A zsIndex-portfólióba tartozó, fajvédő nyugat.hu érdemesnek találta a börtönviselt cigánybűnöző Vak Bundzsa (kapcsolódó cikkünk ITT) temetéséről külön cikket írni.

Ahogy például az alábbi képen is látható, igencsak alkalomhoz illően öltöztek a rokonyok:






Az eredeti cikk:

Eltemették a meggyilkolt Vak Bundzsát - videóval
Szombathelyen, a Jáki úti temetőben temették el a belvárosban nyakon szúrt férfit, Bundzsát. Kb. százötvenen kísérték utolsó útjára.

A Jáki úti temetőben csak Horváth Ede, azaz Bundzsa szűk családja állt a ravatalozóban, a temetésre érkezők kint, a fák alatt gyülekeztek. Az egyik családtag kérésére a koporsót szállító autó a szokottnál is lassabban hajtott, ekkor már a gyászolók is mögötte sétáltak.
 

A meggyilkolt Vak Bundzsa temetése

Mint arról korábban beszámoltunk, a 34 éves férfit élettársa szúrta nyakon Szombathelyen, az Óperint utcai hídon, majd a bűncselekményt egy nem sokkal később érkező csoportra próbálta hárítani, mivel azok egy régebbi sérelem miatt súlyosan bántalmazták a nem sokkal korábban embert ölő nőt.
 
A sír mellett állt a szombathelyiek által látásból jól ismert hajléktalan, "Meleg" is, aki Horváth Ede Bundzsa bátyja. A férfi gyermekei fehér virágokkal búcsúztak apjuktól. A 34 éves korában meggyilkolt Bundzsát egy idén, 32 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt férfi mellé temették.

Egy találó olvasói reagálás: Öregapám tavalyelőtt hunyt el 85 évesen. Az ő temetéséről miért nem tudósított egy médium, többek között a nyugat.hu sem?

Azért nem, mert a 85 év alatt soha senki nem zsarolt meg, nem lopott meg, nem rabolt ki, csak unalmasan végigdolgozott 40 évet, felnevelt 3 gyereket, kitanítatta őket? Azért nem, mert csendben, ágyban párnák között halt meg, és nem az öreganyám szúrta le, mint egy disznót a nyílt utcán?

Épp az előtte lévő cikkből tudjuk, hogy nem a templomból ment haza békével, józanul és az utcán véletlenül utolérte a végzet, hanem teljesen részegen, hőbörögve, aki kihívta maga ellen a sorsot. Kevésen múlott csak, hogy most ő lett az áldozat és nem a tettes.

Egyébként ha az én testvérem vagy fiam lett volna, akkor én szégyenemben dugva-lopva ásattam volna el a temető legeldugottabb szegletében, a legsötétebb éjszaka közepén. De ez már "volna", mert hasonló szituban lehet, mégis "népünnepélyt" rendezek majd.

Biztos, hogy a közeli hozzátartozók veszteség, és áldozatnak tartják, de sokan mások inkább felsóhajtottak egy nagyot. Olyan is van biztos, aki a történtek ellenére a gyilkost tartja áldozatnak. Soha fel nem oldható ellentét. 2 hete olyan brutális esemény történt, ami sok embert felkavar így vagy úgy. 2 hét után már épp elcsendesedett mindenki, kezdett mindenki megnyugodni, napirendre térni a történtek felett, de ez a cikk újra felkavart mindent és mindenkit.

Persze én is elolvastam, mert "címlapon" szerepelt és felkeltette az érdeklődésemet, de ettől még nem tartom bölcs dolognak. Csak én nem tudom moderálni a szerkesztőt.

Legközelebb talán olyan ember temetéséről kéne tudósítani, vagy ezek után legalább olyanéról is, akinek a pozitív tetteiről, cselekedeteiről várhatóan 100 év múlva is emlékeznek majd. Akiről elmesélheti majd az unokám az ő unokájának, hogy ezt meg ezt ez és ez a bácsi, néni csinálta, illetve részt vett benne, és ma is milyen jó, hogy még megvan.