A Magyar Nemzet kitűnő cikksorozatának legújabb (második rész ITT), mai, általunk frissen beszkennelt (nem érhető még el “hivatalosan” online) része következik. Kötelező olvasmány!

Ég a ház - A tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság nyomában (3.)

Csikorognak a homokszemek a kommunikációs gépezetben, mindhiába próbálják egyesek a békés többséget felelőssé tenni a társadalmi feszültségekért. A média és az értelmiség egy része bár bizonyított tényként kezeli, hogy etnikai okokból gyilkoltak Tatárszentgyörgyön, ezt két hónap múltán sem támasztja alá semmi. De a hangadók már kerülik a kényes kérdéseket.

Ilyet még nem láttam - mondja Balogh László örkényi plébános. - A rokonság zöme teljes csendben, egy helyben állta végig a szertartást, holott a cigány temetések általában ovációval, hangos sírás-rívással zajlanak. Ám a gyász pillanatai hamarosan politikai és médiaeseménnyé váltak. A sírtól negyven-ötven méterre néhány tucat ember attrakciót rendezett kiabálással, fogadkozással, hogy „megvédjük magunkat, a külföldhöz fogunk folyamodni". Odacsődültek a sajtó munkatársai is. Balogh László a.tömeg és a médiajelenlét kiküszöbölése végett, a család kifejezett kérésére a temetés utáni második napra tette a gyászmise időpontját. A 168 Óra munkatársa már a temetésen arról kérdezgette az embereket, nem érzik-e kirekesztőnek, hogy nem vehetnek részt a szentmisén. Később a liberális hetilap, valamint a Népszava és a Népszabadság is kritizálta a plébánost ezért.

Kollektív bűnösség?

A plébános szokásához híven imádságot mondott az elhunyt örök boldogságáért. Aztán derült ki, hogy Iványi Gábor is szólni kíván. Az evangéliumi testvérközösség alelnöke, a korábbról SZDSZ-es képviselőként ismert lelkész prédikációja egyházi jellegű beszédként indult, de politikai nyilatkozat lett belőle. „Ők, akik eleve az Örökkévaló bocsánatában részesültek, és megállhattak a mindenható és örökkévaló Isten színe előtt, vajon megbocsátanak-e nekünk? - kérdezte. - Mi vagyunk azok, akiknek vigyázni kellett volna rájuk. Mi vagyunk azok, akik ahelyett, hogy ezt tettük volna, fenyegettünk, ijesztgettünk, és nem álltuk útját, azoknak a gonosz alakulatoknak, amelyek ebben a faluban is végigmasíroztak (Kuruc.info: a tatárszentgyörgyi Gárda-felvonulásra céloz). Mi tűrjük azt, hogy Magyarországon ez történjék, gyáván hallgatunk vagy félreállunk. Ne őket akarjuk rábeszélni arra, hogy próbáljanak beilleszkedni, hanem mi akarjuk őket magunkhoz ölelni - és ez nem történt meg az elmúlt fél évezred alatt. […] Bocsánat azokért az iskolákért, amelyekbe nem léphetnek be cigány gyerekek (Kuruc.info: a Lauderre gondol?), akik nem tanulhatnak ugyanolyan körülmények között, mint a többségi  társadalom gyermekei."

Balogh László ez utóbbi kijelentést különösen felháborítónak tartja; főként - mint mondja - egy olyan faluban, ahol inkább az a jellemző, hogy a kisebbséghez tartozó gyerekek verik a magyar diákokat. Úgy véli, a beszédben sok volt a csúsztatás, s kiderült belőle, hogy Iványi nem ismeri a cigányság múltját és jelenét sem.

Természetesen Iványi Gábortól is megkérdeztük, rendelkezik-e konkrét információval arról, hogy a brutális kettős gyilkosság etnikai okokból történt? Kíváncsiak voltunk, tájékozódott-e a beszéd elmondása előtt a tatárszentgyörgyi iskolában az integrációs célokat és a békés együttélést segítő programokról, így például a zenei képzésről? Érdeklődtünk, valóban úgy gondolta-e, hogy a cigányságnak semmit sem kell tennie a beilleszkedésért? Iványi Gábor ennyit válaszolt: „Mintegy ötven nappal az események után írt érdeklődését tendenciózusnak, hiteltelennek és komolytalannak tartom. Nem kívánok vele foglalkozni."

A helyi iskolaigazgató, Petrányiné Kocsis Márta viszont elmondta lapunknak: a pedagógusok minden tőlük telhetőt megtesznek a felzárkóztatásért, de ez egyre inkább szélmalomharcnak tűnik, hiszen - néhány kivételtől eltekintve - a roma szülők nem tekintik értéknek a tanulást és a tudást. Diákjaik negyven-negyvenöt százaléka cigány, közülük többen három-négy év alatt végeznek el egy osztályt a sok hiányzás miatt. Az általános iskola után a gyermekek elenyésző hányada tanul tovább. Az oktatáshoz szükséges fegyelem fenntartása is nagyon nehéz, főként a felső tagozatban.

- Korábban járt ide Budapestről két roma származású pedagógus, akik a cigány népismeretet oktatták, de pár hónap után feladták — teszi hozzá az igazgatónő, aki már kénytelen volt följelenteni néhány szülőt a jegyzőnél, mivel többszöri felszólítás után sem voltak hajlandók iskolába járatni a gyermeküket.

A rendőrök hallgatnak

A következő kérdéseket tettük fel a Nemzeti Nyomozóiroda (NNYI) szóvivőjének, Bartha Lászlónak:

- Fedeztek-e fel ellentmondásokat a hozzátartozók elmondásaiban, ellenőrizték-e ezeket, illetve alávetik-e poligráfos vizsgálatnak az illetőket?

- Indult-e eljárás bárki ellen a hatóság megtévesztése miatt?

- Vizsgálták-e, miért telhetett el csaknem fél óra a támadás feltételezett időpontja és a hatóságok riasztása között?

- Bizonyítható-e, hogy valóban Molotov-koktéllal gyújtották fel az épületet, illetve sikerült-e tisztázni, mit keresett a közelben egy benzineskanna?

- Kijelenthető-e, hogy ugyanaz az elkövető lőtte le Csorba Róbertet és kisfiát, aki felgyújtotta házukat?

- Vizsgálják-e a Tatárszentgyörgyön folyó szervezett bűnözés és a február 23-i kettős gyilkosság közötti lehetséges összefüggéseket?

- Kizárható-e, hogy a Cs. család egyes tagjaihoz köthető korábbi bűncselekmények - amelyekről a Pest Megyei Bíróság és Ügyészség is tud - összefüggésbe hozhatók az ellenük elkövetett támadással?

- Sikerült-e tisztázni, milyen szerepe volt az áldozatnak a faluban folyó illegális tevékenységekben, illetve keletkezett-e emiatt konfliktusa bárkivel?

- Teljes mértékben helyt adnak-e azoknak a vádaknak, amelyek szerint súlyos mulasztásokat követtek el az elsőként a helyszínre érkezett hatóságok?

A szóvivő a nyomozás érdekeire való hivatkozással nem kívánt nyilatkozni. Vagyis az NNYI két hónapja hallgat.

Felkerestük Németh Zsolt kriminológust, hogy az utóbbi időszak tanulságairól beszéljünk. Szerinte érthető a hatósági taktikázás a tömegtájékoztatás terén, ám úgy véj, a rendőrségnek jobban szem előtt kellene tartania, hogy a nyomozók és az újságírók közös érdeke az ügy megoldása. A rendőrség vagy nem érti, vagy nincs abban a helyzetben, hogy megérthesse a kommunikáció fontosságát, s mivel a sajtó is bírálja a hatóságot, a rendőrök gyakran ellenfélként gondolnak az újságírókra.

Ha a sajtó nem kap semmilyen segítséget, Németh Zsolt szerint megkezdődnek a találgatások. Ezek hatása pedig nem kedvező, főleg, amikor nagyok a társadalmi feszültségek.

- A tatárszentgyörgyi ügyet átitatta a politika. A politikusok sikert akarnak elkönyvelni az ügy felgöngyölítése révén, így aztán nyomást gyakorolhatnak azokra, akik a nyomozást végzik. Az embereket foglalkoztatják az ilyen ügyek, s a közvélemény most elégedetlen, hiszen a bűnözéstől való félelmük alapvetően meghatározza a közérzetüket is. A rendőrség viszont képtelen csodát tenni.

Németh Zsolt szerint jól megszervezett támadás történt, a feltehetően egyedül gyilkoló tettes képzett fegyveres lehetett nagy lélekjelenléttel. Úgy véli, a közelben rá váró sofőr segíthette. A kriminológus nekünk azt állította: arról, hogy mi lehetett a motiváció, nincs elképzelése. Ugyanakkor a tragédiát követően a köztelevízió Az este című műsorában arra utalt, elképzelhető, hogy vadászok vagy erdészek voltak a tettesek, akik megunták a falopásokat. Forrást nem jelölt meg, csupán annyit közölt, hogy hallotta ezt a feltételezést. Az MTI-nek nyilatkozva azonban azt mondta, az elkövető olyan öntörvényű ember, aki nem bízik a jogállami normákban, s akiben a cigányságra »kihegyezett« előítéletek élnek". (Kuruc.info: lásd még EZT)

Retorikai hadjárat

A politikai vezetés és a roma elit minden jel szerint az első pillanattól kész koncepcióval és kommunikációs stratégiával rendelkezett. A kormány villámgyorsan kiadott nyilatkozata szerint szakmai és eljárási hibákat követtek el egyes, a tatárszentgyörgyi bűncselekmény kivizsgálásában közreműködő rendőrök, egészségügyi dolgozók, illetve tűzoltók. A gyilkosság napján a köztelevízióban az egyik hozzátartozó közölte: attól a pillanattól kezdve, hogy megtalálták az áldozatokat, egyértelmű volt számukra, hogy gyilkosság történt, de ezt senki sem akarta nekik elhinni.

Mohácsi Viktória liberális európai parlamenti képviselő február 24-én kiadott közleményében így fogalmaz: „Azzal kellett szembesülnöm, hogy a cselekményt kezdetben balesetnek kívánták beállítani, a helybéliektől el sem fogadták az egyértelműen szándékos emberölésre utaló bizonyítékokat, söréteket, a meggyilkolt gyermek véres, átlyuggatott ruházatát." Mohácsi hozzátette: a tatárszentgyörgyi ügy a romák elleni támadássorozat része. Azt állította, hogy ha a rendőrség kellő alapossággal vizsgálja a 2008-ban általa megfogalmazott indítékokat, elkerülhetők lettek volna a halálesetek. (Kuruc.info: a véletlenül sem mellékes “kezdetben” valahogy kimaradt az Egyesült Államok második legnagyobb hírügynökségének, a patinás UPI-nak [cikk ITT], valamint a német-francia nyelvterület kedvelt, Európa nem német-francia nyelvterületén is számtalan kábeltévé választékában is megtalálható ARTE-nak [anyag ITT] a tudósításából. Jellemző és tipikus, hogy fajvédőink, ha kifelé kell “árulkodni”, akkor a legocsmányabb, legundorítóbb hazugságokat vetik be, mert tudják, nagy valószínűséggel nem buknak le.)

Az SZDSZ részéről Léderer András, az Új Generáció vezetője a rendőrök felelősségéről beszélt az MTI-nek, Fodor Gábor pártelnök pedig szót emelt „a cigánysággal szembeni intolerancia" miatt. Az SZDSZ vezetője néhány nappal később azt nyilatkozta az Orient-Press Hírügynökségnek: az áldozatok esetében helyes jelezni az etnikai hovatartozást, de az elkövetők esetében nem.

A Roma Polgárjogi Alapítvány szerint „eddig nem volt ennyire nyilvánvaló, hogy egyes magyar hatóságok számára a falu végi cigány ember életének nincs akkora értéke, hogy becsületesen és szakszerűen tegyék a dolgukat". Horváth Aladár, az alapítvány elnöke közölte: „A cigány emberek, amennyire csak lehet, próbálják megőrizni a türelmüket, és hogyha Magyarországon nem kapunk védelmet, nemzetközi szervezetek segítségét kell hogy kérjük."

Kállai Ernő kisebbségi ombudsman február 24-én kijelentette a parlamentben: „Véget kell vetni a képmutató és kétértelmű politikai nyilatkozatoknak, az elhallgatásoknak, a gyűlöletbeszédet tulajdonképpen védelmébe vevő, a szólásszabadságra hivatkozó elméleti jogászkodásnak. ... A romák és a bűnözés állítólagos kapcsolatának folyamatos hangsúlyozása és az előítéletes gondolkozásra építő felelőtlen politizálás következtében alapvető erkölcsi gátak omlanak le, és ez nyilvánvaló táptalaja az erőszakos cselekményeknek." Az eset másnapján így tudósított a Hírszerző az MTI nyomán: „Múlt évben 16 alkalommal követtek el romák sérelmére különféle, többek között kézigránátos, lőfegyveres és Molotov-koktélos támadásokat. Ezek sorába csatlakozott be a hétfői tatárszentgyörgyi tragédia is: menekülés közben agyonlőtték azt az ötéves fiút és az édesapját, akiknek holttestét egy lakástűz során találták meg hétfőre virradóra. Mohácsi Viktóriát eközben életveszélyesen megfenyegették, rendőri védelmet kért."

„Az uszító, cigányellenes médiumok és a politika tehető felelőssé a tatárszentgyörgyi tragédiáért - jelentette ki Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke. Hozzátette: a felelőtlen, a tettük súlyát nem érző megnyilvánulások vezettek odáig, hogy most már kisgyermeket is kivégeznek szélsőséges nézeteket valló emberek. Ezért aztán a romák élethelyzetének javítását célzó azonnali intézkedésekre van szükség. Nem engedhető meg, hogy mondvacsinált indokokkal tovább halogassák ezt az ügyet."

Ártatlan emberek, köztük egy gyermek életét követelte a feszültség és a társadalmi türelmetlenség - jelentette ki Lévai Katalin, az EP szocialista frakciójának roma ügyi szóvivője a tatárszentgyörgyi gyilkosság kapcsán.

A gyilkosság másnapján jelent meg az Európai Tanács rasszizmus- és intoleranciaellenes bizottságának soros jelentése, amely szerint Magyarországon az utóbbi években „jelentősen fokozódott a közbeszédben tapasztalható rasszizmus". „Jobboldali gyűlölethadjárat" folyik a magyar roma kisebbség ellen - közölte terjedelmes beszámolójában a The Sunday Times (Kuruc.info: lásd EZT). A vezető konzervatív vasárnapi brit lap bécsi keltezésű tudósítása hatalmas betűkkel szedett főcímében is azt írta, hogy a bűncselekmény áldozatául esett kisfiút „a magyar cigányok ellen folyó gyűlöletháborúban gyilkolták meg".

Krekó Péter, a Political Capital (Kuruc.info: SZDSZ-es, milliós állami megrendeléseket kapó, a Hírszerzőt agyba-főbe reklámozó  cégecske) szociálpszichológusa megállapítja elemzésében: fontos körülmény, hogy a gyilkosság abban a faluban történt, ahol elsők között masírozott 2007-ben a Magyar Gárda, a helyszín ezért szimbolikussá vált. A szociálpszichológus szerint a gyűlöletbeszéd és az erőszakos tettek közé nem lehet egyértelmű határvonalat húzni. A faji erőszak minden példája azt bizonyítja a történelemben, hogy a tettleges agresszió kibontakozását éppen a „retorikai hadjárat" teszi lehetővé.

A Gyurcsány Ferenc kezdeményezésére létrejött Magyar Demokratikus Charta honlapján többek között ez olvasható György Péter esztéta tollából: „A miskolci rendőrkapitány nyilatkozata, leváltása, visszahelyezése, a veszprémi étteremben késő éjszaka történt gyilkosság, végül a - Magyar Gárda által már egy alkalommal felkeresett - Tatárszentgyörgyön előre megfontolt szándékkal végrehajtott kettős kivégzés után a magyar társadalom többé nincs ugyanabban az állapotban, amiben előtte volt. […] Az egyházi vezetők meg sem szólalnak, azaz a romákkal együtt magukra hagyták azokat az áldozatkész papokat, akik éveken át dolgoztak lehetetlen körülmények között. A romák továbbra is idegenek, ezek az emberek: a félelmetessé tett mások, akik maguk is félnek, s okkal, s nagyon félnek. [ ...] Ha nem családom: ami az elmúlt hetekben történt, az a rasszizmus kultúrájának korszakát vetítheti mindannyiunk elé."

Barát József megállapítja a 168 órában a tatárszentgyörgyi tragédiáról: „Valami azóta másképpen van. Choli Daróczi József költő, író (Kuruc.info: vele kapcsolatban EZT érdemes elolvasni) szerdán egy virrasztáson azt mondta: már nem ketyeg az etnikai bomba. Felrobbant."

A Népszava publicistája, Andrassew Iván így írt blogjában a tragédiáról: „Ez van. Ég a ház. Ha nem a zsidók, akkor a cigány bűnözés van a háttérben. Hogy nincs olyan, az nem érdekes. Naponta kimondjuk: tehát van."

Révész Sándor publicisztikája a Népszabadságban: „Minden hiteles tudósítás tüntetésről, gárdavonulásról, minden internetes tapasztalat megegyezik abban, hogy ahol cigányoznak, ott zsidóznak is. (Kuruc.info: a szokásos csúsztatás: ma a cigányok, holnap a zsidók, holnapután a szemüvegesek, barna szeműek / hajúak, elhízottak. Már csak azt nem értjük, hogy amennyiben valóban igaz lenne ez a csúsztatás, akkor hogyan lehet az, hogy gyakorlatilag egész Európa mindenki “mást” ki akar irtani: a szemüvegeseket stb.? Hiszen, jól tudjuk, Európa minden egyes cigányfertőzött államában ugyanúgy utálják a cigányokat, mint nálunk. Ugye, emlékszünk arra, hogy a britek milyen nyíltan mernek beszélni a cigánykérdésről? Arról, hogy Olaszországban a hadsereg harmincezer katonáját vetik be a mokkák ellen? Arra, hogy a Finnországban a legújabb, hivatalos (!) adatok szerint száznyolcvanszoros (!!!) rablási aránnyal “büszkélkedő” füstösök elutasítottsága gyakorlatilag 95%-os, és hogy vannak olyan települések, ahova be sem tehetik a lábukat – az igazságszolgáltatás, ill. a rendőrség által passzívan támogatott üzlet / étterem-kitiltásokról nem is beszélve? Arról, hogy Spanyolországban többször megesett már, hogy komplett települések spanyol lakosai fogtak össze, és nemes egyszerűséggel elüldözték a cigányaikat? Nos, valóban egész Európa zsidó, ill. “más” vérfürdőt akar? Nem, Európa, nagy vonalakban, csak a cigányokat nem komálja. Talán nem véletlenül, és talán ennek megvan az oka...) A Kurucinfón a »zsidó bűnözés« példatárára éppúgy rá lehet klikkelni, mint a »cigány bűnözésére«. A cigányság köztes célpont. A rajta áthaladó lőszernek az a végső rendeltetése, hogy a »beteg eszmék képviselőit«, az »idegenszívű« szellemi és politikai tábort találja el. Kedves olvasóink többségét. Tudjanak róla."

A kettős gyilkosság lehetséges motivációiról, az állítólagos terepjárókról, a valószínűsíthető biztosítási csalásokról, a rendőrségi vizsgálatról nyilatkozatot ígért számunkra a riportsorozatban rendszeresen említett Mohácsi Viktória. Az élet azonban úgy hozta, hogy el kellett halasztanunk a megbeszélést. Csütörtök reggel érkezett a hír: Tiszalökön lelőttek egy roma férfit a település szélén lévő utcában, a vizsgálatot az NNYI folytatja. A képviselő asszony is a helyszínre indult, a Magazin lapzártája idején még nem tudni, mi is történt pontosan.

VÉGE

Keretes anyag: Tatárszentgyörgyi káté

Rasszista indítékot valószínűsítő vagy sejtető nyilatkozatokban, írásokban nincs hiány. Nézzük meg, mit mondanak ezzel szemben a tények. Az alábbiakban az üggyel kapcsolatos gyakori kérdésekre igyekszünk választ adni — jelenlegi ismereteink alapján.

Miért olyan fontos a tatárszentgyörgyi eset?

Mert első perctől túlmutat a szörnyű kettős gyilkosságon, vagyis azon, ami valójában történt. A balliberális elit szerint a rasszista jobboldali ellenzék szítja a kisebbségek elleni indulatokat, s e folyamat eredménye a cigányok elleni leszámolássorozat. E sorba illeszkedik a tatárszentgyörgyi eset. Tatárszentgyörgy tehát metafora, politikai szimbólum: azt jelenti, hogy nem szabad a jobboldalra szavazni, mert rasszista.

Valóban leszámolássorozat folyik a cigányok ellen?

Az utóbbi években sok támadás ért romákat. Gyilkosságok is történtek, többnyire az áldozatok házait támadták meg fegyverrel, illetve Molotov-koktéllal. Azonban etnikai indítékról csak akkor lehetne beszélni, ha legalább egyszer kiderült volna, hogy az elkövetők nem cigányok, hanem rasszista magyarok. Ám az eddigi esetekben vagy az derült ki, hogy a támadók is cigányok voltak, vagy nem került elő a tettes.

De a tatárszentgyörgyi esetben az első naptól az a hivatalos verzió, hogy rasszista támadás történt, nem?

Az attól függ, mit tekintünk hivatalos verziónak. A kormánypárti és liberális politikusok és sajtótermékek valóban erről beszélnek. A - rendőrség nem mond semmit.

Az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője, Bencze József is utalt etnikai indítékra - ez nem hivatalos?

Bencze József csupán arról beszélt, hogy ugyanazzal a módszerrel és ugyanolyan kaliberű sörétes fegyverrel támadtak az elkövetők, mint a nagycsécsi gyilkosság helyszínén. Mindez természetesen igaz, azonban nagyon kevés az etnikai indíték alátámasztásához. Ugyanis ott sincs meg a tettes, tehát nem lehet tudni, hogy ott etnikai támadás történt-e. A gyilkosságot tizenkettes kaliberű sörétes fegyverrel követték el, ami az egyik leggyakoribb vadászfegyver.

És a környéken bolyongó fekete BMX terepjáró, amelyről a helyi romák beszámoltak?

A BMX nem terepjáró, hanem bicikli. A rasszista terepjáró minden bizonnyal mítosz, mint az Árpád-sávos zászlóval menekülő autó Horváth Lídia házának kigyulladása után. Ha valaki gyilkosságot tervez, előzetesen nem hívja fel magára így a figyelmet. Ha tényleg láttak volna gyanús járművet a lakosok, valószínűleg felírják a rendszámát.

Kizárható, hogy rasszisták öltek Tatárszentgyörgyön?

Nem kizárható, de ez a legkevésbé valószínű. A rasszista támadásokat mindenütt a világon terroristák követik el, akik büszkék a tettükre, és azt akarják, hogy a lehetséges áldozatok féljenek tőlük. Valamiképpen közzé szokták tenni legalább a szervezetük nevét.

Mi van, ha tényleg erdőtulajdonosok álltak bosszút a falopásokért?

Az erdőtulajdonosok nagyon dühösek a falopások miatt, de egy család megtervezett kiirtása mindenre elszánt bűnözőkre, nem a környékbeli vállalkozókra vall. Ráadásul ha valamelyik környékbeli erdész lett volna a tettes, arra a Nemzeti Nyomozóiroda már minden bizonnyal rájött volna; ez volt ugyanis az első szál, amelyet vizsgált. Ne felejtsük, a nyolc hete tartó nyomozás máig eredménytelen.

A sérült kislány, Bianka azt nyilatkozta, hogy négy kommandóst és egy rendőrt látott...

Ezt csupán egy bulvárlapnak nyilatkozta az egyik hozzátartozó, a média pedig tényként vette át. Valószínűleg nincs valóságalapja. Ha egy rendőr menne ölni, nem bújna előtte egyenruhába. Ráadásul egy megbízható hatósági forrás szerint egyedül volt a gyilkos.

De akkor ki volt a tettes?

Hidegvérű, felkészült bűnöző, aki valószínűleg a környéken lakik. Jól ismerte a Csorba-portát és a környékbeli erdőt, amennyiben igaz, hogy a gyújtogatás előtt lement a vízóraaknába, és elzárta a vizet, a lövések után pedig egy erdei úton távozott.

Miféle bűnözők vannak arrafelé?

Megtudtuk, hogy több százmilliós nagyságrendű a lopott tűzifával való üzletelés (Kuruc.info: nem csak itt virágzik a cigányok fa-maffiája – lásd pl. EZT), azonkívül rendszeres a használt autók lopása, szét- és összeszerelése, aztán eladása. Tudomásunk szerint a prostituáltak futtatása, valamint a fegyverkereskedés virágzó „üzletág".  És akkor még nem beszéltünk a rendszeresen kigyulladó házakról. A tűzoltók és a biztosítók is szervezetten folyó biztosítási csalásokra gyanakszanak.

Mindenki azt állítja, hogy az elhunyt Csorba Róbertnek nem volt haragosa, és nem került összeütközésbe a törvénnyel. Kolompár Orbán például ismeri is a családot.

Kolompár Orbán saját későbbi elmondása szerint csak egy lakossági fórumon találkozott a családdal. Az elhunyt múltja a kegyeleti szempontok miatt nem könnyű kérdés, mivel azonban egy gyilkosság indítékát próbáljuk megfejteni, fontos. Az áldozat apja is elismeri, hogy fia használt autók adásvételével foglalkozott, valamint hogy egyszer le is buktak egy 680 ezer forintos falopással. Ez nem kis tétel, hiszen több mint negyven köbmétert jelent. Csoportos garázdaság miatt is folyt eljárás Cs.-ék ellen.

A rokonság beszámolói megbízhatóak?

Rengeteg bennük az ellentmondás és a kirívó valótlanság. Például azt állítják, negyed egykor tört ki a tűz (erről az időpontról számol be a közelben lakó nagyapa, az elhunyt kisfiú édesanyja, valamint egy közeli utcában lakó, neve elhallgatását kérő szomszéd), és tíz percen belül értesítették a hatóságokat. Ezzel szemben a tűz kitörése, valamint a hatóságok riasztása közt csaknem fél óra telt el. Gondoljunk bele, fél órája égett a ház, amikor telefonáltak a tűzoltóknak. Azonkívül azt állítják, az első perctől tudták, hogy fegyveres támadó végzett az áldozatokkal, csak ezt a hatóságok nem akarták elhinni nekik. Ezzel szemben semmiféle támadásról nem beszéltek egészen reggel fél nyolcig, amikor váratlanul megtalálták a töltényhüvelyeket.

Hol rejtőztek addig a töltényhüvelyek?

Valaki biztosan tudja. Ha a ház előtt lettek volna, a helyszínelők talán felfigyeltek volna rájuk.

Volt biztosítva a leégett ház?

Igen.

Biztos, hogy volt ott Molotov-koktél?

A tűzoltók nem találtak Molotov-koktélt, de a Nemzeti Nyomozóiroda munkatársai megteltek a házban egy törött borosüveget. (Csorba Róbert az apja elmondása szerint csak sört ivott.) Azonban az igen furcsa, hogy közvetlenül a ház előtt állt egy üres benzineskanna. A Molotov-koktél készítése pepecselő munka: meg kell tölteni benzinnel az üveget, tépést készíteni, bedugaszolni az üveg száját. A támadó a házhoz cipelte — a fél kilométerre álló autójától — a kannát, az üveget, a rongyot és a fegyvert, és csak ott, a bejárat előtt kezdett vacakolni vele, kockáztatva, hogy megugatják a kutyák, és észreveszi valaki? Majd az akció végeztével otthagyta a kannát? Ez lehetséges, de valószerűtlen. Sokkal ésszerűbb lett volna, ha magával viszi a Molotov-koktélt, akár egy hátizsákban.

Bent is keletkezhetett a tűz?

Elméletileg igen.

Nem lehet, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda már tudja, ki a tettes?

Bizonyára vannak elképzelései. De ha volna bizonyítéka, feltehetően elfogná a tettest, hogy emelkedjen egy kicsit a rendőrség renoméja.

És ha a kormány fenntartja a rasszista támadás látszatát, és a rendőrség ezért nem állhat elő a megoldással?

Ez túl súlyos kijelentés ahhoz, hogy igaz legyen. Bár az elmúlt években kiderültek Magyarországon olyan dolgok, amiket nem hittünk volna.

Tényleg olyan sokat hibáztak a helyi hatóságok?

Úgy tűnik, övék a bűnbak szerepe. A jelenlegi felszereltségi szinttel valószínűleg nem képesek csodákra, de az a benyomásunk, hogy a lehetőségekhez képest korrektül jártak el. Ne felejtsük, a rokonság először félrevezette őket. Bár jelenlegi állításuk szerint az első perctől tudták, hogy gyilkosság történt, a helyszínen a rendőrségnek, a tűzoltóknak és a mentőknek is azt mondták, hogy az áldozatok a tűzben sérültek meg — nem beszéltek támadásról. A hivatalos kormánynyilatkozat pedig azelőtt született meg a helyi hatóságok mulasztásairól, hogy a belső vizsgálatok lezárultak volna.