Hosszú, tartalmas cikk következik a Veszprém Megyei Napló mai számából.

Sokminden kiderül belőle az enyingi cigánymaffiáról. Igen, arról, amiről az általuk megfélemlített, zsarolt, sakkban tartott enyingi polgármester azt mondta a kamerába: nem létezik...

Enying a bűn városa?     

A Cozma-gyilkosságról ma talán kevesebbet tudunk, mint a drámai eseményeket követő hetekben. A gyanúsítottak igyekeznek elhárítani a felelősséget, a rendőrség pedig hallgat már jó ideje. Azt mondják, már csak a vizsgálat végén állnak ki a közvélemény elé.

Kezdetekben is az volt: mit keresett az enyingi csapat Veszprémben? A Fejér megyei városban többen is letennék a nagyesküt, hogy a nehézfiúk újabb területet akartak foglalni a királynék városában. Nem gyilkolni jöttek, csak eldurrant az agyuk, amikor a kézilabdások leverték őket a szórakozóhelyen. Általában ez fordítva szokott történni, hiszen ki mert eddig ellenállni ezeknek a kigyúrt, tetovált fiatalembereknek? A Patrióta lokálban méltó ellenfélre akadtak, s hogy ne maradjanak szégyenben, egyikük előkapta a kését. Hogy ki szúrt, nem tudni, bár kezdetben a sárbogárdi R. Sándort gyanúsították a gyilkossággal. Az érintettek érdeke kellően összekuszálni a szála-kat, a kés pedig nincs meg, hiába keresték Várpalota határában. Nos, amíg nem kapunk újabb híreket a Cozma-ügyről, nézzünk körül Enyingen, ahonnan elindult a közel harminctagú csapat azon a végzetes napon. A 8800 lelket számláló Enying első ránézésre sem tűnik a világ közepének, ahová sorra érkeznének a turistabuszok, különösen nem a veszprémi véres események után. S ne feledjük, a tragédia után egy héttel nem akármilyen balhé volt a benzinkútnál. Akkor minden híradás a romákról szólt - de erről később. A városba a nyolcvanas évek elején költöztek be a cigányok, legtöbben Tatabányáról, Érdről jöttek. A tanácsi időkben komoly támogatást kapott a település azért, hogy befogadja őket.

Vasat gyűjtöttek, lomiztak, na meg csetéztek, ahogy errefelé mondják, azaz begyűjtötték a bodza bogyóját, ami alapanyagul szolgál gyógyszerek előállításához. A gyilkosság után napokig bujkáló Sz. Iván anyja akkoriban azt nyilatkozta, hogy fia vagyona is csetézésből származik. A városban valóban az anya gyűjti be a többiektől a bodza termését, de azt senki nem hitte el neki, hogy ebből él olyan nagy lábon a fia. A jelenleg előzetes letartóztatásban lévő 28 éves férfi a Nagyatádi utcában, a város kertvárosi övezetében épített házat. A tetszetős külsejű otthonban még hátravannak a belső munkák. Az utca felőli ablakok közül valaki néhányat betört. Mondják, Sz. is sűrűn váltogatta a kocsijait, legutóbb egy hét év körüli Audi A6-ossal közlekedett, ami úgy hétmilliót ért. A híradásokban annak idején az enyingiek egyik vezéralakjának tüntették fel, holott a helybeliek határozottan állítják, a városban R. János a király, na meg a testvérei. Háza a főútvonal mellett fekszik, közel a benzinkúthoz, s úgy 40 milliót ér. A jól értesültek tudni vélik, hogy még úszómedence is van az otthonában. Amikor a meglehetősen élénk színűre festett ház elkészült, a mesterek sorra nyújtották be a számlákat. A büntetett előéletű, Szépfiúnak becézett R. János szabályosan elzavarta őket, csupán egy-két helyi vállalkozót fizetett ki, mondják ezt is. A kézilabdás megölése után a tévék, újságok mutatták meg a házát - persze csak kívülről -, ami kellő felháborodást váltott ki a közvéleményben. Ugyanis azt senki nem tudja, hogy a férfi és testvérei miből élnek, de szemmel láthatóan nem nyomorognak - elég, ha számba vesszük autóik értékét. Amikor a napokban körbejártam a települést, az R. testvérek törzshelyükön, a benzinkút büféjénél múlatták az időt a déli órákban. János nem volt közöttük, őt hónapok óta keresik a rendőrök. Ha róluk esik szó, kapásból a lányok futtatását említik, na meg a védelmi pénzek szedését. Hallani lehet, övék a Balaton déli partja, de sokszor látták már őket kenesei, világosi szórakozóhelyeken is.

A híradásokban az is elhangzott, hogy R. János ellen vagyonosodási eljárást indítottak, s lefoglalták két nagy értékű, egyesek szerint összesen közel 70 milliót érő autóit. Aztán egyszer csak az a hír terjedt el a városban, hogy az APEH abbahagyta a vizsgálatot. (Feleslegesnek tartottuk felhívni az adóhivatalt, mert amikor februárban az Sz. Iván elleni vagyonosodási vizsgálatról érdeklődtünk, adótitokra hivatkozva nem kaptunk választ.) Szóval, hogy miért jöttek Sz. Ivánék - R. János nem volt köztük - Veszprémbe? Mert a nyári szezon jó, ha három hónapig tart, ám az év többi részében is meg kell élni valamiből. Enyingen megerősítették a Veszprémben hallottakat: jól ismert veszprémi csoportot - vezetőjüket a lakásmaffiával hozzák összefüggésbe - akartak kiszorítani a szórakozóhelyekről. (Február 8-án az enyingieket, állítólag, egy veszprémi vállalkozó kísérte be a városba, akiről azóta is alig hallunk valamit az ügy kapcsán. Vajon ő ott lesz-e a vádlottak padján mint felbujtó?) Azon az éjszakán minden a jól ismert forgatókönyv szerint kezdődött: belekötöttek a vendégekbe, hangoskodtak, mások barátnőjével kikezdtek, hogy aztán elcsattanhasson az első pofon. Az ilyen akcióknak mindenkori célja a vendégek elriasztása, a tulaj lehúzása, a szórakozóhely védelmének átvétele. Csakhogy a Patriótában belefutottak egy-két jól irányzott pofonba, majd villant a kés. (Siófokon sem véletlenül vonultak fel tavaly július végén vagy kétszázan a sétányon: megmutatták, milyen erősek.) Veszprémben területet nem szereztek, ellenben ellenséget annál többet: izzott az ország a gyűlölettől. Megrettent az enyingi társaság, amikor híre ment: jönnek a szerb milicisták, hogy bosszút álljanak Marian Cozma haláláért s két társának életveszélyes megsebesítéséért. Mindenki úgy tudta, hogy Sesum apjának őrző-védő cége van Szerbiában, ami nem bizonyult igaznak. Ma már viszont azt beszélik, hogy Cozma apja foglalkoztat vagyonvédelmi csapatot Bukarestben: áruházakat, volt katonai objektumokat őriznek. Mindenesetre a rendőrök is felkészültek a romák védelmére, mert a városban még soha nem láttak annyi egyenruhást, mint azokban a napokban. Aztán eljött a február 14-e, az a bizonyos botrányos nap, amikor este beállított egy szerb rendszámú kisbusz is a benzinkúthoz. A nyújtózkodni és kávét inni kiszálló utasokat kővel és üdítősüveggel megdobálták - kénytelenek voltak elmenekülni. (Mindezt részben felvette a Hír Tv, stábjuk már napok óta bérelt egy házat a városban, hogy semmiről ne maradjanak le. A balhé ugyanis ott lógott a levegőben.) Ne feledjük, Sz. Iván két nappal előtte adta fel magát a veszprémi főkapitányságon ügyvéde jelenlétében.

Az enyingiek meg vannak győződve arról, hogy ezt R. János utasítására tette, mert már kellemetlen volt nekik a rendőrség jelenléte. A benzinkutas csetepaté után a névnapozó társaság átvonult R. János közeli otthonába. A rendőröknek kis időbe telt, míg tisztázták, ki támadott meg kit, ugyanis a cigányok úgy állították be az egészet, hogy ők voltak az áldozatok. Ezt követően a rend-őrök körbezárták a házat, majd a készenlétisek és a városi őrs parancsnokának sikerült meggyőznie a mulatozókat, jobb, ha minden balhézás nélkül kisétálnak az ajtón. Hét embert előállítottak, majd hatvan napra lecsukták őket csoportosan elkövetett garázdaság miatt. Csakhogy R. Jánosnak még időben sikerült lelépnie háza hátsó kijáratán. (Az elmúlt napokban elfogták a rendőrök, kihallgatták, majd szabadlábra helyezték.) Amikor kiengedték a csapatot, az R. család tagjai hajnalig tartó, élőzenés mulatozást csaptak. Végül is nem miattuk alakult meg három hónapja - a polgárőrség mellett - az a 25- 30 önkéntesből álló csoport, akik éjszakánként kettesével járják saját kocsijukkal a várost. Elegük lett a falopásokból, a betörésekből, a határban és a kiskertekben a termények dézsmálásából, a halastavak fosztogatásából. Elme- sélték, egy roma származású fiatalember úgy halt meg tavaly télen, hogy csónakjából beleesett a halastóba, majd belegabalyodott saját rapsic-hálójába. Hozzátartozói keresztet állítottak neki a parton. Azokkal nem tudnak, de nem is akarnak mit kezdeni az önkéntesek, akik lezüllött, idős emberek házára vetnek szemet. Hetekig tejben-vajban fürdetik a tulajt, majd egy idő után az orruk alá tolnak egy adásvételi szerződést. Amikor már birtokon belülre kerültek, odaköltöztetik népes rokonságukat. A házigazda attól kezdve nekik dolgozik, takarít, lovat ápol, műve-li a földet. Csicskásuk lesz, ahogy errefelé nevezik őket. Egy idő után a hasonló sorsú, Alföldön élő házi rabszolgákkal kicserélik őket. Megkerestem végül Angyal Gábort, a város őrsparancsnokát, akit a veszprémi olvasóink jól ismerhetnek, ugyanis hat éven át ő irányí-totta Balatonkenesén az őrsöt. Neki és kollégáinak komoly része volt abban, hogy a veszprémi nyomozók órákon belül azonosították a Cozma-gyilkosság gyanúsítottjait. - Kollégáim többször igazoltatták R. Jánost és csapatát, de semmit nem találtak a kocsijukban. Így volt ez a benzinkutas incidensnél is, holott az emberek fegyverekről, kardokról beszéltek. Az autók papírjai mindig rendben vannak, legfeljebb azért büntetjük őket, mert nem kapcsolták be a biztonsági övet. Kis- és középszerű betörőket, autótolvajokat fogunk el, sőt majdnem minden rablás tettese kézre került eddig, köszönhetően a városi és a megyei kollégák segítségének is. Tény, hogy a veszprémi tragédia óta kaptunk erősítést, mert sajnos kevesen vagyunk a városra és még öt településre. Ha bármilyen súlyos bűncselekményről vagy előkészületéről tudomást szerzünk, azonnal továbbítjuk az információkat. Amúgy Enyingen hónapok óta nyugalom van.