A mai Magyar Hírlap cikke következik. Félkövér, ill. a legfontosabb gondolatok esetében piros kiemelések tőlünk.

"Oktatás: lassú agónia látható

Csak idő kérdése, hogy a tehetős szülők fizetős magániskolákba menekítsék ki az egyre rosszabb színvonalú közoktatásból gyermekeiket, ami hosszabb távon a jelenlegi hatalmi elit pozíciójának átmentését és a magyar társadalom szétszakadását vetíti előre" – mondta a Magyar Hírlapnak Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke.

 – Hiller István szerint nyugodt tanévre számíthatnak az iskolák. Ez már a haldoklók nyugalma?
– Ha valaki nyugodtnak nevezi az idei tanévet, az nem mond igazat, csak meg kell kérdezni azokat a pedagógus kollégákat, akik most veszítik el munkahelyüket, azokat a szülőket, akiknek gyermeke az iskola-összevonások miatt szeptembertől más intézménybe jár majd. Becslések szerint tízezer diákot érint a forráskivonások miatti intézményátszervezés. Az kétségtelen, hogy jogalkotási és a megszűnő pedagógus-álláshelyek mértékének szempontjából az idei év valóban nyugalmasabb lesz, mert azokat a törvénymódosításokat, amelyek eredményeként tavaly több mint tízezer pedagógus-álláshely szűnt meg, már korábban meghozták.

– A PDSZ szerint az idén is folytatódik ez a folyamat, mennyivel nőtt az utcára vetett tanárok létszáma?
– A KSH adatainak alapján több ezer pedagógus elveszítette állását, és egyre gyakoribb, hogy a tanárokat a teljes munkaidős státuszból részmunkaidősbe kényszerítik a munkáltatók azzal a törvénytelen mondattal: "Aláírod a részmunkaidős foglalkoztatást, vagy elbocsátalak." Közalkalmazottat azonban csak státuszcsökkentés esetén lehet felmenteni. Ha nem erről van szó, direkt és indirekt kényszerítések következnek. Az újabb leépítésekről végleges szám szeptember végén lesz. Tavaly, amikor ezrével szűntek meg a pedagógus-álláshelyek, folyamatosan nőttek az erről, az Oktatási Minisztérium által, kiadott számadatok, amíg elérték a PDSZ által közölt tízezres mértéket. Most néhány százról beszélnek a szaktárcánál, mi reméljük, hogy így lesz, mert előrejelzéseink szerint az ezres nagyságrendet is eléri az oktatásból elbocsátottak csoportja.

– Mi kényszeríti az iskolákat az újabb leépítésekre?
– Három fő oka van az újabb elbocsátásoknak. Egyrészt a jelenlegi finanszírozási rendszer csoportalapú, és megnövelték a kötelező osztálylétszámot a korábbi 15-ről 17-re. Azok az iskolák, ahol nem tudják igazolni az előírt létszámot, számos kiegészítő forrástól elesnek, így az önkormányzatok inkább összevonják az osztályokat és elküldik a tanárokat. Az iskolafenntartást bünteti, míg a bezárást, a közös fenntartásba adást jutalmazza a rendszer. Olyan ez, mint az erőszakos téeszesítés. Igaz? A nem szakrendszerű oktatás kötelező bevezetése szintén eredményezhet elbocsátásokat. Jövőre ötödik osztály után, hatodikban is az órakeret húsz százalékában taníthatnak a tanítók, a tanárok csak akkor, ha 2004 szeptemberéig volt ötéves gyakorlatuk alsó tagozatban. Ennek az a célja, hogy kevesebb tanár legyen. A harmadik forrása az újabb elbocsátásoknak a kötelező óraszám emelésének elhúzódó hatása, van olyan pedagógus, akinek eddig megvolt a 22 órája, az idén pedig már nincs.

– A közelmúltban találkozott Hiller István oktatási miniszterrel. Meg tudta győzni arról, hogy a kötelező óraszám növelése nem segíti az oktatás színvonalának emelését?
– A miniszter vállalta, hogy a PDSZ-szel közösen készít egy felmérést a tanárok leterheltségéről. A célunk az, hogy tényekkel igazoljuk, a megemelt óraszám egyrészt lehetetlenné teszi, hogy a pályára lépő tanárral kellő időt tölthessen tapasztalt mentoráló kollégája, így kizárt, hogy meglátogathassák egymás óráit. Másrészt bebizonyosodik, hogy kollégáink többsége a heti negyven óránál jóval többet dolgozik – külön bérezés nélkül. Gyakorlatilag ezzel a döntéssel kizárta a tárca a tanári karon belüli folyamatos szakmai munka és fejlődés lehetőségét. Változatlanul azt az álláspontot képviseljük, nemcsak bérezéssel kell a jelenlegi oktatási nívótlanságot orvosolni, hanem a kötelező óraszám csökkentésével is.

– Az Új tudás programot úgy kezeli a kormány, mint a minden betegségre használatos elixírt. Ez valóban csodát tehet a magyar oktatással?
– A program elindítása jelentős forrásbevonásokat eredményez, de hatása csak évek múltán lesz érezhető. A következő két-három évben százhúszmilliárddal több pénz kerül a rendszerbe, ennyiből lehetne jót is csinálni ahelyett, hogy a jelenlegi rossz rendszert befagyasztanák. A program öt eleméből három azonban ezt teszi, erőlteti a feltétel nélküli, rideg integrációt, nem csökkenti a pedagógusok erős munkaterhelését, és az intézmény-összevonások, valamint a bezárások ellen semmit sem tesz. Ezeknek a problémáknak a kezelése nélkül nem emelkedik jelentősen az oktatás színvonala. A program számos eleme a McKenzie-jelentésre épül, de nem veszi figyelembe az abban szereplő megállapításokat. Például azt, hogy jó tanárok nélkül nincs jó oktatás. A kezdő pedagógusok keresetét célszerű növelni, de azt csak ott lehet megtenni, ahol magas az átlagkereset. Magyarországon több mint negyven évet kell tanárként várni a legmagasabb bér eléréséig, míg az OECD-államokban ez átlagosan 26 év. Ráadásul a kezdő pedagógusok illetményemelése miatt most csökken a végső és a kezdő pedagógusi bérek közötti arány. A magyarországi pedagógusi bérek vásárlóértéke ugyancsak OECD-összehasonlításban a tagországok átlagbérének felét sem éri el. A McKenzie-jelentés egy lényeges szempontját ugyancsak nem veszi figyelembe a szaktárca, ami az új bérkoncepcióban is visszaköszön, amelyben csak a kezdő tanárokat díjazza megemelt illetménnyel, a tapasztalt kollégákat nem. McKenzie-jelentés megállapítja, hogy a tanárképzésnek elitképzésnek kell lennie. A PISA-felmérés szerint kiválónak minősített országokban a gimnáziumi végzettségű gyerekek legjobban teljesítő öt-tíz százaléka választja a tanári pályát. Nálunk pont fordítva van, tisztelet a kivételnek. Ráadásul a rendszer által kínált bruttó száz euróért és a háromévenkénti 1700 forintos előmenetellel nincs is rá esély, hogy más irányba változna itthon a tanárképzésre jelentkezők összetétele. Az sem teszi különösebben vonzóvá a tanári pályát, hogy egyik napról a másikra el lehet bocsátani tízezer pedagógust.

– Néha úgy tűnik, mintha az oktatási tárca az egyre mostohább feltételekkel arra törekedne, hogy csak a legelhivatottabb tanárokat tartsa a katedrán. Az intézményi politikájából is hasonló tűnik ki, a falusi iskolákat azért nem tartaná meg, mert állításuk szerint ott nem olyan szintű oktatást biztosítanak a gyerekeknek, mint egy városiban.
– Két évvel ezelőtt hirdette meg Hiller István a minden gyermek egyformán fontos elvet, vagyis azonos minőségű oktatást kell adni minden gyermeknek, és akkor az átlag egyre feljebb emelkedik. A szándék megvan, hogy ebbe az irányba mozduljunk, de az eredmények elmaradnak(Kuruc.info: igen, ezért volt pl. Czirok Péter & Mohácsi Erzsébet szegedi mentorprojektje is teljes bukás). Egyre növekvő osztálylétszámokat határoz meg a tárca, ami lehetetlenné teszi, hogy az integrált oktatás keretein belül egy diák, tanárával közösen, leküzdje társaival szemben létező szociokulturális, fizikai vagy szellemi fejlődésbeli hátrányát. Erre csak csökkenő létszám mellett lenne lehetőség, de a finanszírozási rendszer a nagy csoportlétszámokat támogatja. Általános tapasztalat, ha az osztálylétszám harmada integrálandó (Kuruc.info: putriscigány) diákokból áll, akkor ott nem lehet olyan munkát végezni, ami felfelé emelné a színvonalat. (Kuruc.info: pontosan erről beszéltünk mindig is a cigányok iskolai integrációja kapcsán! Plusz infóért és továbi linkekért lásd EZT alul) Ebből azt következik, hogy akiket integrálnak, azok nem kapják meg a megfelelő fejlesztést, akikhez integrálnak, azok pedig sokkal lassabban haladnak, mint ahogy integráció nélkül haladhatnának. Ha valakit a képességeinél gyengébben terhelnek, akkor annak alábbhagy a lelkesedése, a tudás iránti vágya, lassan beleun abba, hogy kötelezően a padban kell ülnie, és előbb-utóbb magatartási problémák jelentkeznek nála. (Kuruc.info: és akkor még nem beszéltünk az “integrálandó” cigányok iskolai terrorráról…)

– A családi háttérből fakadó hátrányokat a szaktárca úgy orvosolja, hogy pénzzel minél előbb az oktatási rendszerbe próbálja csalogatni főként a roma szülők gyermekeit. Ha azonban nem tud megfelelő figyelmet szentelni a felzárkóztatásra, akkor gyakorlatilag sok pénz felhasználása ellenére sem kezeli, hanem csak jegeli a problémát, nemde?
– Az oktatási kerekasztal ülésén hangzott el, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek kétharmada nem roma. (Kuruc.info: a tűzoltás érdekében hazudoznak) Az ebbe a csoportba sorolt gyerekek szüleinek iskolai végzettsége alacsony, és a család nehéz anyagi körülmények között él. Megfigyelhető földrajzi szempontból, hogy a cigány települések mind jobban elkülönülnek. Így különösen fontos – a kulturális integritás megőrzése mellett –, hogyan zárkóztatjuk fel a nehéz körülmények között élő gyerekeket. Látunk olyan európai példát, hogy az integrálandó gyereket elveszik a családtól, és bedugják egy kollégiumba azzal, hogy ott majd lesz vele valami. Ez a megoldás általában öngyilkosságokhoz vezet. A hazánkban most zajló integráció még nem hasonlít ehhez, de indirekt módon tovább növeli a hátrányokat. Azt gondolom, hogy a cigányság felzárkózását nagyban elősegítené, ha a nemzeti alaptantervben kötelező tárgy lenne mind a cigány, mind a többi nemzetiség kultúrájának oktatása. Ez megteremti a kulturális átjárást, és segít az adott kisebbség hagyományainak megőrzésében. (Kuruc.info: milyen “hagyományokat” érdemes megőrizni a cigány “kultúrából”?! Hiszen még a zenéjüket is lopták. Azon felül meg max. csak munkakerüléssel, gyilkolászással, beltenyészettel és az abból adódó, hihetetlen rossz minőségű génállománnyal – lásd pl. a mostani, nagycsécsi esetet – “büszkélkedhetnek”.)

– Az erőszakos integráció eredményezheti azt, hogy az átlag tanulók színvonala a felzárkóztatásra várókéra süllyed, és aki jobb sorsot szán a gyermekének, az a közoktatás helyett fizetős magániskolába íratja csemetéjét?
– A közoktatás színvonala csökken, és elképzelhető, hogy egyre többen választják, már akik képesek megfizetni, a magánoktatást. Ez hosszabb távon a társadalom teljes szétszakadásához vezet, úgy, ahogy az angolszász típusú társadalmakban.

– Vagyis a hatalmi elit gyakorlatilag újratermeli magát?
– Sajnálatos módon, az esélyegyenlőség hamis máza alatt, de ebbe az irányba tartunk. Erőteljes a kormányzati nyomás a magánintézmények elterjedésére, hiszen az elmúlt nyáron több mint hatszáz oktatási intézmény szűnt meg, háromszáz pedig kikerült az állami, önkormányzati fenntartásból, vagyis privatizálódik az oktatás. Ezeknek az iskoláknak egy része még nem pénzdíjas, de ez csak idő kérdése, és akkor teljesen szétszakad a társadalom. (Kuruc.info: mi is mindig ezt mondjuk. A kormány érdeke, hogy minél kevesebben veszélyeztessék pozíciójukat, azaz minél kevesebb értelmes, iskolázott ember legyen. Nekik a megvezethető, birka fogyasztók “kiképzése” az érdekük; ezért is teszik teljesen tönkre a közoktatást. Lásd pluszban borzimorzi hihetetlenül jó, kapcsolódó írását ITT)

– Mindebből úgy tűnik, hogy sajátos ellentmondás feszül a mostani oktatáspolitika liberális szellemisége és az iskolarendszerben, a tananyagban tapasztalható központosító törekvések között.
– Valóban, az oktatás szabadsága éppen a liberális kormányzat idején korlátozódott jelentős mértékben. Az oktatási törvény 2003-as módosítása Magyar Bálint minisztersége idején előrevetítette az azóta gyakorlattá vált technikákat. A szaktárca az általa jónak ítélt módszereket követő iskolákat többletforrásokkal jutalmazza. Azokat, amelyek a reáltárgyakat összevontan kezdik tanítani, vagy azokat, amelyek csatlakoztak a kompetenciaalapú oktatási kísérlethez. Ez a nagyon is direkt finanszírozási kényszer érvényesül a szakképzési intézményeknél is. Amelyikbe ezer-ezerkétszáz gyerek jár, annak jut uniós forrás, amelyikben kevesebben tanulnak, annak nem. Elképesztő, ami a magyar oktatási rendszerben zajlik, hiszen a laikus szülő felülbírálhatja a pedagógus döntését az évfolyamismétlés esetében is. Látható, hogy a politika két tűz közé szorította a pedagógusokat, egyfelől ilyen és ehhez hasonló intézkedésekkel megkérdőjelezi a tanárok szakmai hozzáértését, az arcukba vágja, hogy felkészületlenségük miatt tapasztalható az iskolához kötődő erőszak (Kuruc.info: ráadásul ezt a legmagasabb állami oktatásügyi illetékesek, pl. Aáry-Tamás Lajos [bővebb infó ITT] mondják! Akiknek a dolga az lenne, hogy pl. lehetetlenné tegyék az iskolai bűnözést), másrészt viszont az iskolára akarja hárítani a társadalmi problémák megoldását. Egy biztos, ilyen magatartással csak újabb konfliktusokat generálnak, és az oktatás színvonalát sem teszik jobbá.

Sándor Csilla"