Sokat és sokszor írtunk már a II. Mohácsi vész által forszírozott integrált oktatásról. Most idézzük a Gondoláról a kapcsolódó Roma napló 27.-et:

"Czapp Sándor beszámolóját idézem:

Magam is pedagógus vagyok, szakképző iskolában tanítok, ahol évről- évre egyre több a cigány fiatal. Erre akár azt is mondhatná: milyen örömteli, egyre többen tanulnak, a következő generáció már képzettséggel rendelkező, a családját munkából eltartani tudó polgár válik belőlük. A dolog nem ilyen egyszerű!

Először is, az iskolakezdéskor beiratkozott, és az első napon megjelenő tanulók a második – ötödik naptól nem látogatják az iskolát. Persze ez az osztályfőnöknek pluszmunkát jelent, hiszen kötelessége a gyermekjóléti intézményt és a lakhely szerinti illetékes jegyzői hivatalt értesíteni. Mi osztályonként tucatjával írjuk a feljelentéseket, miután a családdal nem tudjuk felvenni a kapcsolatot, mert a bediktált lakcím nem jó vagy nem aktuális. Mire a hivatal eljár (ez legalább kétszeri bejelentés írásban), eltelik legalább hat hét, a törvényekben előírt minden határidő lejárt. A 30 óra igazolatlan hiányzás rég 100, 120, de tanköteles diák el nem tanácsolható, de nem is érdeke az iskolának, mert a létszám 25 – 50 % -os csökkenése az intézmény csődjét hozná. Az összes jelentkező diák előképzettsége nem éri el egy ötödikes általános iskolástól elvárható szintet. Persze mondhatnám: érthetetlen, miként kapott 8.-os záró bizonyítványt, de nem mondanék igazat. Ezen a szinten is van legalább 2 – 3 megoldandó kérdés. Körülbelül október közepe – vége, mire a kirívóan aszociális fiatalokat „beilleszkedtetjük” a közösségbe, addig pedig az erre teljesen képtelen egyedek valamilyen módon „eltávolítódnak”. Persze itt nem egyszerű lógósokról van szó, hanem szigorúan a társas együttélés szabályait súlyosan sértő, szülővel (ilyen is van), pedagógussal, társakkal agresszív, erőszakos fiatalokról. A nevelői munka mellett az oktatói munka egy kissé lemarad, pedig amúgy sem tudunk kellő iramban haladni, mert az előírt kompetenciák teljesítéséhez a hiányokat pótolni kell, így olvasni, szöveget érteni, számolni tanulunk.

Az olvasás, szövegértés a másodikos, a számolás úgy negyedikes szinten megy átlagban. Tehát valahol valakik már eddig valamit elhibáztak.

Tizedik osztály végére a választott szakma bemenő kompetenciáit kell birtokolják. Például a szakmai idegen nyelvhez a nyelv alapjait. De hogyan tudok idegen nyelvet tanítani (nem írásbeliséget vagy nyelvtant, hanem beszélgetést), ha anyanyelven (mindegy hogy cigány vagy magyar) sem tud ezer szót, kommunikációjukban ugyanazt a kéttucat kifejezést használják? (Kuruc.info: igen. Mindez tizedikben(!). Az oktatás olyan, mint ha egy felsőfokú nyelvvizsgára készülő csoportba / osztályba beraknának pár olyant, akik 1-2 szót ha tudnak angolul [azt is csak azért, mert a plazma TV, a DVD távirányítóján látták]: POWER, VOLUME meg hasonlók. Ne feledjük, még a Népszabadság is megírta a minap, hogy már örülhetünk annak is, ha egyáltalán megértik az olvasott szöveget a cigók – ha egyáltalán képesek azt elolvasni. A megdöbbentő, 80%-os általános-nem-elvégzési, hivatalos(!) finn arányról  nem is beszélve)

Házi feladatot nem készítenek, néhányan a szünet(ek)ben összehazudoznak valamit, a többség még azt sem. Magam könyvet nem használok a tárgyamhoz, az összes kívánságom egy füzet, amibe azt az évi tíz oldalnyi szaktudást leíratom, hogy dolgozat íráskor legyen honnan puskázni, mert ezt is megengedem. A többség így is elégtelen dolgozatot ír, mert a leírt dolgot

- Nem találja meg,

- nem is keresi, mert a kérdéshez nem tudja társítani az autentikus választ (mikor megmutatom a saját füzetében az előző oldalon leírtakat, meglepődik: ez volt??),

- legtöbbször azonban nincsenek leírva sem a tudnivalók. Hivatkozás: akkor én nem voltam itt…

- Órára csöngetésre beérni nem képesek, ezért a rendelkezésre álló kevéske idő is csonkolódik.

Néhány tipikus történet:

- Legény a folyosó beugrójában láthatóan a leány akarata ellenére bizonyos aktust próbálna, ezért közbeszólok. Felháborodott válasz: a barátnőjével azt csinál, amit akar! És a lány nem tiltakozik, úgy érzem tényleg kár volt beleszólni.

- Egyik tanítványommal egyezkedek: tanítson meg néhány kifejezést cigányul nekem, a másik tanítványom hisztérikusan közbevág, fenyegetőn, hogy képzeli ezt? Cigányul csak a cigányok beszélhetnek! Hát ki a rasszista?

- Segíteni akarok bajbajutott tanítványomnak. Beszélgetünk, mi lenne a megoldás? Próbálom rávenni, járjon iskolába, és a tanári kar segít behozni a szökésben töltött időt. A hátteret kutatom, miért szökött meg. Kiderül (ő mondja): megismerkedett egy fiúval, aki Esztergomban lakik, végre szeretetet kap, ragaszkodik hozzá, de a fiú nem nézi jó szemmel, hogy tanul. Ő már 17 éves, és az oláhcigány hagyomány az, hogy gyerekeik legyenek, és ő a háztartást vezesse. Mondom: akkor a te gyerekeid sorsa is az lesz, mint a tied. Persze, mert a magyarok tönkreteszik, illetve már tönkretették a cigány hagyományokat!

Ez a nagyfokú ellenségesség, már-már utálat meglepett.

A szülőket nem lehet utolérni, nem hogy együttműködésre késztetni. Ebben a harcban egyetlen személy van, aki erőn felül megpróbál tenni valamit, mégpedig az oly sokszor megrótt, lenézett, leírt pedagógus, aki azért időnként szeretne sikerélményhez jutni, de ez egyre ritkább. Sőt! Tovább megyek. Sem a kormányzat, oktatási kabinet, sem a civil szervezetek nem akarnak segíteni a probléma megoldásában, sőt (ahogy ez a királyi 1. csatorna híradójában az elhíresült énekóra videó kapcsán kiderült), egyes értelmiségek, akik persze egyetlen percet nem töltöttek el a közoktatásnak ezen a szintjén, és pedagógusi diplomájuk is vagy nincs, vagy lejárt szavatosságú, továbbra is a pedagógust ütlegelik verbálisan. Hát hogy van ez?

Miért nem találkozom egyetlen cigány pedagógussal a munkám során? Ide azokat értem, akik vállalják is a származásukat. Az az értelmiségi (van ilyen, mert én is jártam főiskolán, egyetemen is ilyen személyekkel) aki ki tud törni ebből a körből úgy lerázza magáról a cigányságot mint kutya a vizet, elítéli a viselkedésüket, életvitelüket, ha teheti, és szerencsés módon nem viseli a rasszjegyeket, még azt is letagadja, hogy ismer cigányt. Kivétel persze ez alól néhány „hivatásos cigány”, de nekik gazdasági érdekük, hogy jól artikuláltan elnyomott kisebbségek legyenek.

Pedig ha a fejünket a homokba dugjuk, előbb- utóbb eszkalálódik a probléma, és aztán lehet sápítozni a szegregáción, meg a többség türelmetlenségén. Ha valahol, hát az iskolákban lehetne elkezdeni a baj orvoslását, ha az iskolák megkapnák a kellő segítséget, és itt nem az aktívtáblára gondolok, ami a legújabb csodaszer, magam 3 éve használom, de nem lettek a tanulóim lelkesebbek a tanulásban. Oda jutottunk, hogy ha azt akarom, hogy egyéni munkánál rend, nyugalom legyen, hát azzal fenyegetem meg az osztályt, hogy ha rendetlenkednek, tanulni fogunk. Van ennek valami diszkrét bája.

Az a pedagógus, akinek a tudása megfelelő a versenyszférában, elhagyja a pályát. Ők pedig a legjobbak! Én a versenyszférából érkeztem tanítani, mivel a hátterem stabil, eddig megengedhettem magamnak, hogy ilyen körülmények közt is pedagógus legyek, szeretek tanítani. De most olyan ajánlatot kaptam, amit nem lehet kihagyni. Ebben a tanévben annyit romlott a helyzet, hogy a nyári ajánlatokat még visszautasítottam, de most elhagyom a pályát, több lesz a küzdelem, de lesz sikerélmény, és több lesz a pénz!"

Kuruc.info: igen, ez a beszámoló is arról szól, amiről már évek óta beszélünk: ezt a problémát nem lehet megoldani. Egyszerűen nem lehet, ekkora kulturális szakadékot nem lehet áthidalni. Semmilyen oktatás és semennyi pénz sem alkalmas erre, nem véletlenül nem is sikerült sehol sem. Ott sem, ahol nagyságrendekkel többet költhettek maréknyi cigányra, a világ legfejlettebb, legjobb közoktatással rendelkező országában, Finnországban - ott sem.

Nem megy és kész, ez kilátástalan. A sokak által mantraként ismételgetett kötelező ovi is az, egyszerűen őserdei előember szülőkkel nem lehet normális gyereket csinálni, bármit tehet a közoktatás, ez a mocsár visszaránt.

A megoldás kizárólag az, ha azoknak a bizonyos rendkívül aluliskolázott (és tegyük hozzá, totálisan félreszocializált) szülőknek nem lesznek gyerekeik. Ha lesznek, akkor meg ne nevelhessék őket fel.

Vagy bármit csinálunk, zömükben ugyanolyanok lesznek, mint a szüleik. Iszonyatos erőfeszítésekkel esetleg kiemelünk néhány tehetségesebb gyereket ebből az ördögi körből, de a helyére rögtön belép négy másik, mert úgy szaporodnak, mint a nyulak.

Totálisan reménytelen ez az egész. A megoldás egy olyan törvény lenne, ami a gyerek huszadik igazolatlan órája, vagy második bukása után automatikusan állami gondozásba utalja azt - bár még ez is erősen tüneti kezelés szagú. Nincs is erre egyáltalán megoldás. Nincs, a cigány kultúrával egyszerűen nem lehet mit kezdeni. Egy Romanisztán megalapítása - számunkra az lehetne a megoldás. Csak abból meg humanitárius katasztrófa lenne, mert mind elpusztulnának vagy halomra ölnék egymást.

A Czapp-féle beszámoló teljesen leverte nálam a biztosítékot. Mi a xart csináljon egy pedagógus egy ilyen kannibálhordával? Hogy a fenébe van a cigányfajvédőknek pofája még a pedagógusokat hibáztatni, kontraszelektáltnak, pályaalkalmatlannak nevezni? Bizonyítottnak tekinthető, hogy ha a szülő tudatosan adott irányba neveli-szocializálja a gyereket, akkor azt a tanár, a társadalom szinte zérus hatásfokkal képes csak felülírni (ezzel kapcsolatban nagyon sok tanulmányt idéztünk már). Legfeljebb a szabályt erősítő kivételeket tud felmutatni, valódi eredményt nem. Ezek után mit csináljunk? Ez egyszerűen megoldhatatlan!

A cigányok vagy képesek ők maguk emberré nevelni a gyerekeiket - vagy ne neveljenek gyerekeket. Köztes megoldás nincs. Az mellesleg már a pofátlanság netovábbja, hogy a gyereket neveljük-szocializáljuk mi (ha tudjuk), a cigók meg majd jól megélnek az utánuk kapott segílyekből (és ellenünk nevelik őket)...
 

Olvasó: Sziasztok Kurucok! 

Amikor a cikket olvastam, olyan volt mintha az én esetemről, tapasztalataimról beszélne az írója. Én is tanárként dolgoztam egy szakiskolában, de amikor elegem lett a versenyszférában helyezkedtem el. Maximálisan meg tudok erősíteni mindent amit ebben a cikkben olvashattunk. Hozzáteszem hogy nekem főként nem a gyerekekkel volt bajom (csak novemberig volt húzós a helyzet amig az alja ki nem maradt, illetve a többi úgy-ahogy meg nem tanulta a rendet) Engem az iskola, az igazgatóság, de főként az állam hozzáállása zavart. Ezen a szinten nem az oktatás a cél... de még csak a nevelés sem az. Azt mondják arra van az iskola hogy a gyerekek (80% cigó) ne az utcán legyenek addig se. De mivel nem adnak a tanárok és az iskola kezébe semmi eszközt (pl gyerektartás megvonás ha nem jár be), ezért az hogy a gyerek épp bejár-e az az ő saját kénye-kedve szerint alakul.
A színvonalról pedig annyit, hogy az iskola bárkit felvesz aki jelentkezett!!! Nőljön a létszám, meglegyen meg a fejkvóta, az nem baj ha még csak nem is láttuk soha a gyereket, legyen bent a naplóban a neve és vezetgessük a hiányzást, majd novemberben lejelentjük (kb eddigre gyűlik össze a kritikus igazolatlan óra) de addigra megérkezett a sulihoz a félévre a támogatás.
Olyat is felvettünk aki nem tudott olvasni 8-ot végzettként! (ez komoly) Az ilyen gyerekek egy "felzárkóztató osztályba" kerültek, ahol az órarend is más volt, szinte egész évben csak szocializálódni, olvasni meg számolni tanultak. Ebből is látszik hogy a szegregáció minden szempontból fontos! Otthon a ruhásszekrényben sem rakom egybe a zoknikat a kabátokkal. Ha rend van, lehet haladni. Akiknek lassabban megy ott lassabb tempóban, de ha őket összekeverjük azokkal akik legalább olvasni tudnak, vagy esetleg az értelmesebbje közé tartoznak, annak ez a tempó a dögunalommal egyenlő, és akkor persze nekiáll rosszalkodni, hogy elfoglalja magát, és ne essen le a székről unalmában, míg a másik megpróbál felolvasni egy mondatot aztán értelmezi. Ahol ennyire az alapvető készségek hiányoznak, ott nem lehet tanítani pl kémiát, biológiát, sőt semmit. Csak a minimumot.
Matekból összeadni, kivonni, szorozni, osztani. Slussz. Se másodfokú egyenlet, se függvények semmi. Csak szimpla számolás. Erre 2 év van a 9. és a 10. mert 11-től megy szakmát tanulni a gyerek. (persze mind vendéglátósnak jelentkezik, a többi szakmán pl kézműves, fafaragó, varrónő lasszóval kell fogni a diákokat) Ha lenne a döntéshozók között legalább egy olyan ki tapasztalt ebből valamit, biztos más lenne a hozzáállás. Nem tanár elbocsátásokra, meg iskola bezárásokra van szükség, hanem pont ellenkezőleg. Ugyanis amig a "mi időnkben" :) egy osztályban 31-33 gyerek volt, és síri csend az órán (igaz ez nem szakiskola hanem gimi), azt egy ilyen helyen nem lehet megtenni! 1 neveletlen cigó is tönkrevágja a közösséget, hát ha még 20 van belőle egy osztályban!!! És még csak nem is mindig a gyerek hibája. Egyszerűen olyanok mint a kis állatok, ha megmutatod nekik hogy te vagy a főnök akkor nincs gond, lassan megszelidülnek.
Ezt lehet kis (8-15 fős) csoportokban csinálni, attól függően hogy mennyire vadak. De nem 30 vad közé bevetni a tanárt! Csoda hogy túléli.
Nem lovalom bele magam jobban mert írhatnék még oldalakat, kóstolónak ennyi is biztos megfelel.

Most levonom a konklúziót:

- A szegregáció szükséges!

- Normál értelmi képességű, és szocializálódott gyerekeknél, felvételivel megszűrt tudásszinten nincs gond (a cigókkal se). De szerintem itt is max 20-25 fő a kezelhető.

- A HHH gyerekeknél kötélidegzetű tanár, és max 10 fős csoport az elvárt! Így talán le tudja vetkőzni pár az otthonról hozott normát. De persze így se mind. És így is generációkon keresztül folytatott kemény munka kell míg történik valami.

- A tanárt pedig hogy mindezt elvállalja legalább fizessük meg rendesen.

Üdv: Ági