Egy nem cigánytémájú hír következik:

"Ismét támadásba lendült a disznócsapat Tarhoson. A falu területén szabadon mozgó malacok továbbra is rettegésben tartják a gyerekeket, tönkreteszik a veteményest, s szinte egy perc nyugtot nem hagynak a helyieknek. Útjukat feldúlt udvarok, kietlenné vált termőföldek szegélyezik.

A történet jó néhány hónappal ezelőttre nyúlik vissza. Az egyik helyi férfi ekkor kezdett el vietnámi malacokkal foglalkozni, ám az állatokat nem ólakban tartotta, hanem szabadon engedte. A disznók pedig „ámokfutásba” kezdtek a faluban.

Bejárkáltak a magánházak udvaraiba, feltúrták a veteményest, megették a termést. Sőt, a falkavezér kandisznótól még a gyerekeket is óvni kellett, mert félő volt, hogy az agresszív példány nekimegy a kisiskolásoknak, egyes vélemények szerint még erős férfiembereknek is akadt félnivalójuk a habzószájú és kiszámíthatatlan példánytól.

A tarhosiak egy része ekkor egy huszárvágással igyekezett megoldani a problémát és kiheréltették a hím malacot. Ezek után egy időre nyugalom költözött az amúgy szépen rendezett községbe, csak, hogy közben felnőtt a vietnámi disznók egy új generációja, köztük a következő kondavezér, és a megpróbáltatások kezdődtek előről.

Az Arany János utcában csend és nyugalom honolt a májusi hétköznap délelőttjén. Első utunk a terület végére vezetett, itt áll ugyanis a „tenyésztő” rozoga, összeomlás szélén álló, első ránézésre életveszélynek tűnő otthona. A tulajdonost nem találtuk otthon, állítólag törzshelyén az egyik kocsmában múlatja az időt, igaz ott sem találtuk, így vele nem tudtunk beszélni. Sokkal közlékenyebbek voltak viszont a szomszédok.

— Ma reggel is fél ötkor „ébresztettek” az állatok. Bejöttek az udvarra, megint igyekeztek feltúrni mindent. Ez már hosszú hónapok óta így megy: virágokat már régóta nem ültetek. Minek, úgy is tönkreteszik. Más a földjét hagyta parlagon, fölösleges bármit is termeszteni, a disznók kiesznek mindent — mesélt megpróbáltatásaikról Balog Mihályné. Eközben a szülők és nagyszülők kerülő úton kísérik a gyerekeket az iskolába, mert a rövidebb szakaszt a konda uralja, s az állatok már nem egyszer megkergették a diákokat.



— A múltkor elpusztult az egyik példány, majd amikor a gazdát hivatalosan is felszólították, hogy ássa el a dögöt, a tulaj állítólag egyszerűen belevágta a kerti wc-be. Megdöbbentő — mesélték az utcán összesereglett helyiek, akik így már nem csak értékeiket, de egészségüket is féltik. Az utcabeliek egyébként úgy tudják, hogy a tenyésztő férfi egy volt állatorvos, aki nem is végezte rosszul a szakmáját. Most viszont munkanélküliként tengődik, jövedelme nincs, valószínűleg ezért is engedi szabadon az állatokat.

— Más kérdés, hogy nem nagyon lehet beszélni vele. Meggyőzhetetlen, szerinte mindenkinek mindenhova kerítést kellene felhúznia. Persze az igazság az, hogy a legtöbb helyen ez sem használna, hiszen azt is tönkreteszik a sertések — mondta Balog László és felesége, miközben Köpe Attiláné egyetértően bólogatott. A fiatal asszony néhány perccel korábban hajtotta ki udvaráról a főbűnös kandisznót.

Mint elmondta, az állatok egy perc nyugtot sem hagynak a helyieknek. Mindenütt felbukkannak, nem ismernek akadályt, s már meg sem ijednek senkitől és semmitől. Később kiderült, már többen is tettek bejelentést az ügyben, de a kirótt pénzbírságok nem használtak, miközben a tarhosiak türelme egyre inkább fogyóban van.

Olasz Imréné, Bélmegyer-Tarhos-Csárdaszállás körjegyzője lapunknak elmondta, hogy jövő keddre idézte be a polgármesteri hivatalba a bejelentőket és az állatok gazdáját. Hangsúlyozta, mindenképpen megoldást kíván találni a kérdésben. Hornok Sándor, a község polgármestere hozzátette, bár hatósági ügyekben nem járhat el, mégis több alkalommal igyekezett lépni az ügyben.

Felajánlotta, hogy segítenek egy elkülönített helyet létrehozni a malacoknak, ám a tulajdonos ezt visszautasította. A településvezető szerint a férfi azért nem élt a lehetőséggel, mert nem tudja etetni az állatokat, így viszont eleséghez jutnak a jószágai."

(BEOL)

Erre egy igazán "jogvédő", ironikus választ is küldtek:

"Szerintem nem szabad bántani őket, nem tehetnek róla, hogy más értékrend szerint élnek. Ők is ugyanolyan disznók, mint a többiek! Le a szegregációval, tessék megpróbálni integrálni őket és hatni az értelmükre. Az ő hátrányos helyzetüket fel kell oldani, megfelelő szociális moslékkal, takarmánykeverékkel. A kicsiket össze kell zárni a többi malaccal, hogy időben szocializálódhassanak. Meg kell érteni, az ő kultúrájuk más. Segít az elfogadás a liberális gondolkodás, értékrend, a sokszínű Tarhos kialakulásában és Uniós támogatás is igényelhető a felzárkóztatásra. Kerüljük a rasszizmust, kirekesztést, mert nem ez a jövő útja!"