9/1

A tanárok az iskolakötelezettség korhatárának felemelését hibáztatják

Megfeszített pedagógiai munka folyik egy diósgyőri középiskolában, a 9/1. osztály harmincöt tanulója tavaly mégis 7827 órát hiányzott az iskolából.
A tanintézményben mindennaposak a tanárokat ért inzultusok, fenyegetőzések. Amikor egy tovdbbképzésen a pedagógusok elpanaszolták egyre kilátástalanabb helyzetüket, a szakemberek megoldásként a liberális oktatáspolitikát említették, s a kooperatív tanítás módszereit, az úgynevezett játékos órák bevezetését ajánlották. A tanárok először azt hitték, viccelnek velük.

Az előtér sakktáblaszerű kövein zsibonganak a szünetre kitódult gyerekek. A Diósgyőr-Vasgyári Szakképző Iskola patinás múlttal rendelkezik; az itt végzettek s azóta  az iparban dolgozók számára  létrehozott környékbeli kolóniát - ausztrál munkáslakások tervei alapján - kétszer égetett téglából építették. Az iskolatörténeti kiállításon 1928-ban kovácsolt, barokk stílusú kerítést látni, s a szakiskolában készített mozdonyok még az indiai vasúti közlekedésben is megállták a helyüket. Egyenruhások voltak a tanárok és a tanulók egészen 1953-ig. Egy táblán olvasom: „Fúvószenekarunk első marsallbotja".

A vasgyári az ország legnagyobb iskolája is volt 3200 tanulóval, ma már alig több, mint ezer gyereket oktatnak itt. Vagy inkább oktatnának?

Az előtér falán nagy tábla az iskola jelmondatával: Célunk a te jövőd. Egy másik ilyen szemléltetőeszközön a követelményrendszer három pontba szedve: 1. Az iskolába el kell járni, és a tanórán részt kell venni. 2. Az iskolában a házirendnek megfelelően kell viselkedni. 3. Az iskolában legalább elégséges szinten kell tanulni.

Úgy látszik, itt azért, hogy valaki iskolába járjon, tanuljon és viselkedjen, rimánkodni kell.

--------

- Nem kell megijedni az újságíróktól. Na, kitaláljátok, miért vannak itt? - teszi fel a költői kérdést Skarupka István igazgatóhelyettes.

A két gyerek, Horváth Károly és Lakatos Attila behúzott nyakkal ül a folyosói székeken, mint a fázós verebek. Aztán, ahogyan a pedagógus irodájában a kárpitos pamlagnál kínálja hellyel őket, felbátorodnak. Lakatos Attila úgy ül le, hogy az övcsatja kilátszódjon. A hatalmas, fényes alkalmatosságon pörgethető fémlap dollár jellel. Hát persze hogy meg is pörgeti az S betűt, hadd forogjon! Azt hiszi, elájulunk tőle.

- A hiányzásokról lesz szó. De hogy most itt vagyunk, kapjunk érte igazgatói dicséretet - ajánlja figyelmünkbe társa, Horváth Károly.

Az igazgatóhelyettes nem veszi a stílust, kedvesen, béketűrően mondja:

- Mí történt veletek? Attila, neked 213 óra igazolatlan hiányzásod van. És még hozzájön a tiszteletlen beszéd, durvaság, igazgatói megrovással. Károly, te 521 óra igazolatlan hiányzást halmoztál fel. A tantárgyi hiányzások miatt, mivel meghaladtad a 250 óra hiányzást, nem voltál osztályozható. Vegyétek már komolyra a figurát!

- Reggel álmos voltam, s iskola helyett inkább üzletelgettem a mobíltelefonokkal - mondja a diósgyőri, állami gondozott Károly.

Attilát utolérte a szerelem, s állítása szerint egy lány miatt maradt el az órákról.

- Szeretünk csavarogni, s mindig úgy értem haza, mintha iskolában lettem volna. Amikor először kaptunk csekket, elcsattant egy-két pofon, tanyám felszólított, hogy gyerünk az iskolába. Mivel nem hallgattam rá, kijött egy újabb, tízezer forintos csekk is. Befizettük azt is - mondja egykedvűen Lakatos Attila, akinek egy édes- és öt féltestvére van. Az ő és a húga apja nem él velük. Azt veszem ki a szavaiból, hogy nem kérik számon rajta azt, hogy tanul-e.

Azok a gyerekek, akiket egyik középiskola sem vesz fel, a kötelező beiskolázású vasgyári intézménybe kerülnek. Mondjuk ki: az általános iskolák örültek, hogy megszabadultak tőlük, de a gyakorta alulszocializált, renitens, diszlexiás gyerekek a középiskolában sem illeszkednek be. Korábban az iskolakötelezettség korhatára 16 év volt, de ma már 18 év a határ - ebben látják az iskolai fegyelem felhígulásának és a hiányzásoknak az okát a pedagógusok.

A jogalkotók valószínűleg úgy gondolták, ha az életkort emelik, addig sincs az utcán a gyerek, nincs gond vele. Így a kilencedik osztály a vízválasztó, ahol a kényszerűségből bekerült gyermekek beilleszkedési problémákkal küszködnek, majd a hiányzások miatt egyszer-kétszer megismétlik az évet. Végül vagy állandóan csavarognak, vagy a tizenöt évesek között ülnek tizenhét-tizennyolc éves fejjel, ami hozzájárul a konfliktusok elmérgesedéséhez - tudom meg Skarupka Istvántól.

Lapozom a 9/1. osztály tavalyi naplóját. Van benne tinta: rengeteg a bejegyzés. Az osztály harmincöt tanulója tavaly 7827 órát hiányzott az iskolából, így iskolaidőben átlagban 223,6 órát töltött máshol igazolatlanul egy gyerek.

Elgondolkodtató mondat az utolsó oldalon: „Az osztálynapló negyvenhárom beírt és huszonöt osztályzott tanulóval lezárva. Miskolc, 2008. 06. 13." Megtudom, hogy a negyvenhárom beírt gyerekból úgy lett harmincöt, hogy nyolcan elérték a nagykorúságot, s automatikusan abbahagyták az iskolát. A harmincöt tanulóból aztán tíznek kellett hiányzás miatt évet ismételnie.

Mihályi László tanár úr tavaly az ominózus 9/1. osztály osztályfőnöke volt.

- Én a nyílvántartást és a hiányzást a „lebukózás" ellenére is pontosan vezetem, mert ha a rendőrség megkérdi - és rendre megkérdi (Kuruc.info: gy.k. bűnöznek ezerrel a purgyék) - tőlem, hol volt a gyerek, meg tudom mondani, hogy itt volt vagy sem. Mert ha azt mondom, hogy iskolában, holott nem, akkor hamis tanú vagyok - szögezi le. - Az iskolai hiányzásokat helyre kellene tenni - vélekedik. - Minden szülő iskoláztatási támogatást kap, vagy a család szociális helyzete alapján rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez jut. Sokszor ez kitűnő jövedelemkiegészítési lehetőségnek bizonyul, hiszen a gyerek az igazolványkiállítás napján jelenik meg az iskolában, másnap meg eltűnik - avat be a háttérbe a pedagógus. (Kuruc.info: mindenhol ez megy…)

Mit tesz, mit tehet ilyenkor az iskola? A pedagógusok esettanulmányaiból kiderül, hogy tíz óra igazolatlan hiányzást követően kötelező értesíteni a szülőt, s a további kimaradásoknál újabb, a szülőknek címzett leveleket küldenek ki, majd az iskola feljelentést tesz az önkormányzat jegyzőjénél. A jegyző sokszor a gyors intézkedés helyett visszaír az iskolának, azt tudakolván, hogy első vagy utolsó óráról hiányzott a gyerek. Újra levelezésbe kezdenek, majd azt kérik az iskolától, igazolja, hogy az érintett gyerek tanköteles. Minderre azt tudatja az iskola, hogy a gyereknél van az általános iskolai bizonyítványa, így hivatalosan csak ő igazolhat. Ezt követően a jegyzői hivatal behívja a szülőt, s figyelmezteti a kötelességére. Közben eltelt két hónap, s az igazolatlan hiányzások száma már nem tizenvalahány, hanem közelít a 250-hez. Az iskola újra értesíti a szülőt, majd ismét feljelentést tesz az önkormányzatnál, amelyet követően ötezer forintra megbüntetik a delikvenst. Amikor a szülő nem fizet, következik a bírósági hercehurca, amelynek egyetlen kárvallottja az iskola.

- Tanítási időben, elővezetéssel megfenyegetve járunk a bíróságra az igazgatóval és a kollégákkal együtt. Sokszor évek telnek el a hiányzások óta, a gyerek már régen nem jár hozzánk, s értelemszerűen a tárgyalásra sem jön el. A probléma felszámolásában azonban nem jutunk egyről a kettőre. Mondja meg bárki, hogyan bírhatjuk rá a gyermeket arra, hogy járjon iskolába? Erre semmilyen eszközünk nincsen - sorolja az igazgatóhelyettes.

A megoldást keresve találták ki a bartert: néhány iskolával cserélgetik a gyerekeket, hátha a másik közösség jobban megfogja őket.

Nem divat iskolába járni, még inkább nem divat tanulni. A büntetést pedig könnyedén kifizetik. Vajon ezek a szülők miből élnek? - kérdezem.

- A tapasztalatunk szerint a szülőket eltartják a segélyek, és az újabb gyermekáldás is kívánatos, hiszen anyagi támogatást garantál. (Kuruc.info: v.ö. “remekül megélek a f@szomból”) Bizony intézetünkben sok lány válik magántanulóvá. Nemrégiben két kilencedikes osztálytársnak ikrei születtek. S ha igaz, már jön a következő is. Valahogy csak ellesznek a támogatásokból - nyilatkozzák a pedagógusok.

„Szemtelen, dohányzik, minősíthetetlen hangnemben beszél, veri az ajtót. Folyamatosan zavarja az órát, durván káromkodik, tegezi a tanárát. Veszélyezteti és fenyegeti a társát. Órán a telefonjával játszik. Órán rohangál. Piszkálja a társát." De van a naplóban osztályfőnöki intő terrorizálásért, intő pofozkodásért s igazgatói figyelmeztetés lopásért is.

- Előfordult olyan, hogy egy tanárt megfenyegetett a gyerek? - érdeklődöm, mint kiderül: naivan. A tanárokból ugyanis kitör a kacagás. Heti gyakorisággal előfordul ilyen eset.

- Alagsorban vagyok ügyeletes. Csengetéskor sorba kell állítani a tanulókat. Mondtam nekik: gyerekek, legyetek szívesek sorba állni! Egyikük továbbra is háttal állt. Ismét szóltam, majd hozzáértem a vállához, mire nekem ugrott, s emelte a kezét, hogy megüssön. Egy tanártárs kiabált rá, aki rögvest le lett tegezve, hiszen a fiú azt üvöltötte:, mit ugrálsz, te g ... i?! Dühében öklözte a falat, s úgy ordította: ezt még megbánod, majd szétverem a fejedet - eleveníti fel a szomorú esetet Mihályi László. - Majd apukám elüt kocsival. Úgy állon váglak, hogy széttörik a fejed - idéz néhány kedves üzenetet Skarupka István igazgatóhelyettes, és előfordult már olyan is, hogy betódult az irodába a feltüzelt szülő kilencfős kísérettel. (Kuruc.info: biztos norvég volt ez is…)

Egy gondolat a tanári tekintélyről. Bejegyzés a naplóból X. hó 19-én: „Igazgatói figyelmeztetést kapott, mert azt mondta, hogy g...i tanár.” De le is köpik a pedagógust, ha úgy gondolják. (Kuruc.info: a köpködés, akárcsak a kődobálás, nemzeti sport cigányéknál)

Jókötésű srác volt a „Tyson", mindenkivel öszszeverekedett, a földön fekvő gyereknek a bordáját és a fejét rúgta spiccel. Bár az anyja könyörgött, hogy a fia hegesztő akar lenni, az ötödik eset után kirúgtuk. Már más iskolába jár: a roma integrációs Kaly Jagba. Azt üzente, hogy majd az utcán elszámolunk. És össze is futottunk, amikor egy boltból nagy szatyrokkal mentem hazafelé. Mindenre felkészültem, de lehajtotta a fejét, ahogy elment mellettem - idézi föl az igazgatóhelyettes. (Kuruc.info: … azért, mert épp egyedül volt. Ha ott lett volna a rokonyság is, valszeg kiskanalakkal szedik össze a meglincselt dirit a hullaszállítók az aszfaltról…)

Norbi is idejárt, csakhogy minden helyzetet úgy oldott meg, hogy verekedett. Kirúgták. Később bement az iskolába, s a vécében diákfelügyelőnek kiadva magát dohányzókat igazoltatott. Elkérte a fiúktól a diákigazolványukat, akik a nap végén fel is keresték az igazgatóhelyettest az irodájában, hogy a megszokott rend szerint kicseréljék az úti okmányukat az ellenőrzőjükre. Akkor derült ki, hogy elvette az igazolványukat a „diákfelügyelő", de persze nem az irodába kerültek az okmányok, ugyanis az utcán négyezer forintot ér egy érvényesítő bélyeg.

A mobiltelefonokat és a bélyegeket lopják egymástól az itt tanulók. De van lehangolóbb eset is. Egy távközlés-technikai karbantartónak tanuló gyerek odament a tanárhoz, és a rendszergazdára hivatkozva elkérte a projektort. Mint kiderült, a 246 ezer forint értékű berendezést 13 ezerért adta el egy miskolci bizományosnak, akit nevezhetnénk orgazdának is, ugyanis ha látja, hogy ennyiért is beadják, akkor nyilvánvalóan lopott műszaki cikkről van szó.

A realitás: a 9/1. osztály egy-két tanulója bármikor kiverheti a tanára fogát. (Kuruc.info: igen, ez a realitás a cigányfertőzött iskolákban – és nem csak itt…) És akkor újra felhangzik az igazgatóhelyettes hiábavaló szállóigéje: „Vasgyári iskolában vasfegyelemnek kell lennie."

-------------------

Alapok nélkül jönnek ide a gyerekek, hiányzik a számonkérés, a szülői háttér. Általánosban ötödikes korig nem lehet buktatni, s később is csak szülői engedéllyel. És a végén Zsóka néni kiscsibéi átjönnek ide. Azzal kezdem, hogy megnézem, a szorzótáblát tudják-e, s hogy valamicske fogalmuk legyen a számokról, a négy alapművelettel kezdjük. Volt olyan is, aki a nevét úgy írta le, hogy Gergej - nyilatkozza Mihályi László.

— Sok a halmozottan hátrányos helyzetú, sajátos nevelési igényű, diszlexiás, diszgráfás gyerek; velük az intézeti fejlesztőpedagógusok, pszichológusok is foglalkoznak — tudom meg az ifjúságvédelmis pedagógustól, Czupper Annálól. Elmondja: ha egy tanuló a magaviseletéért fegyelmit kap, kötelezik a szülőt és a gyereket, hogy hetente egyszer eljárjanak a pszichológusokhoz. A jövőben a fegyelmi tárgyalásokra a kisebbségi (Kuruc.info: norvég?) képviselőket  is szeretnék meghívni, hogy a saját fülükkel hallják, milyen problémák vannak az iskolában. És nem árt, ha a hiányzókra is hatnak az osztályfőnöki órákon — véli a szakember.

Becslések szerint a vasgyári iskolában a szakmunkástanulók kétharmada roma (Kuruc.info: ha valakinek bárminemű kétsége lett volna…), a szakközép-iskolai képzésben fele-fele a többségi-kisebbségi arány. Bár mérik azt, hogy ki vallja magát cigánynak, de a sok kizárólag romák számára kiírt pályázat (Kuruc.info: és még van pofájuk azt hazudni a fajvédőknek, hogy nincs pozitív diszkrimináció!) miatt már az is előfordult, hogy egy ténylegesen nem közéjük tartozó fiú cigánynak vallotta magát. Beszerzett egy igazolást a kisebbségi önkormányzattól arról, hogy ő roma, majd sikerrel pályázott is.

— Ebben az iskolában most harminchat—negyven fős egy osztály, holott ilyen nehezen kezelhető gyermekeknél csak kis csoportban lehet eredményt elérni — mondja Skarupka István igazgatóhelyettes, aki egy másik iskolában kisebb közösségben tanít hasonló összetételű fiatalokat, s minden évben vannak országosan elért eredményeik. — Ennyi gyermeket feleltetni is képtelenség. Kérem, jöjjön ide a szakértő, próbáljon rendet csinálni, órát tartani, feleltetni! És minden tanácsot, érdemes ötletet örömmel fogadunk — teszi hozzá.

Ebben az iskolában népszerű volt a házvezetőnő-képzés: mosni, főzni, takarítani, varrni, szabni, géppel írni, főzni és csecsemőt gondozni is megtanultak a lányok, de ezt a képzést a döntéshozók minden indoklás nélkül kivették az Országos képzési jegyzék szakképzései közül.

Czupper Anna ifjúságvédelmisként minden hónap második keddjén találkozik a pedagógiai intézetben a középiskolák pedagógusaival. Kiderült, ők is hiányzási-fegyelmezési problémával küszködnek. A továbbképzésen felvetették a problémákat, mire megoldásként a liberális oktatáspolitikát említették: a kooperatív tanítás módszereit, az úgynevezett játékos órák bevezetését ajánlották.

A tanárok először azt hitték, viccelnek velük.

------------------------

Miskolc általános és középiskoláiból évente mintegy kétezer feljelentés érkezik a polgármesteri hivatalba a hiányzások miatt - tudjuk meg Magos Marianntól, a polgármesteri hivatal szabálysértési csoportvezetőjétől.

A feljelentések száma az utóbbi időben évről évre öt-tíz százalékkal nő - hangsúlyozza a szakember.

Az esetek többségében öt-húsz ezer forint pénzbírságot szabnak ki, amelynek mintegy felét fizetik be a számlájukra, évente mintegy nyolcszáz esetben végrehajtásra kerül sor. Amennyiben a végrehajtási eljárás, a foglalás nem jár eredménnyel, a szülőket kötelezettségszegés miatt a bíróság elzárásra ítéli.

A szakember elmondta: tapasztalatuk szerint a gyermekek egy részét már óvodába és az általános iskola alsóbb osztályaiba sem járatják; ilyenkor a szülők a kiskorú veszélyeztetésével bűncselekményt követnek el. Évente harminc-negyven esetben kell ilyen ügyben eljárniuk - teszi hozzá.

Mindezek mellett kisebb csoda, hogy az intézmény így is tud eredményeket felmutatni. Három évvel ezelőtt a tanítási klíma országos felmérésén, amikor is a bejövő és a kimenő gyermekek felkészültségi paramétereit mérték, a vasgyári iskola az országos listán a tizennegyedik lett. Az itt tanulók minden évben nyernek valamilyen díjat. A tanműhelyben precíziós gépalkatrészeket, vaskerítéseket, díszes ajtókat és ablakokat készítenek a diákok, az öntvény kivételével esztergagépeket gyártanak és szerelnek össze - termelésükkel nem kis gazdasági bevételt hozva az intézménynek.

Az iskolamúzeum vendégkönyvében egy bejegyzés olvasható, amelyet egy Dél-Afrikában élő régi tanítvány fogalmazott meg a ma diákjai számára: „1963-ban végeztem mint géplakatos. Szeretném kifejezni köszönetemet az itt kapott képzésért, amit ma is gyakorlok. Önállóan dolgozom, s adom tovább az itt szerzett tapasztalatokat."

Vajon mit írhatnak majd be a könyvbe a most végzők néhány évtized elteltével?

(a Magyar Nemzet jelenleg online még nem elérhető cikke; saját szkennelés)