A cigányság beilleszkedési gondjai hosszú idő óta problémát jelentenek. A vitában minden és mindennek az ellentéte megtörténhet: a baloldali Horn Gyulát például ostobának titulálta egy tekintélyes szociológus, amiért kijelentette egyszer, hogy a cigányok is határolják el magukat a bűnöző cigányoktól. Csalog Zsolt tanulmánya pedig arra is rávilágított, hogy a szocializmusban ajándékként kapott létminimum nem ébresztett a cigányságban ambíciókat az előremozdulásra. Összeállítás arról, miként küszködik a helyzettel a magyar társadalom.

A Magyarországon élő cigányság beilleszkedése mindig problémákat vetett fel, ám az 1990-ben bekövetkezett fordulat ezen a téren látványos romláshoz vezetett. Csalog Zsolt, a témával sokat foglalkozó író és szociológus egy 1993-ban megjelent tanulmányában feltárta, hogy a cigányság életminősége és társadalmi beilleszkedése attól függ, hogy az adott korban milyen pozíciókat foglalt el a munkaerőpiacon.

Egy szintén 1993-as interjúban Csalog olyan súlyosnak nevezte a helyzetet, hogy szerinte a fajgyűlölet miatt "a magyarországi cigányság elemi önvédelemre szorul" és ez társadalmi robbanáshoz, cigánylázadáshoz vezethet. A robbanás akkor nem következett be, ám megoldást sem sikerült találni a problémákra. A fajgyűlölet vádját sokan visszautasították, és arról beszéltek, hogy éppen a romákkal szemben szorul védelemre sok esetben a lakosság. Az elmúlt hónapokban egyértelműen tapasztalható, hogy a feszültség egyre nő.

"A cigányság a magyar munkaerőpiacon" című írásában Csalog Zsolt 1993-ban kifejtette: azok a cigány családok, akik kisparaszti földtulajdonhoz jutottak a középkorban, "nyom nélkül asszimilálódtak". Erre azonban kevés példa adódott a magyar történelemben, így "a cigányság a feudális rendszerben mindvégig a gazdasági életnek csupán periferikus mellékszereplője lehetett, s a Közép- és Kelet-Európában oly meghatározó jelentőségű mezőgazdaságban nem jutott semmilyen szerephez."

A tisztes szegénységtől a teljes kilátástalanságig

A tradicionális cigány foglalkozások (teknővájó, muzsikus, vályogvető, lókereskedő, kosárfonó, stb.) talaján a cigányság a feudális és késő-feudális társadalom legalsó szintjét foglalhatta el. "Mindamellett: ez a legalsó szint is hely volt, a tisztes szegénység vállalásával többé-kevésbé élhető élethelyzet" - állapította meg Csalog Zsolt. A 20. századra azonban az ipari fejlődés ellehetetlenítette ezeket a pozíciókat, és a megváltozott helyzethez a cigányság azóta képtelen alkalmazkodni.

Ha felemás módon is, a Rákosi- és a Kádár-korszak javulást hozott. A cigányság a "szocializmustól" a közvetlen kenyérgondok megszűnését, a viszonylagos létbiztonságot kapta. Ezért a politikai hatalom iránti lojalitással adózott, tovább rontva ezzel is társadalmi pozícióit - említi tanulmányában Csalog.

Cigányság - ambíciók nélkül

A nem várt ajándékként kapott létminimum nem ébresztett a cigányságban ambíciókat a kvalifikáció megszerzésére. (Kuruc.info: kulcsmondat. Magyarul ha pénzt adunk, az kevés. Ha lehetőséget adunk ,az is kevés. Azaz: aktív irányítás, terelgetés kell.) A "nagy ugrás" évtizedeiben a cigányság relatív lemaradása tragikusan növekedett - állapította meg Csalog Zsolt.

Ez a meglehetősen ellentmondásos státusz ugyanakkor az 1980-as évek második felében rövid idő alatt teljesen összeomlott. A magyarországi cigányságnak nemcsak az aktuális helyzete vált elviselhetetlenné, hanem a perspektívák is bezárultak: "nehezen szerzett történelmi tőkéjét veszíti el a cigányság, ebben az évszázadban immár másodszor. A cigányság körüli társadalmi feszültségek drámaian élesednek. Nemcsak a kormányzat, de a magyar társadalom sem képes felismerni, hogy ha a probléma kezelésében igen gyors változás nem történik, a helyzet súlyos társadalmi robbanáshoz vezethet" - írta 1993-as tanulmányában Csalog Zsolt.

Az 1990-es évek elején a rendszerváltás eufóriája, aztán pedig az átalakulás gyorsan jelentkező kínjai (jelentős munkanélküliség, hatalmas infláció, hajléktalanok) elterelték a figyelmet a cigánysággal kapcsolatos ügyekről.

Optimizmus, avagy a demokrácia parancsa

Ugyanakkor egyfajta naiv optimizmus is jellemezte a rendszerváltást. Mint a Nyilvánosság Klub 1989 júniusi rendezvényén megfogalmazódott: sokan úgy gondolták, hogy a korábbi torzulást kell helyrehozni, vagyis demokráciát és polgári viszonyokat kell teremteni, és akkor cigánykérdés sem lesz. A másik vezérgondolat az volt: a demokrácia igénye már ma is azt parancsolja, hogy ne a beolvasztásra, a teljes asszimilációra törekedjék a társadalom, mint eddig, hanem arra, hogy minden népcsoport megtarthassa a maga sajátos értékeit, és így illeszkedhessék be a társadalomba - tudósított az MTI.

Robbanás előtt a 10 millió cigány régiója?

A romákkal kapcsolatos gondok a többi volt szocialista országban is jelentkeztek, az üggyel Európa is foglalkozni kezdett. Az európai országoknak garantálniuk kell a cigányok jog- és esélyegyenlőségét, az egyenlő bánásmódot - jelentette ki határozottan az Európa Tanács parlamenti közgyűlése 1993 februárjában.

A közgyűlés megállapítása szerint a cigányok olyan kisebbséget jelentenek, amely nem él összefüggő területen. Az Európai Közösség országaiban a becslés szerint egymillió, Közép- és Kelet-Európában viszont hat-tíz millió között van a cigány lakosság száma. A határozat sürgette a cigányokkal szemben tanúsított türelmetlenség megszüntetését.

Önmeghatározási kérdőjelek: kisebbség, vagy valami más?

A javaslat vitájában Bratinka József képviselő, a magyar küldöttség vezetője, a közép-európai cigánykérdés tapasztalatait összegezve arra hívta fel a figyelmet, hogy a cigányságnak, mint kisebbségnek meghatározását sok bizonytalanság veszi körül: a cigányok egy része kisebbségnek tekinti magát, mások nem. Jelentős különbségek vannak a cigányság életmódjában, az egyes országokban élő cigányok számában. Így a parlamenti közgyűlés ajánlása csak akkor vezethet eredményre, ha figyelembe veszik a cigányság sajátos helyzetét, saját önmeghatározását. Ebben a helyzetben minden szélsőséges megoldási kísérlet hiba lenne: az is, ha akarata ellenére kisebbségi helyzetbe szorítanák a cigányságot, de az is, ha erőszakos asszimilációs kísérletekkel próbálnak meg kisebbségi önmeghatározását fékezni - hangoztatta a magyar képviselő Strasbourgban. 

Antall József is tudta, hogy a cigányok ügyében nem lenne szabad halogatni...
A Közös Út - Kethano Drom című roma magazin 1993. évi első, majd karácsonyi számában közölte Antall József 1957-ben írt tanulmányvázlatát a cigányokról. A későbbi miniszterelnök megközelítése szemben állt a hivatalos pártállásfoglalással, amely akkor még - és lényegében mindvégig - nem mint népet, hanem mint egyfajta "szociális réteget" akarta kezelni a cigányságot.
A nem cigány szerzők közül elsőként Antall József hívta fel a figyelmet: a tudomány adós az 1944-es cigány holokauszt történetének hiteles feldolgozásával - emlékeztetett az MTI. Antall becslése szerint a magyarországi cigányság lélekszáma az 1950-es években 250 ezer volt. A tanulmány főként a cigányság eredetével és nyelvével, európai és magyarországi történetével, szervezeti formáival, művészetével és vallásával foglalkozott. A szerző megállapítja, hogy az erőszak, az üldöztetés sehol nem vezetett eredményre, majd írását így fejezi be: "A cigánykérdés megoldásának, kezelésének halogatása hosszú távon beláthatatlan szociális, etnikai-kisebbségi, sőt nemzetiségi feszültségekhez vezethet a jövőben. Ezért mindent meg kell tenni a jól átgondolt, hosszú távra szóló elképzelések és program megfogalmazása érdekében."

(inforadio.hu)