoktól, az utcán járva, emberekkel beszélgetve rá kellett döbbennünk, hogy nem tudjuk kivonni magunkat a közvélemény nyomása alól.

Megszakítjuk tehát a konteóblog nyári pihenését, s mai friss posztunkban (haladó hagyományaink szellemében) megkíséreljük felvázolni az elmúlt egy év hazai cigánygyilkosságainak lehetséges hátterét, magyarázatát, indítékait. Előrebocsájtjuk, hogy sem a melegvizet, sem a kanálban a mélyedést nem fogjuk ismét feltalálni, mindössze rendszerezni szeretnénk az emberölés-sorozattal kapcsolatos elméleteket. Persze a Molotov-koktélos és más jellegű erőszakos, megfélemlítő esetek is ebbe a körbe tartoznak, még ha külön nem is emeljük ki ezeket.

Hogy a száraz tények mit is mutatnak, szerintem mindenki tudja, aki az elmúlt hónapokban akár csak egyszer is fellapozott egy újságot, megnyitott egy hírportált vagy leugrott a sarki kocsmába bedobni egy unicum/dreher kombót. Nem áll szándékomban kriminalisztikai (főként pedig nem kriminológiai) elemzésbe fogni, ezért elégedjetek meg annyi előzmény-ismertetéssel, hogy az elmúlt tíz hónapban hat cigány embert lőttek agyon mindeddig ismeretlen elkövetők; a borsodi Nagycsécs (2), a szabolcsi Tiszalök (1) és Kisléta (1), valamint a Pest megyei Tatárszentgyörgy (2) neve mellé szúrhatunk be egy-egy fekete zászlót a képzeletbeli Magyarország-térképen.

Az amatőr átlagembert természetesen ugyanaz érdekli, ami a profi nyomozót és a politikusokat, vagy a hazai és nemzetközi civil szervezeteket is: ki tette és miért? Az illetékes magyar bűnüldözőknek az ügyben felmutatott (szakmai és kommunikációs) szerencsétlenkedésére is több magyarázat van, amit mindenki hozzáképzelhet az adott konteók olvasásakor.

És akkor lássuk, hogyan szólnak a fontosabb összeesküvéselméletek arról, hogy kik, kinek a megbízásából, milyen motiváció által vezérelve gyilkoltak meg (eddig) hat, cigány származású magyar állampolgárt Magyarországon.
1.) Politikai szélsőségesek tették

1.1.) A szélsőjobb volt

A nyomozástan egyik (ritkán, s akkor is csak a csavaros sztorijú bűnügyi regényekben cáfolt) empirikus alapvetése, hogy az esetek többségében a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb magyarázat lesz a helyes (lásd még az Ockham/Occam borotvája néven elhíresült elmélet, amit Conan Doyle-tól Umberto Eco-ig sokan, számtalan műben felhasználtak még a virtuális nyomozók által folytatott felderítések során is).

Vagy ahogy az amerikaiak egyik kedvenc közmondása állítja: ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy totyog, mint egy kacsa és úgy hápog, mint egy kacsa, nos, az nagy valószínűséggel tényleg egy kacsa lesz és nem mondjuk orrszarvú.

Szóval: a hazai szélsőjobb tette. Arról, hogy konkrétan a Magyar Gárda, vagy a jó pár ismert (és legalább ennyi, a nagyközönség által nem ismert) epigon-szervezet valamelyikének tagjai voltak, a vélemények ugyancsak megoszlanak, de ez már olyan részletkérdés, amivel nem bontjuk tovább az elméletek piramis-struktúráját. Esetleg majd olvasóink, a kommentek között.

Céljuk egyértelmű: tele van a zsákjuk a „cigánybűnözéssel”, na és meg akarják mutatni, hogy ki is az úr ebben az országban. Járulékos eredményként természetesen örömmel fogadnák, ha egyik nagy kedvencük, a jelenlegi kormány igazságügyi és rendészeti minisztere belebukna a sikertelen rendőrségi nyomozásba – merthogy sikertelen és eredménytelen marad, abban az elkövetők nem kételkednek.

1.2.) A szélsőbalhoz kötődő csoport volt

A gyilkosok ideológiailag olyannyira távol állnak a szélsőjobbtól, hogy kénytelenek vagyunk őket szélsőbalosként aposztrofálni, noha a klasszikus anarchisták nem feltétlenül arról híresültek el, hogy sörétes puskával ötéves gyerekeket lőjenek hátba, de ne feledjük: a Baader-Meinhof társulat vagy a Vörös Brigádok azonban úgy harminc-negyven évvel ezelőtt tudtak ám véres jeleneteket produkálni...

A tettesek csavart visznek a dologba: mivel tudják, hogy automatikusan (majdnem) mindenki gyűlölt ellenségeikre, a szélsőjobbra (nácikra, fasisztákra, nyilasokra, fajvédőkre, stb.) fog gondolni, belevágnak hát a cigányok elleni hajtóvadászatba, abban bízva, hogy a társadalom előbb-utóbb olyan, elemi erejű felháborodással fog a politikai paletta jobbszéle felé fordulni, amely aztán minimum a Jobbik betiltását fogja eredményezni. Na és persze azt sem bánnák, ha a mélyben állítólag már szerveződő roma önvédelmi csoportok egy kellemes, nyárutói hajnalon bekopognának mondjuk Vona Gábor ajtaján és az igazságszolgáltatást a kezükbe véve kategorikus pontot tennének az ügy végére. 

Hogy az 1.1.) vagy az 1.2.) mögött áll-e számottevő, parlamenti erő… nos, a vélemények itt is megoszlanak: a háttérben felmerül természetesen a Fidesz, az MSZP avagy az SZDSZ (az ellenszurkolók szemében egyformán sátáni) körvonala, és Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc vagy (izé, ki is a szadesz mostani főgonosza..?) luciferi mosolya is komoly szerepet kap bizonyos elképzelésekben. Ők lennének a felbújtók, a rémtettek eszmei szerzői, kiötlői.

Ide tartozik az az oldalhajtású konteó is, hogy egyenesen a kormány (ezen belül  Szilvásy ex-, valamint Ficsor és Draskovics jelenlegi miniszterek tervelték ki az egészet, a teljes jobboldal lejáratása és az emberek figyelmének elterelése céljából.
2.) Politikai mozgalomtól független csoport tette

2.1.) Aktív és nyugállományú rendőrök az elkövetők

A Köztársaság különböző fegyveres testületein belül uralkodó cigányellenesség senki számára nem meglepetés; tessék elolvasni például Moldova György „Bűn az élet” című könyvét, vagy tessék elmenni egy olyan kocsmába, ahol rendőrök a törzsvendégek.

Szóval a rengeteg hiábavaló nyomozásba belefáradt, tettre kész (khm) egyenruhások és civil nyomozók kis csoportja összehajolt egy sörfoltos asztal fölött, elhatározva, hogy a dél-amerikai igazságosztó bandák mintájára megalakítják saját társaságukat. Ennek célja a hazai bűnözésből messze a demográfiai arányszámaik felett részt vállaló romák megleckéztetése, megfélemlítése, illetve jelzés küldése a többségi társadalom felé: nem vagytok egyedül, mi itt vagyunk és őrködünk, vigyázunk rátok.

A rendőrök, akiknek elegük van a szabadlábon védekező kőkemény bűnözőkből, a nevetséges büntetéssel sújtott rablókból, a házkutatásokkor a pofájukba röhögő orgazdákból, az egyre gyakoribb „családi” tömegverekedésekből, ahol azért kockáztatják testi épségüket, mert tucatnyi, egyenként tíz évet már a fegyházban töltött, egymást késekel és fejszékkel fenyegető részeg barmot kell szétválasztaniuk, akik aztán egyesült erővel ellenük fordulnak…

Hiszen ki ismerné a rendőröknél jobban a nyomozástechnikai és –taktikai módszereket, a helyszínelés, a nyomrögzítés tudományát, a tanúkutatás csínját-bínját, a térfigyelő kamerákból nyerhető információk felhasználási lehetőségeit, a mobiltelefonok cellapozíciói értékelésének és a híváslisták elemzésének korlátait? Ki tudna esetleg még a nyomozás során is beavatkozni és a véletlenül figyelmen kívül hagyott apróságokat eltüntetni (vagy éppen ellenkezőleg: elhelyezni ilyeneket a megfelelő helyszíneken?)

Kiknek vannak formális és informális kapcsolataik a közigazgatás minden szintjén? Ki tud egy igazolvány felmutatásával bárkitől információt szerezni? Kikhez futnak be az alvilági besúgók hírei, értesülései? Kik bánnak jól a fegyverekkel, kiknek esetében nem meglepő, ha dzsekijükből esetleg lőporszag árad, vagy ha hajnali háromkor érnek haza a „nem tervezett, sürgős szolgálati felada” ellátásából? Kiktől fogadja el szemrebbenés nélkül a család, az ismerősök, a barátok, hogy „na, erről bocs, de nem beszélhetek!”.

Nem is folytatom. A rendőrök összetartása, a mundér becsületének védelme érdekében kifejtett erőfeszítésük közismert. És még az sem zárható ki, hogy a csapat egyre csak bővül, hiszen a „sikerek” láttán új érdeklődők is kinyilváníthatják csatlakozási szándékukat. No, ez lesz talán a vesztük is, hiszen a belső elhárítás (a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata)  előbb-utóbb biztosan lecsap a lehetőségre.

És emlékezzünk csak: az utóbbi időben az illetékesek mintha elkezdték volna adagolni a közvéleménynek ezt a lehetőséget; finom célzások már elhangoztak hivatalos szájakból is arra vonatkozóan, hogy hát, izé, nem zárható ki, az elkövetők jól kezelik a lőfegyvereket, valahol jártasságot szereztek, talán egykori rendőrök is lehetnek közöttük, satöbbi...

Egyetlen – komoly – kérdés merül fel ezzel a verzióval kapcsolatban: miért nem közismert bűnözőket végeznek ki? Miért egy dohányszedésből élő 48 éves nőt, miért ötéves gyereket, miért éppen hajnalban dolgozni igyekvő fiatalembert?

Gyávák lennének? Vagy ez csak ezután jön? Meglátjuk.

2.2.) Spontán szerveződő állampolgári csoport

Az embereknek tényleg kezd elegük lenni a cigányság külső imázsát meghatározó antiszociális elemekből. Elegük abból, hogy a vidéki közbiztonság helyzete lassan a apró településeken a legtragikusabb (pedig ez évtizedeken keresztül nem így volt); hogy sem a majorság, sem a zöldségeskert terményei, sem a gyümölcsfák nincsenek biztonságban; hogy betörik az ablakokat, hogy idős embereket bántalmaznak (néha gyilkolnak) pár ezer forintért, hogy a nyolcgyerekes anya a segélyt és a családi pótlékot három nap alatt eljátékgépezi és/vagy elissza, aztán megy cirkuszozni a polgármesteri hivatal elé…

De legfőképpen abból van elegük az embereknek, hogy az Állam (látszólag) semmit sem tesz az áldatlan állapotok ellen. És mi ilyenkor a teljesen logikus, abszolút prognosztizálható lépés, ami csak idő kérdése?

Igen, önvédelmi csoportok fognak szerveződni (talán a meglévő polgárőrség vázára, esetleg azzal párhuzamosan; emlékezzünk csak, hogy egyes polgárőrök már tettek is egy-két olyan lépést, amely arra enged következtetni, hogy ennek a verziónak is megvan a maga valóságmagja...), tehát csoportok szerveződnek, amelyek a saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást. Mindegyikük elvesztett már valamit vagy valakit, s a veszteségért (jogosan vagy jogtalanul – ez itt most nem számít) a cigányokat okolja. Katonaviselt ember a legkisebb településen is akad, egy-egy vadászfegyvert és lőszert beszerezni nem olyan nagy kihívás, s Charles Bronson óta tudjuk, hogy a bosszúvágy az egyetlen számbavehető, komoly alternatív energiaforrás…

2.3.) A cigányok maguk csinálják

A tavalyi év folyamán a romák világlátottabb és militánsabb körei (igen, nekik is vannak katonaviselt embereik, akiket ilyen-olyan okokból nem vettek fel sem a Honvédséghez, sem a Rendőrséghez, de ettől még ugyanúgy rá bírnak izgulni a fegyverekre és a militarista külsőségekre), szóval a cigányság egyes csoportjai rájöttek, hogy a Földön végigrobogó világgazdasági válságnál jobb alkalmat keresve sem találhatnak arra, hogy önnön kiszolgáltatottságuk, a többségi társadalom általi állandó és egyre hangsúlyosabb megbélyegzésük felett érzett elkeseredésüknek ilyen véres módon adjanak hangot.

A Jobbik megerősödése, a Magyar Gárda (és csatolt részeinek) megjelenése csak olaj volt a tűzre: rádöbbentek, hogy itt előbb-utóbb pogrom lesz, de akkor ez kicsúszik az ellenőrzésük alól.

Borzalmasnak hangzik, de ugyanazt a szabályrendszert és gyakorlatot követték, mint amit annó az indián regényekből mindenki által ismert Old Shatterhand, aki úgy menekült meg a préritűztől, hogy maga is tüzet gyújtott. Ezt a szakirodalom (J. F. Coopertől Karl Mayig) ellentűznek nevezi. Az ellentűz hatására a főhős közvetlen környezetében elégett minden száraz kaktusz meg kóró, úgyhogy mire az igazi tűz odaért, már nincs éghető anyag a környéken, vagyis Old Shatterhand (esetleg Winnetou vagy maga az Utolsó Mohikán) életben marad.

Na meg aztán abban is reménykedtek, hogy a sorozatgyilkosságokra való hivatkozással, az ártatlan áldozatok minduntalan felemlegetésével a Jobbik és a Magyar Gárda lába alól is kirúghatják a sámlit; ez a magyarázata annak, hogy tényleg szerencsétlen nyomorultakat gyilkolnak halomra, nem pedig szabadlábon levő, kőkemény roma bűnözőket, akikért a szorosabb családon és üzleti körön kívül (alig pár ezer emberről beszélünk) senki egyetlen könnycseppet sem ejtene.
3.) Titkosszolgálati műveletről van (volt, lesz) szó

3.1.) A hazai titkosszolgálatok voltak

Azt, hogy minden intelligens szervíznek van egy olyan speciális egysége, amely kifejezetten a mocskos műveletek végrehajtására szakosodott, mindenki tudja, aki akár csak egyetlen Ludlum vagy John Le Carré könyvet is elolvasott. Hogy Különleges Osztagnak, Rendkívüli Ügyek Referatúrájának vagy simán – teszem azt – Y Ügyosztálynak hívják, teljesen mindegy.

Nos, kedves barátaim, a hazai srácok sem csinálják ezt másképpen. A hadrendi számukat és/vagy azt, hogy pontosan mi is áll a fejlécükben, nem ismertjük (ha ismernénk, akkor sem írhatnánk ide), de a lényeg változatlan: bizony-bizony sem a belső elhárítással és az alkotmányos rend védelmével megbízott Nemzetbiztonsági Hivataltól, sem a külföldi hírszerzéssel foglalkozó Információs Hivataltól nem idegen a „különleges” jelzővel ellátott műveletek, játszmák, kombinációk vagy operációk végrehajtása – feltéve, ha a politikai akarat (és az erre vonatkozó engedély, esetleg csak a néma, de bátorító jelenlét) adott a megfelelő döntéshozók részéről.

Persze van, aki szerint a titkosszolgálatok lerázták magukról a politikai béklyót és önjáróak lettek (ezen verzió fogyasztóinak ajánlom utóételként Laborc Sándor lemondását, Ficsor miniszter belengetett – és ugyancsak szeptemberre ígért – távozását, satöbbi), de a lényeg nem változik: a nemzetbiztonsági szolgálatok tervelték ki az egészet, annak érdekében, hogy

ad egy: a társadalom figyelmét eltereljék a valós (szociális, egzisztenciális, stb.) problémákról;

ad kettő: a nekik is folyamatos fejfájást okozó jobboldali szélsőségek lába alól kihúzzák a szőnyeget.

A klasszikus nyomozóhatóság, vagyis a rendőrség – valódi szaró galamb módjára – csak ide-oda toporog, hiszen profik állnak a sorozat mögött; olyan szakemberek, akik Moszkvában, Langleyben és Tel Avivban tanulták a szakmát. Hogyan is vehetné fel a versenyt ezekkel a vérprofikkal az RTF-en nemrégen végzett, 24 éves nyomozó hadnagy, aki talán még mindig elhányja magát, ha egy szitává lőtt óvodás tetemét helyszíneli…

3.2.) Külföldi titkosszolgálatok voltak

Itt megint lehetne legalább három vagy négy al-alpont, a román SIE-től kezdve az oroszokig, de akkora különbségek nincsenek az elméletek között, ezért az alábbiakban a legvalószínűbbnek tűnő szlovák SIS-en keresztül modellezzük a határon túli felforgatók indítékait.

Szóval északi tót szomszédaink (a nagyon alkoholista és legalább annyira buggyant Slotáékkal karöltve) jól kifundálták, hogy Magyarország nemzetközi megítélésének kifejezetten ártana egy olyan eseménysorozat, amely arra világít rá, hogy Budapest nemcsak elnyomja és asszimilálja a területén élő nemzetiségeket, hanem – felelőtlen belpolitikájának köszönhetően – olyan helyzetet is teremt, amelynek hatására gyakorlatilag hajtóvadászat folyik a különféle etnikai kisebbségek ellen. Az Aranykéz utca óta tudjuk, hogy Pozsonyban nem szívbajosok irányítják a szlovák titkosszolgálatot, de hogy erre ilyen csattanós és véres bizonyítéksorozat is megkeletkezik, na, ezt nem hittük volna…

A SIS – nagyon ügyesen – a jelentős számú szlovákiai roma kisebbség érzelmeire is apellál, akik ily módon (ha választaniuk kell érzelmileg a magyarok és a szlovákok között) automatikusan a tótokat fogják preferálni. Persze odaát is vannak cigányellenes megmozdulások, de egy-két szórványos pofon és üres üveggel történő megdobálás azért elég messze van a gyermekeket sem kímélő sorozatgyilkosságtól…

A nemzetközi szervezeteknél is kiválóan lehet érvelni Magyarország ellen: ezek ugatnak kisebbségi jogokról, autonómiatörekvésekről, anyanyelv-használatról? Ezek, ahol rendszeresen mészárolják az etnikai kisebbségek – amúgy teljesen ártatlan, hétköznapi életet élő – tagjait?! Ugyan már, tisztelt EU, kedves Európai Parlament, áldott Amnesty International… Vigyázó szemetek Magyarországra vessétek és szörnyűlködjetek!

Összefoglalva: egy alapos helyszínfelmérést és környezettanulmányt követően átlag háromhavonta átjön egy szlovák kommandó a schengeni határon (nem nagy durranás, mindannyian tudjuk), eltesz láb alól egy-két magyar cigányembert, majd dolgukvégeztével visszavonulnak és kalap-kabát; a magyar bűnüldözők meg nyomozzanak, a politikusok meg harapják át egymás torkát, és Magyarország lehetőleg minél gyorsabban lépjen rá a (virtuális vagy valódi) polgárháború felé vezető ösvényre.

Ha a szomszédaim telkén kizárólag csilivili paloták állnak, az én sima családi házam szánalmas és nevetséges lesz; de ha akár csak egyetlen szomszédom is düledező, bevert ablakú putriban lakik, ahonnan az emésztőgödör bűze szállingózik a nagyvilágba, a máskülönben alsókategóriás portám rögtön elfogadhatóvá válik, és már az sem szúr szemet, ha nem nyírom rendszeresen a füvet.
4.) A szervezett bűnözés tehet róla

A nemzetközi kapcsolatokkal bőven ellátott hazai bűnözők elemi érdeke, hogy a nyomozók ki se látsszanak a melóból. Nem tudom, el bírja-e képzelni a kedves olvasó, hogy a hírekben is felbukkanó száz (illetve legújabban 120) fős nyomozócsapat energiáit bizony máshonnan vonják el.

Azért csak gyorsan – és szigorúan jegyzőkönyvön kívül – teszem hozzá, hogy nem kell ám ezt a 120 főt olyan komolyan venni; Bencze főkapitány és stábja sohasem az igazmondásáról volt híres; egy kicsit füllentősök, na.

Ha lenne egy tökös, bevállalós politikus vagy újságíró, aki utánamenne és megpiszkálná ezt a bombasztikus kijelentést, biztos vagyok abban, hogy kiderülne ám perceken belül, hogy a bűvös 120 fő úgy jön ki, hogy a havonta egyszer egy eligazításon részt vevő szabolcsi körzeti megbízottakat ugyanúgy beleszámolták, mint azt az értékelőtisztet, aki hetente egyszer a frissen beszerzett, gyanús mobiltelefonszámok híváslistáit 40 perc alatt átfuttatja a speciálisan ilyen célból beszerzett (és vélelmezhetően nem olcsó), amúgy csapnivaló szoftveren. Szóval a százhúsz jó esetben mondjuk negyven (esetleg harminckettő), de ez akkor is kurvasok, ha azt vesszük, hogy egy átlagos kapitányságon ennél kevesebb a bűnügyes.

Tehát a szervezett bűnözés kidolgozott egy – mindeddig működőképesnek tűnő – forgatókönyvet, melynek hatására kevesebb rendőr foglalkozik az embercsempészéssel, fegyverkereskedelemmel, kábszerrel, rablásokkal – de legalábbis kevesebb ideje marad rá.
5.) A kiképzés-verzió

Van egy konteó-verzió, amely szerint a bűnözők (vagy a titkosszolgálatok, esetleg külföldi zsoldosok, netán terrorcsoportok, mint az IRA vagy az ETA) egyfajta kiképzési témaként, illetve alanyként használják a szerencsétlen magyar cigányokat: itt gyakorolnak a majdani bérgyilkosok; és mivel nálunk tényleg minimális a lebukás veszélye (lásd még az általunk is feldogozott móri ügyet, ahol több tucat rendőr, ügyész és bíró szemrebbenés nélkül ráverte a balhét arra a két balfékre, és csak egy orbitális véletlen miatt került látókörbe a megboldogult Nagy László és a még hülyébb Weiszdorn Róbert), olyan ez nekik, mint egy szafaripark a kezdő vadászoknak, mielőtt belekóstolnának az igazi mulatságba.

Szóval gyakorolnak szorgalmasan, mert félnivalójuk a lebukástól nem sok van… Előbb-utóbb persze mindig akadnak áldozati bárányok, akik belekerülnek a szórásba és a Kaiser-Hajdú pároshoz hasonlóan kikiáltják őket elkövetőknek meg első számű közellenségnek (a nép megnyugtatását tartva szem előtt), de ne ugorjon be senki ezeknek a próbálkozásoknak: a cigánygyilkosságok valódi elkövetői még nagyon-nagyon távol állnak a lelepleződéstől; talán majd ők maguk fognak lökni egy koncot, egy-két huszadrangú senkit, aki ellen majdan az összes tárgyi bizonyíték szólni fog… Száz millió forint szép summa, még a szervezett bűnözés számára is…

És még egy apró, de figyelemreméltó körülmény: talán nem véletlen, hogy egyetlen közjogi méltóság sem ment el a legutóbbi temetésre… Véleményem szerint ők már tudnak valamit, s ez a valami olyan jellegű, hogy hetek, hónapok (vagy akár évek múlva) visszamenőlegesen is nevetségessé tenné a megjelenésüket. Nem, nem tudom, mi lehet, de úgy hallottam, hogy például a miniszzerelnök és a köztársasági elnök is komolyan fontolgatta a temetésen történő részvételt, de a rendőri vezetők jelentését, valamint a nemzetbiztonsági bizottság ülését követően mindketten – gyorsan és furcsán – letettek megjelenési szándékukról… Lehet, ők már tudnak valamit, amit mi, közönséges halandók még nem.
6.) A tettesek sima elmebetegek

Noha ezt a verziót igen kevéssé tartom valószínűnek, mégis megemlítem. Eszerint jó pár igazi őrült szaladgál odakint, fekete terepjáróval, vadászfegyverekkel, akiknek cselekedeteit hiába is próbálnánk racionálisan elemezni; lehet, az Úr hangját vélik hallani, de az is lehet, hogy a Sátánét. Elképzelhető, hogy egyszerűen sportból teszik, amit tesznek, s nem zárható ki, hogy olyan hasadt személyiségek, akik másnap elhűlve olvassák az újságokban a gyilkosságokról szóló beszámolókat, mert vagy nem emlékeznek rájuk, vagy egészen másként.