Úgy tűnik, Csáki Zsigmondnál (Kuruc.info: sztori ITT) betelt a pohár. A polgármester előbb a város kisebbségi önkormányzatának elnökét szólította fel nyílt levélben: számoljon be a végzett munkájáról, majd egy fővárosi szociológust invitált meg Hevesre: csak akkor osszon jó tanácsokat, ha e közösségben él. Az elméleti fejtegetésekkel ugyanis már tele a padlás.

Hiszem, sokan gratulálnak majd a városvezetőnek. Na persze, nem hangosan és nyilvánosan, hanem négyszemközt, mint ahogy tették annak idején Gönczi Mihálynak, aki az átányi állapotokat elégelte meg. Mert aki ma kiáll, s azt mondja, ennek az országnak nincs romapolitikája, a kisebbségi és többségi társadalom között a szakadék egyre mélyül, az bizony csak fű alatt népszerű ember, meg persze a jogvédő berkekben - az utóbbiaknak többhetes munkára adva alkalmat... Azután mégis egyre többen adnak hangot abbéli nézetüknek: ez így nem mehet tovább. Könyvtárnyi dokumentum készült az elmúlt két évtizedben arról, hogyan lehetne a romák leszakadását megállítani, integrációjukat gyorsítani. A jól csengő programok azonban elsősorban akarat és politikai konszenzus hiányában asztalfiókoknak írt dokumentumok maradtak. A társadalom pedig várta a megváltást, ami csupán odáig jutott: időnként egy-egy felelős vezetőnél elszakadt a cérna, akire néhány tucat jogvédő rástartolt, hogy helyretegye tévelygéseiből. Pedig tudom, ennek az országnak van romapolitikája. De az jelenleg Hevesen, Tarnazsadányban, Tarnabodon vagy Átányban a mindennapokban születik.

(Szuromi Rita - Heves Megyei Hírlap)