Több cikkben foglalkoztunk már a mokkák által legyilkolt Cozma-film balliberális fogadtatásával (a zsOrigós anyaggal kapcsolatos írás pl. ITT).

Sajnos, tekintve a fajvédői oldal cigánymosdató "felhozatalát", nem elégben. A kampányfilmjében például a fényeslitkei gyilkosságot rászístá, cigányellenes pogromnak hazudó MCF Roma Összefogás Párt színeiben az EP-választáson induló Magyar "proszektúra" Elemér például egy hihetetlenül vonalas, hazug és bicskanyitogató írást tett közzé (amelyet, "természetesen", a fajvédő zsIndex azonnal ajánlani is kezdett, főlapon); ezt 1. függelékünkben olvashatjuk. Elemérünk - a többi csúsztatása mellett - azt "felejti el" megemlíteni, hogy a filmesek célja a Cozma-gyilkosság bemutatása volt, nem a szegínromákok szenvedése. Ez utóbbit lelkesen bemutatják a fajvédők (Hell István stb.) által megtévesztett külföldi sajtósok, tévések; lásd pl. az összeurópai, kétnyelvű csatorna, az ARTE alkotását. Minek kéne nekünk? Nem ez volt a film célja. Esetleg amiatt nyafizhatunk egyet, hogy a Schindler listája vagy a Zongorista egyáltalán nem foglakozik a drezdai terrorbombázással vagy a kommunisták kegyetlenkedéseivel? Nem, mert akkor az egész világ antiszemitizmusról, nácizmusról vartyogna.

Persze a zsIndex is hozta a formáját; a 2. függelékben található cikk már eleve a címében ("Lett volna film, ha cigány helyett magyar szúr?") uszít és nácizik. Vajon leírta volna-e a szerző, leközölte volna-e a lap mondjuk a Schindler listájával vagy bármelyik hasonló, érzelgős hollókoszt-szeméttel kapcsolatban azt a mondatot, amit a zsIndex: "És ameddig fájó szívügy, addig nem szabad forgatni róla – ez az egyik tanulság. Nincs távolság, amiről rátekinthetünk az esetre." Tessék mondani, ezt alapján megjelenhetnének könyvek, filmek a hollókosztról, ami ugye a zsidók szívügye? Aztán: azt is siet leszögezni a szerző, hogy "A Cozma-gyilkosság az ő elbeszélésében egy magyarság ellen a cigányok által elkövetett tett volt, nem rendkívüli, hanem szokásos." Miért, kedves zsIndex, talán ez az egyetlen gyilkosság, amit kis védenceitek elkövettek ellenünk? Ugyan már - minden héten történik hasonló.

Következzék a mai Magyar Nemzet általunk szkennelt, igen korrekt cikke, amely a zsOrigó, a zsIndex és a magyarelemérek cigányvédő, Kálomistát fikázó írásait is jól kiosztja - és mellettük sort kerít más, általunk nem idézett, de ugyanannyira szutyok, fajvédő anyagokra is.

Az apa nem bosszúért kiáltott

Mit is mondott Doszpot Péter? - Magukat cáfolták a Szíven szúrt ország című film bírálói

Alig egy hónappal ezelőtt mutatták be a Szíven szúrt ország című fikciós dokumentumfilmet a népszerű román kézilabdás, Marian Cozma veszprémi tragédiájáról. Egyes baloldali médiumok szerint a film veszélyes indulatokat gerjeszthet, még akkor is, ha az általuk megszólaltatottak valójában mást mondanak

Veszprémben február 8-án meggyilkolták a város kézilabdacsapatának népszerű, 26 éves román játékosát, Marian Cozmat. A segítségére siető 20 éves horvát Ivan Pesic és a 23 éves szerb Zsarko Sesum - Cozma barátai és csapattársai - súlyos sérülésekkel élték túl a támadást. A tragédiáról Szíven szúrt ország címmel fikciós dokumentumfilm készült Babos Tamás, Csillag Mano, Kálomista Gábor, Kivés György és Vecsernyés János rendezésében. A premieren, május 7-én négyezer ember vett részt a veszprémi Arénában.

Bár a magyar dokumentumfilmesek finanszírozási gondok miatt olykor lemaradnak egy-egy esemény azonnali követéséről, az ATV Tetthely című műsora május közepén azon akadt fenn, most egy olyan ügyről készült film, amelyben a nyomozás még nem zárult le. Bár ez a világ nyugatibb felén nem annyira „egyedülálló" a filmes világban, mint amennyire a televíziós csatorna szerkesztői hiszik, a prekoncepciók megismerése miatt tanulságos volt a Tetthely műsora, amelyben az egykori nyomozót, Doszpot Pétert először arról kérdezték, befolyásolhatja-e a bírókat az ítélet meghozatalakor a film. Doszpot válasza: nem, a bíróság ugyanis nem a film alapján fogja eldönteni, pontosan mi történt, hanem annak alapján, a rendőrök milyen bizoyítékokat tárnak eléjük.

A riporter újabb kérdésére Doszpot - utalva arra, hogy a film fikciós részében színészek játsszák el az addig nyilvánosságra került információk alapján, mi történhetett a gyilkosság éjszakáján e kérdésre már „megfelelőbb" választ adott. „Nyilván el lehet képzelni, vagy egy elképzelt dolgot el lehet játszatni. És ez a közvélemény számára irritáló lehet. Eleve, ami ott történt, és eleve nagy felháborodást keltett. De ezt valóságként tálalni egy nagyon veszélyes dolog, mert jó lenne ennél többet tudni. Akkor aztán igazán dokumentumfilm lenne."A televízió honlapjára feltett riport írásos összefoglalója - amely nem idézi a riportban megszólaltatott Kálomista Gábor rendező-producert - ezek után már azt a címet kaphatta: Doszpot szerint „nagyon veszélyes" lehet a Cozma-film! Az ATV írásos összefoglalója egyébként az Index tudósítására hivatkozva állította: a Szíven szúrt ország az ősbemutató nézőiből cigányellenes érzéseket váltott ki. Alig egy héttel később a TV2 Mokka című adása már feltételes mód nélkül állította: Doszpot szerint veszélyes a Cozma-film, bár a beszélgetésből elsőként az derül ki, az egykori nyomozó - akkor még - nem is látta a filmet. A kérdezők - említvén, amikor a „cigányhünnzés" szó elhangzott a filmben, a premier résztvevői tapsoltak - újfent Doszpot Péter véleményére voltak kíváncsiak: ez a film tényleg csak arra jó, hogy indulatokat kavarjon? Az egykori nyomozó nemleges választ adott, indokolása szerint a film nyilván egy létező problémára hívja fel a figyelmet. Később, ellentmondva magának, már állította, a film alkalmas lehet indulatok keltésére, ám újra hangsúlyozta: tény, hogy a film felhívja a figyelmet egy létező problémára. Doszpot szerint az indulatokat az váltja ki, hogy ismert, sikeres sportoló vált gyilkosság áldozatává, ugyanakkor semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy a Szíven szúrt ország premierjén részt vett Bolcsik Zoltán dandártábornok, Veszprém megye rendőrfőkapitánya is: hiszen a rendőri vezető nem nyilatkozott és nem minősítette a filmet. A Mokka mindenesetre később megszavaztatta a televíziónézőket: Ön szerint elfogult-e a Marian Cozma haláláról szóló film? A válaszlehetőségek közül - igen, nem, uszító - a nézők egyértelműen a nemleges válaszra voksoltak.

Kálomista Gábor rendező-producer lapunk megkeresésére elmondta, a film akkor is megszületett volna, ha nem romák a támadók. A forgatás során egyébként nem tapasztalta, hogy romaellenes hangulat uralkodna az országban, mint ahogy azt egyes baloldali médiumok sugallják. - Inkább a közbiztonság okán van nagy elégedetlenség az országban - vélte Kálomista -, valamint amiatt, hogy meg lehet úszni gyilkosságokat ítélet nélkül, vagy enyhe büntetéssel is. Nem kell jobboldalinak lenni ahhoz, hogy bizonyos problémákról merjünk beszélni, és törekedjünk arra, hogy minden józanul gondolkodó emberrel együtt megoldást találjunk azokra. Erre példa a filmben megszólaló egykori igazságügy-miniszter, Bárándy Péter is.

A filmet kritizálók visszatérő kifogása, hogy a Szíven szúrt ország olyan ügyet mutat be, amelyben a vizsgálat még tart. - Nem vártam, hogy a film mögé egy emberként felsorakoznak a kritiktusok, egyedül az ütött szíven, hogy Marian Cozma édesapjának a személyét is megkérdőjelezték - mondta Kálomista Gábor. Petre Cozmáról az Origo internetes portál ekként filozofált: „Érezhető, hogy lenne mit megbolygatni benne, de a rendező hagyja, hogy eljátssza azt a szerepet, amit kitalált magának. Különös ember, úgy tesz, mintha az események felett állna." Petre Cozmának alig néhány hónapja ölték meg a fiát. Nem bosszúért kiáltott, és nem szította az indulatokat. A fia halála fölötti közös gyászban a román és a magyar nép közeledésének a lehetőségét is látta.

A Szíven szúrt ország bevételét az alkotók a Cozma család és a veszprémi kézilabdautánpótlás-nevelés javára ajánlották fel. Ám a film nézői nem csak emiatt tehetik le voksukat egy jó ügy mellett.

(MN)

1. függelék: Magyar Elemér cikke:

Tökön szúrt filmművészet

Ha már valaki Magyarországon mindenáron egy valóban drámai filmet szeretne forgatni, s abban a mai hazai viszonyokról igazi szívszorító pillanatképeket bemutatni, vagyis művészi eszközökkel beszámolni arról, hogy milyenek a magyarországi közbiztonsági közállapotok, s miként halnak meg nem csupán román, de roma magyar állampolgárok is teljesen értelmetlenül, alattomos gonosz emberek támadása következtében, akkor a forgatócsoportnak Nagycsécsre, Tatárszentgyörgyre, Tiszalökre is mindenképpen illett volna ellátogatnia.

Kálomista Gábor frissen debütált rendező úrnak a faluszéli cigányházak lepusztultságát, és kiszolgáltatottságát is be kellett volna mutatnia, nem csupán egy elegáns városi diszkó táncparkettjén lökdösődő embereket.

Be kellett volna mutatnia a nagycsécsi 43 éves roma férfi, valamint a húga, egy 40 esztendős négygyermekes asszony, valamint a tatárszentgyörgyi Csorba apuka és ötéves kisfia, Robika, továbbá a tiszalöki 54 éves Kóka Jenő kivégzését is. (Arra is lett volna egy-két kaszting ötletem, kik játszhatták volna a romák gyilkosait.)

Ámde ezt a filmet bizonyára nem lehetetett volna huszonkilenc kópiával forgalmazni Magyarországon. És nem lehetett volna rekordbevétellel kalkulálni. (Miközben persze még a Romániai üzleti lehetőségekről nem is beszéltünk.)

A faluszéli cigánylakások felgyújtását, és a lakóinak alattomos megölését bemutató alkotásra ugyanis többnyire legfeljebb csak a hazai cigánytelepek lakói lettek volna kíváncsiak. Persze ők is - anyagiak hiányában - csak, ha ingyen nézhették volna meg.

Ragályi Elemér magyar filmszemle díjas, Nincs kegyelem (Fekete fehér) című alkotására például, amelyik az ártatlanul elítélt cigány Pusoma Dénes sorsát mutatta be, mindössze pár ezer néző volt kíváncsi az egész országban.

Sokan most azt mondják, ez a Veszprémben történt szörnyű bűneset közelebb hozta egymáshoz a románokat és magyarokat.

Mi is hozta közelebb őket, jól értem? Egy gyilkosság?  És egy arról készített filmalkotás? Nem inkább a gyanúsítottak roma volta, vagyis a cigányság elleni közös gyűlölet volt az a bizonyos kohéziós erő?

Mindenesetre ebben, a Veszprémben most – helyi rendőri vezetők jelenlétében - bemutatott filmben „cigánybűnözés” ügyben dr. Bárándy Pétert is éppúgy elfogta az igazmondási vágy, mint korábban a miskolci rendőrkapitányt, majd pedig Szabó Máté általános ombudsmant. „Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a sem Istent, sem törvényt nem ismerő bűnözői réteg jelentős része roma származású.”

A volt szoci igazságügyi miniszter ügyvéd úr eme - égő arc nélkül megtett - megjegyzése plasztikusan mutatja egyébként, hogy a romákkal kapcsolatosan a nacionalista és a liberális értelmiség, a bal- és jobboldal egyre inkább egymásra talál.

Hajrá magyarok!

2. függelék: a zsIndex cikke:

Lett volna film, ha cigány helyett magyar szúr?

Marian Cozmát 2009. február 8-án hajnalban leszúrták egy veszprémi szórakozóhelyen. Egyik csapattársát vesén szúrták, a másiknak szétrúgták a fejét. Az esetből nagy hirtelen dokumentumfilmet készített Kálomista Gábor producer. Az egyedi esetből jelenséget kreált, hogy elmondhassa, mennyire nagy bajban van Magyarország.

Kálomista Gábor saját drámájaként élte meg Marian Cozma halálát, és talán vagyunk így ezzel páran, mindenki találhat szoros kötődést az esethez. Tizenkét éves korom óta csapatban sportolok, nekem ez volt a kötődés, Kálomistának ráadásul ez a kedvenc csapata huszonöt éve, az MKB Veszprémről a nemzetközi kupagyőzelem és a Prima Primissima díj miatt a producer október óta szeretne forgatni, a filmet saját pénzből készítette, a bevételt Cozma családja és az utánpótlás-nevelés kapja. Szívügye tehát. És ameddig fájó szívügy, addig nem szabad forgatni róla – ez az egyik tanulság. Nincs távolság, amiről rátekinthetünk az esetre.

A Szíven szúrt ország roham tempóban elkészített, beszélőfejes riportfilm egy rendkívül kínos jelenettel. Ilyet minden héten látni a kereskedelmi tévékben öt-nyolc percben. Mit akart Kálomista elérni ezzel? Emléket állítani? Nem. Felpiszkálni a figyelmet és politizálni? Inkább.

A Cozma-gyilkosság az ő elbeszélésében egy magyarság ellen a cigányok által elkövetett tett volt, nem rendkívüli, hanem szokásos. Kálomista újra ügyet akart csinálni belőle, és ilyen szempontból Michael Moore-os úton jár, viszont sokkal kevesebb forgatás és utánajárás után született meg a Szíven szúrt ország, és elsősorban az érzelmekre hat a sok síró csapattárssal, rajongókkal és az apával, míg filmként nincs rendesen összerakva. Közben készül a második rész, ami a nyomozati szakaszt mutatja majd meg.

Már a cím is aggasztó. A nemzettestet ért támadásról lenne itt szó, tényleg? Cozmát azért ölték meg, mert a cigányok ilyenek? Minden cigány csak gyilkolni tud? Kálomista szerint fontosabb az ügy szempontjából, hogy cigányok voltak az elkövetők, mint hogy bűnözők.

Készült volna dokumentumfilm akkor is, ha egy magyar szúr? Ez a legfontosabb kérdés.

A film eleji idézettel finoman utalnak a szembenállásra, de hamar ki is mondják, hogy van a Sötét oldal és van az MKB Veszprém. Meccsközvetítésekre jellemző infografikával, logóval magyarázzák el, kik a két ellenséges csapat. A Veszprém meg szembenéz a Barcelonával és a Sötét oldallal is, bár előbbivel legalább jó a viszonyuk, az utóbbiak meg cigányok. Először a Sötét oldal „edzőjét” hallgathatjuk meg, a cigányvajdát, majd a Veszprémét. Ennyire buta a film.

A rossz és a jó harca, amit nem oldunk fel Christopher Nolanként azzal az olcsó, A sötét lovagban látott trükkel, hogy egymás feltételezik. A jó a Veszprém, ahol rendes sportoló fiatalokat nevelnek, akiket a csapatra bíznak (mondta Mocsai Lajos edző), és akik a város büszkeségei.

Ezt nem is vitatjuk, szeretjük eléggé Éles óta a csapatot, ezért borzalmas, hogy ebbe belekeveredtek a sportolók. A rosszak meg gyilkosok, akik hordában vonulnak, ártatlan embereket gyilkolnak le, valószínűleg szándékosan. A filmből az ún. igazságot nem tudjuk meg, csak Kálomista olvasatát, hogy szerinte így volt. Majd a nyomozás kideríti, mi történt – bár őket is megkérdőjelezi a film.

A filmről kell beszélni: a játékosok az estéről alig mondanak valamit, főleg Sesumék nem, akiket egy-egy vágókép erejéig tettek be a filmbe kevésbé érdekes mondatokkal. A forgatásra szánt rövid idő alatt beszéltek bíróval, ügyvéddel, rendőrrel, játékosokkal, Cozma apjával, és forgattak a veszprémi megemlékezésen és temetésen is. Ennél jobban nem mentek a mélyére, mert talán még nem is tudtak.

Csányi Sándor és Oroszlán Szonja a Cozma-gyilkosság dramatizálásában látszik: Csányi egy kézilabdás, Szonja Cozma barnahajú barátnőjének játssza a loknis változatát a ciki jelenetben.

Állítólag a játékosokat és Kálomistát is többször megfenyegették, hogy ezt a filmet nem kellene elkészíteni, ezért – a filmben is elhangzik – nem mernek a játékosok a csapatautóikkal járni.

A dokumentumfilm nem tesz mást, mint nyolcvannégy percben újrameséli, mi történt ott. Új információ nem hangzik el, a játékosok mondanak egy-két dolgot Cozmáról, hogy vicces volt, szeretett élni, és meg kellett állni a busszal, ha látott egy őzet az út szélén.

Persze a filmnek nem Cozmát kell bemutatnia, bár nem lett volna rossz, hanem az esetet, a jelenséget, amennyiben ez jelenség. Itt az a komoly baj, hogy a film üzenete szerint a cigányok bűnözők, gyilkosok, nem képesek velünk élni a normális életet.

Pedig az alaptéma fontos lett volna, sok kimenettel, amiket érdemes lett volna rendesen körbejárni. Ehelyett a mellékvágányról szól az egész hirtelen összehajigált képekkel és részletekkel, új információk nélkül. Sajnálom, hogy ez lett.