"Védekezem, nem támadok!
Wahorn András pisztolyt vett
Stumpf András 8. évfolyam 43. szám, 2008.10.23

Mezőszemerén nem csak egy-két ház omladozik - a liberális toposz is, mely szerint a bűnözés, a rablás oka a nyomor, a nincstelenség és a szegregáció. Wahorn András szerint a bűnözés oka az, hogy megengedjük.

"Ötkor kelek, akkor már jöhetnek." Rögtön az időpont-egyeztetésnél megsejtjük, hogy valóban vidéki ember lett Wahorn Andrásból, a Bizottság együttes egykori frontemberéből, akit eddig a nyolcvanas évek underground hőseként tartottunk számon. Tudtuk persze, hogy kiment Amerikába szerencsét próbálni, hogy négy éve hazatért, 2006-ban pedig vidéken vett házat, de ez már csak így szokott lenni - gondoltuk -; nem egy büszkén urbánus liberális értelmiségi él Budapest határain kívül, kellemes, zöld környezetben.

Bakács Tibor Settenkedő is ilyesformán gondolhatott a képzőművészre, amikor a Klubrádióból föltárcsázta a számát a szeptember 20-i Gyurcsánychartás megmozdulás és a radikálisok Molotov-koktélozása után: kommentálná már, hogy ezek itt "zúztak". A várt nácizás helyett azonban Wahorn keletmagyarországi életképeket festett az éterbe. A szomszéd néniről, akit megint megloptak, tíz nap alatt harmadszor, akinek húsz kiló krumplija, egy csirkéje pénzben kifejezve alig ér valamit, csakhogy azért egész nyáron kapált, korán kelt, hogy megetesse a jószágot - és tehetetlen a rablók ellen, még ha tudja is, kicsodák. "Mezőszemerén más a helyzet, mint a II. kerületben" - summázott Wahorn, mi meg felkerekedtünk, hogy megnézzük, milyen is.

Parabola van, budi nincs

Nyilvánvaló volt, hogy hajnali ötre nem érünk a Budapesttől 133 kilométerre fekvő településre - nyolc órakor kanyarodunk be Szihalomra, ahonnan csak tíz percre van Mezőszemere. Engedélyezünk is magunknak egy kávét a főút menti büfében. "Hát az meg mit keres ott!?" - teszi fel a kérdést félhangosan a pultos nő, aki, miközben asztalunkat törli le, az út másik oldalán lévő ház kerítésén bebámuló fiatalemberre lesz figyelmes. "Ja, tudom, ki ez" - nyugszik meg, amint a fiatalember megfordul, de érdeklődésünket látva elmeséli: mostanában bizony figyelni kell. Sok betörés volt a nyáron. Az pedig, aki kerítésen bámul befelé, azért gyanús, mert a rablónak, ha biztosra akar menni, csak ki kell figyelnie, ki lakik a házban: az egyedül élő idős emberek értékei különösen könnyű prédának számítanak. Tulajdonosaik ugyanis egytől egyig járnak misére. "Mire a templomból hazaértek, minden értéküket elvitték" - avat be a pultos a közelmúlt gyakorlatába.

Percek múlva Mező szemere határában vagyunk. Tábla hirdeti: a településen polgárőrség, sőt, "szomszédok egymásért" mozgalom is működik. Ezerháromszázan élnek itt, ötszázötven ingatlanban. Igaz, egyikről-másikról nem gondolnánk, hogy emberek élhetnek a leszakadt tető alatt, a helyenként leomlott falak közt - olyan romhalmazokban, amelyek egyike mellett akkor haladunk el, amikor Wahorn András utcájába kanyarodunk. Csakhogy a nyomortanyák kidőlt-bedőlt falain ott fehérlik a vadiúj parabolaantenna. "Van ám hozzá LCD-képernyős tévé is. Budi - az nincs" (Kuruc.info: Vajon hova sz@rnak, hugyoznak ezek az előemberek? Kineveznek erre egy külön szobát, ahogy Olaszliszkán? Vagy a ház körül, esetleg az utcán "potyogtatnak", ahogy Nyírmihálydiban, Gadnán, Ajkán,  Komáromban stb.? [Kapcsolódó linkekért lásd EZT]) - mondja házigazdánk, aki épp egy integető földönkívüli szobrán dolgozik a műhelyben.

Már a portája is mutatja, hogy komoly a helyzet: hatalmas nádkerítés teszi láthatatlanná a kertet, a vaskerítésen szögesdrót. "Amikor ideköltöztem, három hét sem telt bele, és kiraboltak." Akkor kerítette körbe a portát, és fel is fegyverkezett. Egy furkósbotot mutat - ez volt az első célszerszám, aztán beszerezte a pisztolyt is. Utóbbit nem mutatja meg, a típusa legyen meglepetés annak, aki csengetés nélkül teremne a kertben. Szólunk: a pisztolyhasználattal bizony sérülne az arányosság elve. "Mégis, mit tegyek? Hegedüljek neki? Van hegedűm is egyébként, megtanultam a Deres már a határt. A pisztoly azért szerintem célravezetőbb. Nem bántok senkit, de ha bejön valaki csengetés nélkül, ráveszem, hogy menjen ki" - mondja. A saját biztonságát tehát megteremtette, s jól is érezte magát a hűvös, tornácos parasztházban. Festett, szobrászkodott - a képeiből él ma is -, de gazdálkodni is megtanult. Utóbbiban a szomszéd néni segített, ő mutatta meg, hogyan kell vetni, kapálni. (Kuruc.info: vajon ha a városi, nem paraszti származású, ilyetén "kiképzést" ezelőtt soha nem kapott Wahorn képes volt, ráadásul nem is túl fiatalon, megtanulni, mindezt hogy kell csinálni, akkor cigányaink miért nem képesek rá?! Ja, hogy nem AKARNAK dolgozni, ahogy az többek között ITT is kiderül?)

Tarka magyarok

Most magunkat vesszük rá, hogy kimenjünk a házból, ki a kertből is. Hátra, "a földre" - most csak a gaz nő benne. "Tavaly még vetettem, idén már nem. Irgalmatlan munka" - mondja. Mivel erről már van tapasztalata, tudja, mit jelent két zsák krumpli. Pénzben semmit. Munkában egy nyarat. Ideges is lett, amikor a szomszéd nénit újra meglopták - azon a héten harmadszor. Bakács Tibor telefonja ekkor érte, abban a lelkiállapotban, amikor azon törte a fejét, hogy valamit végre tenni kellene a bűnözés ellen, és nem érdekelték a budapesti felvonulások.

"Chartázni meg az Andrássy úton felvonulgatni? Mégis, mi ott a probléma? Túl sok a presszó? Miért nem ide jöttek? Itt tényleg van gond a tarka magyarokkal"  (Kuruc.info: tetszettek érteni: tarka = cigány. És ezt az eredetileg SZDSZ-es, vérlibsi Wahorn mondta, nem mi!) - mondja, majd hozzáteszi: négy éve él itthon, de eddig sosem kereste meg például a Magyar Nemzet. Most, hogy szólt néhány szót a bűnözésről, "már másnap itt voltak". Sőt, kapott ajánlatot a Magyar Gárdától is, hogy jönnek, ha kell, felvonulni, a chartások viszont most nem keresték meg - meséli tettetett értetlenséggel, közben aggódva tekint körbe a kerten. "A kutyám. Sosem csavargott még el. Remélem, nincs baja."

Aggodalomra egyébként van ok bőven: nemrégiben a szomszéd kutyáját a tolvajok bevágták a kútba "  (Kuruc.info: jellemző, a putrisoknak semmit sem jelent a gádzsó vagy a kutya élete), aztán elvitték a láncfűrészt. Hogy kik a tolvajok, a meglopottak sokszor tudják. A szomszéd néni is megkérte őket, hogy adják vissza a krumplit, vagy szól a rendőrnek. Megfenyegették, aztán még a tyúkot is elvitték. A rendőr, amikor kijött, sajnálta, de azt mondta: húszezer forint alatti a kár, ez csak szabálysértés.

Ezt hallva persze az idős emberekben leomlik a biztonságos élet reményébe vetett hit amúgy sem magas építménye, Mezőszemerén körbenézve viszont leomlik más is: az a liberális toposz, mely szerint a bűnözés oka a nyomorban és a szegregációban keresendő. Itt egyrészt nincs cigánysor, elkülönülő cigánytelep, s a tolvajok telke is hasonló elrendezésű, mint a meglopottaké. Van tehát kertjük nekik is, éppúgy dolgozhatnának rajta, mint más - csak nem teszik. Nem is nyomor van, hanem igénytelenség - parabolaantenna és tévé igen, tetőfedés nem.

"Kutatgathatjuk e bűnözés gyökereit, előállhatunk okos elméletekkel. De hogy miért van, az két szóval leírható: mert megengedjük" - így Wahorn, aki el is kezdte kitalálni, hogyan lehetne nem megengedni a bűnözést. Minthogy a táblán is hirdetett polgárőrség ma abból áll, hogy haverok heti egyszer elsörözgetnek, vagy a rendőrautóval furikáznak, azt kellene megerősíteni - mondja. Wahorn ötlete szerint kiképeznék őket vagyonvédelemre, önvédelemre - profi szakemberek által. Persze a falunak nincsen pénze.

Ilyen a magyar

"Itt a faluháza, EU-pénzekből építették, gyönyörű. Program nincs benne. Mi lenne, ha nemcsak a mi 14 polgárőrünket képeznénk ki ott, hanem összefogna a kistérség?" Tizen öt község, mondjuk. A bűnözőket talán elrettentené, ha azt látnák: a futballpályán karateedzést, aztán kutyás kiképzést tartanak. Az összefogásnak már csak azért is lenne értelme, mert "ha véletlenül itt Mezőszemerén olyan tökösek vagyunk, hogy elűzzük a bűnözőket, mennek a másik faluba".

Amikor Wahorn a falu közgyűlése előtt előadta terveit, tetszettek az ötletei, sőt a jegyzővel beszélgetve számára is kiderült: ha valakinek a bekerített tulajdonából lopnak, akármekkora az érték, az bűncselekmény. "Rosszul tudják a rendőrök, de az emberek is, akik emiatt csak legyintettek, hogy á, nem lehet tenni semmit." Ezért elhatározta, hogy szórólapokat fog kiosztani: rajta a lakosok jogaival, a rendőrség, a polgárőrség telefonszámával.

Persze lehet, hogy az egészből nem lesz semmi. A közgyűlésen még mindenki bólogatott a tervekre, aztán amikor a füzesabonyi tévé kamerájába kellett volna mondani, kit milyen sérelem ért, arra már senki sem vállalkozott. Sértett pedig van bőven. Tíz nap alatt öt helyre törtek be csak Wahorn utcájában. Van egy gazdaság a közelben, ott naponta öt-hat embert kapnak el, aki épp lopja a terményt. A gazda sűrűn jár tárgyalásokra. Az egyikre nem tudott elmenni: épp betakarítás volt. Megbüntették ötvenezer forintra, a tolvajt meg felmentették. (Kuruc.info: v.ö. feje tetejére állt világ) De még ő sem akart a tévének nyilatkozni. Hogy mi ennek az oka?

"Amit Móricz Zsigmond írt. Ha probléma van, összeülnek, veszekednek, durrognak, és amikor a megoldásra kerülne sor, jól berúgnak, elalszanak, reggelre meg elfelejtik az egészet. Ilyen a magyar." E pillanatban helyeslő csaholással megérkezik egy hivatásos őrző-védő, az imént annyira féltett farkaskutya-puli keverék. Nagy az öröm. Nem esett baja."

(Heti Válasz)

Kapcsolódó: Wahorn MR1 Kossuth-os CB-interjúja: "elpusztítom a [cigány]bűnözőket!" - pénteki Megbeszéljük-kel frissítve!