"Galgagyörk, a következmény

Az a baj, hogy mi irigyeljük a "szabad, termékeny és muzikális cigányokat". Ezt TGM írta még évekkel ezelőtt.

Jó kép ez: szabad, termékeny és muzikális. Erő van benne. Már sorakoznak is a könyv- és filmélmények… Sárközi az Egri csillagokból vagy éppen a Macskajaj szerethető gazfickói. S persze a hús-vér cigányok, akiket volt szerencsém megismerni. Közelről vagy távolról. Erdély messzi útjain. A nagykalapos, büszke gábor cigányok, s a zenészek, akik oly kitartóan húzták a mi jókedvünk alá… Bármikor s mindig. S Zerkula János, persze… Most temettük.

És akkor itt vége is legyen a lágyságnak meg a hamis szentimentalizmusnak. Ugyanis lehet bárki szabad, termékeny és muzikális – a saját maga kontójára. Hajrá! Szabadon, termékenyen és muzikálisan irány a természet! Emberi településektől messze, szabad mezőkön, erdőkben, pampákon – a társadalomtól távol, nagyon távol. A kettő együtt ugyanis nem megy.

Az sem megy, hogy teleszülöm a világot, aztán ülök a kocsmában, egész nap. Hónap elején elballagok a segélyért, többet kapok, mint a nem szabad, nem termékeny és nem muzikális hülye magyar, aki végigmelózta a hónapot, mint egy állat. Elballagok a segélyért, aztán első nap elpiálom az egészet. Vagy odaadom saját fajtám hiénáinak, sakáljainak, a cigány uzsorásoknak, akik százszázalékos kamatra adnak pénzt. Odaadom, s megint kapok valamennyit. Az is eltűnik egy nap, egy hét alatt. S mert enni muszáj, hát várom az estét, szabadon betörök. A falu legöregebb öregasszonyaihoz először, a védekezésre végképp képtelenekhez, és viszem a legutolsó tyúkot, a nyugdíjat. Kiásom a más krumpliját, leszedem a más termését. Ha szól: megverem. Ha kell, meg is ölöm. Termékenyen. Pulyáim meztelen rohangálnak faluszerte. Kétévesen, háromévesen az út mentén. Ha elütik őket, hát legfeljebb agyonverjük a sofőrt. Gyáván, falkában, a gyerekei szeme láttára, mint a veszett kutyák.

Utóbb pedig nem várjuk meg azt sem, hogy beesteledjen. Megyünk fényes nappal lopni, rabolni. Kivágjuk az erdő fáit, visszük a szomszéd kerítését, fáját, szerszámait, életét.

Aztán pulyáim megnőnek, és nem járatom őket iskolába. Minek is járatnám? Nekem nem szólnak, engem nem büntetnek. Rám más törvények vonatkoznak. Ha meg járatom, hát inkább ne járatnám. Mert az én gyerekem szabad. Megveri a tanárát, leköpi, megalázza. Megveri az osztálytársait, ellopja tőlük az értékeket. Ha a tanár vagy az osztálytárs visszaüt, netán csak ráüvölt – hát bemegyek az iskolába, és rendet teszek. Mi bajom lehet? Semmi. Maga az illetékes miniszter fogja kijelenteni, hogy a tanár a hibás, nem én.

Igen, szabad vagyok, termékeny és muzikális. Ezen kívül nem tudok semmit, csak azt, hogy tele van az ország gazember vagy teljesen hülye liberális jogvédővel, aki úgyis mellém fog állni. Az én jogaimért fog harcolni. Az ország napi tapasztalata, hogy alkalmatlan vagyok a közösségi életre. Elviselhetetlen vagyok, ön- és közveszélyes. De ez nem számít. A jogvédők ugyanis azt fogják mondani a társadalomnak, hogy a napi tapasztalata hamis. Vagy azt, hogy nem számít a napi tapasztalat, mindenki köteles engem tolerálni.

Saját fajtám másik része persze megpróbál normális életet élni. Küszködik, ugyanannyit vagy kétszer annyit, mint a hülye magyar. Vessen magára! Ha konfliktus esetén nem mellém áll, hát megnézheti magát. Ő is megnézheti magát… Mert én szabad vagyok, termékeny és muzikális.

E mögött a szabadság mögött, a termékenység és muzikalitás mögött valami rémség készülődik. Ezt kellene még most megértenie minden nem teljesen hülye jogvédőnek. Hogy amikor az ország napi tapasztalata ellenére védik a védhetetlent, akkor a beilleszkedni vágyó, küszködő cigányoknak ártanak a legtöbbet. Pedig valószínűleg ők is szabadok. Vagy azok akarnak lenni. Csak megértették, hogy választani kell. Vagy maradnak a társadalom sáncain belül, és akkor lejjebb adják azt a "szabadságot", vagy ki kell vonulniuk. Szabad mezőkre, erdőkbe, távoli pampákra. Az emberi településektől távol. Mert végképp fogytán a tűrőképesség. S minden mondat, gesztus és lépés, amely a szabad, termékeny és muzikális cigányok mocskába üti a nem szabad, nem termékeny és nem muzikális többség orrát, olaj a tűzre…

Olaszliszka kapcsán olvastam valahol, hogy a cigányok nem érzik a hatalom, az állam védelmét, ezért képesek ilyen szörnyű, irracionális cselekvésre. (Kuruc.info: a spicli fajvédő Máté Mihály volt az illető; lásd EZT) Ennél aljasabb, ostobább mondatot én még nem hallottam. De rendben van, maradjunk ennél a logikánál: ha a többség, a küszködő, hülye magyar és a küszködő, hülye cigány – akik nem szabadok, termékenyek és muzikálisak – naponta azt éli meg, hogy meglopják, kirabolják, megölik, összeverik, feldúlják életét, lehetetlenné teszik az emberi életet, a közösséget, az oktatást és mindent, ami emberi, s azt tapasztalja, hogy ezért még védik is őket, megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, s a többséget teszik felelőssé – nos, akkor hamarosan szörnyű és irracionális cselekvésre fogják ragadtatni magukat. Egy faluban már leszúrt egy részeg magyar egy 14 éves cigány fiút. Ennek a borzalomnak nincs ugyan köze sem a Gárdához, s valószínűleg az egyre élesebb etnikai konfliktushoz sem – de attól még borzalom…

Hát nem értitek, hogy valami szörnyűség készülődik? Nem vagytok képesek felfogni, hogy ha a többség azt látja, hogy nem védi meg senki, sem a javait, sem a puszta életét, akkor hamarosan maga kezébe veszi a sorsát?

De a Sors nem kívánhat vért."

(Magyar Hírlap)